Momentán Társulat: RögvEst

Közreműködő: Bódy Gergő, Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Nemes Takách Kata, Pirisi László, Várady Zsuzsi

Helyszín: IMPRÓ – kreatív töltőállomás – 1066. Budapest, Ó utca 4.

Dátum: 2012.12.10.

A HRC Group idén egy kellemes színházi estével lepte meg a közelgő ünnepek alkalmával partnereit. Az ő meghívásukra vehettünk részt ezen a különleges (amúgy pedig zártkörű) estén…

Az Impró, mint hely, kiváló terep a játékhoz. Az egyetlen nehézség, hogy igen nehéz és drága mulatság a parkolás, de ettől eltekintve maga a hely teljesen jó. A kis színházi térben mindenki elég közel ül ahhoz, hogy részese lehessen a produkciónak. Az alagsorban pedig kényelmes beszélgető tér és egy remekül felszerelt büfé várja a látogatókat. Ezen az estén a HRC csapata pazar fogadást rendezett itt: sült gesztenye, forralt bor, szendvicsek és sütemények fogadták a vendégeket…

A produkció pontosan kezdődik. Szándékosan nem az előadás szót használtam, hiszen itt valóban részesei vagyunk a megszülető jeleneteknek… Nehéz meghatározni, hogy mi is történik. Gergő, az est narrátora teljes mértékben bevonja a közönséget a mókába. Helyzeteket rak össze, feladatokat ad, amelyekre a színészek reagálnak. Az egész egy vicces kavalkád, melyen a közönség rekedtre neveti magát…

Nehéz ezt elmondani, egyszerűen meg kell élni. Számomra elképesztő, hogy a hirtelen megszülető feladatra a fiatalok azonnal képesek dalban reagálni – méghozzá úgy, hogy a dal rímel is, azonban a poénok zseniálisan ütnek. Egy dologra figyelni sem lehet könnyű, de így egyszerre… Ez egyszerűen zseniális.

Pirisi László egy szintetizátoron zenélve kíséri a jeleneteket, ezzel is feldobja a hangulatot. Bódy Gergő vezényel, és tartja a kapcsolatot a színészek és a közönség között. Néha csak beszélget, máskor egy-egy nézőt be is von a produkcióba. Szívesen mesélnék erről, de az csak poéngyilkosság lenne…

Mind a négy fiatal kiválóan játszik. Azonban ezen az estén a két lány aratta a nagyobb sikert. Várady Zsuzsi kissé álmodozó, akár egy tengerbiológus, de a poénjai nagyon ülnek. Nemes Takách Kata pedig dinamikus, szinte minden mozdulata robban. Ő az a színész, aki minden porcikájával benne van az előadásban: a szeme, a testtartása, gesztusai, mimikája – mind külön-külön is élményt nyújtanak, egyszerre pedig szinte követni is nehéz. Zseniális összjáték, Isten adta tehetség.

Az idő gyorsan elszalad, a jelenetek zseniálisak, a dalok emlékezetesek, a végén a közönség már valóban sír a röhögéstől… Régóta hallgatjuk, hogy friss vérre van szükség a hazai humorban. Nos, íme a bizonyíték: itt van az új, a tehetséges generáció, akik nem beszélnek, hanem bizonyítanak. Le a kalappal előttük!

Számomra külön érdekesség volt, hogy az előadás után a színészek lejöttek a közönség közé, ők is részt vettek a fogadáson és bárkivel szóba is elegyedtek. Kis hazánk művész világára ez nem igazán jellemző. Jómagamnak alkalmam volt Nemes Takách Katával beszélgetni, akinek a hangját eddig is imádtam, hiszen ő egy rendkívül sokat foglalkoztatott remek szinkron színész. Azon kevesek közé tartozik, akik a szinkronban is zseniálisak, meleg hangját pedig élvezet hallgatni. Most pedig élő produkciójával bűvölt el teljesen, és erről kellemesen el is beszélgettünk. Ez már nemcsak színészi, de emberi nagyság is!

Az előadás fantasztikus volt – de nem elég egyszer látni. Főleg azért, mert minden este más történik, így nincs is két egyforma előadás. Üdítően tehetséges fiatalok zseniális játéka a rögtönzés művészete… Ide még sokszor el kell jönni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!

Felhőatlasz

(Cloud Atlas)

Színes, magyarul beszélő, amerikai-német fantasy, 164 perc, 2012

Rendező: Lana Wachowski, Andy Wachowski, Tom Tykwer

Főszereplők: Tom Hanks, Hugo Weawing, Jim Sturgess, Halle Berry, Hugh Grant, Keith David, Götz Otto, Ben Whishaw, David Gyasi, Jim Broadbent, Doona Bae

„Félelem, hit, szerelem – jelenségek, melyek meghatározzák sorsunk alakulását. Erők, melyek már jóval a születésünk előtt hatni kezdenek, és az elmúlásunk után sem szűnnek meg…”

Van az a pillanat, amikor a mozi átlép a kegyes szórakoztatás mezejéről az igazi tanítás fellegvárába. Ez egy olyan pillanat, amelytől lúdbőrözik az ember teste, bizsereg a szív és a lélek, mert tudjuk: megtapasztalunk egy CSODÁT! A Wachowski testvérek filmje van akkora dobás, mint a Mátrix volt. Csodálatos képi világ, elképesztően mély mondanivaló, és sok – nagyon sok olyan utalás, melynek feldolgozása, értelmezése ránk vár. Ezért ez a film minden egyes nézőnek mást jelent majd, de egy biztos: aki beül megnézni, azt olyan mélyen érinti majd meg, mint nagyon kevés alkotás.

A történetről nagyon nehéz lenne bármit mondani. Több sztori zajlik párhuzamosan. Időben és térben teljesen eltérő történetek, melyekben egyaránt van akció, romantika, humor és tanulság is. Látszólag független történetek ezek, de előbb-utóbb mindig találunk egy utalást, amelynek nyomán az adott sztori is része lesz a Nagy Láncolatnak. Nem szabad ennél többet elárulni, mert mindenkinek magának kell megfejteni a titkokat és az ok-okozati kapcsolatokat.

Lana Wachowski, Andy Wachowski és Tom Tykwer rendezők elképesztő munkát végeztek. Történeti hűséggel nézünk a közeli és a távoli múltba, elképesztő fantáziával a jövőbe, miközben itt élünk a jelenben. Ilyen képi és formai világot megálmodni, elképesztő teljesítmény. A fő erény számomra az, hogy akár a Mátrix első részében, most is telve van a történet utalásokkal, tanításokkal, tanulságokkal, ezeket azonban nekünk kell összerakni. Itt álljunk meg egy percre és legyünk őszinték: IGEN, ennek a filmnek a megértéséhez bizonyos fokú intelligenciára van szükség! Azok (ahogy Puzsér fogalmazott a nyári reklámban), akik a kukoricához veszik a mozijegyet, nem fogják megérteni. Nekik nem javaslom, csak feleslegesen pazarolnák az idejüket. Igen, ez az a film, ami mást és mást fog mondani nekünk, sőt életünk egyes szakaszaiban még számunkra is mást és mást ad majd, de mindenképpen szükséges, hogy gondolkodó emberek üljenek a nézőtéren. Mert maga a fim közel három órás, de ez idő alatt egyetlen percre sem lankadhat a feszültség. Olyan gyorsan változnak a helyek és történetek, hogy nem lazíthatunk, különben elvesztjük a fonalat…

A rendezés mellett csodálatos a képi világ is. A trükkök mesterei megint elképesztőt alkottak. Kiemelkedő a zene is, hiszen az egyik alap történet épp egy csodás szimfónia megkomponálásáról szól, ami pedig folyamatosan visszatér a filmben. E mellett ki kell emelni a sminkeseket: zseniális munkájuk eredményét a közönség hangos ujjongással fogadta a stáblista megjelenésekor.

Ugyanis a film másik érdekessége, hogy néhány színész játszik rengeteg szerepet. Tom Hanks vagy tíz, Halle Berry vagy nyolc alakban jelenik meg, és minden főbb szereplő hasonlóan sok arccal jelenik meg. A sminkesek dicsérete, hogy sok esetben csak a stáblista vetítésekor esik le, hogy egyes szereplők valójában kik is voltak…

Nehéz lenne bárki is kiemelni. Ez a csapat gondosan meg lett válogatva, és azt kell mondanom, hogy csupa színész óriást láthatunk. Az ő sokszínű és elképesztő játékuk teszi fel a történetre a koronát. Tom Hanks zsenialitása sosem volt kérdés. Halle Berry az utóbbi években mintha eltűnt volna, de most parádés alakítással bizonyít újra. Hugo Weawing egyszerűen elképesztő – bárkit el tud játszani. Aki nagy meglepetés volt számomra: Hugh Grant kilép a tőle megszokott vígjátéki keretből és csodásan bizonyítja, hogy ő bizony remek színész! Jim Broadbent pedig újra elképesztő… Jim Sturgess, Susan Sarandon, Ben Wishaw és Doona Bae egyaránt pazarul játszanak. Röviden: itt bizony senkit sem lehet kiemelni, mert mindenki kiváló.

A film annyira összetett és annyira mély, hogy kétszer is megnéztem. (Lesz ez még több is…) Először eredeti nyelven, ami zseniális, de tőlem szokatlan módon azt kell mondanom: bizony a szinkron is remekül sikerült, ezúttal, a magyar hangok hozzátesznek az élvezethez!

Amikor az ember moziba megy, akkor mindig a csodára vágyik. Persze nem lehet minden film katarzis élmény. Kell néha egy idétlen vígjáték, egy agyatlan akció vagy valami más kikapcsolódás. De az ünnepet mindig az jelenti, amikor olyan ajándékot kapunk a vászonról, amely mélyen megérint és gondolkodásra késztet… Ez a film ilyen. Kultusz film lesz, megérdemelten… Mindenkinek látnia kell!

„Az életünk nem csupán a miénk. Kötődünk másokhoz a múltban és a jelenben. És minden egyes bűntett-tel, vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá…”

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!

Fehér éjszaka

(Nuit blanche)

Színes, feliratos, francia-belga-luxemburgi thriller, 98 perc, 2011

Rendező: Frédéric Jardin

Főszereplők: Tomer Sisley, Serge Riaboukine, Julien Boisselier, Joey Starr, Laurent Stocker, Lizzie Brocheré

Vincent rendőr őrnagy, aki egy reggelen társával elrabolja a maffia drog szállítmányát. De a támadás rosszul sikerül, és a rendőrt felismerik. Így a maffiózók elrabolják a fiát, akit csak a drogért cserébe adnak majd vissza. Így Vicent magához veszi a kábítószert rejtő táskát és elmegy a maffiavezér klubjába. Csakhogy őt is követik: egy buzgó nyomozó a belső elhárításról, és annak főnöke, a legendás zsaru ellenőr. Aztán befutnak a drog megrendelői is, így mindenki ott van a klubban, ahol mindeközben tömegek szórakoznak önfeledten. Az indulatok elszabadulnak, mindenki akciózik, de Vincentet csak egy dolog érdekli: mindenáron ki akarja szabadítani a fiát…

A franciák még mindig tudnak filmet csinálni. Vagy nagyon jót, vagy nagyon rosszat. Középszer nincsen. A jelenlegi alkotás az előbbiek közé tartozik. Mert igazi dögös, pörgős – ahogy az egy jó akciófilm esetében várható.

Frédéric Jardin rendező remekelt. A sztori nem nagy lövés, de a szálak épp eléggé meg vannak keverve. A hősök nem igazán feketék vagy fehérek. Nehéz eldönteni, hogy ki áll a jó és ki a rossz oldalon. De ez nem is lényeges. Az események zajlanak, csak kapkodjuk a fejünket… Érdekes a fényképezés. Néha átváltunk egy kis kézi kamera képére, ettől az egész sztori még dinamikusabb és tempósabb lesz. Dögös a zene is.

Tome Sisley remekül játszik. Rendőr létére elég sokan leütik az este folyamán, de akinek van belső indíttatása, az bármikor fel tud állni. A különböző maffiózók mind nagyon jók, és ki kell emelni Lizzie Brocheré alakítását, aki a kissé összezavarodott rendőr lányt játssza.

Összességében ez egy igazán remek kis krimi. Nem sokat kell gondolkodni, egyszerűen csak élvezhetjük az akciódús történetet!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Börni, az eszelős temetős

(Bernie)

Színes, magyarul beszélő, amerikai fekete komédia, 104 perc, 2011

Rendező: Richard Linklater

Főszereplők: Jack Black, Matthew McConaughey, Shirley MacLaine, Brady Coleman, Brandon Smith, Larry Jack Dotson

Ez egy elképesztően rémes film. De a csalódás fő oka nem az alkotókban keresendő – a bűnös itt a forgalmazó, aki megváltoztatta az eredeti címet és azt a marketing kampányt alkotta meg, hogy ez Jack Black legújabb vígjátéka. Nem tudom, az illetékesnek meddig van még állása, de ideje lenne, hogy más munka után nézzen, ugyanis tökéletesen bizonyította alkalmatlanságát. Ezzel pedig az a baj, hogy a félreinformált nézők – természetesen – hatalmas csalódással jönnek ki a moziból. Ez ugyanis nem egy vígjáték, még csak nem is vicces alkotás. Ez egy megfilmesített dokumentum történet egy valódi eseményről. Ha ezt tudom, eldönthetem, akarom-e látni. Így viszont mérhetetlenül csalódtam!

Bernie Tiede egy kisváros közkedvelt figurája. Temetési szertartásokat szervez, bonyolít, énekel, de benne van mindenben. Segít, ahol csak tud – bármikor és bárkinek. Egyetlen ember van, akire nem hat a kedvessége: Marjorie Nugent, egy undok özvegyasszony. Bernie kihívásnak érzi, hogy kedves legyen a nővel, ami addig fajuk, hogy már együtt élnek. A hárpia azonban olyan mértékben gyötri, hogy egy gyenge pillanatában a férfi egyszerűen lelövi. A nyomozók előtt nem is tagadja: ő a tettes. Csakhogy az egész város kampányolni kezd: nem kár a gonosz vénasszonyért, engedjék el a népszerű fiút… De hát a gyilkosság, az mégis csak gyilkosság…

Egy megdöbbentő igaz történetet vitt filmre Richard Linklater, nagyjából jól. Nem sok játék van benne, főleg riportokat látunk az emberekkel, akik mindenáron menteni akarják a népszerű fiút. Érdekesség, ahogy az utolsó kockákon az igazi Tiede beszélget a börtönben a szerepre készülő Jack Blackkel…

Érdekes történet az emberi butaságról… Dokumentalista feltárása a történelem talán legidiótább gyilkosságának. Aki erre készül, az valóban láthatja Jack Black egyik legjobb alakítását. Úgyszintén lehet imádni Shirley MacLainet, aki valóban elviselhetetlen… És a többiek is egész jók.

Akik azonban a reklám alapján egy jó kis vígjátékra készülnek, azok maximum gyomorgörcsöt kapnak, vagy hányingert… Én is így jártam.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 2 pont - Rémes

Kispályás szerelem

(Plyaing for Keeps)

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 2012

Rendező: Gabriele Muccino

Főszereplők: Gerard Butler, Jessica Biel, Uma Thurman, Catherina Zeta-Jones, Dennis Quaid, Judy Greer, James Tupper, Grant Goodman

Minden Karácsony előtt kell egy aktuálisan romantikus film, amely kellő mértékben hordoz tanulságot is. Az idei kellemesen sikerült…

George igazi sztár focista volt, egy baleset miatt azonban ebből a sikerből mára semmi sem maradt. Ezért egy kisvárosba költözik, hogy egykori felesége és fia mellett lehessen. Nem tagadhatja meg múltját, ő lesz a gyerekek foci edzője, melynek a gyermekek mellett igen nagyon örülnek az anyukák is. Mert ez egy valós város, egyikük válik éppen, a másikat csalja az ura, a harmadik épp csak unatkozik… A jóképű edző pedig remek célpont a sok unatkozó nőnek… Aztán George ajánlatot kap egy sportriporteri állásra, így a nagy kérdés, hogy karrier költözéssel, vagy a további keresgélés a családdal… Persze sejteni lehet a választ.

Gabriele Muccino kellemes filmet csinált. Jó színészek vannak benne, kellemesen viccesek a párbeszédek, és még a drámák sem olyan fájdalmasak. Szép a fényképezés, jó a zene, az egész film olyan kellemesen ünnepi. Érdemes megnézni.

Gerard Butler igazi szívtipró, nem nehéz elhinni róla, hogy döglenek érte a nők… Jessica Biel pedig nemcsak gyönyörű, de igazán tehetséges is, ő is szépen hozza a formáját. Uma Thurman és Catherina Zeta-Jones mint unatkozó anyukák pedig egyszerűen zseniálisak. Persze nehéz elhinni, hogy ilyen hölgyeknek szomorú lenne az életük… Régi kedvencem, Judy Greer ezúttal esetlenül béna és lehetetlenül tehetetlen… Megint csodásat alakít, hiába, imádom ezt a nőt… Grant Goodman pedig egy helyes kiskölök, mindenki imádni fogja…

Valóban vicces, kellemesen szívmelengető mese, ünnepi menühöz ajánlott!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek