Szuperbojz

Színes magyar film, 82 perc, 2009
Rendező: Kabay Barna
Főszereplők: Bajor Imre, Kolovratnik Krisztián, Kerekes Vica, Gesztesi Károly, Mucsi Zoltán, Kálloy Molnár Péter, Rudolf Péter, Stefanovics Angéla

Másfél óra bódult unalom és rettenetes feszengés vár arra, aki hagyja magát becsapni a stáblista által. Mert a névsor ígéretes: a forgatókönyvet Litkai Gergely - a hazai standup műfaj vezéregyénisége - jegyzi, a színészek közt pedig megtalálható egy rakás igazán nagy név. A film után megszülető egyetlen gondolat is innen származik: Hogyan lehet ennyi neves embert rávenni egy ilyen idióta, színvonaltalan ökörségben való részvételre?

Bajor Imre a hazatérő egykori rock sztár. Esetlen, rémesen kövér és színvonaltalan, pedig csak önmagát kéne alakítani, a gyakorló alkoholistát. Kerekes Vica a szép és tehetséges ifjú színésznő szinte vonaglik kínjában a bárgyú szereptől. (Nálunk a faluban az ilyet K-nak hívják...) Ha nem tudnám, hogy Kolovratnik Krisztián színész, biztos azt gondolnám, hogy lelkes amatőr szereplő, és akkor nem is bosszantana a bénasága. Aztán hiába próbálkoznak a fiúk: Gesztesi, Mucsi, Kálloy Molnár, Scherer - annyira szörnyű a szerepük, hogy még csak egy mosolyt sem csalnak az arcunkra. Talán néhány kellemes perc van a filmben, ezt Rudolf Péternek köszönhetjük, aki remekül hozza a szeretet-mániás menedzser figuráját. Igazi meglepetés pedig csak Stefanovics Angéla buta sztárocskája - na jó, akkor igazi a meglepetés, ha tudjuk, hogy ő bizony nem más, mint a méltán híres "Emese"...

A sztori még adhatna valamit: a hazatérő sztár újjá alakítja az egykori bandát, mert "kell a retró a népnek". Azonban itt jön az anarchia: lehetne egy dráma, ami a manapság sokszor megeső helyzetet mutatja meg. Ez nincs. Vagy lehetne egy remek kabaré, ami parodizálja az eseményeket. Ezzel próbálkoznak, de gyatrán sikertelenül.

A zene rémes, a figurák élettelenek, a képek unalmasak. Kabay Barna vége megbarátkozhatna a nyugdíj gondolatával, mert egy ekkora tévedést - remélem!!! - a közönség már nem bocsát meg.

Tudom, hogy létezik az a pénz, amitől az ember haja korpás. De el sem tudom képzelni, hogy mennyi az, amiért ennyi remek színész képes ilyen otrombán alul múlni önmagát és a vakondot. Egy biztos: innen már nem nagyon vezet út lefelé.

Másfél óra bágyadt kínlódás: meneküljön, ki merre lát...
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 3 pont - Gyatra

Szerelem

2005.03.08. MÜTFI - A Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának diákújsága

Mi a szerelem? Mikor az angyalnak összegabalyodik szárnya, mikor a hősnek megremeg lába, mikor a szónoknak elakad nyelve, mikor a látónak elhomályosul tekintete, mikor a győztesnek inába száll bátorsága, mikor a gyávának indulattól pirul arca, mikor a szellő hűvöse már nem hűti arcom, mikor az eső cseppjei nem mossák el könnyem, mikor az idegen éjszaka neszei nem bántják fülem, mikor a tenger csendesen hullámzik köröttünk, mikor a virágok illata betölti a fuvallatot – a lélek millió csodája.

Mi a szerelem? Az égszínkék égbolt, a hófehér bárányfelhő, a táncoló hópihe, a susogó lombok, a szikrázó napsugár, a mélabús hold, a vöröslő rózsa, az édes méz, az illatos liliom, a befagyott tó jege, a virágzó rét, a nevető piros alma, a turbános síró kisfiú, a mosolygós szöszke kisleány, a rideg hegyorom, a lebukó nap utolsó bíbor sugara, a hatalmas bálnák éneke, a végtelen búzamezők arany hullámzása, az Esthajnalcsillag ezüst fénye – a világ ezer csodája.

Mi a szerelem? Egy érintés, ahogy bársonyos kezed kezemhez ér, egy pillantás, ahogy igéző szemed rám szegezed, egy mosoly, ahogy pajkosan rám nevetsz, egy ölelés, ahogy gyengéden átkarolsz, egy hallgatás, ahogy kezem fogod és kezed fogom, egy vallomás, ahogy csendesen előtör mélyről, egy kacsintás, ahogy titkon összenézünk, egy kacagás, ahogy szívből nevetsz, egy villanás, ahogy érzem itt vagy nekem, egy film, ahogy bólongva dicséred, egy dal, ahogy merengve dúdolod – a szív száz csodája.

Mi a szerelem? Tán egy pillanat csak. Ajtóban állsz, rám mosolyogsz, miben segíthetek, szórakozottan nézlek, és megpillantom szemed, csodaszép, mosolygós, nyílt tekinteted, érzem elveszek, az örvény magával ragad, csak nézlek, tündér vagy érzem, szólnék, de nem tudok, szeretnék kiáltani, megrázni magam, a világot odakint, de csak nézem szótlanul a meseszép szempárt, mások jönnek, menni kéne, nem feltartani, egy értelmes mondatot elmondani, vendég vagyok, idegen, és menni kell már, de a pillanat végtelen, aztán tovább állok, tán sosem látlak, de hiányod lüktet szívemben, tudnom kell ki vagy, hogy élsz, mit szeretsz – az élet egyetlen csodája.

Mi a szerelem? Örök érzés, vagy múló pillanat? Átgondolt döntés, vagy fellobbanó tűz? Beteljesedő öröm, vagy sajgó fájdalom? Te vagy, talán.

Merlin

Utolsó idők

Színes magyar filmdráma, 90 perc, 2009.
Rendező: Mátyássy Áron
Főszereplők: Kádas József, Vass Teréz, Földes Eszter, Szalay Marianna

Ez itt a véres magyar valóság. Valóság, mert a film - kegyetlen - tükröt tart elénk a közelmúltról. Magyar, mert a történet hazánkban, egy kis ukrán határ menti faluban játszódik. Véres, mert ilyen a világ.

Valóban ilyen? Él egy furcsa testvérpár. A Lány, aki autista. Mi nézők persze tudjuk, hogy ez egy furcsa betegség, a környezet azonban csak "lököttnek" tartja. És a Fiú, aki próbál megélni. Autót szerel, és ha kell, hát benzint csempészik. Így tengetik furcsa életüket. Aztán egy napon a béke véget ér: a lányt megerőszakolják. Kire számíthatnak? Hiszen orvosok, rendőrök, falubeliek mind csak ellenük vannak. Igazán támaszkodni csak a "gyüttmentekre" lehet, akik mintha kívül lennének a törvényen, mégis csak ők élnek rendes életet... Érezzük, hogy zakatolva közeleg a vég, látjuk, hogy nincs remény, mégis megdöbbentő a drámai befejezés.

Furcsa ez a film. Egyrészről gyönyörű képeket látunk. Maga az erőszak is épp csak jelezve van a csodás táj lírai képsoraival. Szinte fel sem fogjuk, mi történik... Másrészről ez a szépség még jobban kiemeli az emberi környezet ridegségét, az érzéketlen életet élő reménytelen emberek fájdalmait, a személytelenséget - a reménytelenséget. A rengeteg szimbólum és jelkép meséli el igazából a története. A zene ugyan néha kicsit eltúlzott, mégis hallgatható.

A film zsenialitását a szereplők adják. Vass Teréz hihetetlenül nagyot alakít, tökéletesen elhittem, hogy valóban autista. Kádas József mérsékelten visszafogott, mégis érezni a benne dúló feszültséget, végig várjuk a robbanást. Sorban valamennyi egyéb szereplő is remekül hozza a figurát. Ki kell emelni az Ilust alakító Földes Esztert. Ő az egyetlen, akinek van célja az életben, s bár vívódik a jelen elillanó boldogsága és a jövő bizonytalansága között, mégis ő az egyetlen, akinek van esélye kitörni ebből a kényszeredett világból, bár a menekülés fáj...

Csak férfi olvasóknak: már a pajta ajtajában blúzát gomboló lány jelenetéért is érdemes megnézni a filmet... Csodás pillanat ez, ahogy egy percre mindenről megfeledkezünk és csak csendesen hálát mormolhatunk az Isten adta női test végtelen és tökéletes szépségéért... Egy életre szóló élmény.

Remek karakterek, kicsit lassú történet vezetés, mégis egyre fokozódó izgalom. Nincsenek véres autós üldözések, ez nem Hollywood, a sors kiszámítható, fáj az egész, ahogy nézem, fáj a szürkeség, fáj a bizonytalanság és fáj a remény totális hiánya, de mégis tudjuk: igen, ismerős, épp a szomszédban is játszódhatna mindez. A legfájdalmasabb azonban a tény: már a bosszú sem okoz örömet... Mert ez itt a véres magyar valóság.

Ínyenceknek kötelező darab!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont - Nagyon jó