A félszemű

(True Grit)

Színes, feliratos, amerikai western, 106 perc, 2010

Rendező: Ethan Coen, Joel Coen

Főszereplők: Jeff Bridges, Hailee Steinfeld, Matt Damon, Josh Brolin, Barry Pepper, Elizabeth Marvel, Leon Russom, Nicholas Sadler

Amihez a Coen fivérek hozzányúlnak, az arannyá változik. Ha ez nem is igaz, az biztos, hogy a fiúk tudnak sikert csinálni. Ezúttal minden amerikai szívéhez szólnak, hiszen az eredeti, az igazi nagy hagyományokhoz nyúlnak vissza: valódi western filmet csináltak. A sikert pedig mi más igazolná: 10 Oscar jelölést kapott a vadnyugati mese…

Mattie Ross 14 éves, édesapját Tom Chaney meggyilkolta. Ezzel látszólag senki sem törődik, de a talpraesett leány nem adja fel. Felbéreli a híres-hírhedt békebírót: Rooster Cogburnt. Az öreg alkoholista igazi kemény legény, aki nem szeret foglyot ejteni… Csatlakozik még hozzájuk egy Texasi ranger: La Boeuf. Így indul a kis társaság a szökött bűnöző nyomába. Persze a csapat élete nem feszültségmentes. A férfiak nem bírják egymást, és mindketten utálják, hogy egy kislányt kell pesztrálni. De Mattie-t nem olyan fából faragták, és ezt a többiek is megértik egy idő után…

A rendezés jó, valóban sikerül visszaadni az egykori poros vadnyugat hangulatát, remek a sminkes csapat, ennyi koszos arcú gengsztert rég láttam együtt. Jó a zene, szépek a képek, minden együtt van. Bridges remekel, az öreg, kissé életunt egykori hőst remekül játssza. Matt Damon méltó partnere, ezúttal a megszokott figura helyett kicsit béna a ranger szerepében, igazán remek színészi teljesítményt nyújt. Hiába, ez a fiú tud valamit! A sok mellékszereplő pedig remekül adja a vadnyugat jól bevált figuráit. Fogatlan rabló, idióta bűnöző, és sok pipogya lakos… Említést érdemel Josh Brolin is: ezúttal az aljas gyilkos szerepében remekel. De leginkább ki kell emelni Hailee Steinfeld kisasszonyt, aki az utóbbi évek legjobb gyermek színésze. Mattie Ross szerepében brillírozik, elképesztően tehetséges kislány. Remélem, még lesz alkalmunk találkozni vele.

Összességében jó a film. Ahogy múlik az idő, sorban kerülnek elő a régi történetek, szép lassan megismerjük a vadnyugati mítoszokat. Valóban olyan a film, mintha 50 éve készült volna… Jók a szereplők is meg minden, de azért a 10 Oscar jelölést túlzásnak érzem. Persze, ha Amerika, meg western, akkor kiszámítható, hogy néhányat valóban díjra fognak váltani. Részemről ennyire nem vagyok elfogult, nem tenném a klasszikusok közé a filmet, de egyszer mindenkép érdemes megnézni. Mert jó.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Csak szexre kellesz

(No Strings Attached)

Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 108 perc, 2011

Rendező: Ivan Reitman

Főszereplők: Natalie Portman, Ashton Kutcher, Lake Bell, Kevin Kline, Cary Elwes, Olivia Thirlby, Talia Balsam

Ez az a film, amit már számtalanszor leforgattak, most sincs benne semmi új, viszont mégis jól lehet rajta szórakozni. Adam és Emma még gyerekként egy táborban találkoznak, majd újra immár ivarérett felnőttként. Mindkettejük élete zavaros, nem igazán keresnek mély és tartalmas kapcsolatot. Kézenfekvő a megoldás, így lesznek szex partnerek. Semmi érzelem, csakis a vágyak kielégítése… Mondanom sem kell, innen mindenki kitalálja, hogy a sztori itt nem érhet véget. Tetszik vagy sem, tervezték-e vagy sem, de a fiatalok egymásba szeretnek… Minő meglepetés. Csakhogy ez alaposan felforgatja a szabályokat… Innentől kezdve pedig elszabadul a pokol: jöhetnek a keserédes romantika, a könnyfakasztó humor és a csendes dráma pillanatai…

Ivan Reitman jól végzi a dolgát, ahogy mindig. A rendezés precíz, bár a sztori kicsit kiszámítható… A fényképezés nyugodt, a zene viszont jellegtelen… De erre senki sem figyel.

A szereplők jók. Van ugye Natalie Portman, aki nagyon kicsi, még ma is úgy néz ki, mint egy kislány, ám ezúttal a szexis doktornő karakterét is nagyon jól hozza. Nekem persze ő mindig Amidala szenátor marad, azért el kell ismerni, mindent megtesz azért, hogy megússza a beskatulyázást… Nem így partnere, Ashton Kutcher. Ő ismét hozza a szokásos figurát: a magabiztosan mosolygós, kizökkenthetetlen tini-srácot, aki mindig is szívtipró volt, van és lesz… Kissé elgondolkodom: vajon hány filmet lehet még ugyanezzel a félig idióta karakterrel végig csinálni? Nincs válasz, a tény meg az, hogy egyenlőre működik…

Szerencsére van itt még egy csomó szereplő, akik a történetbe a humor szálait csempészik. Kevin Kline briliáns a kiégett sztár apuka szerepében, Lake Bell pedig ismét egy idióta nőt játszik, és ismét remekel benne… Valaki észrevehetné már, hogy egy nagyon tehetséges színésznő, igazán szívesen látnám egy méltóbb szerepben.

Összességében a film nézhető. A poénok ülnek, a romantika még épp belefér, az egész film kellemes. Nincs benne semmi meglepő, kiszámítható a vége, ennek ellenére mégis egy kellemes élmény. Ne várjunk tőle túl sokat, akkor jól fogunk szórakozni…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes

Gnómeó és Júlia

(Gnomeo and Juliet)

Színes, magyarul beszélő, angol-amerikai animációs film, 87 perc, 2011

Rendező: Kelly Asbury

Főszereplők: James McAvoy, Emily Blunt… helyett: Hevér Gábor, Gubás Gabi, Epres Attila, Fesztbaum Béla

Shakespeare hősei számtalan formában jelentek már meg a világ oly sok színpadán és filmvásznán. Ezúttal azonban egészen egyedi a történet… A Verona sugárúton járunk, itt él két szomszéd: az öreg Capulet úr és a vén Montague asszony. Időtlen idők óta utálják egymást, ki tudja miért… Mindkettőjük kertje telis tele van törpékkel és mindenféle más kerti szobrokkal. Csakhogy a Montague kertben csupa kék sapkás törpe él, míg a Capulet kert a vörös sapkásoké. Amint reggelente a két öreg kiteszi a lábát, feléled a kert, élik mindennapjaikat, és persze a két család rivalizál egymással…

Egész estés rajzfilmet csinálni újabban jó üzlet. Régi jól ismert meséket felújítani szintén. Ha a kettőt sikerül úgy ötvözni, hogy a gyermekek imádják, ráadásul a felnőttek is kapjanak néhány szórakoztató percet, akkor kiszámítható a siker. Kelly Asbury jó munkát végzett. A lényeg, hogy gyerekmese lévén a történetből kihagyott minden véreset, senki sem hal meg, csupán sapkájukat hagyják el kis hőseink. Sőt, nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a mese vége sem a szokásos módon alakul…

Ráadásként a felnőttek is kapnak néhány kellemes poént. Vicces például a jó öreg Shakespeare, mint szobor megjelenése. A giccses flamingókról nem is beszélek…

Rajzfilm lévén nagy színészi teljesítményekről beszélni nem lehet. Jó poén az egész, a gyerekek imádni fogják, a felnőttek meg kibírják. Legalább rózsaszín elefántok nem dalolnak idióta betétdalokat…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes