Exférj újratöltve

(The Bounty Hunter)
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 110 perc, 2010
Rendező: Andy Tennant
Főszereplők: Jennifer Aniston, Gerard Butler, Cathy Moriarty, Christine Baranski, Jason Sudeikis, Peter Greene, Siobhan Fallon

Csak egyszer találkozhatnék azzal a titokzatos emberrel, aki normális filmcímek magyar fordítsa helyett kitalál valami idiótaságot… Most például megkérdezném, miért nem volt jó cím a Fejvadász…? No mindegy, ez a régi misztérium még az marad egy darabig…

Szóval van egy dögös macsó pasi (kissé bunkó) – ő Milo Boyd a fejvadász. Meg van egy csinos, nagy dumás riporternő, aki ezúttal bajban van – ő Nicole Hurley a célpont. Aki nyomoz, méghozzá egy nagyon rázós ügyben, amibe bizony rendőrök is belekeveredtek. Csakhogy közben egy apró szabálytalanságért egy bírónő az előállítását rendeli el – s lám, milyen kicsi a világ, a dicső feladattal épp egykori férjét bízzák meg. A nagy találkozás tehát cseppet sem felhőtlen. Az egykori rendőr macsó és a kicsit hisztérikus újságíró megkezdi utazását a börtön felé. Kettejük harca már eleve mulatságos, de persze jönnek a gonoszok és ettől aztán egyre csak bonyolódik a történet.

Andy Tennant nem akar túl sokat, gyakorlatilag a sztorit ráépíti a két sztárra. Jó fényképezés aránylag jó zene, kellemes szereplők, de igazából emlékezni csak Butler felsőtestére és Aniston szemeire fogunk. Ez persze belefér. Tekintsük tehát úgy a filmet, ahogy alkotói szánták: egy gagyi kis limonádé, amin kellemeseket derülhetünk. Picit romantikus, picit gúnyos, picit vicces…

Gerard Butler az év sztárja, elképesztő mennyiségű filmben láttuk: hát nem erre fogunk sokáig emlékezni. Már aki, mert ebben a filmben van legtovább ruha nélkül, tini lányoknak tehát megnyílt a Mennyek kapuja… A fiúk meg reklamálhatnak, hogy Aniston bezzeg miért van végig nyakig begombolva…?
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó

Wefers Bistro Restaurant

Cím: Németország-48143. Münster, Bergstr. 67.
Asztalfoglalás: (+49) 2511-449-393
Látogatás: 2010.03.30.
Honlap: www.wefers-bistro.de

1. Külcsín: Münster szórakozó negyedében egyik étterem éri a másikat, így figyelni kell, hogy nehogy elvétsük célunkat. A kis patak partján lelünk rá, kellemes fénydekorációja már messziről látszik. A parkolás kissé bajos a kicsiny egyetemvárosban, mi például a Főtéri parkolóban álltunk meg, onnan is alig tíz perces sétával elérhető. A főbejárat előtt néhány asztalka található, ötletes megoldás, hogy a gyertyákat papírzacskóba csomagolják, így fényük szűrtebb, sejtelmesebb…

2. Belbecs: Belül minden hasonlít az Emsdetteni Wefershez. Kellemes dekoráció, pasztell színek, sok növény. Kis asztalok, kényelmes székek, mindenhol gyertyák.

3. Étkek: Az étlap teljesen megegyezik a másikkal. Hogy ne essek az ismétlés hibájába, így a helyi különlegességek napi ajánlataiból választottam a Cheeseburgert. Hatalmas volt, alig tudtam megenni, kellemesen friss zöldségekkel, hatalmas adag körettel. Nem biztos, hogy egészséges is egyben, de az íze valóban remek volt.

4. Italok: A nagyobb városi közönség miatt itt még szélesebb az italok választéka. Borok és párlatok széles kínálata jellemző, de mi ismét maradtunk a jól bevált sörnél… Meg kell említenünk az ajándék Sherryt, amit a pincér az étlapok előtt hoz ki.

5. Szerviz: Itt is fiatalos hölgyekből áll a csapat, szintén beszélnek angolul, kedvesek és mosolygósak. Úgy tűnik a cég munkaerő politikája egységes, a követelmény mindenhol azonos, az eredmény pedig az elégedett vásárló.

6. Árak: Helyi viszonylatban egyáltalán nem drága a hely, a i számunkra azonban ez inkább felső kategória.

7. Értékelés: A Wefers csapat második egysége is bizonyította, hogy mindent tudnak a remek vendéglátásról. A bájos egyetemváros Münster utcáit róva ezért igazán érdemes ide betérni!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 8 pont - Remek

Wefers Hotel Bistro Restaurant

Cím: Németország-48282. Emsdetten, Emsstr. 19.
Asztalfoglalás: (+49) 2572-9361-0
Látogatás: 2010.03.28.
Honlap: www.wefers-bistro.de

1. Külcsín: Emsdetten történelmi belvárosában a Főtértől, illetve a Pályaudvartól is csupán két perc sétára található ez a méltán híres vendéglátó hely. Egy szép kis történelmi épületben helyezkedik el, hiszen nemcsak étterem, de hotel is egyben. Mivel mindkét szegélyező utca sétáló övezet, ezért az autót célszerű a Pályaudvar parkolójában hagyni és egy rövid sétával megközelíteni a helyet.

2. Belbecs: Bent több terem kissé bonyolult szövevénye az egész. Láthatóan lépésenként nőtt az étterem: előbb csak a szobák, majd a verandából kiépített télikert is alkalmas lett a vendégfogadásra. Természetesen egy nagyobb terasz is része a komplexumnak, ezt azonban a hidegre való tekintettel nem próbáltuk ki… A hely egyik különlegessége a mennyezet alatt fentről lelógva rögzített kisvasút, melynek célja ugyan nincs, de igazán jópofa, ha felettünk pöfög… Ennél jobban csak a fali poszterek tetszenek, ezek egészen zseniálisak.

3. Étkek: Levesek, pizzák, tészták és sültek alkotják a választékot. Van néhány nemzetközi specialitás, érdekes módon azonban a helyi különlegességek bemutatására egyáltalán nem törekszik az étlap. Vasárnap este érkezünk, így helyi szokás szerint svédasztalról válogathatunk. Így aztán több fogást is ki tudunk próbálni. Kiemelést érdemel a franciás burgonya, mely lágy, nagyon sajtos és remek köret többféle húshoz is. Az ételek finomak, itt mindig nagyon jól lakunk. Kissé furcsa számomra a desszertes pult: puding szerű krémek, lekvár szerű fél-folyadékok és színes zselék alkotják a választékot, amit a bősz vendégek egy tányérba szednek és vidáman fogyasztanak… Ezt kihagytam…

4. Italok: Mi más, mint sör… Búza, vagy helyi, vagy sötét, esetleg kevert… Persze van tisztes bor és rövid ital választék is, ezekhez azonban sosem jutunk el. Én egy korsó Radlerrel ünnepeltem a megérkezést, és ez nagyon jól esett a 12 órás vezetés után…

5. Szerviz: A kiszolgálás profi, mint mindig. Nagyon fiatal, ám lelkesen mosolygó hölgyek szolgálnak fel, gyorsak és profik. Nem kis örömömre: beszélnek angolul. Ja, ahol fontos a vendég…

6. Árak: Helyi viszonylatban középáras az étterem, a mi pénztárcánkhoz inkább felső kategóriásnak mondanám.

7. Értékelés: Egy nagyon kellemes hely, ahol a kisebb helységeknek köszönhetően könnyedén külön tudunk vonulni csapatunkkal, így senkit sem zavarunk. Nagy adagok, remek ízkompozíciók és jó sör. Igazi vendéglátóhely!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 8 pont - Remek

Kecskebűvölők

(The Men Who Stare at Goats)
Színes, feliratos, amerikai-angol vígjáték, 94 perc, 2009
Rendező: Grant Heslov
Főszereplők: George Clooney, Ewan McGregor, Jeff Bridges, Kevin Spacey, Stephen Lang, Robert Patrick, Waleed Zuaiter, Stephen Root, Nick Offerman

Jól értesültek és lelkes amatőrök hihető bizonysággal állítják, hogy a nagy hadseregek már dolgoznak a szuperkatonák kiképzésén. Akik nemcsak élő fegyverek, de mentálisan is képesek az ellenség fölébe kerekedni… Innen származik a film alapötlete.

Bob Wiltont, az ifjú újságírót megcsalják, így aztán férfihoz méltó módon a háborúban keres vigasztalást. Épp az Iraki belépési engedélyre vár, mikor találkozik a legendás Kapitánnyal, aki sokak szerint egy élő pszichikai fegyver. Így hősünk – jó témát szimatolva – Lyn Cassady útitársául szegődik, hogy együtt keljenek át kalandokon és sivatagon… Közben kiderül, hogy Lyn valójában nem is üzleti úton van, egykori programjának vezetőjét, az azóta eltűnt Bill Django ezredest keresi. Akit persze meg is találnak az egykori társ, ma vezető Larry Hooper titkos katonai táborában a sivatag mélyén…

Grant Heslov ötlete jó, mégis a történet kicsit vontatott. Nagyon jó poénok rejtőzködnek a sorok között, de ezt a közönség bizony nem mindi veszi észre… A fényképezés és a zene ügyes szakmunka. Sok szívet nem vittek bele ugyan, mégis jó az eredmény, ami persze a különlegesen jó színészeknek köszönhető. Bár el kell mondanunk, hogy ezekből az arcokból egy ennél jóval nagyobb durranást is ki lehetett volna hozni.

Clooney, Bridges és Spacey kellemesen úszkálnak a lelki alakulat vezetőinek szerepeiben. Ez inkább vicces, mint misztikus – legalábbis számomra. McGregor pedig keresi a válaszokat. Esetlenül, néha dühöngve, de rendületlenül. Próbál komédiázni, ami nyilván oldaná a feszültséget, de valahogy nem igazán sikerül.

Nagy színészek, nézhető sztori, de valahogy mégsem áll össze a kép. Kesergés helyett inkább töprengjünk a kezdő feliraton: „Ebből a történetből több igaz, mint hinnéd…”
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes