Men In Black 3. - Sötét zsaruk

(Men In Black III.)

Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 106 perc, 2012

Rendező: Barry Sonnenfeld

Főszereplők: Will Smith, Josh Brolin, Tommy Lee Jones, Emma Thompson, Alice Eve, Bill Hader, Nicole Scherzinger, Jemaine Clement, Rip Ton, Michael Stuhlbarg, Yuri Lowenthal

10 év után J ügynök és K ügynök visszatérnek a képernyőre. Egy Holdon felépített különleges börtönből megszökik Vadállat Borisz, akit egykoron K záratott be. Most visszatér az időben a 40 évvel korábbi kalandhoz, hogy bosszút álljon és megváltoztassa a történelmet, hiszen ebben az esetben megindulhat az invázió!

De persze ezt J nem hagyja annyiban: ő maga is visszatér a múltba, ahol a fiatal K társaként újra élik a nagy kalandot. Segítségükre van egy nagyon kedves lény Griffin, és találkozhatunk a 40 évvel fiatalabb O ügynökkel is. De a fő csoda, hogy J megismerheti a nagy titkot: vajon mitől lehet, hogy K egész életében olyan mogorva…

Barry Sonnenfeld remek munkát végzett. Nem siették el a folytatás ügyét, megvárták, míg lesz egy valóban jó sztori, és csak akkor léptek színre. Így viszont valóban remek film kerekedett a történetből. Jó a zene, jó a fényképezés, de persze – ahogy ilyen filmek esetén ez szokás – a legjobb munkát megint a trükk mesterek és jelmeztervezők végezték. A látvány a MIB filmeknél eddig is erős volt, a mostani trükkök azonban már teljesen élethűek.

A szereplők pedig – ismét – jók. Will Smith mintha kicsit megkomolyodott volna, ez azonban épp jól áll neki. A dumája mindenesetre zseniális… Tommy Lee Jones ráncosabb és mogorvább, mint valaha. Josh Brolin (a fiatal K) épp az ellentéte, a párhuzam izgalmas. A többiek pedig mind remekül hozzák karaktereiket…

Will Smith azt nyilatkozta: akkor érdemes folytatni egy filmet, ha az új rész jobb, mint az eredeti. Nos, nekik érdemes volt belevágni a harmadik részbe…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Tegnap éjjel

(Last Night)

Színes, magyarul beszélő, amerikai-francia romantikus dráma, 93 perc, 2010

Rendező: Massy Tadjedin

Főszereplők: Sam Worthington, Keira Knightly, Eva Mendes, Guillaume Canet, Anson Mount, Griffn Dunne, Stephanie Romanov, Scott Adsit

Michael és felesége Johanna részt vesznek a férfi céges partiján. Ahol Johanna szembe találkozik Laurával, a férfi igen csak csinos új kolléganőjével. Johanna kiborul, féltékenységi jelenetet rendez. Másnap Michael üzleti útra utazik – Laurával. Johanna ezen felháborodva bulizni akar és összetalálkozik egykori nagy szerelmével Alexxel. Aki – bár kapcsolatban él – deklaráltan azért jött a városba, hogy a lánnyal töltse az éjszakát… Vajon ki az aki kitart, ki az, aki enged a kísértésnek? Jogos-e a féltékenység, van-e értelme..? Ezek a főbb kérdéseket, melyet a kissé vontatott mozi feltesz. Vontatott mondom udvariasan – mert az igazság az, hogy semmi, de semmi nem történik benne, csupán a négy ember beszélgetéseinek lánca a sztori, esetlegesen csatlakozó egyéb szereplőkkel együtt…

Massy Tadjedin sajnos nem talált rá a helyes útra. Az első percekben azt hittem, hogy végre valaki méltó folytatást készített a Közelebb című remekműhöz, melyben hasonló felállásban, hasonló témákról esett szó… De sajna hamar rá kellett jönni, hogy ez nem így van.

Kellemes zene, jellegtelen fényképezés, túl lassan kibontakozó cselekmény… Pont olyan unalmas a film, amennyire az a sztori a való életben lenne. Csak beszélünk, mentegetjük magunkat, pedig titkon mindenki tudja, hogy aminek meg kell történnie, az meg is fog történni…

Érdekes, hogy alapvetően négy jó színészt látunk, mégis egyik sem ér el átütő hatást… Sam Worthington az utóbbi idők remek akció hőse itt inkább csak nagy szemekkel csodálkozik a világra, kellő biztosítékot gyűjt be a nagy döntés meghozásához… Nem valami férfias magatartás… Keira Knightly nem hagyományos szépség, ezt mindig tudtuk. De eleddig volt benne valami furcsa kisugárzás, amit megragadta az ember fiát… Nos, elég sok filmjét láttam már, de ebben a sztoriban sikerül a legkevésbé sem szépnek ábrázolni… Hisztis, kibírhatatlan, közben kiderül, hogy bizony ő is félrelépett már a házasság alatt… Miről is beszélünk…? Eva Mendes ezzel szemben ismét tökéletesen hozza a csábító figuráját. Gyönyörű és nem kérdés, hogy hova jut a történet… Végül Guillamume Canet talán a leghitelesebb a csapatban, hiszen gátlástalanul vállalja, hogy csupán a szexről szól ez a kaland…

Sok idegtépő beszélgetés, feleslegesen lefutott körök, majd megtörténik az elkerülhetetlen és másnap kölcsönösen hazudunk egymásnak… Pedig senki sem olyan buta, hogy ne tudja, mi a valóság… Az nagyon gáz, ha a kapcsolatok valóban ennyit érnek.

Egyszer nézhető, közepesen unalmas film mindennapi hazugságainkról…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes

A holló

(The Raven)
Színes, feliratos, amerikai-magyar-spanyol thriller, 111 perc, 2012
Rendező: James McTeque
Főszereplők: John Cusack, Luke Evans, Alice Eve, Brendan Gleeson, Brendan Coyle, Oliver Jackson-Cohen, Kevin McNally

A legenda szerint Edgar Allan Poe egy padon ülve halt meg és életének utolsó napjai a homályba vésznek. Ez a film felállít egy verziót – mely talán még igaz is lehet…

Poe visszatér Baltimoore-ba, ahol kritikusként tengeti életét. Alkotói válságban van, egykori zajos sikerei után csak kritikákból tartja fent magát. Imádja Emily-t, Hamilton ezredes lányát, az apa azonban  hallani sem akar róla. Ekkor egy brutális kettős gyilkosságot követnek el a városban, a vizsgálatot vezető Fields nyomozó pedig a körülményekben ráismer Poe egyik művére. Az író előbb gyanúsított lesz, majd a vizsgálatot segíti. A titokzatos gyilkos elrabolja Emily-t és arra írása kényszeríti Poe-t. Zajlik a nyomozás, szorul a hurok, gyűlnek a hullák, és fogy az idő… Poe zsenialitása nyomán az újságot nem tudják elég példányban kinyomtatni…

James McTeque rendező remekül vezeti a történetet. Folyamatosan növekszik az izgalom, a történet végig feszes és izgalmas – és a legkevésbé sem kiszámítható. Jó a zene, és remek a fényképezés is. Csak akkor eszmélünk rá, hogy a 19. században járunk, mikor a megszokott autós üldözés helyett lovas vágtát látunk…

John Cusack remekel. Nem hős alkat, mégis az átélt szenvedések hatására már pontosan tudja, mi az, ami értéket jelent az életében. Ettől pedig hőssé válik… Luke Evans a nyomozó szerepében remekül ellenpontozza. Hideg és logikus, nem ismer félelmet. Kettejük története, ahogy megtalálják a közös hangot – ez az igazi sikertörténet… Persze Alice Evans nagyon szép, és Brendan Gleeson haragos apaként is zseniális. Az összes szereplő remekül hozza a figurát.

Egyetlen dolgot nem értek: a 12-es karika szerintem igazán kevés ahhoz képest, hogy helyenként brutálisan erőszakos jelenetek is szerepelnek a filmben. Ennek ellenére azonban a film remek, egy igazi kosztümös kalandfilm, remek tempóval, jó sztorival és igazán zseniális alakításokkal. Ki tudja, hogy E.A.Poe élete valóban hogyan zajlott… Ez a sztori teljesen hihető!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

A diktátor

(The Dictator)
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 83 perc, 2012
Rendező: Larry Charles
Főszereplők: Sacha Baron Cohen, Megan Fox, J.B. Smoowe, Kevin Corrigan, Erick Avari, Sir Ben Kingsley, Anna Faris, John C. Reilly

Sasha Baron Cohennek igen hosszú a „bűnlistája”. Az Ali G. In Da House-ben magára haragította Amerikát, a Borat-ban Kelet-Európát, míg a Brüno-ban a világ összes melegét. Nos, ezúttal a sor az arabokon van…

Aladeen tábornok egy Észak-Afrikai állam diktátora. Mesésen gazdag az olajból, és országában minden róla szól. Miután atomfegyvert fejleszt, az ENSZ maga elé idézi, hogy beszédet tartson New Yorkban. Éjszaka azonban áruló nagybátyja elraboltatja, és levágja szakállát, hogy másnap egy dublőrt állítson a helyébe. Aladeen esetlen csavargó lesz New Yorkban, míg egy zöld-feminista-nemzetközi jogharcos leányzó be nem fogadja a boltjába. Aladeen a visszatérést tervezgeti, de közben minden megváltozik a körülötte lévő világ hatására… Ennél többet elárulni egyenesen poéngyilkosság lenne…

Larry Charles rendező remek munkát végez. Kicsit lenyesegeti Cohen idiotizmusát, így a sztori rendesen halad a medrében. Jó a zene, jó e fényképezés és jók a szereplők.

Persze a központban Cohen önmaga áll. Sorra osztja az arab hiedelmeket, a világ reagálását, megosztja véleményét demokráciáról és diktatúráról. Bár folyik a könnyünk a röhögéstől, azért ebben a filmben durva igazságok is elhangzanak… Véleményem szerint Cohen vitathatatlanul legjobb filmje ez. Persze, az altesti humor itt is előkerül, de sokkal viccesebb az eddigieknél…
 
Összességében remek szórakozás, érdemes megnézni… De fel kell készülni az igazán súlyos poénokra!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Kalózok - A kétballábas banda1

(The Pirates! Band of Misfits)
Színes, magyarul beszélő, angol-amerikai animációs film, 87 perc, 2012
Rendező: Peter Lord
Főszereplők: Kalózkapitány, Büszke Bellamy, Penge Liz, Charles Darwin, Faláb Hastings, Köszvényes Kalóz, Kalóz a sállal, Meglepően Csábító Kalóz, Viktória királynő, Albínó Kalóz

Kalózkapitány remek figura: 22 éve folyamatosan próbálkozik az Év Kalóza díj elnyerésével – amitől már épp közröhej tárgya a kalózok körében. Pedig jó ember: csodás körszakálla van, szereti a legénységét… Csak épp semmi sem jön össze. Az idei én azonban más: Londonba mennek, ahol Viktória királynő köztudottan gyűlöli a kalózokat. A harc közben egy Darwin nevű fiatal tudóssal is szövetkeznek, és sok-sok rémséges titokra derül fény…

Peter Lord remek munkát végez. Igazi gyerekmesét alkotott melyben van épp elég tanulság és mondanivaló. Van benne humor és nagyon vicces karakterek. És persze van benne kellő humor a kísérő felnőtteknek is.

A Csibefutam alkotói ismét magasra tették a lécet. Na jó, a Shrek és a Gru szintjét nem sikerült elérni, de a következő lépcsőn már biztosan ott állnak.
                    
Kisfiús családoknak kötelező darab… :o)
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

2 nap New Yorkban

(2 Days in New York)
Színes, feliratos, német-francia-belizi vígjáték, 96 perc, 2011
Rendező: Julie Delpy
Főszereplők: Chris Rock, Julie Delpy, Dylan Baker, Brady Smith, Kate Burton, Malinda Williams, Albert Delpy, Vincent Gallo

Mingus egy tipikus amerikai fekete, párja Marion egy kissé lökött francia lány. Együtt élnek, mindkettejük korábbi házasságából származó 1-2 gyerekkel. Életük nyugodt, megtalálták egymásban a támaszt. Ekkor üt be a ménkű. A fiatalokhoz látogatóba érkezik Marion apja, húga és annak pasija, aki korábban Marion pasija volt. A vendégek otrombák, semmit nem tisztelnek és elképesztő pofátlansággal hatolnak be a fiatal pár magánéletébe…

Julie Delpy nem fél ütköztetni két kultúrát. Helyenként mosolyogtató, máshol vérforraló a különbség. De az egész történet végig teljesen a valós síkon játszódik. A kérdés pedig egyértelmű: elég erős-e a kapcsolat ahhoz, hogy ezt a megrázkódtatást túlélje…

Jó rendezés, kellemes zene, helyenként kissé kusza, áttekinthető fényképezés.

Számomra a nagy meglepetés Chris Rock volt. Ezúttal egyszerűen letette idegtépően szörnyű stílusát. Most csendesen visszafogott, és remekül játszik. Nekem most derült ki, hogy jó színész… Julie Delpy remekül ellenpontozza, kettejük játéka együtt zseniális. A franciák tökéletesen elviselhetetlenek, vagyis tényleg minden szereplő remekül hozza a figuráját. Érdekesség, hogy az apa szerepét valóban Julie Delpi édesapja játssza.
 
Kellemes komédia a sokszínű világról… Nem egy forradalmi alkotás, de egyszer nézhető…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó

Éjsötét árnyék

(Dark Shadows)
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 113 perc, 2012
Rendező: Tim Burton
Főszereplők: Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Helena Bonham Carter, Eva Green, Chloe Grace Moretz, Johnny Lee Miller, Gulliver McGrath, Alice Cooper, Christopher Lee

Vagy 200 évvel ezelőtt a Collins Család Amerikába megy vagyont szerezni. Gyermekük Barnabas azonban egy boszorkány áldozatául esik: előbb vámpír válik belőle, majd élve eltemetik... A történet napjainkban folytatódik. Egy McDonald’s étterem építése során Barnbabas újra életre kel. A 200 év alatt meglehetősen lezüllött család fura tagjai megmentőként ünneplik a váratlanul megjelent rokont, aki hozzálát a családi vállalkozás újbóli felvirágoztatásához – különös tekintettel arra, hogy legnagyobb ellenfelük maga a régi boszorka…

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy Tim Burton és a rakás nagynevű színész hogyan adhatta a nevét ehhez a förtelemhez… Semmitmondó fényképezés, gyenge zene. Jó pont csak a sminkesnek jár, ők fantasztikus munkát végeztek.

Személyes drámám, hogy bedőltem a régi trükknek: a só sokáig játszott trailer alapján azt gondoltam, hogy ez egy egetverő vámpír paródia lesz – hát nem az volt. Igazából az a baj: nem is tudom mi ez. Gyerekmesének túl korhatáros, tinifilmnek kevés, felnőtt mozinak gyér… Ki a célközönség? A film unalmas, ámde rossz.

Depp persze zseniális, de Peiffer és Carter is remek színész – sőt a többiekkel sincs gond. Itt maga a sztori rossz.
                                                                                                                                                       
Barátaimat én beszéltem rá, hogy ezt a mozit nézzük be. Pár nap elteltével ismét kezdenek szóba állni velem. Mindenki okuljon belőle…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes

Nathalie második élete

(La Délicatesse)
Színes, feliratos, francia-svéd romantikus vígjáték, 108 perc, 2011
Rendező: Stéphane Foenkinos, David Foenkinos
Főszereplők: Audrey Tautou, Francois Damiens, Bruno Todeschini, Mélanie Bernier, Joséphine De Meaux, Pio Marmai, Monique Chaumette

Nathalie gyönyörű nő, aki imádja a munkáját, a barátait és az életét – aztán feltűnik a nagy Ő, és a boldogság határtalannak látszik. Csakhogy egy baleset folytán elveszti férjét és az idill véget ér. Családtagok és barátok próbálják segíteni a túlélésben, de egyetlen menedékhelye a munka. Az irodában találkozik aztán egy svéd kollégával, aki cseppet sem jóképű, kicsit sem lovag, ellenben egy rakás bénaság… Megmagyarázhatatlan módon Nathalie hirtelen megcsókolja… Egy csodaszép házasság, két remek ember szerelme után lehet esélye egy ilyen kapcsolatnak? Képes Markus megadni azt, ami korábban elveszett…?

Érdekes stílustanulmány ez a film. A két Foenkinos rendezői munkája közepes. A sztori néha túl lassú, néhol remek ütemű. A karakterek jók, de óvakodunk a túl mély gondolatoktól, ezért az egész sztori – nekem – kicsit sablonos. Több merészségre lett volna szükség… A fényképezés szép, a francia zene pedig remek választás. (Végre!)

Audrey Taotou még mindig iszonyúan bájos, és látszólag semmit sem öregedett Amélie óta. Nagyon vékonyka, épp mint egy kislányka. Még mindig nem az a klasszikus szépség, de még mindig megvan benne a régi titkos sugárzás, ami teljességgel elbűvöli a nézőket.

A többi szereplő pedig mind kellemesen hozza a maga karakterét.

Összességében azonban számomra csalódás volt a film. Nehéz, ha valaki Amélivel kezdi az életét…
De itt most teljesen hiányzott az a kis plusz… A két élet közti különbség nem fáj, nem boldogít… csak van. A való világ ennél sokkal keményebb…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes

Keleti nyugalom - Marigold Hotel

(The Best Exotic Marigold Hotel)
Színes, feliratos, angol vígjáték, 124 perc, 2011
Rendező: John Madden
Főszereplők: Judi Dench, Maggie Smith, Bill Nighy, Tom Wilkinson, Dev Patel, Penelope Wilton, Ronald Pickup, Celia Imrie, Tena Desae, Lillete Dubey

Hét idős angol – ki magában, ki párban – határozza el, hogy egy hirdetés nyomán nyugdíjas éveit egy csodás hotelben tölti majd el, Indiában. Hét ember, hét sors, hét külön világ. Viszontagságos út után megérkezve azonban szembesülniük kell a valósággal. A hotel inkább csak egy lepusztult épület, a hirdetésben foglalt ígéretek csak egy álmot jelenítenek meg. De a kényszer miatt mindenki beköltözik és megindul egy idegen élet, melynek során fény derül ki-ki múltjára, jellemére és az életről alkotott véleményére. Van itt fajgyűlölő, aki még a helyi kosztot sem hajlandó megízlelni, vannak elszáradt házasságban szenvedők, és van, aki a múltját jött újra felfedezni… Ahogy múlnak a napok, a színes és idegen világban egyre több élmény éri a szereplőket, új barátságok és szövetségek köttetnek. Van, aki érdemes a boldogságra, de van, aki képtelen elfogadni a világ és az élet csodáit. Szerencsére ez nem egy nyálas amerikai film, így a valóság élethű marad: nem mindenkinek ez a sorsa... Közben bepillanthatunk az egzotikus India életébe, a múlt és a modern kor ellentéteibe, a tradicionális és a jövő hagyományaiba. Látjuk a színeket, átéljük a forgatagot és sorban belenézünk emberek életének titkaiba, és látjuk azt is, kit merre vezényel a sorsa. Közben pedig Sonny az ifjú álmodó próbálja meggyőzni a világot, hogy a hotelnek van létjogosultsága, hiszen az időseket sok helyen nem szeretik, és ő megteremti a Paradicsomot az utolsó éveik boldogságát keresők számára…

John Madden hihetetlen érzékenységgel rendezi a filmet. Állandóan változik a tempó, éles vágások után hirtelen megáll a világ míg találkozunk egy életbölcsességgel, aztán iramodunk újra a valóságnak… Kicsit persze idealizált ez a világ, de a mítoszok épp jó teret adnak a kellően mély jellemábrázoláshoz. Szerencsére az alkotók nem esnek a sekélyesség hibájába… Gyönyörűek a képek, remek a zene, és nagyon sok a szívszorító pillanat.

Ahhoz, hogy igazán hitelesen, bölcsen és érzékenyen tudjon mesélni ez a film, kellett a fantasztikus szereplőgárda. Csupa idős ember, aki megbarátkozott a korával, színész óriások, akiket jól ismerünk filmek sorából, de itt és most lubickolnak a történetben. Judi Dench fantasztikus, mint mindig. Bája és melege színhez szóló… A telefonos oktatáson elmondott gondolatai olyan mély bölcseletek, hogy csak azért a három percért megérte megnézni a filmet! Maggie Smith gonoszsága páratlan, mégis tudjuk és érezzük azt, amin keresztül megy, és van, aki menthető az életben… Bill Nighy személyes kedvencem. A sok bohóc szerep után most olyan elképesztő eleganciával és emberséggel játssza el a megfáradt férj szerepét, melynek minden pillanata egy stílustanulmány. Tom Wilkinson pedig e hitelesség és az emberség mintaképe: neki  elhisszük, hogy egy élet álmát követi… A másik oldalon pedig Dev Patel a Gettómilliomosból megismert ifjú, aki vergődik az álmai és a hagyományok világa között. Számunkra nem kérdés, hogy Tena Deasea szépsége jelenti a jövőt… De sorban kiemelhetnék minden egyes szereplőt, mert a legkisebb mellékszerepekben is remek alakításokat láthatunk…
 
Csodaszép és nagyon érzékeny film ez, melyben átlag minden öt percben elhangzik valami nagyon fontos bölcsesség. Zseniális színészek, megkapó mese, csodás alakítások – számomra ez a mozi varázsa. Néhol felemel, néhol megnevettet, néhol megkönnyeztet – de sosem választja az egyszerű utat. Zajlik mindez egy olyan világban, melyet már oly régóta szeretnék megismerni… Az idei év legbölcsebb filmjét tiszta szívből ajánlom mindenkinek!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!

21 Jump Street - A kopasz osztag

(21 Jump Street)
Színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 110 perc, 2012
Rendező: Chris Miller, Phil Lord
Főszereplők: Jonah Hill, Channing Tatum, Ice Cube, Johnny Depp, Brie Larson, DeRay Davis, Robb Riggle, Jake M. Johnson

Schmidt és Jenko két külön világ: az egyik okos, ám dilis, a másik menő, de buta. A suliban végg szívatják egymást, a rendőriskolában azonban haverok lesznek. Első bevetésüket azonban csúfosan elrontják, ezért száműzik őket egy „ígéretes programba”… Fiatalnak tűnő nyomozók mennek vissza a középiskolába, hogy megtalálják egy új drog készítőit. A két béna rendőr így ismét visszatér a középiskolába…

A Miller-Lord páros nem akar túl nagyot dobni. Biztonságos pályán játszanak, kellően gusztustalan, néha szellemtelen is a sztori, a fő attrakció a két idióta bénázása. A szándék jó, hogy egy véletlen folytán szerepet cserélnek, így aztán még hátrányosabb a helyzetük.

A fényképezés jó, kellemes a zene, és szépek a lányok is, így egyszer érdemes megnézni…

Channing Tatum miatt sok lány ül majd be, ő nem is rossz, bár ennél sokkal jobb színész. Jonah Hill nekem most sok volt. Korábbi filmjeiben épp a visszafogottsága tetszett. De ebből most semmit sem látni. Ice Cude kellően dilis, a sok diák meg életszerű. Nem nagyon tudok senkit kiemelni.

Összességében számomra ez egy középszerű, egyszer nézhető gagyi vígjáték – szerencsére annyi poén azért van benne, hogy egyszer nézhető legyen…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes

A biztonság záloga

(Safe)
Színes, feliratos, amerikai akciófilm, 94 perc, 2012
Rendező: Boaz Yarkin
Főszereplők: Jason Statham, Cathrine Chan, Anson Mount, Cris Sarandon, Reggie Lee, James Hong, Robert John Burke

Luke Wright különleges rendőr. Beépült az alvilágba, ahol gondosan gyilkolja a gonosztevőket. Egy napon azonban hibázik, innentől az élete csak a vezeklésről szól. Ketrecharcos lesz, ahol magára haragítja az orosz maffiát, akik meggyilkolják imádott feleségét, innentől már csak a teljes lezüllés marad. A reményvesztett ember épp öngyilkosságra készül, mikor meglát egy kislányt, akit ismerős orosz maffiózók üldöznek… Automatikusan a védelmére kel, majd kiderül: hirtelen az egész világ az ellensége lett. Üldözi az orosz és a kínai maffia, korrupt rendőrök hada, majd a még korruptabb polgármester is. Az akció kulcsa pedig a kislány, aki zseni és bármit meg tud tanulni. Most éppen egy széf kódját, melynek tartalmáért az alvilág minden szereplője verseng...

Boaz Yarkin rendező amolyan igazi régimódi Statham filmet forgatott. Rövid párbeszédek után hatalmas akciójelenetek, félelmetes autósüldözések, majd véres leszámolások… Nem számoltam az egy percre jutó hullák számát, de tény, hogy Statham jól teljesít… Az lett volna furcsa, ha ez nem így van…

Pörgős akció film, igen feszes tempóval. Dögös zene, remek fényképezés, minden együtt vannak.

Stataham keveset beszél és sokat üt – mintha még mindig tini lenne, és igen, a stílusa még ma is lenyűgöz.  A kislány cuki, a sok gonosz orosz – kínai – amerikai meg mind rosszarcú… Jó karakterek, jó epizódszínészek, remek teljesítmények.

Ütős akció film a régi iskola stílusában, garantált kikapcsolódás, mely garantáltan nem igényel agyi aktivitást…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Bosszúállók

(The Avengers)
Színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus akciófilm, 142 perc, 2012
Rendező: Joss Whedon
Főszereplők: Samuel L. Jackson, Chris Evans, Robert Downey Jr., Chris Hemsworth, Mark Ruffalo, Scarlett Johansson, Jeremy Renner, Tom Hiddleston, Clark Gregg, Cobie Smulders, Stellan Skarsgard, Gwyneth Paltrow, Paul Bettany

Miután a Marvel képregény figurái lassan elfogyni látszanak, legtöbbjükből már elkészült a jobb vagy rosszabb film is, úgy érezhették, hogy korai még visszaküldeni a figurákat a polcokra porosodni… Így aztán elkészült az a film, melyben együtt szerepelnek mindannyian…

Loki (Thor gonosz testvére) át akarja venni a hatalmat a Földön. Nick Fury rádöbben, ezt a csatát ő nem tudja megvívni, ezért összeszedi a nagy csapatot: itt van Amerika Kapitány, a Vasember, Hulk, a Sólyom - Fekete Özvegy páros és távoli világából megérkezik Thor is. Először persze nem igazán áll össze a csapat, a nagy egyéniségek nem nagyon bírnak egymással, de ahogy a helyzet komolyra fordul, csak megtalálják a közös hangot.

A film részben fantasy, ennek megfelelően tele van remek harci jelenetekkel és zseniális trükkökkel. Másrészt azonban a fiatal nézőkre tekintettel nem igazén véresre csinálták, a brutalitást pedig zseniális poénokkal pótolták. Ettől áll össze az a mix, ami minden korábbi félelem és rossz tapasztalat ellenére működik: a végeredmény egyszerűen jó.

Joss Whedon rendező felsorakoztat mindenkit, és bedob mindent. Az ötletek jók, a sztori pörgős, működik a dolog.

Dögös a zene és remek a fényképezés, bár egyre inkább a trükk mesterek munkáját kell dicsérni, mert a látvány az lelkesítő. Persze a befejezés kellően kétértelmű: épp megadjuk a lehetőséget, hogy siker esetén folytatni lehessen a történetet. Meglátjuk…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó

Mocsokváros utcáin

(Being Flynn)
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 100 perc, 2012
Rendező: Paul Weitz
Főszereplők: Robert De Niro, Paul Dano, Julianne Moore, Olivia Thirlby, Eddie Rouse, Cteve Cirbus, Lili Taylor, Victor Rasuk, Wes Studi

Nick Flynn író szeretne lenni, de inkább csak tengeti furcsa életének mindennapjait. Sokat gondol anyjára, aki öngyilkos lett, és nem gondol apjára, aki még egészen kicsi korában hagyta el őket, hogy író lehessen, aki Amerika következő bestsellerét fogja megírni, de valahogy nem sikerül megjelenni a könyvvel. A fiú élete rendeződni látszik, mikor barátok ajánlására egy menhelyen kezd dolgozni. Itt mindenki törleszt valamit a sorsnak, az Úrnak vagy nevezze, ki, hogy akarja. Lassan kezd értelme lenni a mindennapoknak, ahogy összejön Denise-sel, a kissé furcsa kolléganővel… Ebbe a békés világba robban be idősebb Flynn, aki hirtelen megjelenik a szállón, és innentől a fiú napjai pokollá változnak. Hiszen mindenki tudja, hogy az idősebb Flynn az ő apja, az öreg viszont egyre többet iszik, egyre erőszakosabb és egyre kevésbé tartja be a szabályokat. Nick nem tudja kezelni a helyzetet, a kábítószerekhez nyúl, teljesen szétcsúszik… Van-e visszaút? Megtalálható-e a helyes válasz? El lehet-e menekülni a múlt árnyai elől…? Nagy kérdések, kemény válaszok, és egy cseppet sem könnyű téma: az apa-fiú örök kapcsolat boncolgatása.

Paul Weitz rendező remekel. Kőkeményen mutatja be az életet, egy csepp könnyedséget sem enged a sztoriba. Végig kell kínlódnunk a történetet. Mert fáj nézni ezeket a képsorokat… Jó a zene, és nagyon ridegek a képek. Egyetlen percre sem feledkezhetünk el arról, hogy ez nem mese – ez a valóság.

Robert De Niro egy zseni. Ezt tudtuk mindig. Ebben a történetben újra bizonyosságot ad arról, hogy valami olyasmit tud a színész mesterségről, amit csak a kevés kiválasztott ismerhet. Elképesztő az alakítása, és döbbenetesen valódi. Paul Dano remek választás volt partneréül. Jobbára csak néz a hatalmas szemeivel és mosolyog a rátelepedő kábítószer homály mögül. Zseniálisan ellenpontozza De Niro alakítását. Aztán jön egy sor remek színész: a menedékház gondozói, akik maguk is egy-egy döbbenetes sorsot hordoznak, a Julianne Moore az öngyilkos anya, Olivia Thirlby pedig a furcsa barátnő szerepében. Mindenki zseniális. Az egész történet lényege, hogy csak mesterien megformált, abszolút hihető figurákból áll…

Brutálisan erős film. Remek történet, zseniális alakítások. Minden együtt van ahhoz, hogy tanuljunk a világról valamit. Azaz inkább ahhoz, hogy elgondolkozzunk az élet nagy kérdésein… A válaszokat mindenkinek megának kell megtalálnia…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Két mesterlövész

(Les Infideles)
Színes, feliratos, francia szkeccsfilm, 109 perc, 2012
Rendező: Gilles Lelouche, Eric Lartigau, Michel Hazanavicius, Jean Dujardin, Alexandre Courtes, Fred Cavayé, Emmanuelle Bercot
Főszereplők: Jean Dujardin, Gilles Lellouche, Violette Blanckaert, Bastien Bouillon, Guillaume Canet, Célestin Chapelain, Aina Clotet, Vincent Darmuzey

7 francia törtnet, mindegyikben ugyanaz a két fickó a főszereplő. Van itt kedves, van idegtépően cinikus, van szörnyen béna. Ami összeköti őket: a téma a hűtlenség. Látunk itt lecsúszott főnököt, aki a céges kongresszuson már a legrondább nőt sem tudja megdugni, van sikeres öregedő, aki egy tizenkilenc éves diáklány karjaiban keresi a megváltást… És még számos hihető, vagy kevésbé életszagú történet. Mindegyik nagyon francia, mindegyikben sok a duma, és csak folyik a férfias felsőbbrendűség dicsérete, szegény nők lekezelése, és a hűtlenség mennybe emelése. Ez már egészen beteges… Ha aztán azon gondolkozunk közben, hogy mi lehet a záró poén, nos, megkapjuk rendesen. A záró képsor még undorítóbb, mint az egész film…

Minden részt más rendez, mégis egységes a film. Nem érezzük a különbségeket, az egész úgy rossz, ahogy van. A zene még helyenként kellemes, de ennél többet nem nagyon tudok felhozni.

Dujardin és Lellouche két jóképű sármos figura, remekül hozzák a rengeteg szerepet. Valószínűleg többre is képesek lennének, sajnos ez nem rajtuk múlik.
 
Borzasztóan degradáló film. Azon gondolkodom, hogy vajon kiknek megalázóbb: a nőknek vagy a férfiaknak… Újabb csalódás a hajdan legendásan jó francia filmekben…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 4 pont - Nézhető

Csatahajó

(Battleship)
Színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 121 perc, 2012
Rendező: Peter Berg
Főszereplők: Liam Neeson, Rihanna, Tadanobu Asano, Jesse Plemons, Brooklyn Decker, Alexander Skarsgard, Taylor Kitsch, John Bell

Alex Hopper egy született bajkeverő. Egy hadihajón első tiszt, csak a minta kapitány bátyjának köszönhetően nem dobják ki a flottától. Shane admirális lányával kavar, de fél megkérni szerelme kezét a nagyfőnöktől. Egy japán-amerikai közös gyakorlaton összeverekszik Tanaka japán kapitánnyal, amiért mindketten megrovásban részesülnek. Másnap kifutnak a hajók, hogy Hawaii vizein megkezdődjön a gyakorlat, azonban a tenger mélyéről hirtelen földönkívüliek bukkannak fel, és megindul a harc… Rengetegen meghalnak, végül a megoldás Alex és Tanaka közös munkája nyomán csillan fel…

Peter Berg bedob mindent. Látványos csatajelentek, remek kis akciók, kellő mértékű pátosz és hősiesség. Mindez lehetne nagyon cukros és nyálas is, de szerencsére a film kellő mennyiségű humort tartalmaz, és a poénok így ellensúlyozzák a harci cselekmények hiányosságait. Dögös zene, jó fényképezés, látványos trükkök,

Taylor Kitsch kellően szívdöglesztő, a női nézők bizonyára imádni fogják. Kicsit túl van játszva Rihanna szerepe, de hiába, az ügyeletes sztárnak benne kell lennie minden jelenetben… Ahogy egy barátom jellemezte: nem igazán az ágyúk illenek a kezébe… A többi sok-sok szereplő pedig mind remekül hozza a figurát. Látunk öreg hősöket beüzemelni egy múzeum hajót, látunk idióta technikusokat üzengetni az űrbe, látunk egy csomó remek és szerethető arcot, az én kedvencen a műlábbal harcoló veterán ezredes figurája volt.
 
Dögös film tele jó kis harci cselekményekkel, meg remek poénokkal. A végén nagy meglepetést ne várjunk, de tény, hogy jól fenékbe billentjük az űrlakókat…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Szerencsecsillag

(The Lucky One)
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2012
Rendező: Scott Hicks
Főszereplők: Zac Efron, Taylor Schilling, Blythe Danner, Jay R, Ferguson, Riley Thomas Steawart, Joe Chrest, Adam LeFevre, Robert Hayes, Courtney J. Clark

Logan négy szolgálatot húz le Irakban. Egy napon majdnem meghal egy bevetésen. Az menti meg az életét, hogy észrevesz egy földön fekvő képet, melyen egy lány látható. Maradék idejében ez a kép lesz talizmánja és védelmezője. Hazatérve aztán nem találja a helyét és felkutatja a lányt. Mikor megtalálja a gyermekét egyedül nevelő nőt, aki egy kutya telepet vezet, elszegődik hozzá dolgozni. Persze nem mondja el, hogy került oda, a világ azonban nem nézi jó szemmel a titkokat… Lassan szerelem szövődik a fiatalok között, de persze egy napon mindenről számot kell adni…

Scott Hicks rendező jól végezte a dolgát. Ebben a sztoriban könnyű lett volna elmenni a túl cukros amerikai maszlag felé, de sikerült megtartani a történetet a jó úton. Szépek a képek, kellemes meleg színek ellensúlyozzák a háború rémes emlékeit. Kellemes a zene, és nagyon jók a poénok.

A szereplők pedig remekül vannak összeválogatva. Zac Efrontól tartottam kicsit, de be kell ismerni: remekül hozza a figurát. Kellően távolságtartó, eléggé szenved a múlttól, de közben megmarad szerethető emberi figurának. Eddigi legjobb alakítása. Taylor Schilling méltó pár: gyönyörű, de sérült, látszik rajta, hogy képtelen kiszakadni a múltból. Párosuk remek. Blythe Danner alakítása a nagyi szerepében nagyot dob a filmen: legalább egy ember van, akinek a szíve és az esze is a helyén van, humora pedig lenyűgöző. Jay R. Feguson pedig meglepő hitelességgel hozza az erőszakos, idióta ex-férj alakját.
 
Kellemesen romantikus film, melyet még a pasik is bevállalhatnak. Persze a végén elég éles vágással tesz rendez az író, de egy romantikus film végén nem is várhattunk szomorú befejezést…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó

Elveszett

(Gone)
Színes, feliratos, amerikai thriller, 95 perc, 2012
Rendező: Heitor Dhalia
Főszereplők: Amanda Seyfried, Emily Wickersham, Daniel Sunjata, Wes Bentley, Joel David Moore, Jennifer Carpenter, Sebastian Stan, Katherine Moenning

Jill egy ifjú hölgy, aki egy hajnalon arra tér haza, hogy húga nyomtalanul eltűnt a lakásból. Azonnal a rendőrségre rohan, ahol azonban nem igazán hisznek neki. Ugyanis egy évvel ezelőtt őt is elrabolták, egy gödörbe vetették, ahol korábban meghalt lányok maradványaira talált. Csakhogy sikerült megszöknie valahogy… De a rendőrség semmilyen nyomát nem találta az állítólagos emberrablónak. Ettől a lány összeomlott, sokáig kezelték pszichiátrián, most is gyógyszereket szed. Azóta viszont ahányszor eltűnt lányról ad hírt egy újság, azonnal beszalad a rendőrségre, ahol ezt persze nem veszik jó néven… És megindul a hajsza. A lány keresi a gyilkost, mielőtt még húga is áldozat lesz. Közben a rendőrök üldözik Jillt, akiben csak egy fegyverrel rohangáló elmebeteget látunk. Pedig a lány egész érthető lépéseket tesz, nem vall egy őrültre. Viszont a rendőrség nem képes ezekre az egyszerű lépésekre… Egyre nagyobb a feszültség és egyre nagyobb a káosz. A néző pedig csak ül és tűnődik: vajon kinek van igaza…?

Heitor Dhalia rendező nem talált ki újat. Ezt a sztorit már számtalanszor láttuk. Repülőn Jodie Fosterrel, hajón és más helyeken másokkal. A kérdés mindig ugyanaz: kinek van igaza…? Mégis a rendező valamit jól csinál. Valószínűleg azt, hogy nem bonyolítja túl a dolgot. Nem csinál szuperhőst Jillből és a nyomozás is egyszerű lépésekből áll… Ettől az egész sztori összeáll valahogy és egy kellemesen hiteles egész lesz. Jó zenével, jó fényképezéssel…

Ráadásul magam sem hiszem, hogy kimondom: de jó színészekkel… Amanda Seyfried próbálkozásai a Mamma Mia sikere óta rendre szánalmasak voltak. Sem romantikus filmben, sem akcióban nem volt igazán hiteles. Mindig szebbnek és jobbnak akarták láttatni, mint ami valójában, és ettől mindanniyszor hiteltelen lett. Most először azonban csak azt kell játszania, ami valójában: egy szöszi kiscsajt, aki az őrület szélén áll, de húgáért mindenre képes. Vagy a rendező érdeme, vagy csak most bukkant felszínre valami az elmúlt évekből, de Seyfried remekül végzi a dolgát. Hiteles, idegtépő és valóban képtelenség eldönteni, hányadán állunk is vele… A többiek: rendőrök, a testvér és annak fiúja csak epizodisták, de mindannyian jók a szerepükben. Senkit nem emelnék ki, mindenki egyformán jó.
 
Bár régi mániám, hogy nem bírom a remekül megrendezett önbíráskodó filmeket, most mégis tetszik a film vége felé elhangzó párbeszéd: Ki a pasas? Ő nem létezik… csak kitaláltam… És állnak csendben a megtört arcok… Na, ez a jelenet remekül el van találva.

Hideglelős krimi, folyamatos feszültség, jó kis sztori… A régi típusú krimik kedvelőinek!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Az igazság nyomában

(The Cold Light of Day)
Színes, feliratos, amerikai akcióthriller, 93 perc, 2012
Rendező: Mabrouk El Mechri
Főszereplők: Henry Cavill, Bruce Willis, Sigourney Weaver, Verónica Echequi, Joseph Mawle, Caroline Goodall, Rafi Gavron, Jim Piddock, Óscar Jaenada, Roschdy Zem

Will Shaw Spanyolországba érkezik, hogy családjával hajózzon egy hetet. Anyuka boldog, testvérke szintén, apukával azonban valami feszültség húzódik a háttérben. Will cége bajban van, a fiú másnap beúszik a városba, de mire visszaér, csak az üres hajót találja: családját elrabolták. A rendőrséghez fordul, de a korrupt zsaruk majdnem az emberrablók kezére adják. Menekülés közben találkozik apjával, aki megvallja, hogy nem kulturális attaséként éli az életét, hanem a CIA-nek dolgozik. Most egy „ügyfél” rabolta el a családját, hogy visszakapjon egy táskát, mely számára létfontosságú iratokat tartalmaz. Apuka segítséget kér társaitól, de hirtelen lelövik. Will tanácstalan: alig egy napja maradt, hogy előkerítsen egy táskát, különben kivégzik a családját. Bárkihez fordul segítségért, vagy korrupt rendőrökre talál, vagy az emberrablókba botlik, vagy az őt is kivégezni próbáló apai kollégákkal kell küzdenie… Társra talál egy gyönyörű fiatal lányban, akiről menet közben derül ki, hogy valójában a testvére… S mikor már minden veszni látszik, akkor jöhet a katarzis…

Mabrouk El Merchi rendező biztos kézzel vezeti a történetet. Mindig van épp elég feszültség, a tempó dögös, nem nagyon pihenhetünk, az izgalmak folyamatosan fokozódnak, hiszen végig nem tudhatjuk, ki is az áruló, és ki az igaz ember… Remek a zene, és nagyon jó a fényképezés is. Egyszóval minden együtt van egy igazán pörgős akció filmhez.

Amin azért valljuk be: nem kell sokat gondolkodni. Hiszen az üzleti tanácsadó fiú úgy jár túl mester kémek eszén, illetve úgy nyír ki alaposan kiképzett gyilkosokat, hogy azt öröm nézni: mintha mindentananyag lett volna háztartástan órán…

Nagyon jók a színészek. Henry Cavill a nők új bálványa lesz, ezt nem nehéz megjósolni, az viszont tény, hogy jól játszik. Bruce Willis ördögien szigorú, ő nem tud gyenge lenni. Sigourney Weaver pedig elképesztő eleganciával hozza a jéghideg gyilkos szerepét. Veronica Echequi szimplán gyönyörű, neki ennyi a dolga, de ezt jól csinálja. Az összes többi karakter szereplőről pedig el kell mondani, hogy mindenki odateszi magát a szerepbe, így tényleg nagyon jó az egész stáb.
   
Nem kell sokat gondolkodni, de remekül lehet szórakozni a nagy üldözési jeleneteken… Igazi akció mozi, azok közül is a legjobb fajtából!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Projekt X: A buli elszabadul

(Project X)
Színes, feliratos, amerikai vígjáték, 88 perc, 2012
Rendező: Nima Nourizadeh
Főszereplők: Thomas Mann, Jonathan Daniel Brown, Oliver Cooper, Dax Flame, Nichole Bloom, Kirby Bliss Blanton, Brady Hender, Nick Nervies

Na még ez egy beteg film! A gyenge pontszámot nem azért kapja, ahogy meg van csinálva. Mert tény: nagyon össze van rakva! A pontszám oka az, amiről, és ahogyan szól…

Thomas 17 éves. Szülei ráhagyják a házat, hadd csináljon egy kis bulit. Apja nem aggódik, hiszen lúzernek tartja a saját gyermekét. Így hát a szülők békésen távoznak. Csakhogy Thomas két haverja – a gátlástalan Costa és az idióta JB bedobják magukat: ideje egy igazi bulit csapni. Meghívják a fél iskolát, aztán kiderül, hogy már a neten terjed a meghívás, sőt Costa még néhány rádióba is bemondatta a dolgot. Így aztán jön a nép csőstül: piával, mindenféle droggal – és ahogy az várható is volt: elszabadul a pokol. A végére ez már olyan méreteket ölt, hogy a kiszálló rendőrséggel is összecsapnak a beállt fiatalok. Nincs gát, és hajnalra – szó szerint – lerombolják a házat és a környéket.

Eddig a dolog kiszámítható. Nem gond kábszert szerezni, van bőven alkohol, semmi sem gond a fiatalkorúaknak. Ráadásul olyan sok félmeztelen tini lányt látni a képeken, hogy ettől aztán nem is gondolkozunk a tényeken…

Ami azonban számomra aggasztó, az a film befejezése. Nima Nourizadeh rendező (vajon férfi vagy nő bújik meg a kimondhatatlan név mögött?) egy merész húzással bemutatja a másnapot. Az apát, aki gyakorlatilag büszke a fiára, bár hangsúlyozza, hogy az egyetemi taníttatás elúszott a rombolás során… Ennél is súlyosabb a fiatalok beérkezése az iskolába, ahol mostantól ők az ünnepelt királyok…

Lehet, hogy csak én öregszem. És persze értem, hogy ez csak egy film. A bajom az, hogy ismerve például a hazai közönség jelentős részének primitív szellemi szintjét, kimondottan tartok tőle, hogy ez a mozi kult filmmé növi ki magát, amit majd megpróbálnak az érintettek felülmúlni… Szinte várom a rendőrségi közleményt…

Egyébként a film jól össze van rakva. A fényképezés úgy néz ki, mintha azt Dex haver vette volna fel a kis kézi kamerájával – ez nem rossz, de már száz másik filmben láthattuk. Így sok újat nem mond, bár kétség kívül így jó keretet ad a történetnek. A zene dögös, mintha bent ülnénk a dizsiben. Ez is rendben van.

Sőt, még a szereplők is jók. Átérezni a lúzerség elől menekülő idióták történetét, akik teljesen szétcsapják magukat… Csak éppen nem tartom ezt követendő példának. E mellett annyi gyönyörű félmeztelen nőre ki tudna csak egy rossz szót is szólni…?

Összegezve: Nézhető a történet azon gondolkodó egyedeknek, akik képesek felfogni a különbséget a valóság és a mozi között… Visszagondolva, mi is buliztunk régen, jól éreztük magunkat, nagyra nőttünk – de nem így. El lennék keseredve, ha az élet erre menne…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes

Amerikai pite: A találkozó

(American Reunion)
Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 114 perc, 2012
Rendező: Hayden Schlossberg, Jon Hurwitz
Főszereplők: Jason Biggs, Alyson Hannigen, Chris Klein, Thomas Ian Nicholas, Tara Reid, Sean William Scott, Mena Suvari, Katrina Bowden, Jennifer Coolidge, Shannon Elizabeth, Eugene Levy, Natasha Lyonne, Eddie Kaye Thomas, Chris Owen, John Cho

Több mint tíz évvel vagyunk az utolsó Amerikai Pite sztori után. Az egykori 99-es évfolyam számára évfolyam találkozót szerveznek, így a társaság sok év után ismét összegyűlik. A fiúk persze bulizni akarnak, de rá kell jönniük: az évek bizony eljártak felettük. Ettől persze a legtöbben még mindig ugyanolyan idióták, mint korábban…

Kettős érzésem van a filmmel kapcsolatban. Nyilvánvaló a Schlossberg-Hurwitz rendező páros szándéka: még egy bőrt le lehet húzni a korábbi sikerekről. Másrészt viszont el kell ismerni, hogy ha már így, akkor legalább rendes munkát végeztek.

Ami ellene szól: most is épp elég gusztustalan poén van benne, az altesti humoron nem nagyon tudunk túllépni. Ráadásul ugyanazok a poénok, mint régen, ráadásul megint mindent a legkomplikáltabban kell megoldani, amitől persze a legrémesebb helyzetbe kerülnek a szereplők.

Ami mellette szól: jó idősödve látni az egykori fiatalokat. A sztori javára kell írni, hogy valóban szinte minden egykori nagy poén előkerül valamilyen módon, így aki az előzőeket nem látta, az a fél filmet nem fogja érteni. Végül mellette szól a vége, mert azért ezek a srácok már megkomolyodnak lassan, így a befejezés is értelmesebb, mint régen volt.

Jó a zene, aki bírta az eddigi poénokat, most is ugyanazt kapja. Jó a fényképezés is, és a múltba merengő utalások miatt tényleg vannak vicces pillanatok.

A szereplők közül nem emelnék ki senkit. Mindenki ugyanazt a figurát hozza: persze a lányok még szebbek, a fiúk pedig tényleg jól hozzák a középiskolai álmokat feladó de még csak életüket kezdő fiatalok szerepét. Itt nem Stiflerről szól a történet: a csapat valamennyi tagja rendesen odateszi magát. Apropó Stiffler: méltó visszavágás Finch-Stiffler mamája sztorira a mostani Stiffler-Finch mamája történet… És na hagyjuk ki a felsorolásból a Stiffler mamája-Jim papája párost sem…

Kellemes, egyszer nosztalgiából tényleg nézhető film, egyetlen ijesztő dolog van benne: az utolsó jelenet pont feladja a labdát, hogy készülhet itt még folytatás… Na, ezt már tényleg nem kéne…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes

A bosszú jogán

(Seeking Justice)
Színes, feliratos, amerikai akcióthriller, 105 perc, 2011
Rendező: Roger Donaldson
Főszereplők: Nicolas Cage, January Jones, Jennifer Carpenter, Guy Pearce, IronE Singleton, Harold Perrineau, Xander Berkeley

Will Gerard irodalomtanár, boldogan él gyönyörű feleségével és a jövőt tervezgetik New Orleansban. Egy este azonban feleségét megerőszakolják. Míg ő tehetetlenül ül a kórház folyosóján egy ismeretlen szólítja meg: elmeséli mit várhat az igazságszolgáltatástól, majd felajánlja, hogy az ő és szervezete likvidálja az erőszaktevőt, akiről pontosan tudják, hogy kicsoda. Ráadásul mindezt ingyen, majd egyszer fognak kérni valamit cserébe… Will nem ilyen ember, de a fájdalom annyira összezavarja, hogy igent mond. Másnap pedig kap egy borítékot, melyben a megerőszakolt feleségtől ellopott nyaklánc van, és egy fénykép a halott tettesről. Will próbálja feledni a szörnyű esetet, azonban Simon úgy hat hónappal később feltűnik, és kér egy szívességet. Aztán újabbat és újabbat, de a dolgok egyre durvulnak. Az irodalomtanár nem sejtheti, hogy ki a barát és ki az ellenség. Végül megérti, nincs más hátra, mint felvenni a harcot az önkéntes igazságszolgáltatók ellen…

Roger Donaldson nem talált ki újat, számos hasonló filmet láttam már. Ami talán új, hogy nagyon kemény a film, mondhatnám úgy is, helyenként durván erőszakos. Gyerekeknek nem ajánlom. Kemény a zene és kemény a fényképezés is, a pörgős jelenetek sokszor szándékosan elég durván csapnak át a következőbe.

Nicolas Cage megint jó. Bár a tépelődős figura elég hamar vált brutálra, legalább igyekszik ember maradni. Az utóbbi évek idióta szerepei után legalább jó újra látni... January Jones csodaszép, ennél többet nem is kell tennie. Guy Pearce és a gengszterek pedig mind nagyon jók.

Persze a nagy kérdés, ami ezen filmekben mindig felmerül, hogy vajon lehet-e önbíráskodni,most sem lesz megválaszolva. Mert már Simon túllendül a feladatán, és kezdi maga kijelölni, hogy ki is a bűnös, de film utolsó képei nem hagynak kétséget: a titkos szervezet tovább él… Megint egy állásfoglalás az erőszak mellett…?
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek