2012. május 11., péntek

Nathalie második élete

(La Délicatesse)
Színes, feliratos, francia-svéd romantikus vígjáték, 108 perc, 2011
Rendező: Stéphane Foenkinos, David Foenkinos
Főszereplők: Audrey Tautou, Francois Damiens, Bruno Todeschini, Mélanie Bernier, Joséphine De Meaux, Pio Marmai, Monique Chaumette

Nathalie gyönyörű nő, aki imádja a munkáját, a barátait és az életét – aztán feltűnik a nagy Ő, és a boldogság határtalannak látszik. Csakhogy egy baleset folytán elveszti férjét és az idill véget ér. Családtagok és barátok próbálják segíteni a túlélésben, de egyetlen menedékhelye a munka. Az irodában találkozik aztán egy svéd kollégával, aki cseppet sem jóképű, kicsit sem lovag, ellenben egy rakás bénaság… Megmagyarázhatatlan módon Nathalie hirtelen megcsókolja… Egy csodaszép házasság, két remek ember szerelme után lehet esélye egy ilyen kapcsolatnak? Képes Markus megadni azt, ami korábban elveszett…?

Érdekes stílustanulmány ez a film. A két Foenkinos rendezői munkája közepes. A sztori néha túl lassú, néhol remek ütemű. A karakterek jók, de óvakodunk a túl mély gondolatoktól, ezért az egész sztori – nekem – kicsit sablonos. Több merészségre lett volna szükség… A fényképezés szép, a francia zene pedig remek választás. (Végre!)

Audrey Taotou még mindig iszonyúan bájos, és látszólag semmit sem öregedett Amélie óta. Nagyon vékonyka, épp mint egy kislányka. Még mindig nem az a klasszikus szépség, de még mindig megvan benne a régi titkos sugárzás, ami teljességgel elbűvöli a nézőket.

A többi szereplő pedig mind kellemesen hozza a maga karakterét.

Összességében azonban számomra csalódás volt a film. Nehéz, ha valaki Amélivel kezdi az életét…
De itt most teljesen hiányzott az a kis plusz… A két élet közti különbség nem fáj, nem boldogít… csak van. A való világ ennél sokkal keményebb…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes

2012. május 6., vasárnap

Keleti nyugalom - Marigold Hotel

(The Best Exotic Marigold Hotel)
Színes, feliratos, angol vígjáték, 124 perc, 2011
Rendező: John Madden
Főszereplők: Judi Dench, Maggie Smith, Bill Nighy, Tom Wilkinson, Dev Patel, Penelope Wilton, Ronald Pickup, Celia Imrie, Tena Desae, Lillete Dubey

Hét idős angol – ki magában, ki párban – határozza el, hogy egy hirdetés nyomán nyugdíjas éveit egy csodás hotelben tölti majd el, Indiában. Hét ember, hét sors, hét külön világ. Viszontagságos út után megérkezve azonban szembesülniük kell a valósággal. A hotel inkább csak egy lepusztult épület, a hirdetésben foglalt ígéretek csak egy álmot jelenítenek meg. De a kényszer miatt mindenki beköltözik és megindul egy idegen élet, melynek során fény derül ki-ki múltjára, jellemére és az életről alkotott véleményére. Van itt fajgyűlölő, aki még a helyi kosztot sem hajlandó megízlelni, vannak elszáradt házasságban szenvedők, és van, aki a múltját jött újra felfedezni… Ahogy múlnak a napok, a színes és idegen világban egyre több élmény éri a szereplőket, új barátságok és szövetségek köttetnek. Van, aki érdemes a boldogságra, de van, aki képtelen elfogadni a világ és az élet csodáit. Szerencsére ez nem egy nyálas amerikai film, így a valóság élethű marad: nem mindenkinek ez a sorsa... Közben bepillanthatunk az egzotikus India életébe, a múlt és a modern kor ellentéteibe, a tradicionális és a jövő hagyományaiba. Látjuk a színeket, átéljük a forgatagot és sorban belenézünk emberek életének titkaiba, és látjuk azt is, kit merre vezényel a sorsa. Közben pedig Sonny az ifjú álmodó próbálja meggyőzni a világot, hogy a hotelnek van létjogosultsága, hiszen az időseket sok helyen nem szeretik, és ő megteremti a Paradicsomot az utolsó éveik boldogságát keresők számára…

John Madden hihetetlen érzékenységgel rendezi a filmet. Állandóan változik a tempó, éles vágások után hirtelen megáll a világ míg találkozunk egy életbölcsességgel, aztán iramodunk újra a valóságnak… Kicsit persze idealizált ez a világ, de a mítoszok épp jó teret adnak a kellően mély jellemábrázoláshoz. Szerencsére az alkotók nem esnek a sekélyesség hibájába… Gyönyörűek a képek, remek a zene, és nagyon sok a szívszorító pillanat.

Ahhoz, hogy igazán hitelesen, bölcsen és érzékenyen tudjon mesélni ez a film, kellett a fantasztikus szereplőgárda. Csupa idős ember, aki megbarátkozott a korával, színész óriások, akiket jól ismerünk filmek sorából, de itt és most lubickolnak a történetben. Judi Dench fantasztikus, mint mindig. Bája és melege színhez szóló… A telefonos oktatáson elmondott gondolatai olyan mély bölcseletek, hogy csak azért a három percért megérte megnézni a filmet! Maggie Smith gonoszsága páratlan, mégis tudjuk és érezzük azt, amin keresztül megy, és van, aki menthető az életben… Bill Nighy személyes kedvencem. A sok bohóc szerep után most olyan elképesztő eleganciával és emberséggel játssza el a megfáradt férj szerepét, melynek minden pillanata egy stílustanulmány. Tom Wilkinson pedig e hitelesség és az emberség mintaképe: neki  elhisszük, hogy egy élet álmát követi… A másik oldalon pedig Dev Patel a Gettómilliomosból megismert ifjú, aki vergődik az álmai és a hagyományok világa között. Számunkra nem kérdés, hogy Tena Deasea szépsége jelenti a jövőt… De sorban kiemelhetnék minden egyes szereplőt, mert a legkisebb mellékszerepekben is remek alakításokat láthatunk…
 
Csodaszép és nagyon érzékeny film ez, melyben átlag minden öt percben elhangzik valami nagyon fontos bölcsesség. Zseniális színészek, megkapó mese, csodás alakítások – számomra ez a mozi varázsa. Néhol felemel, néhol megnevettet, néhol megkönnyeztet – de sosem választja az egyszerű utat. Zajlik mindez egy olyan világban, melyet már oly régóta szeretnék megismerni… Az idei év legbölcsebb filmjét tiszta szívből ajánlom mindenkinek!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!

21 Jump Street - A kopasz osztag

(21 Jump Street)
Színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 110 perc, 2012
Rendező: Chris Miller, Phil Lord
Főszereplők: Jonah Hill, Channing Tatum, Ice Cube, Johnny Depp, Brie Larson, DeRay Davis, Robb Riggle, Jake M. Johnson

Schmidt és Jenko két külön világ: az egyik okos, ám dilis, a másik menő, de buta. A suliban végg szívatják egymást, a rendőriskolában azonban haverok lesznek. Első bevetésüket azonban csúfosan elrontják, ezért száműzik őket egy „ígéretes programba”… Fiatalnak tűnő nyomozók mennek vissza a középiskolába, hogy megtalálják egy új drog készítőit. A két béna rendőr így ismét visszatér a középiskolába…

A Miller-Lord páros nem akar túl nagyot dobni. Biztonságos pályán játszanak, kellően gusztustalan, néha szellemtelen is a sztori, a fő attrakció a két idióta bénázása. A szándék jó, hogy egy véletlen folytán szerepet cserélnek, így aztán még hátrányosabb a helyzetük.

A fényképezés jó, kellemes a zene, és szépek a lányok is, így egyszer érdemes megnézni…

Channing Tatum miatt sok lány ül majd be, ő nem is rossz, bár ennél sokkal jobb színész. Jonah Hill nekem most sok volt. Korábbi filmjeiben épp a visszafogottsága tetszett. De ebből most semmit sem látni. Ice Cude kellően dilis, a sok diák meg életszerű. Nem nagyon tudok senkit kiemelni.

Összességében számomra ez egy középszerű, egyszer nézhető gagyi vígjáték – szerencsére annyi poén azért van benne, hogy egyszer nézhető legyen…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes

A biztonság záloga

(Safe)
Színes, feliratos, amerikai akciófilm, 94 perc, 2012
Rendező: Boaz Yarkin
Főszereplők: Jason Statham, Cathrine Chan, Anson Mount, Cris Sarandon, Reggie Lee, James Hong, Robert John Burke

Luke Wright különleges rendőr. Beépült az alvilágba, ahol gondosan gyilkolja a gonosztevőket. Egy napon azonban hibázik, innentől az élete csak a vezeklésről szól. Ketrecharcos lesz, ahol magára haragítja az orosz maffiát, akik meggyilkolják imádott feleségét, innentől már csak a teljes lezüllés marad. A reményvesztett ember épp öngyilkosságra készül, mikor meglát egy kislányt, akit ismerős orosz maffiózók üldöznek… Automatikusan a védelmére kel, majd kiderül: hirtelen az egész világ az ellensége lett. Üldözi az orosz és a kínai maffia, korrupt rendőrök hada, majd a még korruptabb polgármester is. Az akció kulcsa pedig a kislány, aki zseni és bármit meg tud tanulni. Most éppen egy széf kódját, melynek tartalmáért az alvilág minden szereplője verseng...

Boaz Yarkin rendező amolyan igazi régimódi Statham filmet forgatott. Rövid párbeszédek után hatalmas akciójelenetek, félelmetes autósüldözések, majd véres leszámolások… Nem számoltam az egy percre jutó hullák számát, de tény, hogy Statham jól teljesít… Az lett volna furcsa, ha ez nem így van…

Pörgős akció film, igen feszes tempóval. Dögös zene, remek fényképezés, minden együtt vannak.

Stataham keveset beszél és sokat üt – mintha még mindig tini lenne, és igen, a stílusa még ma is lenyűgöz.  A kislány cuki, a sok gonosz orosz – kínai – amerikai meg mind rosszarcú… Jó karakterek, jó epizódszínészek, remek teljesítmények.

Ütős akció film a régi iskola stílusában, garantált kikapcsolódás, mely garantáltan nem igényel agyi aktivitást…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek