Tamara Drewe

Színes, feliratos, angol vígjáték, 111 perc, 2010

Rendező: Stephen Frears

Főszereplők: Gemma Arterton, Luke Evans, Roger Allam, Bill Camp, Dominic Cooper, Tamsin Greig, Jessica Barden, Charlotte Christie

Még mindig egy 2010-es darab, amely csak most került a hazai mozikba. Most is csak csendesen, minden feltűnést mellőzve, csak úgy mellesleg bemutattuk… Pedig az év egyik legkiemelkedőbb alkotását láthatjuk! Egy igazi angol vígjátékot, amolyan utánozhatatlan, fanyar humorú, keserédes darabot!

Mondjuk Stephen Frears rendező nevére illett volna felkapni a fejemet. (A királynő, Gyönyörű mocsokságok, Veszedelmes viszonyok, stb.) Nos, a mester most is remek munkát végzett: remekül vezeti szereplőit, akik mind-mind kőkemény karakterek. Sok dudás máshol nem marad meg egy csárdában, ebben a történetben azonban mindenkinek van helye…

Egy pici falu, valahol Anglia mélyén, zöld dombok között, ahol a világon semmi sem történik. Itt van a Hardiment család írói háza, ahol sok nyugalmat kereső szerző dolgozik egy fedél alatt. Elsőként is Nicholas, a házigazda, aki sikeres író és még sikeresebb házasságtörő. Aztán Beth, a világot a hátán hordó felesége, aki megteremti a nyugalmat, kecskét tenyészt és remek sütit süt. Aztán itt vannak a ház vendégei, csupa csodabogár a világ minden tájáról. Írók, akik a megváltást keresik. Meg persze itt van Andy (ez férfi név), aki csupán „szex játékszer”, mert csodás teste van, de ki is venné komolyan… Meg itt vannak Jodie és Casey az unatkozó, ám nem kicsit gonosz kamaszlányok, akik elvágyódásukban az egész világnak bekavarnak.

Aztán megérkezik Tamara. Aki valaha itt élt, csúnyácska kislányka, de most anyukája meghalt,jön eladni a házat, de már csöppet sem csúnyácska… Feltűnik még Ben, a félnótás rock sztár, aki minden tini lányok bugyijának nedvességéért felelős egy személyben… Ebből a helyzetből nem nehéz kitalálni, hogy iszonyú kavarodás lesz, de a történet csavarossága minden képzeletet felülmúl…

A rendező remek, a fényképész szintén. Néha lelassul a történet, ilyenkor elgyönyörködhetünk a tájban, lírai képekben szemlélhetjük a híres angol teheneket. Ki kell emelnünk a zenét: elképesztően sokszínű és mégis nagyon jó, remekül festi alá a történetet.

Végül a színészek… Tamara szerepében a csodaszép Gemma Artertont remekel (Perzsia hercegnőjeként láthattuk tavaly), aki bár gyönyörű, mégis esendő és magabiztos, merész és ijedt egyszerre… Igazán remekül alakít. Ki kell emelni a Jodit alakító kis boszorkányt: Jessica Barden nevével még biztosan találkozhatunk. A többi sok-sok szerepben pedig csupa számunkra ismeretlen arc. Frears nem hoz több nemzetközi arcot a mesébe, csupa igazi angol színésszel dolgozik. Lehet, hogy ők helyi szinten jóval ismertebbek, viszont számunkra a történet épp így lesz nagyon hiteles.

Sok-sok kis ember, vágyakkal, tervekkel és álmokkal. Van, aki éli az életét, van, aki csak tervezi. Van, aki keresi önmagát, van, aki megvalósítja a történetét. Kis mesék, szomorú múltba pillantások, vidám percek és alakuló érzelmek. Az akciófilmek barátai ne üljenek be a moziba, nekik unalmas lesz. Az igazi angol humor kedvelőinek kötelező darab, azoknak pedig, akik szeretnek remek egyedi történeteket megnézni, nagyon ajánlom. Zseniális film, amelyben minden a helyén van!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Scott Pilgrim a világ ellen

(Scott Pilgrim vs. the World)

Színes, feliratos, amerikai film, 112 perc, 2010

Rendező: Edgar Wright

Főszereplők: Michael Cera, Mary Elizabeth Winstead, Kieran Culkin, Chris Evans, Anna Kendrick, Brandon Routh, Alison Pill, Jason Schwartzman,

Scott Pilgrim a 22 éves amerikai tini. Egy 17 éves lánnyal jár, amin mindenki kiakad. Bár még a kezét sem fogta meg. Egy bandában basszusozik. Meghatározhatatlan zenét játszanak. Hangosat, az biztos. Aztán megjelenik álmai nője… és bonyolódnak a szálak, aztán meg kell küzdeni az exekkel, meg fellépések is vannak, csak épp egy értelmes sztori nincs.

Ez bizony egy mai tini mozi. Semmi értelmes, kavarodik a valóság és a képzelet, néhol vicces, néhol gusztustalan, idegtépő vágások és iszonyatos zenei bejátszások borzolják az idegeinket. Sztori, ha volt is, elveszett. Mondanivaló… hmmm… talán a kamaszok nehéz önkifejezése? De ez nem biztos… Ehhez nálam nagyobb fantáziájú ember kell…

Nem tudom ki pénzeli Edgar Wright rendezőt, de azóta biztos megbánta. A tinik – gondolom – jók. Ez számomra nem tűnt fel, tehát épp olyanok, mint a mai világ tinijei: sodródnak és csak vannak. Persze van minden: meleg szobatárs, pletykás hugica, idióta zenész társak meg sokkoló nőcik.

Lefordítva: értelmes ember számára garantált fejfájás, teljesen felesleges időpocsékolás… Szörnyű. Meneküljön, ki merre lát…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 3 pont - Gyatra

RED

Színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 111 perc, 2010

Rendező: Robert Schwentke

Főszereplők: Bruce Willis, Mary-Louise Parker, Morgan Freeman, John Malkovich, Helen Mirren, Karl Urban, Brian Cox, Richard Dreyfuss

A 2010-es év felhozatalának egyik legjobb darabja ez a film. Egyrészt a hihetetlen sztárparádé miatt, másrészt pedig azért, mert egyszerűen jó a film. Jó az ötlet, pergő a cselekmény, de mégis végig jókat nevetünk. Ez nem egy erőszak film, sokkal inkább akció-paródia.

Robert Schwentke rendező megadja a tiszteletet a szereplőknek. Bár nagyon sok nagy név van a stáblistán, mégis mindenkinek megvan a lehetősége egy kis bolondozásra. A mogulok pedig élnek a lehetőséggel és remekelnek. Klassz a fényképezés, csak semmi idióta modern rángatózás. Jó a zene, a végig pergő cselekményt pontosan festi alá. Kiemelést érdemel a forgatókönyv is, remekül megírt, viccekkel teli párbeszédek teszik mozgalmassá az egész történetet.

De igazából, ami mindenkit elbűvöl, az a színész zsenik parádézása. Willis jobb, mint bármikor. Ma is úgy néz ki, mint 20 éve, és csillogó szemekkel mókázik. Nagy szerelmem Mary-Louise Parker pedig méltó társa. Kicsit egyszerű, kicsit hétköznapi lány, aki bármit megadna egy igazi kalandért, mely most kilépve az idióta könyvekből, meg is valósul. Csodás erővel játssza a naivát, mosolya mindenkit elvarázsol. Hiába, tudom én, miért imádom sok-sok éve ezt a gyönyörű, ám elképesztően tehetséges nőt… Aztán jön a sztárok sora: Freeman nem tud hibázni, ahogy sosem tudott. Malkovich is parádézik, régen láttam ennyire jól állni neki szerepet. Kimondottan emlékezetes Helen Mirren alakítása, akit főleg drámai szerepekből ismerünk, de itt most fürdik a lehetőségben.

Nem a sztori a nagy. Mert az jól ismert… Kicsit ki is parodizálja a film a jól ismert CIA kliséket, melyek oly sok történetet vittek el a hátukon. Egyszerűen attól remek, hogy az öregedő színész zsenik kaptak egy jutalomjátékot, melyet remekül kihasználnak. Már nem csinálnak úgy, mintha 20 évesek lennének. Mert nem azok. Ezt a filmet nem a dagadó izmok és nem a záporozó töltényhüvelyek teszik naggyá. Hanem az igazi tehetség, mellyel úgy lehet szórakoztatni, hogy az senkinek sem fáj.

Remek film, remek szórakozás. Vétek kihagyni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Üvegtigris 3.

Színes, magyar vígjáték, 100 perc, 2010

Rendező: Rudolf Péter

Főszereplők: Rudolf Péter, Reviczky Gábor, Gáspár Sándor, Szarvas József, Horváth Lajos Ottó, Csuja Imre, Kamarás Iván, Szabó Erika, Pikali Gerda, Ruttkay Laura

Nem lehetett könnyű az alkotók dolga, hiszen az Üvegtigris azonnal kultusz film lett. A második résztől sokan tartottak is: vajon sikerül-e megismételni a nagy dobást? Akkor sikerült, aztán következett egy hosszú csend, s most íme, itt a harmadik rész. Persze megont ott a félelem: tudnak még újat mondani a zseniálisan kitalált karakterek?

A válasz egyszerű: igen, sőt. Rudolf Péter és csapata jól döntött, talán az egyetlen helyes utat választották. A jól ismert csapat tagjait egy ügyes mozdulattal kiemelték a megszokott Üvegtigrisi környezetből, s útnak indították őket Budapest székesfővárosba.

Nem mondom el a történetet, mert az nagyon egyszerű. Nem kell sokat bonyolítani a dolgot, hiszen ez a film ismét a karakterek és a világ találkozásairól szól, ez pedig épp elég. A rendezés jó, mint mindig, semmi idegesítő trükk, kényelmesen nézhetjük a filmet. Jó a zene, Charlie betét dala nyilván sláger lesz. Eddig tehát minden jó.

Jöhetnek a szereplők. Lali és Sanyika semmit sem változott. Kettősükben azonban még mindig sok a poén. Aztán jön a „csapat”: Csoki, Róka, Gaben és Cingár – és a fiúk úgy tudnak újak lenni, hogy ugyanazok. Persze az „Izirájder Öcsém” felkiáltást nem lehet überelni, de azért a srácok most is szórják az iszonyatos poénokat, amelyekből nyilván szállóige lesz majd. (Például a film végén elhangzó: Mit akartál tulajdonképpen? Hát… egy jó napot…. És legalább megvolt…? Hát… határeset…) Aztán csatlakozik egy rakás új alak: Pikali Gerda és Ruttkay Nóra a feleség és a szerető, két középkorú bombázó, akiknek bizony megkeseredett az élete. Csak a két hölgy alakításáért érdemes lenne megnézni a filmet… Kamarás Iván hideg maffiózója is remek figura, nem is beszélve a felbukkanó mellékszereplőkről. Persze jön Kokó is, de a felismerés megint elmarad…

Nem csigázom az olvasót. Ezt a filmet egyszerűen látni kell. Aki az eddigieket látta, azoknak kötelező. Akik nem, azoknak önállóan is élvezhető a sztori. Ami persze minden könnyfakasztó röhögés, minden fullasztó nevetés után csak megmarad annak, ami: kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább magyar történet… Mert a csodás nap végén a szép lány a gátlástalan maffiózó csoda autójába száll be, nem Lali világát választja. Ha amerikai film lenne, akkor ez biztos nem így lenne, és akkor azt mondanánk, hogy cukros-uncsi-amcsi limonádé… De így, hogy tulajdonképpen elmarad a csoda, így tudunk azonosulni vele: ez igazán magyar mese! A sok röhögés után megcsillanhat egy könny a szemünkben, de nem fog, mert ezt az érzést ismerjük pontosan. Aztán az utolsó képsorokban ismét jön a vidámság, Lali napja azért csak jóra sikeredett… Kötelező darab mindenkinek! Rudolf Péter pedig lassan elnyeri a „Nagy Mesemondó” címet! Talán az Üvegtigrisnél ihatnánk rá… Egy sört…?

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes