skip to main |
skip to sidebar
Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 114 perc, 2012
Rendező: Hayden Schlossberg, Jon Hurwitz
Főszereplők: Jason Biggs, Alyson Hannigen, Chris Klein, Thomas Ian Nicholas, Tara Reid, Sean William Scott, Mena Suvari, Katrina Bowden, Jennifer Coolidge, Shannon Elizabeth, Eugene Levy, Natasha Lyonne, Eddie Kaye Thomas, Chris Owen, John Cho
Több mint tíz évvel vagyunk az utolsó Amerikai Pite sztori után. Az egykori 99-es évfolyam számára évfolyam találkozót szerveznek, így a társaság sok év után ismét összegyűlik. A fiúk persze bulizni akarnak, de rá kell jönniük: az évek bizony eljártak felettük. Ettől persze a legtöbben még mindig ugyanolyan idióták, mint korábban…
Kettős érzésem van a filmmel kapcsolatban. Nyilvánvaló a Schlossberg-Hurwitz rendező páros szándéka: még egy bőrt le lehet húzni a korábbi sikerekről. Másrészt viszont el kell ismerni, hogy ha már így, akkor legalább rendes munkát végeztek.
Ami ellene szól: most is épp elég gusztustalan poén van benne, az altesti humoron nem nagyon tudunk túllépni. Ráadásul ugyanazok a poénok, mint régen, ráadásul megint mindent a legkomplikáltabban kell megoldani, amitől persze a legrémesebb helyzetbe kerülnek a szereplők.
Ami mellette szól: jó idősödve látni az egykori fiatalokat. A sztori javára kell írni, hogy valóban szinte minden egykori nagy poén előkerül valamilyen módon, így aki az előzőeket nem látta, az a fél filmet nem fogja érteni. Végül mellette szól a vége, mert azért ezek a srácok már megkomolyodnak lassan, így a befejezés is értelmesebb, mint régen volt.
Jó a zene, aki bírta az eddigi poénokat, most is ugyanazt kapja. Jó a fényképezés is, és a múltba merengő utalások miatt tényleg vannak vicces pillanatok.
A szereplők közül nem emelnék ki senkit. Mindenki ugyanazt a figurát hozza: persze a lányok még szebbek, a fiúk pedig tényleg jól hozzák a középiskolai álmokat feladó de még csak életüket kezdő fiatalok szerepét. Itt nem Stiflerről szól a történet: a csapat valamennyi tagja rendesen odateszi magát. Apropó Stiffler: méltó visszavágás Finch-Stiffler mamája sztorira a mostani Stiffler-Finch mamája történet… És na hagyjuk ki a felsorolásból a Stiffler mamája-Jim papája párost sem…
Kellemes, egyszer nosztalgiából tényleg nézhető film, egyetlen ijesztő dolog van benne: az utolsó jelenet pont feladja a labdát, hogy készülhet itt még folytatás… Na, ezt már tényleg nem kéne…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes
Színes, feliratos, amerikai akcióthriller, 105 perc, 2011
Rendező: Roger Donaldson
Főszereplők: Nicolas Cage, January Jones, Jennifer Carpenter, Guy Pearce, IronE Singleton, Harold Perrineau, Xander Berkeley
Will Gerard irodalomtanár, boldogan él gyönyörű feleségével és a jövőt tervezgetik New Orleansban. Egy este azonban feleségét megerőszakolják. Míg ő tehetetlenül ül a kórház folyosóján egy ismeretlen szólítja meg: elmeséli mit várhat az igazságszolgáltatástól, majd felajánlja, hogy az ő és szervezete likvidálja az erőszaktevőt, akiről pontosan tudják, hogy kicsoda. Ráadásul mindezt ingyen, majd egyszer fognak kérni valamit cserébe… Will nem ilyen ember, de a fájdalom annyira összezavarja, hogy igent mond. Másnap pedig kap egy borítékot, melyben a megerőszakolt feleségtől ellopott nyaklánc van, és egy fénykép a halott tettesről. Will próbálja feledni a szörnyű esetet, azonban Simon úgy hat hónappal később feltűnik, és kér egy szívességet. Aztán újabbat és újabbat, de a dolgok egyre durvulnak. Az irodalomtanár nem sejtheti, hogy ki a barát és ki az ellenség. Végül megérti, nincs más hátra, mint felvenni a harcot az önkéntes igazságszolgáltatók ellen…
Roger Donaldson nem talált ki újat, számos hasonló filmet láttam már. Ami talán új, hogy nagyon kemény a film, mondhatnám úgy is, helyenként durván erőszakos. Gyerekeknek nem ajánlom. Kemény a zene és kemény a fényképezés is, a pörgős jelenetek sokszor szándékosan elég durván csapnak át a következőbe.
Nicolas Cage megint jó. Bár a tépelődős figura elég hamar vált brutálra, legalább igyekszik ember maradni. Az utóbbi évek idióta szerepei után legalább jó újra látni... January Jones csodaszép, ennél többet nem is kell tennie. Guy Pearce és a gengszterek pedig mind nagyon jók.
Persze a nagy kérdés, ami ezen filmekben mindig felmerül, hogy vajon lehet-e önbíráskodni,most sem lesz megválaszolva. Mert már Simon túllendül a feladatán, és kezdi maga kijelölni, hogy ki is a bűnös, de film utolsó képei nem hagynak kétséget: a titkos szervezet tovább él… Megint egy állásfoglalás az erőszak mellett…?
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Színes, feliratos, angol filmdráma, 101 perc, 2011
Rendező: Steve McQueen
Főszereplők: Michael Fassbender, Carey Mulligan, James Badge Dale, Hannah Ware, Amy Hargreaves, Nicole Beharie, Alex Mannette, Elizabeth Masucci
Ez egésze brutális film, csak és kizárólag műértőknek, akik hajlandóak és képesek elgondolkodni a látottakon! A többiek számára nem javaslom.
Brandon sikeres üzletember. Sikeres, éli az életét, a felszín alatt azonban megvan a saját gondja: iszonyat mértékben szex függő. Gyakorlatilag minden percét a nők hajhászása teszi ki, nem válogat a kurvák, a lesi szex és a magazinok között, minden fajta mocsokra nyitott. Éli kis életét, azonban hirtelen beállít hozzá húga, és ezzel minden felborul. Sissyről nem sokat tudunk, csak azt látjuk, hogy valamiért feloldhatatlan feszültség vibrál közöttük. Aztán Brandon erőt vesz magán és főnökéve megnézi Sissy koncertjét, ahol azonban a lány összefekszik az egyébként családos főnökkel. Ez teljesen kiborítja Brandont, aki megpróbálja felrúgni az eddigi életét, azonban ez csúfos kudarcba fullad. Az indulatok szikráznak, végül Sissy öngyilkosságot kísérel meg, s talán ez már elég indok arra, hogy Brandon átgondolja eddigi életét…
Steve McQueen nem kendőzi a valóságot. A szex megjelenítése hideg, sokszor embertelen, általában a perverziók felé megy elé, nem igazán a vágyak felkeltésére törekszik. A fényképezés is ezt hozza: hideg képeket látunk, talán az egyetlen meleg fénybeállítás Sissy koncertje, ahol a lány gyönyörűen énekel. E mellett az egész világ hideg, dermedt és idegen.
A színészek jók. Fassbender rendesen hozza a saját magát sem értő ösztönlényt, lubickol a szerepben. Póker arca titokzatosságot és megközelíthetetlenséget jelez. Meztelen jelenetei pedig nyilván boldogsággal töltik el a hölgy nézőket… Carey Mulligan egy istennő, ezt eddig is tudtuk. A Drive-ban nyújtott néma szépséggel ellentétben itt hangos és arrogáns, remekül alakítja az összezavarodott lányt, aki láthatóan nem találja helyét a világban. Most is gyönyörű, de ennél sokkal több: amikor a furcsa jazz feldolgozásban énekli a New York-New York című dalt, az a néhány perc önmagában is felér egy katarzissal!
Szintén emlékezetes a jelenet, mikor a két testvér félig háttal ülve beszélgetnek az ágyon ülve. Döbbenetes a vibráló feszültség. Érdekes, hogy a probléma gyökerét nem is ismerjük meg, Sissy csak ennyit mond: „Nem vagyunk mi rossz emberek, csak rossz helyre születtünk…”
A kérdés persze az, hogy kinek mit ad ez a történet. Elidegenedés, aberráció, a saját élet szabadsága és szabadossága, a szingliség indoka, az emberi kapcsolatok ellehetetlenülése… Valahol mindez benne van. A lényeg az, hogy minden egyes néző maga dönti el, mit is visz haza ebből a remek, ám fájdalmasan idegen sztoriból!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes
Színes, feliratos, amerikai akciófilm, 117 perc, 2012
Rendező: Joe Carnahan
Főszereplők: Liam Neeson, Frank Grillo, Dermot Mulroney, James Badge Dale, Joe Anderson, Nonso Anozie, Dallas Roberts
John Ottway hivatásos vadász. Messze Északon dolgozik egy nagyvállalat olajfúró telepén. Feladata a vadállatok távol tartása a munkásoktól. Akik persze válogatott emberek: csupa bűnöző, rovott múltú ember, akik valami elől menekülve élik életüket itt a világ végén…Valami elől Ottway is menekül, de ezt csak a film utolsó pillanataiban értjük meg… Egy napon hazafelé indul egy csapat, köztük a vadász is. A repülőre szállva elnyomja az álom. A következő pillanatban arra ébred, hogy lezuhant a gép. Nem tudni miért és hogyan, de hirtelen egy hatalmas hómező közepén találják magukat a roncsok között. Összesen heten élték túl a zuhanást. Élelmet próbálnak találni, de az első éjjelen megjelennek a farkasok, a roncsok között pedig esélytelen a védekezés. Így aztán a kis csapat a semmi közepén elindul a távoli hegyek felé, ahol talán menedéket találnak. Ellenük dolgozik a rémisztő hideg, a természet kiszámíthatatlansága és a bosszút álló farkasok csordája is folyamatosan támad. A csapat fogy, a feszültség pedig egyre nő… Vajon lehet-e esély a fennmaradásra…
Joe Carnahan rendező remek filmet csinált. Láttunk már ilyen történeteket, jobbat is, rosszabbat is, de ebben a filmben sikerült újat alkotni. Egyrészt jó a fényképezés és a zene, másrészt pedig jók a színészek. De az igazi érték számomra a remek jellemrajzolás volt. Az, hogy ki milyen módon hal meg, hogy ki mikor és hogyan adja fel a harcot, egészen remek alakításokat látunk. Az emberi viselkedésnek szinte minden rezzenését láthatjuk, és ettől rendkívül emberi a film. Izgalmas akció, kicsit talán thriller is, de mégis nagyon mélyen emberi film.
Liam Neeson zseniális. Az utolsó években szinte minden filmje emlékezetes, de itt most újra nagyon nagyot alkot. Szerény véleményem szerint mind a hét túlélő remekül játszik. Egyik figura valóságosabb, mint a másik! Dicséret mindenkinek külön-külön és együtt is…
A hasonló filmek közül bátran kimagasló történet remek szórakozást, garantált borzongást és remek félelmeket ígér… Az utolsó képsor pedig ránk bízza a befejezést… Remek film, érdemes megnézni!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 99 perc, 2012
Rendező: Jonathan Liebesman
Főszereplők: Sam Worthington, Liam Neeson, Ralph Fiennes, Bill Nighy, Rosamund Pike, Danny Houston, Edgar Ramirez
Az első rész gyenge kezdése után most itt a gyors visszaesés. Perszeusz fiát neveli halászként, felesége meghalt, és ő most sem kér az isteni sorsból. Csakhogy az istenek hatalma csökken, a titánok szövetségesekre találtak köztük, így még a nagy Zeusz is végveszélybe kerül. Ebben a helyzetben Perszeusz mégis csak összeszedi magát és elindul apja megmentésére. Társai Androméda és Agenor lesznek. Utóbbi csaló gazember, aki azonban Poszeidón fia, így maga is félisten. Útjuk során találkoznak Héphaisztosszal a kováccsal, legyőzik a Küklopszokat és mindenféle lényeket, végül pedig visszakergetik az alvilágba a lázadó Krónoszt. Közben kiderül, hogy Hdész mégis jó ember (azaz isten), azonban Zeusz nem éli túl a harcot…
A film egy brutál nagy káosz, tele alig követhető csatajelentekkel és fogadkozásokkal. Jonathan Liebesman nem tudott semmit hozzátenni az első részhez. Ugyanazok a figurák, ugyanazok a konfliktusok, ugyanazok a csaták. Egyszerűen unalmas az egész.
Ebben a helyzetben mit várhatunk a színészektől? Sam Worthington sem képes megújulni, és bár nagy emberek egész sora szerepel a stáblistán, sajna senkinek nem jut egy emlékezetes szerep. Egy tény: Rosamund Pike még mindig gyönyörű. Tehetségéről ebben a filmben nem nyilatkozhatok.
Sejtettem, hogy nem nagy ötlet megnézni a második részt, de adtam egy esélyt. Kár volt.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes
Színes, magyarul beszélő, amerikai fantasy, 106 perc, 2012
Rendező: Tarsem Singh
Főszereplők: Julia Roberts, Lily Collins, Armie Hammer, Sean Bean, Nathan Lane, Mare Winningham, Michael Lerner, Martin Klebba, Danny Woodburn, Jordan Prentice, Arthur Holden
Régi mese új köntösben. Az egész film egy hatalmas paródia, inkább felnőtteknek szól, bár gyermek is élvezhetik. Az viszont tény, hogy a poénok kimondottan a felnőtteknek szólnak.
Tarsem Singh rendező több területen ad újat. A sztorit nagyjából hagyja folyni a maga medrében, legalábbis előkerülnek az eredeti kellékek: van itt alma, meg tükör, meg miegymás, de mondjuk az eredeti filmhez ezen kívül nincs sok közünk.
Amit viszont remekül újít meg a rendező, az az elképesztő poén áradat. A beszólások és kommentek frenetikusak. Vicces a gólyalábon bűnöző törpék hada és kimondottan jókat lehet nevetni a szexre éhező királynő és a félmeztelen herceg kettősén.
A másik újdonság, ami viszont több mint élmény: az a hihetetlen látvány világ. Ilyen szín és forma kavalkádot csak a Faun filmben láttam, meg egy kórházban játszódó kisfiú álmairól szóló másik történetben. A jelmezek, a díszletek és az egész látvány valóságos katarzis élményt okoznak, méghozzá a teljes filmen keresztül. Csak ezért érdemes megnézni ezt a mozit. Fényképészek, grafikusok és más színekkel élő és bánó embereknek ez alapmű!!!
Végül pedig jók a színészek. Julia Roberts még Gonosz Mostohának is zseniális. Olyan elképesztő eleganciával gonosz, hogy azt kívánjuk, bárcsak minket zsigerelne ki… Lily Collins valóban gyönyörű, igazán jó a Hófehér szerepben. A többiek pedig mindannyian inkább paródiái a figuráknak, mint hősei. Viccesek a törpék, nevetséges az inas és egyáltalán, az egész gárda nagyon jó.
Az utolsó poén pedig a legjobb az egészben: az indiai rendező (Ki a fene kérte fel erre a munkára???) az utolsó jelenetben elszabadítja az indulatokat. Hófehérke dalra fakad, kíséri az egész birodalom, a zene és a tánc tökéletes paródiája a Bollywoodi filmek befejező őrületének… Sírtam a röhögéstől, utoljára az első Shrek végén dalra fakadó szereplők rock and rollja volt rám ekkora hatással. Annyira nem illik ide, és annyira szörnyű az egész, hogy már zseniális – csak ezért érdemes beülni a filmre!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Színes, feliratos, amerikai-angol krimi, 110 perc, 2012
Rendező: Baltasar Kormákur
Főszereplők: Mark Wahlberg, Kate Beckinsale, Giovanni Ribisi, Ben Foster, Laleb Landry Jones, Diego Luna, Lukas Haas, William Lucking
Chris Farraday egykor híres csempész volt, mára boldog családi életet él és vállalkozásában dolgozik. Ellenáll a kísértésnek, nem tér le a jó útról… Egy napon azonban felesége öccse kerül bajba: csempészés közben eldobja az árut. Így Chris kénytelen elővenni régi kapcsolatait, de nincs kiút: ki kell fizetni az elveszett kábítószert. Ennyi pénzt azonban lehetetlen előteremteni, így nincs más lehetőség, be kell vállalni egy utolsó fuvart. Csakhogy a helyzet fokozódik: senki sem az akinek látszik, és a régi kapcsolatok sem olyan megbízhatóak már. Végül pedig tökéletesen elszabadul a pokol, és megindul a versenyfutás a család biztonságáért és a csempészáru megmentéséért.
Baltasar Kormákur rendező igazi, régi típusú gengszter filmet forgatott. Pörgős, kellően bonyolult, igazából egy percig sincs megállás. Annyira összebonyolítja a szálakat, hogy végül mi magunk is alig tudjuk kibontani őket. Néhol ugyan picit durva a sztori, de ez hozzá tartozik a történethez. Dögös a zene, remek a fényképezés, és nagyon jók a színészek.
Mark Wahlberg zseniális, mint mindig. Egy óvatlan pillanatban be is vallja: élvezi a régi emlékek újra élését… Nos, ez látszik a játékán is. Zseniális. Kate Beckinsale ezúttal esendő háziasszony, akit rendesen összevernek, de meglepetésre gyenge nőt is remekül játszik. Giovanni Ribisi és Ben Foster pedig elképesztően zseniálisak. Ennyire beteg alakokat kitalálni is fárasztó lehetett, nemhogy eljátszani… A többi színész is remek, mindenki megbízhatóan hozza a figuráját.
Remek film, klasszul pörgős, amin nem kell sokat gondolkodni. Kiváló alkalom egy kis kikapcsolódásra a rohanó hétköznapokban!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
