Báthory - A legenda másik arca

(Bathory)
Színes, szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai filmdráma, 138 perc, 2008
Rendező: Juraj Jakubisko
Főszereplők: Anna Friel, Karel Roden, Hans Matheson, Vincent Regan, Franco Nero, Bolek Polívka, Jiry Mádl

Báthory Erzsébet grófnő a magyar történelem egyik legvitatottabb alakja a 16. században. Mint a film végén kiderült a Guiness Rekordok könyve a mai napig az egyik legvéresebb kezű történelmi szereplőként tartja nyilván. A legendák fennmaradtak, de az igazságról a mai napig sem sokat tudunk. Ennek a misztériumnak eredt nyomába Juraj Jakubisko rendező és nemzetközi csapata.

A nemzetközi csapat jelen esetben azt jelenti, hogy a közreműködők közt maradt talán 3-4 honfitársunk. A magyar történelem eseményeit tehát a külföldi filmesek szemüvegén láthatjuk viszont… No komment.

Látványos, kosztümös kalandfilmet látunk. Hogy mennyi benne a történelmi igazság, az persze nem derül ki. Nem is annyira az időrendi hűség volt a cél, sokkal inkább a legendák kialakulása. Így aztán a film sem igazán kalandokról szól, a műsornak vagy egyharmada a bódult képzelet látomásait mutatja be, igen sokszor nehéz eldönteni, hol a valóság és a mámorközti határ.

A rendező igyekszik, de az eredmény kissé unalmas. Nem sokat mutat be a grófnő szándékaiból, sokkal inkább ábrázol egy általa elképzelt alakot. Akiről kiderül, hogy ártatlan a véres kezű legendákban, sokkal inkább az irigyeinek áldozata, s ő maga a tiszta hős. Ez akár lehetett is így. Ellenben kötve hiszem, hogy Caravaggio valóban járt a Csejtei várban…

Jó a fényképezés, szépek a magyar tájak, jó eséllyel persze a filmet nem is nálunk forgatták. A barátok találmányai ugyan kicsit parodisztikusak, de a film önmagában akár hihető is lenne.

Jók a színészek. Hamar kiderül, hogy minden magyar nemes idióta, tolvaj és élvhajhász volt, mondjuk ezt amúgy is tudtuk. Azért erőse kétlem, hogy ezt a filmet hiteles történelmi munkának lehetne tekinteni. Anna Friel remekül játszik, nem vele, a szerepével van baj. Karl Roden rettenetesen gonosz, végül fejet hajt az ellenség előtt, de már sosem fogjuk szeretni. A többiek mind hozzák a figurát, ennyi sok furcsa embert igazán vidám dolog egy rakáson látni.

Látványos és mozgalmas film, kevéssé hihető történelmi hitelességgel. Számomra a legnagyobb tanulság: amíg hazai filmeseink sorra gyártják az idiótábbnál is szörnyűbb remake-ek sorát egykori sikeres filmek után, addig kiderül, hogy kis hazánk történelme telve van elmesélendő történetekkel. Szégyen, hogy ezt a Csehszlovákok teszik meg helyettünk. Nem sokat ér az a nép, amely saját történelmét elfeledi. Úgyhogy tisztelt magyar filmes társadalom (rendezők, forgatókönyv írók, producerek és filmes guruk), innen üzenem: kapják be!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes

Pokoli édenkert

(A Perfect Getaway)
Színes, feliratos, amerikai thriller, 98 perc, 2009
Rendező: David Twohy
Főszereplők: Steve Zahn, Milla Jovovich, Timothy Olyphant, Kiele Sanchez

Cliff és Cydney boldogok, pont ahogy ez a frissen házasultakhoz illik, akik épp megérkeztek Hawaiira, hogy eltöltsék boldog nászútjukat. Kirándulnak, vidámak és szerelmesek. A túra úttalan útjain más párokkal is találkoznak, mint Nick és Gina vagy a kissé furcsa Cleo és Kale. Aztán egyszerre érkezik a rémes hír: egy őrült páros brutális kegyetlenséggel mészárol le nászutasokat. Nem tudni miért. Nem tudni ki. Innentől az álom rémálommá válik, minden és mindenki gyanús, csupán egy feladat van: túlélni a nászutat.

David Twohy rendező jól végzi munkáját. A sztori végig feszes, épp időben érkeznek az újabb csavarások, a feszültség nőttön nő. A fényképezés remek, Hawaii szigetének paradicsoma valóban csodaszép, így a cselekmény színtere gyönyörű. Jó a zene is, valóban semmi nem vonja el figyelmünket a sztoriról, ami épp elég kiszámíthatatlan.

A színészek nagyon jók. Steve Zahn eddig mindig az idióta balféket alakította mellékszerepben, most viszont nagyon jól hozza a kissé félénk íróember szerepét. Milla Jovovich kissé furcsának tűnik a tőle megszokott dögös akcióhősök után most, mint ijedt ifjó feleség, akire bizony vigyázni kell. Timothy Olyphant ismét zseniális a kissé őrült ex-katona figuráját nagyon meggyőzően hozza. A végére hagytam a gyönyörű Kiele Sanchezt. Ragyog a vásznon, és remekül játszik. Most láttam először filmben, de biztos vagyok benne, hogy még sok nagy szerep vár rá, mert roppant tehetséges.

Összességében tehát: gyönyörű helyszínen játszódó nagyon izgalmas thrillert látunk, remek szereplőkkel, dögösen izgalmas történettel. Ideális választás azoknak, akik bírják az izgalmakat. Ebben a kategóriában kiemelkedő minőségű alkotás, remek szórakozás! Gyerekeknek nem ajánlom!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

KataPult Önkiszolgáló Étterem és Kávézó

Cím: H-1037. Budapest, Bécsi út 271. (Fórum Irodaház)
Asztalfoglalás: -
Látogatás: 2010.01.22.
Honlap: www.katapultforum.hu

1. Külcsín: Budán, a Fórum Irodaház fölszintjén található ez a hagyományosnak mondható gyorsétterem. (A Fórum csupán egy sarokra van az Euro Centertől és az 1-es villamos végállomásától.) A vadonat új irodaház impresszív hófehér épülete már messziről látszik, könnyű észrevenni. A parkolás az épület körül kialakított ingyenes parkolóhelyeken könnyen és ingyenesen oldható meg.

2. Belbecs: Nagyon letisztult, egyszerű de nagyon tiszta és trendi a kinézet. A fő attrakció a pult, mely az étkeket rejti. Ezek naponta változnak, sőt napszakonként is, hiszen 7,30-18,00-ig tartanak nyitva, így reggeli, ebéd és délutáni édesség egyaránt fogyasztható itt. Fehér, barna és narancs színek dominálnak, így aztán kellemesen elegáns az étterem, így akár egy üzleti étkezést is le lehet itt bonyolítani.

3. Étkek: Reggelire szendvicsek, rántották és saláták kérhetőek. Ebédre aztán nagyon kibővül a választék: levesek, főzelékek, frissensültek és készételek egyaránt választhatóak. Személyes kedvencem a rakott krumpli, ez eddig mindig bejött. De finomak a töltött húsok, és említést érdemel a palacsinta választék is.

4. Italok: A kávézó részben természetesen komoly választék van a különböző fajta kávékból, egyébként hagyományos üdítőket kérhetünk, valamint teákat és említést érdemel a különleges ásványvizek szokatlanul nagy választéka.

5. Szerviz: Csupa kedves és mosolygós ifjú vár ránk, persze főleg hölgyek. Persze itt nincs nagy lehetőség a személyes kapcsolat kialakítására, mégis érdemes hallgatni az ajánlásokra. A csapat profi és kedves, jó ide visszatérni.

6. Árak: Középáras étterem. Gyorséttermi szinten az ára rendben vannak.

7. Értékelés: A régi jól bevált önkiszolgáló éttermek hagyományait követi, kedves a személyzet, tényleg jó ide visszatérni. Az adagok mérete változó, az ízek azonban általában jók. Persze ez nem egy ideális családi vendéglő, de egy gyors munkaebédre tökéletesen alkalmas.

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 6 pont - Kellemes

51-es bolygó

(Planet 51)
Színes, magyarul beszélő, spanyol-angol animációs film, 91 perc, 2009
Rendező: Jorge Blanco
Főszereplők: Charles 'Chuck' Baker kapitány, Skiff, Neera, Lem, Grawl tábornok, Kipple professzor, Eckle

Manapság nagy divat olyan animációs filmet készíteni, ami a gyermekeknek szóló mese mellett a felnőtt kísérők számára is tartogat némi meglepetést. Az egész estés filmek esetében csak az a kérdés, hogy milyen arányban keveredik ez a kettő. Jelen esetben inkább mesét látunk, a gyerekek imádják is. De ha komolyabban belenézünk a történetbe, akkor azért láthatjuk, hogy az 50-es évek amerikai kisvárosának hangulata köszön vissza a vászonról.

Az 51-es bolygó lakói vidáman élik kis életüket. Elzárva a világtól, abban a hitben, hogy a létező világ teljességét ismerik. Aztán egy napon űrhajó száll le az egyik kertben és egy furcsa jövevény érkezik: Chuck űrhajós kapitány, aki tulajdonképpen ember. Vagyis ronda, veszélyes és ellenség.

Innentől a mese a szokásos: versenyfutás a jóindulatú és kissé bohókás fiatalok és a katonák között. Persze a befejezés boldog, egy mesében ez nem is lehet más. A gyerekek csillogó szemmel nézik új, zöld bőrű kedvenceiket. A felnőttek pedig jókat derülnek olyan poénokon, mint a Csillagok Háborújának felemlegetése, vagy az ET híres repülős jelenetének megismétlése. De a legzseniálisabb az Ének az esőben csodás lámparudas táncjelenetének paródiája.

Egyszóval igazi családi mozi ez. Tanulságos mese barátságról és bátorságról, és kellemes kikapcsolódás a szülőknek. Érdemes megnézni!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó

Doctor Parnassus és a képzelet birodalma

(The Imaginarium of Doctor Parnassus)
Színes, feliratos, francia-kanadai kalandfilm, 122 perc, 2009
Rendező: Terry Gilliam
Főszereplők: Christopher Plummer, Heath Ledger (Johnny Depp, Colin Farrell, Jude Law), Tom Waits, Verne Troyer, Lily Cole, Andrew Garfield

Amikor Terry Gilliam, a Monthy Python csapat egykori fenegyereke kamera mögé áll, akkor már sejteni lehet, hogy itt egy különös alkotás születik majd. Aztán van az a pillanat, mikor az Élet maga rajzol misztikus ködöt egy alkotás köré. Így történt ez most, amint Doctor Parnassus történetét mesélte el a legendás rendező.

Doctor Parnassus és meglehetősen furcsa társulata London utcáit járják napjainkban, egy különös vándorcirkusszal. Időnként megállnak, és az előadás elkezdődik. Egy néző átléphet a varázstükrön, hogy megélje a csodát, a Doctor agyának különös képeit. Különös világ ez, hihetetlen és szürreális, végül a látogatónak döntenie kell: a könnyebb vagy a nehezebb utat választja. A vándorcirkusz pedig tovább áll. Nyomasztó film, nyomasztó figurák és sötét képek. De lassan megismerjük a történetet, amelyet mesélni kell, míg az idő létezik. Ezer éve a Doctor fogadást kötött az Ördöggel: jutalma az örök élet lett. De a játékszenvedély egyre mélyebbre sodorja, újabb és újabb fogadásokat kötnek, minek eredménye, hogy a Doctor születendő gyermekeit 16 éves korukban az Ördögnek adja. Valentina, a csodaszép leányka épp három nap múlva lesz 16 esztendős. Az Ördög (Mr. Nick) meg is jelenik, a Doctor depressziós lesz a sötét titoktól, és akkor feltűnik egy furcsa idegen: az akasztott ember. Innentől aztán elszabadul a történet…

Nehéz lenne értelmes mondatokban beszélni erről a filmről. Nem is mese ez, bár a történet szép lassan építkezik. Inkább képek folyama, elképesztő szimbólumok és jelképek zúgó áradata. Olyan gyorsan jönnek az utalások és olyan erősek a képi hatások, hogy az agy szinte fel sem tudja fogni, mit lát. A fényképezés zseniális: Gilliam világát elképesztő színek, trükkök és dübörgő zenék jellemzik, olyan erősen ingerelve a néző agyát, hogy szinte odaragaszt a székhez. Minden együtt van, minden a célt szolgálja, a mester senkinek sem enged hibázni.

Ezután jönnek a színészek. Cristopher Plummer a doktor szerepében zseniális. Öreg, alkoholista és megfáradt. Valós. Hű társa a törpe, akit Verne Troyer kelt életre, tökéletes ellenpontja: mindig higgadt és bölcs. Kettősük valahogy furcsa és mégis olyan megkapó. Aztán itt van Valentina. A cseperedő kamaszlányt Lily Cole kelti életre, aki eddig szupermodell volt, most új arcát ismerhettük meg, és bár legtöbbször csak nagy szemekkel kell néznie, nagyon jól játszik. Andrew Garfield is remek Anton szerepében, a féltékeny kamasz teljesen hihető. Aztán itt van Mr. Nick, akit Tom Waits játszik: ilyen ördögöt én még nem láttam…

Aztán jön a misztérium. Heath Ledger a zseniális ifjú színész utolsó szerepe ez, épp a forgatás közben ragadta el a halál. Akkor, amikor a valós világ felvételei elkészültek, az álom jelenetek azonban nem. És itt mutatkozik meg, mitől zseni Terry Gilliam: nem állította le a munkát, nem kezdte újra. Inkább szerződtetett még három zseniális színészt. Így az álomvilági utazásokban Ledger átváltozik: előbb Johnny Depp, majd Jude Law, végül Colin Farrell játssza. Ezek a változások pedig újabb és mélyebb jelentésekkel gazdagítják az amúgy sem egyszerű történetet. Így aztán tanúi lehetünk Heath Ledger utolsó fellépésének. Csodálhatjuk tehetségét, és elmerenghetünk, vajon mi lett volna, ha…

Nehéz elmondani ezt a filmet. Látni kell. Megélni a csodát, belépni a fantázia birodalmába és hosszan eltűnődni a látottakon. Képeken, mondatokon, szimbólumokon. Majd mindenki eldönti, hogy számára mi is az igazi tanulság. Nekem az, hogy végül mindig két út áll előttünk. Választhatjuk a könnyebbet vagy a nehezebbet, és a döntés mindig a miénk. Van, amikor ezt egy 16 éves lány jobban látja, mint az ezer éves bölcsek… Milyen egyszerű a világ. És milyen bonyolulttá tesszük. Végül pedig már senki sem az, akinek látszik.

Nagyon különös világú film ez, igazi fantasy. Szimbolista műértő közönség számára kihagyhatatlan csemege, de egyszerű és könnyed szórakozást kereső mozi néző számára inkább büntetés. Ezért csak az nézze meg, aki valóban kész arra, hogy belépjen a képzelet birodalmába!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek