Riddick

Színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 119 perc, 2013

Rendező: David Twohy

Főszereplők: Vin Diesel, Karl Urban, Katee Sackhoff, Dave Bautista, Nolan Gerard Funk, Bokeem Woodbine, Jordi Mollá, Noah Danby

2000-ben készült a Pitch Black, 22 évente sötétség, majd ezt követte 2004-ben a Riddick – A sötétség krónikája. Az első rész egy újító film volt, műfajteremtő és rendkívül izgalmas. A második már kicsit túl lett bonyolítva, ezért közel sem hozta ugyanazt az eredményt. Most pedig, több mint tíz évvel később, itt a történet következő része.

Az első képeken visszatérünk a Nekromongerek birodalmába, ahol Riddick az új vezér. Ő azonban inkább visszatérne a Fúria bolygóra, és másra hagyja az uralkodást. Azonban átverik, és egy szinte lakatlan bolygón teszik ki, ahol mindenféle gyilkos lényekkel kell megharcolnia az életéért. Egy napon aztán talál egy üres bázist, ahonnan üzenetet küld. Hamarosan meg is érkezik egy fejvadász csapat, akik el akarják fogni. Csakhogy érkezik még egy hajó, ennek a furcsa legénységnek a célja azonban ismeretlen. A két csapat egymást szívatja, közben próbálja Riddicket elfogni, aki azonban átveszi az irányítást: mert itt nem tőle kell rettegni…

David Twohy egy furcsa világot teremt, tele gyilkos lényekkel és kemény indulatokkal. El kell ismernem: sikerült felenni a fonalat, sőt ez a rész jóval érdekesebb az előzőnél. Úgy látszik, az idő múlása van, akit nem is zavar. Jó a fényképezés, és elképesztő a látvány és a trükkök.

Vin Diesel mintha ott folytatná, ahol abbahagyta. Mintha egy napot sem öregedett volna. Garantált, hogy a lányok ma is bepisilnek tőle… A mellette játszó színészek pedig ezúttal is remekül lettek összeválogatva. Sok érdekes arcot látni, és mindenki remekül hozza a figuráját.

Az ilyen sok év utáni folytatások mindig kockázatosak. Vagy nagyon nagyot szólnak, vagy nagyon nagyot buknak. Nálam ez a film az előbbi kategória. Pillanatok alatt feltörtek az emlékek, és máris ott dobogott bennem a Riddick mánia. Jók a szereplők, érdekesek a figurák, ismét teli vagyunk emberi árulással és jó cselekedetekkel – ahogy a valóságban is.

Talán nem volt elég fantázia egy új sztorihoz, nem tudom. De mindenesetre jó ötletnek bizonyult felvenni a Riddick sztori fonalát. A befejezés pedig – természetesen – mindent nyitva hagy. Hiszen Riddicnek még elszámolnivalója van a Nekromongerekkel, még nem ért haza, stb. Úgyhogy, részemről várom a folytatást.

Utolsó megjegyzés: a film jó, érdemes megnézni, de nagyon kemény, gyerekeknek nem ajánlott!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Blue Jasmine

Színes, eliratos, amerikai dráma, 98 perc, 2013

Rendező: Woody Allen

Főszereplők: Cate Blanchett, Alec Baldwin, Sally Hawkins, Peter Sarsgaard, Michael Stuhlbarg, Alden Ehrenreich, Louis C.K., Bobby Cannavale, Max Casella, Andrew Dice Clay

Amikor Woody Allen filmet készít, az mindig esemény. Nekem két féle filmje létezik: az egyik, amikor vicces, végig jól szórakozunk, a másik, amikor nagyon kemény és drámai. A végén pedig mindig van valami csavar, valami, amitől az egész olyan igazán Allenes lesz. Nos, a Blue Jasmine az utóbbi kategóriába tartozik. Kő kemény dráma, a végén egy szédítő csavarral.

Jasmine és Ginger testvérek. Azaz mindkettőt ugyanazok a szülők adoptálták. Ginger a tipikus lúzer, valahol San Francisco külvárosában éli az egyszerű dolgozó nők életét. Ezzel szemben Jasmine egy gazdag pasi mellett éli gondtalan életét. Utazgatnak, jótékonykodnak és a férfi a tenyerén hordja az asszonyt. Egy napon azonban letartóztatják, és minden vagyonukat elkobozza az állam. Így Jasmine, a nagyvilági nő, teljesen összetörve húgához költözik, ahol rögtön elkezd beleszólni a lány életébe.

Woody Allen érdekesen vezeti a történetet. Egyrészt az összeköltözés pillanatában ismerjük meg Jasminet, másrészt a történet során folyton visszanézünk a múltba. Ez a kettősség remekül fokozza a feszültséget. Lépésről lépésre látjuk összetörni ezt a remek asszonyt, ugyanakkor elmélyedünk a múlt egyre érdekesebb történéseiben. Mindez pedig azért van, hogy az utolsó pillanatban Allen előhúzza a nagy kést, és váratlanul a gyomrunkba döfje: egészen durván fájdalmas a nagy csavar.

Mindehhez remek színészi teljesítmények társulnak. Cate Blanchett egyértelműen élete legnagyobb teljesítményét nyújtja. Döbbenetesen nagyot játszik, a hátán viszi a filmet. De nagyon jó Sally Hawkins is Ginger szerepében. Kettejük összjátéka pedig tökéletesen érthetővé teszi a különbségeiket. Dicséretet érdemel a két pasi is: mind Bobby Cannavale, mind pedig Andrew Dice Clay remekül hozza figuráját.

       

Nem tudom, hogy az Alleni életműben hol foglal majd helyet ez a sztori, de egészen biztos, hogy egy remek drámát láthatunk, kiszámíthatatlan fordulatokkal és zseniális színészekkel. Látni kell!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

A végzet ereklyéi - Csontváros

(The Mortal Instruments: City of Bones)

Színes, eliratos, amerikai-német kalandfilm, 130 perc, 2013

Rendező: Harald Zwart

Főszereplők: Lily Collins, Aidan Turner, Lena Headey, Jamie Campbell Bower, Kevin Durand, Kevin Zegers, Jonathan Rhys-Meyers

Clary kedves tinilány, éli a New Yorkiak szürke életét. Egy napon azonban tanúja lesz egy gyilkosságnak. A gond az, hogy csak ő látta az esetet, és a szereplőit is. Hamarosan kiderül, ennek oka, hogy ő egy démonvadász. A felismerés idején elrabolják az édesanyját, így ő, egy régi barát és az új ismerősök együtt indulnak a mama megkeresésére. Eközben lassan kibontakozik egy eddig ismeretlen világ, melyben vámpírok, démonok, boszorkányok, vérfarkasok és hasonló teremtmények élnek. Clary lépésről lépésre ismeri meg ezt a világot és saját képességeit. Miközben mindenkivel hadakoznak, mert mindenki rajtuk keres egy igen fontos kelyhet. És persze kiderül: senki sem az, akinek látszik…

Harald Zwart jó kis filmet csinált a rendkívül népszerű regény első részéből. Látványos, akció dús, és közben kellemesen romantikus is. Számomra kicsit zavaros is, nem vagyok biztos benne, hogy mindenkiről megértettem, kicsoda is valójában és mit akar…

A szereplők jól. Tinik, jól néznek ki és kellemesen játszanak. Lily Collins a Hófehér után ezúttal egy sima kis iskolás lányt alakít – remekül. Fiatalsága ellenére tényleg jó. Kiemelést érdemel még  Jonathan Rhys-Meyers, aki ezúttal a gonoszt alakítja zseniálisan, mint mindig. De dicséretet érdemel mindenki…

A végzet ereklyéi nyugaton az Alkonyat sorozathoz hasonló sikereket ért el. A filmes verzió szerintem még jobb is. Főleg attól, hogy itt mindig történik valami, és nem kell Kristen Stewart szenvedését nézni. Lily Collins nagyságrendekkel jobb… Nem véletlen a nagy siker, érdeklődve várjuk a folytatást.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó

Kamatylista

(The To Do List)

Színes, feliratos, amerikai vígjáték, 2013

Rendező: Maggie Carey

Főszereplők: Aubrey Plaza, Rachel Bilson, Connie Britton, Christopher Mintz-Plasse, Alia Shawkat, Andy Samberg, Bill Hader, Clark Gregg

Ez a film lehetne vicces. Lehetne jó. Lehetne komoly. De egyik sem. Helyette egy végtelenül gusztustalan, ám nehezen megérthetően unalmas förmedvény lett.

A tartalom egyszerű: Brandy a középiskola és az egyetem közti nyarat arra akarja felhasználni, hogy elveszítse szüzességét. Ehhez ír egy listáét, milyen típusú szexuális viszonyok lehetnek két ember között. Aztán szépen nekiáll, hogy lépésenként kipipálja valamennyit. Mindig éppen azzal a fiúval, aki ott van. Ettől aztán a barátnői szemében hős lesz. Ennél többet erről a moziról nem igen lehet elmondani…

Maggie Carey rendező ezzel a filmmel azt mondja, hogy a tinilányok idióta ribizlik, akik a pasikat csak a testükért használják. Valóban ez lenne az igazság? Nos, ez akkor nem az én világom…

Pedig aranyos kis tinik szerepelnek benne, akik biztos szívesen eljátszanának valami jót is. Helyesek, fiatalok, ezzel semmi gond sincs. De a film rossz, az üzenete gáz, a kivitelezés pedig iszonytatóan gusztustalan. Egyetlen értékelhető poén sincsen benne.

Kár érte. És főleg kár érte pénzt adni…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 3 pont - Gyatra