2011. március 19., szombat

Rossini Café-Restaurant


Cím: Németország-48143. Münster, Salzstr. 46c

Asztalfoglalás: (+49) 251-518-8991

Látogatás: 2011.03.14.

Honlap: www.rossini-muenster.de

1. Külcsín: Münster egy kis ékszerdoboz szerű tünemény Németország északi részén. 280 ezer lakosából közel 80 ezer egyetemista, a városkában közel 500 ezer kerékpár van regisztrálva. Egy ilyen fiatalos-bulizós városnak kellenek az erre a célra alkalmas helyek, ilyen például a Rossini is. Kívülről semmi extra, a belvárosi sétáló utcák egyikében található, egy kis udvarban, ebből következik, hogy parkolni ne lehet még csak a közelben sem. De egy jó kis városnéző séta közben nagyon érdemes betérni.

2. Belbecs: Fiatalos, modern külső, kellemesen partizós háttér. Nagyon tetszettek a falakat díszítő festmények és a csillogó belső berendezés összhangja. Kis asztalok, kényelmes székek, itt kellemesen el lehet tölteni egy estét. A dohányosok számára pedig fedett sátor szerű télikert áll rendelkezésre, mert odabent bizony már nem lehet rágyújtani.

3. Étkek: Az étlapon nagy a választék, nem is könnyű a választás. Miután sokan voltunk, szinte minden félét kipróbáltunk, és el kell mondani, hogy az adagok egyformán nagyok, látványosak és finomak voltak. Előételnek vegyes salátát kértem, melyen a zöldségek széles választéka mellett görögös töltött paprikák és tenger gyümölcsei is voltak, egészen zavarba ejtő kuszaságban, mégis az ízek harmonikusan illeszkedtek egymáshoz. Ezután csirkét ettem, melyen bolognai ragu és sonka volt kemencében sütve, ez a fogás egészen kiváló volt. Németes specialitás a hozzá adott majonézes sült krumpli, de ez is nagyon finom volt.

4. Italok: Hatalmas a borok választéka, de Németországban mi bizony sört ittunk. Jómagam a citromos változatot, kollégáim búzát – barnát és tangót, utóbbinak valami egészen rémes a színe, de ízre állítólag kellemes. Van itt minden, számos koktél akció várja az egyetemistákat, én meg jól mulatok a pincéren, aki az utántöltést kérő magyaroknál mindig visszakérdez: még egy fél literest..?

5. Szerviz: Fiatal csapat, akik gyorsak és udvariasak. Bár a magyar mentalitás kicsit meglepő számukra… A sarokban kis asztalnál égő-barna szemű ifjú hölgy üldögél egy LapToppal, látszólag csak szórakozik, valójában könnyű kiszúrni, hogy ő a főnök. Laza mozdulattal mellé telepszem, kiderül, igazam van. Farnousnak hívják, a sugárzó szépség titka a Perzsa eredet. Családi vállalkozás ez, édesanyja a főnök, délelőtt bátyja, délután ő maga viszi a boltot. Egyébként második diplomájáért küzd az egyetemen, ha már Münsterben él. Kellemes beszélgetés után Facebook elérhetőséget cserélünk, aztán visszatérek a való világba…

6. Árak: Középáras étterem, hiszen a nagyszámú diákra is gondolni kell.

7. Értékelés: Nagyon jól éreztük magunkat. A csapatból mindenki jól lakott, az egyébként nem olyan híres német konyha ezúttal mindenkit elkápráztat. A hely kellemes, a sör finom, a személyzet kedves… A parkoló felé lépkedve mosolygok magamban: egy perzsa család Németország egyik kisvárosában olasz éttermet üzemeltet, melyben a német házigazda vendégeként remekül szórakozott egy magyar csapat… Hogy is van ez a dolog: „The world is small… and getting smaller and smaller…”

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 8 pont - Remek

Kellékfeleség


(Just Go with It)

Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 117 perc, 2011

Rendező: Dennis Dugan

Főszereplők: Adam Sandler, Jennifer Aniston, Brooklyn Decker, Nick Swardson, Nicole Kidman, Bailee Madison, Kevin Nealon, Rachel Dratch

Danny az esküvője napján leckét kap az élettől, s még az utolsó percben megmenekül a fogságból. Cserébe egy életre sikeres agglegény lesz, aki házasnak adja ki magát, amitől hullnak a nők a karjába. Ez az alap sztori. Aztán persze megjelenik álmai nője, a 23 éves Palmer személyében, akiért érdemes feladni a hazudozást. Nos, kell egy család. A szerepre pont alkalmas Danny doki asszisztense és annak két gyermeke. Palmer számára úgy kerek a történet, hogy Katherine is új párt talált magának Dolph személyében. Így aztán az egész csapat felkerekedik, Hawaiira megy nyaralni, ahol minden hazugságon túl lehet esni…

Dennis Dugan rendező semmit nem alkot: Adam Sandler hozza a már rengeteg filmben ismerős alakját, és erre épül minden. Hogy miért kell a Hawaii környezet? Nyilván itt érezte jól magát a stáb. Egyébként sem a fényképezés, sem a zene, sem semmilyen plusz nem sorolható fel érdekességként.

Viszont van itt egy rakás színész. Sandler halálosan unalmas, mint mindig. Vajon még hány filmet / bőrt lehet erről az arcról lehúzni? Tényleg senki nem unja meg? Brooklyn Decker nagyon szép, ez 23 évesen illik is, hogy így legyen. Ennél többet nem is nagyon tudok róla mondani. Aniston pedig… Hm, ok, negyvenes éveiben is gyönyörű, de azért Palmert a valóságban nem tudná lenyomni… Nick Swardsonra jut ez esetben a Sandleri filmek gusztustalan alfarhang-poén sztár szerepe. Valahogy minden filmben van egy ilyen alak. Üdítő (és nézhető) kivételt összesen két momentum jelent: Nicole Kidman nagyon vicces a negatív szerepében. Neki jól áll a bolondozás… A másik kellemes emlék a gyerekekhez fűződik: ők valóban aranyosak és viccesek. Nekik köszönhető, hogy egyáltalán nézhető a film.

Unalmas középsz*r, egyszer nézhető vígjáték, de a gyűjteményekbe nem fog bekerülni…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes