(The Imaginarium of Doctor Parnassus)
Színes, feliratos, francia-kanadai kalandfilm, 122 perc, 2009
Rendező: Terry Gilliam
Főszereplők: Christopher Plummer, Heath Ledger (Johnny Depp, Colin Farrell, Jude Law), Tom Waits, Verne Troyer, Lily Cole, Andrew Garfield
Amikor Terry Gilliam, a Monthy Python csapat egykori fenegyereke kamera mögé áll, akkor már sejteni lehet, hogy itt egy különös alkotás születik majd. Aztán van az a pillanat, mikor az Élet maga rajzol misztikus ködöt egy alkotás köré. Így történt ez most, amint Doctor Parnassus történetét mesélte el a legendás rendező.
Doctor Parnassus és meglehetősen furcsa társulata London utcáit járják napjainkban, egy különös vándorcirkusszal. Időnként megállnak, és az előadás elkezdődik. Egy néző átléphet a varázstükrön, hogy megélje a csodát, a Doctor agyának különös képeit. Különös világ ez, hihetetlen és szürreális, végül a látogatónak döntenie kell: a könnyebb vagy a nehezebb utat választja. A vándorcirkusz pedig tovább áll. Nyomasztó film, nyomasztó figurák és sötét képek. De lassan megismerjük a történetet, amelyet mesélni kell, míg az idő létezik. Ezer éve a Doctor fogadást kötött az Ördöggel: jutalma az örök élet lett. De a játékszenvedély egyre mélyebbre sodorja, újabb és újabb fogadásokat kötnek, minek eredménye, hogy a Doctor születendő gyermekeit 16 éves korukban az Ördögnek adja. Valentina, a csodaszép leányka épp három nap múlva lesz 16 esztendős. Az Ördög (Mr. Nick) meg is jelenik, a Doctor depressziós lesz a sötét titoktól, és akkor feltűnik egy furcsa idegen: az akasztott ember. Innentől aztán elszabadul a történet…
Nehéz lenne értelmes mondatokban beszélni erről a filmről. Nem is mese ez, bár a történet szép lassan építkezik. Inkább képek folyama, elképesztő szimbólumok és jelképek zúgó áradata. Olyan gyorsan jönnek az utalások és olyan erősek a képi hatások, hogy az agy szinte fel sem tudja fogni, mit lát. A fényképezés zseniális: Gilliam világát elképesztő színek, trükkök és dübörgő zenék jellemzik, olyan erősen ingerelve a néző agyát, hogy szinte odaragaszt a székhez. Minden együtt van, minden a célt szolgálja, a mester senkinek sem enged hibázni.
Ezután jönnek a színészek. Cristopher Plummer a doktor szerepében zseniális. Öreg, alkoholista és megfáradt. Valós. Hű társa a törpe, akit Verne Troyer kelt életre, tökéletes ellenpontja: mindig higgadt és bölcs. Kettősük valahogy furcsa és mégis olyan megkapó. Aztán itt van Valentina. A cseperedő kamaszlányt Lily Cole kelti életre, aki eddig szupermodell volt, most új arcát ismerhettük meg, és bár legtöbbször csak nagy szemekkel kell néznie, nagyon jól játszik. Andrew Garfield is remek Anton szerepében, a féltékeny kamasz teljesen hihető. Aztán itt van Mr. Nick, akit Tom Waits játszik: ilyen ördögöt én még nem láttam…
Aztán jön a misztérium. Heath Ledger a zseniális ifjú színész utolsó szerepe ez, épp a forgatás közben ragadta el a halál. Akkor, amikor a valós világ felvételei elkészültek, az álom jelenetek azonban nem. És itt mutatkozik meg, mitől zseni Terry Gilliam: nem állította le a munkát, nem kezdte újra. Inkább szerződtetett még három zseniális színészt. Így az álomvilági utazásokban Ledger átváltozik: előbb Johnny Depp, majd Jude Law, végül Colin Farrell játssza. Ezek a változások pedig újabb és mélyebb jelentésekkel gazdagítják az amúgy sem egyszerű történetet. Így aztán tanúi lehetünk Heath Ledger utolsó fellépésének. Csodálhatjuk tehetségét, és elmerenghetünk, vajon mi lett volna, ha…
Nehéz elmondani ezt a filmet. Látni kell. Megélni a csodát, belépni a fantázia birodalmába és hosszan eltűnődni a látottakon. Képeken, mondatokon, szimbólumokon. Majd mindenki eldönti, hogy számára mi is az igazi tanulság. Nekem az, hogy végül mindig két út áll előttünk. Választhatjuk a könnyebbet vagy a nehezebbet, és a döntés mindig a miénk. Van, amikor ezt egy 16 éves lány jobban látja, mint az ezer éves bölcsek… Milyen egyszerű a világ. És milyen bonyolulttá tesszük. Végül pedig már senki sem az, akinek látszik.
Nagyon különös világú film ez, igazi fantasy. Szimbolista műértő közönség számára kihagyhatatlan csemege, de egyszerű és könnyed szórakozást kereső mozi néző számára inkább büntetés. Ezért csak az nézze meg, aki valóban kész arra, hogy belépjen a képzelet birodalmába!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Színes, feliratos, francia-kanadai kalandfilm, 122 perc, 2009
Rendező: Terry Gilliam
Főszereplők: Christopher Plummer, Heath Ledger (Johnny Depp, Colin Farrell, Jude Law), Tom Waits, Verne Troyer, Lily Cole, Andrew Garfield
Amikor Terry Gilliam, a Monthy Python csapat egykori fenegyereke kamera mögé áll, akkor már sejteni lehet, hogy itt egy különös alkotás születik majd. Aztán van az a pillanat, mikor az Élet maga rajzol misztikus ködöt egy alkotás köré. Így történt ez most, amint Doctor Parnassus történetét mesélte el a legendás rendező.
Doctor Parnassus és meglehetősen furcsa társulata London utcáit járják napjainkban, egy különös vándorcirkusszal. Időnként megállnak, és az előadás elkezdődik. Egy néző átléphet a varázstükrön, hogy megélje a csodát, a Doctor agyának különös képeit. Különös világ ez, hihetetlen és szürreális, végül a látogatónak döntenie kell: a könnyebb vagy a nehezebb utat választja. A vándorcirkusz pedig tovább áll. Nyomasztó film, nyomasztó figurák és sötét képek. De lassan megismerjük a történetet, amelyet mesélni kell, míg az idő létezik. Ezer éve a Doctor fogadást kötött az Ördöggel: jutalma az örök élet lett. De a játékszenvedély egyre mélyebbre sodorja, újabb és újabb fogadásokat kötnek, minek eredménye, hogy a Doctor születendő gyermekeit 16 éves korukban az Ördögnek adja. Valentina, a csodaszép leányka épp három nap múlva lesz 16 esztendős. Az Ördög (Mr. Nick) meg is jelenik, a Doctor depressziós lesz a sötét titoktól, és akkor feltűnik egy furcsa idegen: az akasztott ember. Innentől aztán elszabadul a történet…
Nehéz lenne értelmes mondatokban beszélni erről a filmről. Nem is mese ez, bár a történet szép lassan építkezik. Inkább képek folyama, elképesztő szimbólumok és jelképek zúgó áradata. Olyan gyorsan jönnek az utalások és olyan erősek a képi hatások, hogy az agy szinte fel sem tudja fogni, mit lát. A fényképezés zseniális: Gilliam világát elképesztő színek, trükkök és dübörgő zenék jellemzik, olyan erősen ingerelve a néző agyát, hogy szinte odaragaszt a székhez. Minden együtt van, minden a célt szolgálja, a mester senkinek sem enged hibázni.
Ezután jönnek a színészek. Cristopher Plummer a doktor szerepében zseniális. Öreg, alkoholista és megfáradt. Valós. Hű társa a törpe, akit Verne Troyer kelt életre, tökéletes ellenpontja: mindig higgadt és bölcs. Kettősük valahogy furcsa és mégis olyan megkapó. Aztán itt van Valentina. A cseperedő kamaszlányt Lily Cole kelti életre, aki eddig szupermodell volt, most új arcát ismerhettük meg, és bár legtöbbször csak nagy szemekkel kell néznie, nagyon jól játszik. Andrew Garfield is remek Anton szerepében, a féltékeny kamasz teljesen hihető. Aztán itt van Mr. Nick, akit Tom Waits játszik: ilyen ördögöt én még nem láttam…
Aztán jön a misztérium. Heath Ledger a zseniális ifjú színész utolsó szerepe ez, épp a forgatás közben ragadta el a halál. Akkor, amikor a valós világ felvételei elkészültek, az álom jelenetek azonban nem. És itt mutatkozik meg, mitől zseni Terry Gilliam: nem állította le a munkát, nem kezdte újra. Inkább szerződtetett még három zseniális színészt. Így az álomvilági utazásokban Ledger átváltozik: előbb Johnny Depp, majd Jude Law, végül Colin Farrell játssza. Ezek a változások pedig újabb és mélyebb jelentésekkel gazdagítják az amúgy sem egyszerű történetet. Így aztán tanúi lehetünk Heath Ledger utolsó fellépésének. Csodálhatjuk tehetségét, és elmerenghetünk, vajon mi lett volna, ha…
Nehéz elmondani ezt a filmet. Látni kell. Megélni a csodát, belépni a fantázia birodalmába és hosszan eltűnődni a látottakon. Képeken, mondatokon, szimbólumokon. Majd mindenki eldönti, hogy számára mi is az igazi tanulság. Nekem az, hogy végül mindig két út áll előttünk. Választhatjuk a könnyebbet vagy a nehezebbet, és a döntés mindig a miénk. Van, amikor ezt egy 16 éves lány jobban látja, mint az ezer éves bölcsek… Milyen egyszerű a világ. És milyen bonyolulttá tesszük. Végül pedig már senki sem az, akinek látszik.
Nagyon különös világú film ez, igazi fantasy. Szimbolista műértő közönség számára kihagyhatatlan csemege, de egyszerű és könnyed szórakozást kereső mozi néző számára inkább büntetés. Ezért csak az nézze meg, aki valóban kész arra, hogy belépjen a képzelet birodalmába!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése