Samsara

Színes, szöveg nélküli, amerikai dokumentumfilm, 99 perc, 2011

Rendező: Ron Fricke

Zeneszerzők: Marcello De Francisci, Lisa Gerrard, Michael Stearns

A „szamszára” szanszkrit szó, lényege az élet örök körforgásában változó jelenségek mélyebb értelmezése.

Ron Fricke a „Világok arca – Baraka” után ismét csodát alkotott. A film öt éven át készült, 5 kontinens 25 országában vették fel – az egészet 70 mm-es filmre, amitől a látvány olyan elképesztően zseniális lesz.

Egy szó sem hangzik el. Csak a zene van és a képek. A zene, mely fennkölt, sokszor himnikus, máskor romboló. A lüktetés, és az énekek csodásan teszik még érzékelhetőbbé a képek világát. Lisa Gerrard hangja pedig ma is épp oly varázslatos mint a Dead Can Dance együttesben volt. Kristálytiszta, erős és mélyen elgondolkodtató.

Ehhez társul a látvány. Lélegzetelállító felvételek a természetről, emberekről, katasztrófákról, az épített világról. Csak szállunk a filmesekkel és gyönyörködünk, majd félünk, sokszor csodálkozunk, néha könnyezünk…

Erről a filmről nem lehet sokat beszélni. Olyan elképesztő spirituális utazásra visz minket, amit mindenkinek látni kell. Döbbenetes. Csodaszép. Megindító.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Pi élete

(Life of Pi)

Színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 127 perc, 2012

Rendező: Ang Lee

Főszereplők: Suraj Sharma, Irrfan Khan, Gérard Depardieu, Rafe Spall, Tabu, Adil Hussain, Ayush Tandon

Egy riporter meglátogat egy indiai fiút Kanadában, hogy meghallgassa a történetet, melynek hatására hívő lesz… A beszélgetés fesztelen, Pi Patel pedig elmeséli különös történetét. Indiában nevelkedett, mígnem családja úgy döntött, hogy állatkertjüket Kanadába telepítik. Csakhogy az őket szállító hajó egy viharban elsüllyed. Pi életben marad, egy mentőcsónakban hánykolódik a tengeren, csakhogy a csónaknak van még egy utasa: Richard Parker, a bengáli tigris. Kettejük 227 napos tengeri utazásának történetét meséli el a film…

Ang Lee nem véletlenül Oscar díjas rendező. Elképesztő látványvilágot teremt a filmnek. Az egész utazásban nem is a fájdalmat érezzük át, sokkal inkább látjuk meg a csodát. Amit a mai világban rohanó ember egyre gyakrabban hajlamos elfeledni… Csodás a fényképezés, elképesztőek a felvételek.

Ugyanakkor a film utolsó percei döbbenetesek: a mese szerint a túlélőt meglátogatják a hajózási cég képviselői. Mikor nem hisznek az utazásról szóló legendának, akkor Pi elmesél egy egészen más történetet. Csak pár percben, de ennek a néhány gondolatnak iszonyúan romboló ereje van… És innentől kezdve gyomrunkat marja a kétség: Vajon melyik történet az igazi…? A kérdés maga el is hangzik a filmben, de innentől a hallgató dönti el, hogy melyikkel tud azonosulni…

Ezzel az utolsó hátba döféssel azonban Ang Lee visszaránt minket a rideg valóságba. Ránk bízza, hogy mit hiszünk el. A csodás mesét, vagy a drámai eseményeket. Az utóbbi évek filmes világának számomra ez a legfájdalmasabb kérdése…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Nejem, nőm, csajom

Színes, magyar romantikus vígjáték, 91 perc, 2012

Rendező: Szajki Péter

Főszereplők: Schell Judit, Gubik Ági, Tompos Kátya, Lovas Rozi, Rudolf Péter, Stohl András, Mészáros Béla, Keresztes Tamás, Kovács Patrícia, Schmied Zoltán, Thuróczy Szabolcs

Ismét marketinges ballépés: a filmet úgy hirdetik, mint romantikus-vicces-hazai-karásonyi alkotás. Ehhez képest egy iszonyat rémség az egész.

Négy történet, négy pár. Különböző karakterek, eltérő élethelyzetek. Egy közös pont: minden történetből kiviláglik, hogy a pasik idióták, használhatatlanok, mindenre alkalmatlanok. Próbáltam keresni a történetben a vicces elemeket, de ez annyira nehezen ment, hogy az már fájdalom. Amit a film kivált, az nem nevetés, inkább kényszeredett mosoly… Nahát, megint egy idióta… Persze, amikor a film végén a mindentudás két hatalmas szimbóluma – a fodrásznő és a bérnő – egymásra talál, azon már nem is csodálkozunk… Ezek után…?!

Szajki Péter egy idióta, ilyen rémes filmet csinálni csak herdálása a pénznek. Ha még egy feminista nő követte volna el, akkor legalább érteném. De így…? A fényképezés és a zene egyébként rendben van, semmi különös.

Megdöbbentő, hogy a borzalmas eredményhez képest micsoda sztárparádé vonul fel a vásznon. Egyszerűen nem értem, hogyan adhatják komoly színészek a nevüket ehhez… Vivi barátom szerint olyan kevés film készül hazánkban, hogy a tehetséges színészeknek mindent el kell vállalniuk. Ebben lehet valami, bár szerintem nem kellene…

Nem is a színészekkel van baj, ők jók és hitelesek, de a forgatókönyv gyatraságán nem tudnak javítani. A nők közül ki kell emelni Tompos Kátyát, aki ezúttal a kissé csúnyácska, ám igencsak merev lány szerepében is zseniális. Szintén említést érdemel Lovas Rozi, akinek ártatlan bája mindent visz. Valamint Kovács Patrícia, akinek fülledt erotikus kisugárzása valóban érezhető. Ők hárman játszanak nagyot, a többiek gépiesen hozzák a figurát. Ja, el ne feledjem: miután a főcímben kiírták, hogy az RTL Klub a fő támogató, nem csodálkoztam, hogy Lass Bea is feltűnt egy mellékszerepben… Hiába, a gondoskodás szép erény…

A férfiak mezőnyében kiemelkedik Thuróczy Szabolcs – az övé az egyetlen valóban vicces karakter és ezt remekül el is játssza. Rudolf Péter természetesen jó, bár ez most nem segít rajta. Rejtély, hogyan mondhatott igent a felkérésre… És említést érdemel még Schmied Zoltán az őrült erotika mániás szerepben. Mészáros és Keresztes urak ellenben kimondottan hiteltelenek.

Összességében egy roppant rossz filmet láthatunk. Férfigyűlölők és feministák élvezni fogják, mindenki más meneküljön…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 4 pont - Nézhető