2009. december 10., csütörtök

Németország, Emsdetten - Lindenhof Hotel Restaurant


Cím: Németország-48282. Emsdetten, Alte Emsstr. 7.
Asztalfoglalás: (+49) 2572-9260
Látogatás: 2009.12.08. és 09.
Honlap: www.lindenhof-emsdetten.de


1. Külcsín: Emsdetten városka pályaudvara mellett található a Hankh család hotel és étterme, melynek jegyzett története 1912-ig nyúlik vissza. Van egy bizonyos bája annak, amikor egy vállalkozásnak már ilyen történelmi a múltja. És bár a besorolás szerint 3 csillagos a hely, bizony mondom kis hazánkban nem sokan tudnák ezt a színvonalat produkálni. Parkolni az udvaron, az utcán, de akár a pályaudvar hatalmas (és ingyenes!) parkolójában is lehet. Ja, kérem, Németországban vagyunk, itt nem kell félteni a járműveket.

2. Belbecs: A hotel gyönyörű, a szobák barátságosak, részben történelmi bútorokkal berendezve, most épp a királyi lakosztály jutott nekem. Ehhez képest az étterem szolidan elegáns, mindenhol apró dekorációk: képek és szobrok vannak elhelyezve, nagyon is tudományosan. Itt mindennek megvan a helye. Kényelmes asztalok és ódon karszékek várnak. Karácsonyi meglepetésként pedig (ahogy évről évre mindig is…) egy óriási mézeskalács ház díszíti a bárpultot. Nem tudom, hány napig dolgoztak rajta, de egyszerűen csodálatos a végeredmény. Gyertyák és angyalkák teszik teljessé az érzést. Az egészben az a jó, hogy nem giccses, csak nagyon barátságos.

3. Étkek: Az étlap nem túl hosszú, viszont annál extrább. Ez egy nagyon elegáns hely, nincsenek egyszerű fogások, viszont mindig vannak szezonális aktualitások. Ilyen most éppen a sütőtök leves. A főfogások között találunk halat és bárányt is, de a hagyományos állatok is választhatóak. A tálalás nagyon elegáns. Az adagok közép méretűek, ez a hely nem a zabálásról szól. Sokkal inkább arról, hogy jól megkomponált ízeket tálalnak fel egy tányérra költői elrendezésben. Első nap malacot választottam, a vastag hús szelet porhanyósan puha volt, a párolt zöldség, mint a vaj olvadt el a számban. Választhatunk bármit, ínyenc élmény vár ránk, az biztos. A második estén a Rumpsteak mellett döntöttem, egyszerűen felséges volt. A desszertek közül pedig a csoki hab kombinálva tomka babbal ízesített vanília fagylalttal és friss gyümölcsökkel című költeményt választottam… Na jó, a ház asszonya megrökönyödött, hogy nem tudom mi a tomka bab, de attól még nagyon élveztem…

4. Italok: A ház söre a Brinkhoff’s mindenféle változatban. Könnyed és finom. De hatalmas a választék rövid italokból és borokból is. Ahogy egy különösen elegáns helyhez illik, itt minden fogáshoz tudnak illő bort ajánlani, ráadásul saját maguk számára termelt és palackozott nedűt is.

5. Szerviz: A Hankh család szó szerint vezeti az éttermet. Apuka a főszakács, anyuka felszolgál. Segítségére van egy csapat mosolygós fiatal lány. Azon meg sem lepődtem, hogy mindegyik kifogástalanul beszél angolul. Sőt, tekintve, hogy negyedik éve járok vissza ide, megismernek, és a nevemen szólítanak, ami mindenképp jól esik a vendégnek.

6. Árak: Az elegáns helyhez mérten magasak az árak is, de az ár-érték arány teljesen rendben van. Ez nem az a hely, ahova befizetünk menzára, sokkal inkább az, ahova egy elegáns vacsorára visszük párunkat, üzletfelünket. Jellemző, hogy esténként idősebb helyi hölgyek csapatait láttuk itt Karácsonyi vacsorázni. Vajon a magyar nyugdíjasok is ilyen helyekre járnak?

7. Értékelés: Igazi gasztronómiai élmény vár ránk nagyon elegáns környezetben. Ezt bizonyítja az is, hogy a Michelin katalógus 2007-ben az éttermet „Bib Gourmand” címmel tüntette ki. (A Michelin Guide a legismertebb nemzetközi étterem besorolási rendszer. A Bib Gourmand címet azok az éttermek kapják, amelyek az egyik minősítő biztos kedvencévé váltak. Követelmény, hogy 40 dollárnál kisebb összegből két fogást lehessen elfogyasztani egy pohár borral vagy desszerttel – áfa és helyi adók nélkül.) Ha pedig a „Nagy Testvér” is így látja, akkor nyugodtan megbízhatunk bennük!


Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 9 pont - Csodálatos

2009. december 8., kedd

Németország, Burghausen - Wiener Brathendl


Cím: Németország-84489. Burghausen, Marktler Str. 1/b.
Asztalfoglalás: (+49) 8677-2237
Látogatás: 2009.12.06.
Honlap:


1. Külcsín: Burghausen főutcáján, csupán egy sarokra a polgármesteri hivataltól található ez a hagyományos bajor kiskocsma. Modern, mert egy emeletes ház földszintjén van, de hagyományos is, mert küllemében igyekszik az igazi német hagyományokat idézni. A parkolás az utca szélén ingyenes, nyáron pedig ki is ülhetünk a napellenzők alá sörözni. Ehhez most hideg volt.

2. Belbecs: Az elülső részben az utcai kiszolgálásra rendezkedtek be. Hagyományos gyorsétterem tehát, de inkább bajoros és távol keleti ízekkel, mint hamburgerekkel. Kicsit zavaró is ez a mindenfelé megfelelés… A belső részben aztán vár minket a hagyományos bajor kocsma. Kis boxokkal, és rengeteg dekorációval. A jó ízlés határát épp súrolja a hely, mindenki döntse el, hogy melyik oldalról.

3. Étkek: Aránylag kicsi a választék, ami főleg a bajor hagyományokra koncentrál, de hát épp ezért jöttünk be ide. Ehhez képest volt például gesztenye leves, ami váratlanul finomra sikeredett. De a lényeg a hagyományos „Wiener Schnitzel mit Kartoffel Salate” (Hagyományos rántott hús bajor ecetes krumpli salátával), ami viszont nagyon finom volt. Sokszor nem igazán jönnék be ide enni, de ez a vacsora nagyon jól sikerült.

4. Italok: Ha Németország, akkor házi sör, ahogy az illik. Mindenféle színben és állagban. Mellette a hagyományos üdítő és kisebb bor választék.

5. Szerviz: Végül is nem mondhatok semmi rosszat. Volt kiszolgálás, volt mosoly, még csak lassú sem volt. De valahogy nem éreztem a híres bajoros vendégszeretetet.

6. Árak: Közepesek árfekvés, teljesen elfogadható árakkal.

7. Értékelés: Ez nem az a hely, amit törzshellyé fogadunk, de azért érdemes egyszer betérni.

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 6 pont - Kellemes

2009. december 6., vasárnap

Törvénytisztelő polgár


(Law Abiding Citizen)
Színes, feliratos, amerikai film, 108 perc, 2009
Rendező: F. Gary Gray
Főszereplők: Gerard Butler, Jamie Foxx, Colm Meaney, Bruce McGil, Leslie Bibb


Az utóbbi néhány évben folyamatosan keményednek a filmek. Egyre durvábban mondják el ugyanazt. Így van ez most is: kőkemény, sokszor hihetetlenül brutális akciófilmet látunk, a mondanivaló pedig tiszta: baj van a jogrendszerrel!

Clyde Shelton boldog családban él, felesége gyönyörű, kislánya egy csoda. Aztán egy napon idegenek törnek be a házba, és mindenkit megsebesítenek. Clyde túléli, a nők meghalnak a helyszínen. Egy évvel később Nick Rice a sztár államügyész vádalkut köt: a két tettes egyikét kivégzik, míg a másik csupán három év börtönt kap. Hiába könyörög Clyde, az alku megköttetett. Valóban ez a járható út, vagy csak a sikert sikerre halmozó államügyész statisztikáját kell javítani? Erre a kérdésre nem kapunk választ.

Tíz évvel később folytatódik a történet. A két gyilkos elnyeri méltó büntetését. Clyde jéghideg kegyetlenséggel végzi ki őket. Persze börtönbe kerül, de a történet itt nem ér véget. Egyszemélyes harca, hogy felrázza a félresiklott igazságszolgáltatást, egyre kegyetlenebb formában ölt testet. Egyre többen halnak meg, s bár a mondanivaló így végre hangsúlyt kap, valami mégis zavar minket. Talán az, hogy nem épp azok halnak meg, akik a rossz rendszert üzemeltetik…

Hihetetlenül pörgős akciófilmet látunk. Bővelkedik fordulatokban, a cselekmény végig feszültségben tart, nincsenek pihenők. Jó a rendezés, jó a zene, jók a képek. Semmi nem vonja el figyelmünket, koncentrálhatunk az eseményekre. Nagyon jól sikerült ez az alkotás.

Hasonlóan jók a színészek. Butler ezúttal romantikus arca helyett megmutatja, milyen is egy igazi bosszúálló démon. Hideg, tudatos, folyamatosan gyötrődik. Nagyon erős az alakítása. Foxx már nem ennyire jó, de ő is biztosan hozza a nagyképű államügyész figuráját. A mellékszereplők pedig végig jó munkát végeznek.

Nos, akkor mi a baj mégis ezzel a filmmel… Talán az üzenet, vagy a tanulság… Fájdalmas húrokat penget a mű. A bennünk rejlő vadállat végig helyesel: ez az, szemet szemért, kard által vész, aki kardot emel… Édes a bosszú, és hajlamosak vagyunk elfogadni a brutalitást, a végzetes kegyetlenséget, mert szívünk erre szomjazik… Vesszen, aki gyilkolt. Hajlamosak vagyunk drukkolni, igenis, teljesedjen be a bosszú… S mire feleszmélünk, már patakokban folyik a vér a vásznon… Vajon észrevettük, mikor kezdtek ártatlanok is meghalni? Ami pedig egyáltalán nem tetszik, az a film vége. Mert Clyde harca eredményes lett: az ügyész ráeszmélt végre, hogy rossz úton járt. De a lecke ára túl sok halott. Persze ezt nem lehet megúszni. Viszont a történet végén épp az az ember marad életben, akit saját büszkesége elvakított, akit hiába figyelmeztettek a társak, aki önteltségében nem hallgatott másra… És a film végén épp ő az, aki idilli békében ismeri fel a család fontosságát. Nos, ez nálam például kivágta a biztosítékot.

Értem a brutális erőszak mondanivalóját: ez kell, hogy végre felkapjuk a fejünket, hogy kérem szépen, itt valami baj van. Ez igaz. De mégsem jó. Sajnos egyre több filmben látjuk szinte követendő példaként az erőszakos megoldást. Csakhogy ez nem vezethet jóra. Hiszek benne, hogy nem ez az út. De vajon minden néző így van ezzel? Vagy van, aki itt ismeri fel a követendő példát? Nincs elég erőszak így is az életünkben???

Nagyon durva, de fordulatos cselekményű, látványos és pörgős akciófilm. Nagyon jó, érdemes megnézni, de azután érdemes gondolkodni is… Nem a felszín követendő, hanem halljuk meg a mélyben megbúvó üzenetet…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó