Míg a világvége el nem választ

(Seeking a Friend fr the End of the World)

Színes, feliratos, amerikai romantikus vígjáték, 94 perc, 2012

Rendező:  Lorene Scafaria

Főszereplők: Keira Knigtley, Steve Carrell, Melanie Linskey, Connie Britton, Adam Brody, Patton Oswalt, Gillian Jacobs, William Petersen, Rob Corddry, Derek Luke, Melinda Dillon, T.J. Miller, Martin Sheen

Egy aszteroida száguld a Föld felé, a megállítására tett összes kísérlet kudarcot vallott. A teljes pusztulás elkerülhetetlen, mindössze három hét maradt. A világ lassan összeomlik, leáll a telefon, nem működik a közlekedés… Az emberek mind-mind másképp reagálnak a hírre… Dodge biztosítási ügynök, amolyan vértelen fajankó, aki elveszett szerelmein kesereg. Penny egy igazi kis vagány csaj, aki nem tud eljutni családjához. Bár nagyon különböző emberek, akik három éve élnek egy házban, mégsem beszéltek még soha, most azonban a végzet összehozza őket. A városban fosztogatók randalíroznak, így a furcsa páros együtt vág neki az útnak: Dodge, hogy megkeresse egykori szerelmét, Penny, hogy eljusson családjához… Az úton furcsa emberekkel találkoznak, különös kalandokban lesz részük, és ahogy a vég közeledik, valahogy minden megváltozik…

Lorene Scafaria remek filmet csinált. A bemutató alapján azt gondoljuk, ez egy nagy vígjáték lesz. Nos, ez tévedés… Valóban van néhány poén a sztoriban, de ezek inkább kedvesek, mint viccesek. Ez bizony egy kő kemény romantikus film – méghozzá a legjobbak közül való! Remek a fényképezés, hitetlen jók a premier plánok, és szintén nagyon jó a zene.

A szereplők kérdése igen érdekes. Steve Carrell és Keiry Knightley egy filmben, ez szinte agyrém. Carrell most is a tőle megszokott fapofát hozza. Szinte teljesen érzelemmentes, az arcán semmi sem látszik. Ahogy ezt már 8-10 korábbi filmjében is volt… Mégis valahogy illik ebbe a történetbe. Keira Knightley viszont megcsillantja zsenialitását. Még mindig nem mondható hagyományos szépségnek, de különös arcán van valami elképesztő báj. Egész testével, egész arcával játszik, mimikája valami csodálatos. A faarcú Carrell mellett bája és kedvessége mindent visz. Magam is csodálkozom, de azt kell mondanom: tökéletes páros, akik teljesen el tudják hitetni velem azt, amit eljátszanak… A többi szereplő csak rövid epizodista, azonban ők is mind remekül játszanak és teremtik meg a lehetőséget a párosnak… Martin Sheen mindig remek, Melanie Linskye üdítő, T.J. Miller és Gillian Jacobs pedig hihetetlenül idióták a Friendsy’s jelenetben.

Keserédes játék az utolsó napokról és arról, ami igazán fontos az életben. Emberségről, szeretetről és szerelemről… Közben pedig végig ott él bennünk a remény, hátha nem is következik be a vég…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Apa ég!

(That’s My Boy)

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 114 perc, 2012

Rendező:  John Morris, Sean Anders

Főszereplők: Adam Sandler, Eva Amurri Martino, Andy Samberg, Leighton Meester, Milo Ventimiglia, Susan Sarandon, James Caan, Vanilla Ice, Blake Clarke

Én vagyok az idióta, mert mindig megfogadom, hogy többet nem ülök be Adam Sandler filmet nézni, aztán mégis mindig elcsábulok… Nos ez a mostani rettenetesen kettős.

A sztori maga sekély és szokatlanul idióta. Donny Berger 13 évesen viszonyt folytat az elképesztően szép tanárnőjével. A lányt e miatt börtönbe zárják 30 évre, azonban terhes lesz és a gyermeket Donnynak kéne felnevelni… 20 évvel később folytatódik a történet. Donny egy semmirekellő alkoholista, aki azóta is a hírnevéből és: ő Amerika híres celebje aki megdöngölte a tanárnőt… Kiderül, hogy adó tartozása van, börtön fenyegeti, ekkor látja meg az újságban fia fényképét, aki 18 éves korában lelépett a családi fészekből. Nincs mit tenni, megkeresi az ifjút, aki sikeres befektetési bankár és épp az esküvőjére készül…

A rendezők munkájáról nem beszélnék. A film először is elképesztően és kimondhatatlan gusztustalan. Olyannyira, hogy a vetítés alatt több fiatal gyermekes család kivonult. Nem csoda. A poénok egy jelentős része nemhogy altesti, de végképp gusztustalan és ocsmány. Sandler most már valóban lesüllyedt a legmélyebbre, de annyira, hogy az már tényleg alulmúlhatatlan…

Ugyanakkor jók a többi színészek. Szép a lány, idióták a gazdagok és ocsmányak a Tv-sek, ép, ahogy a való világban. Ez jó. Kiemelkedik Vanilla Ice, aki önmagát játssza. Ez a poén annyira ül, hogy az valami elképesztő. Nyilván az ő szekere nem fut már igazán, érthető, hogy van az a pénz, amitől korpás a haja… Aztán ott van Andy Samberg, aki fiatalon épp olyan idióta, mint Sandler öregen – tényleg mintha apa és fia lennének. Egyformán tehetségtelenek és ripacsok.

Amitől kettős az érzés, az, hogy a felsorolt összes tényszerű negatívum ellenére a film tele van poénokkal. Végig röhögtem – bár ezt erősen szégyenlem…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes