Don Salvatore Pizzeria Ristorante Italiano

Cím: H-2890. Tata, Építők parkja
Asztalfoglalás: (+36) 20-466-3107
Látogatás: 2010.01.09.
Honlap: www.donsalvatorepizzeria.hu

1. Külcsín: Tatán, az Öreg-tó partja mentén található Építők parkjában van az igazi olasz ételek étterme. Erről gondoskodik Salvatore, az olasz főnök, aki egy személyben a szakács is. A hely nagyon kellemes, a tó csodaszép partján az év minden szakában jól esik egy romantikus séta, persze azért most nem a kerthelységben foglaltunk helyet. A parkolás a fák alatt könnyedén és ingyenesen megoldható.

2. Belbecs: Ez a hely nem a külsőségekkel hódít. Egyszerű műanyag székek, kis asztalok, valóban a nyári vendégségre készül itt minden. Az összes dekoráció a falakon található néhány olasz focista mez és relikvia.

3. Étkek: Tészták és pizzák alkotják az étlap nagyobb részét, csupán néhány egyszerű csirke étel található a választékban. A saláták választéka lehetne nagyobb is… Én a hagymás-rukkolás-kolbászos penne tésztát választottam, ami remek ötletnek bizonyult. A ragu kellemesen pikáns és csípős, a kísérőként feltálalt friss pizza kenyér remek ötlet.

4. Italok: Egészen szokványos választék a Pepsi család üdítőivel, sörökkel és rövidekkel. Talán néhány igazi olasz bor feldobná a választékot.

5. Szerviz: Néhány nagyon fiatal, ám nagyon kedves ifjú hölgy alkotja a személyzetet. Profik, kedvesek és gyorsak. A háttérben pedig ott áll az olasz tulaj és felesége.

6. Árak: Kimondottan olcsó a hely, az ételek mennyiségének és minőségének ismeretében ide nagyon megéri betérni.

7. Értékelés: Az jöjjön ide, akinek nem a külsőségek számítanak. Egyszerű körülmények között, gyorsan ehetünk finomat egy festői környezetben… Érdemes visszatérni!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 6 pont - Kellemes

Sherlock Holmes

Színes, magyarul beszélő, angol-ausztrál-amerikai akciófilm, 128 perc, 2009
Rendező: Guy Ritchie
Főszereplők: Robert Downey Jr., Jude Law, Rachel McAdams, Mark Strong, Kelly Reilly, Eddie Marsan

Mióta Sir Arthur Conan Doyle megalkotta Sherlock Holmes figuráját, azóta ő az egyik leggyakrabban visszatérő hős a mozivásznon. Ezúttal például egy teljesen új szemléletű mesében látjuk viszont.

Ha Guy Ritchie kézbe vesz egy történetet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem egy hagyományos értelemben vett kosztümös filmet látunk csupán. Nos, ez így is van. Vérbeli akció filmet látunk, pörgő jelenetekkel, remekbe szabott dialógusokkal, harcokkal remek karakterekkel. Egy igazi pörgős akció film ez, Holmes idejére csak a korhű díszlet és jelmezek utalnak.

Amitől modern a film, az a fényképezés technikája. Ritchie magához híven gyors snittekkel dolgozik, folyamatosan pörgeti a cselekményt, az izgalmasabb jeleneteknél hirtelen lelassítja az időt, egyrészt, hogy láthassuk, mi is fog történni, másrészt, hogy tudatosuljon bennünk: Holmes nem ösztön lény, tudatosan tesz mindent. Remek a vágás, a feszültség végig szinten marad. Aztán jó még a zene, bár a country stílusú aláfestés először zavart, de végül nagyon beleillett az egészbe.

Amitől a film hagyomány tisztelő, az maga Holmes: jéghideg logikáját megcsillantja viccesen is, meg persze a cselekmény kibogozása közben is. De most nem a jól ismert logikus detektívvel van dolgunk. Holmes bunyózik (pénzért), kísérletezik (kutyán), és nem igazán emberbarát: fölényes, kiállhatatlan és cseppet sem érdekli a népszerűség. Simán táncol a jó és rossz határvonalán, mégis valahogy megszeretjük az esendő és kellően zűrös figurát, aki végül azért mégis zseni…

Természetesen a színészek viszik a pálmát az új Ritchie eposzban. Robert Downey Jr. És Jude Law egyszerűen brillíroznak. Nem szuperhősök, mégis hihetetlen érzékkel hozzák a kissé lökött zseni páros figuráit. Kötözködéssel, barátsággal és lojalitással együtt. Rachel McAdams gyönyörű, és nagyon jó, mint mindig. (A magyar szinkronja sajnos sokat ront a helyzeten. Durván rossz választás volt…) Róla bizony elhisszük, hogy megbolondítja a jó detektívet. Mark Strong pedig démonian gonosz és remekül ellensúlyozza a jó oldal szereplőit. Nagy alakítás! Jók a többiek is, de igazából csak a nagyok árnyékában tűnnek fel néha a vásznon.

Az alkotók azt nyilatkozták: tény, hogy itt egy újfajta Holmes image lett kialakítva. De munkájuk során folyamatosan olvasták az eredeti műveket, így elmondhatjuk, ez az új Holmes az, aki az eredetileg megálmodott figurához a legközelebb áll. A kérdés pedig egyszerű: győzhet-e a gonosz fekete mágia, a halálból feltámadt Lord, vagy mindenkin túltesz a maroknyi nyomozó csapat és a zseniális Holmes jéghideg logikája? Pusztít-e a misztikus varázslat vagy mindenre van racionális magyarázat? Nos, ezt döntse el a néző: van hozzá egy két órás, remekbe szabott, néhol kicsit vicces akciófilm, amúgy igazán Guy Ritchie stílusban.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Angyal

2004.11.16. MÜTFI - A Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának diákújsága

Én egy angyal vagyok.
Szállok a pajkos szellővel, bebújok szőke leánykák hajfürtjei közé, megcsiklandozom szeplős orrocskájukat, s tovább siklom, csengő kacajuk kísér utamon. Testem vízfelhő, amint tenger hullámain fodrozódva felcsapok a fedélzetre, délceg daliák szigorú arcára diadalittas mosolyt csalva. Egy szál hófehér virág vagyok, édes illatom megigéz, amint a lovag hölgyének nyújt, s rabul ejtem a szívek érző melegét. Láng vagyok, vadul lobogó, szikrákat lövellő, ágas táncot járó, fényem hazavezeti a megfáradt utazót. Színes tinta vagyok, s a fiúcska nyelvét kinyújtja igyekezetében, ahogy életében először veti papírra otromba betűkkel: Mama - s az édesanya könnybe lábadt szemmel teszi el a papírt egy életre fiókba, az emlékek közé.
Milyen szép a világod.
Én egy angyal vagyok.
Csak ülök csendesen, nézem az alant elrohanó világot. Ámulok, nem értem az erőt, az erőszakot, a botor gyötrelmet, az öncélú haragot, a mindent elsöprő gyilkos indulatot. Borzongok a kíntól, az árulástól, aljas rágalomtól, diadalittas fennhéjázástól. Látom a magamutogató magányt, a zabolátlan kéjt, a mindent leigázó törtetést, a vesztes gyötrelmét, a határtalan nyomorúságot, az elnyomó fékevesztett tombolását. Látom a jeges közönyt, az elveszett hitet, a csendes őrületet. Csak ülök csendesen, szemlélődve, s nem értem az embert. Csadorban, öltönyben, turbánban, susogó melegítőben, száriban, egyenruhában, csillagsávos lobogóba öltöztetett nemzeti öntudatban döngő léptekkel és büszke jelképekkel masírozva egy szebb jövő felé sanyargatva magát és a puritán világot.
Milyen durva a világod.
Én egy angyal vagyok.
Idegen utazó idegen országban idegen utcán, rám borul a mindent elárasztó sötétség. Kihalt estén lassan araszolok a hósáros sikátorban. Az ablakokból meleg fény árad, idekinn hideg van, meglátszik a lélegzet. Odabent idegen emberek élnek. Nevetnek, egymás szemébe néznek, kezeik egymáshoz érnek. Emitt kisfiú trombitál, cirkusszá alakul a kicsiny szoba, a porondon ma ő a sztár, a kanapén tapsolnak a játék mackók. Amott egy lány sír, a fiú csak ál mögötte hidegen, talán egy boldog mese utolsó pillanata ez, kókadt karácsonyfán még pislákolnak az égők. Csillagszórók szikráznak, a kandallókban erőtlen táncot lejtenek a fahasábok közt a pajkos lángnyelvek. Kirakat a világ, s a papír-emberkék teszik a dolgukat. Éldegélnek, mozognak, éreznek és hisznek, s én csak állok idekint a hóban, ámulva bepillantok életükbe, egy régi dalt csendben dúdolva. Odakint fodrozódnak a hópelyhek. Az alvó fenyők tűlevei közt ezüstös csomókba gyűlve hidegen szikráznak a méla holdfényben. Ma nagyot nőtt az árnyék.
Milyen furcsa a világod.
Én egy angyal vagyok.
Távoli bolygón születtem. Messziről jöttem, jöttem és szálltam, szálltam és megérkeztem, megérkeztem, és íme, itt vagyok. Nem értesz, mert nem érthetsz, s én sem értem a világod. Látok örömet, látok fájdalmat, látok küzdelmet, látok feladást, látok önfeledt kacajt, látok gyötrő könnyeket, látok a végtelen időtől faragott tengermély ráncokat. Látom a diadalittas orvost, aki megharcolt egy életért a műtőasztal mellett, látom az ágy körül állókat, amint csendes imát mormolva elengedik az ernyedt kezet. Látom a kertészt, amint gyengéden nevelgeti palántáját, látom a harcost, amint földbe ássa a gyilkos aknát. Látom a hőst, amint a koszorút fejére illesztik, és látom a hőst, amint dolga végeztével tovább indul csendesen. Látok békés tájakat, vad országutakat, kalandokat és győzteseket. Látok sikert és kudarcot, ünnepnapot és gyászt. Látom a kisembert, látom a varázslót, látom a művészt és látom a bölcs öreget. Látom a nagy királyt fenn, látom a kicsike népet lenn. Látom illatos virág ártatlanságát, a virágzó rét határtalan boldogságát, zuhogó vízesés gyilkos erejét s a vízködön áttetsző szivárvány tarkabarka képét.
Milyen színes a világod.
Én egy angyal vagyok.
Csak nézek a szemedbe, és mosolygok kínban, csendesen. Becsaphatsz és megcsalhatsz. Fenyegethetsz, átverhetsz, megszégyeníthetsz. Megüthetsz, kézzel és szavakkal, lábbal tiporhatod testem a sárba, lelkem az enyészetbe. Elárulhatsz, elárverezhetsz, csalhatsz, hazudhatsz, bánthatsz. Szabadon megteheted, s én csak állok itt némán. Csak nézem a szemedet, csak mosolygok, és nem értelek. Fájdalom villan tekintetedben, gyengeséget látok és félelmet. Tudod, hogy maradnod kéne, kezed kinyújtani kéne, az ölelést elfogadni kéne. De érzelem és értelem birokra kel benned, s kínlódó mosollyal szabódva mégis csak távozol. Utoljára még vonakodva visszafordulsz. Milyen gyönyörű a szemed. Tiszta és ártatlan. Fáj a suta mozdulat, ahogy felém intesz. Bevégeztetett.
Milyen fájdalmas a világod.
Én egy angyal vagyok.
Magányos nagyon.

Merlin

Vapiano Pizza Pasta Bar

Cím: H-1021. Budapest, Bécsi út 33-35.
Asztalfoglalás: (+36-1) 336-0610
Látogatás: 2010.01.04.
Honlap: www.vapiano.hu

1. Külcsín: A Kolosi térnél, a Bécsi úton található egy nagyon régi gyárépület, melyet felújítottak és most egy nagyon trendi kis irodaépület lett belőle. Ennek hátsó frontján kapott helyet a méltán híres nemzetközi Vapiano lánc második hazai étterme. A parkolás elvileg ingyenes a környéken, de nem egyszerű, így, ha nincs szerencsénk, akkor bizony hosszú sétára készülhetünk.

2. Belbecs: Nagyon modern a belső környezet. Magas asztalok mellett foglalhatunk helyet az éttermi részen, illetve kisebb műbőr garnitúrákon a bár közelében. Nem dohányzó az étterem, ez mindenképp dicséretes! Az asztalok kialakítása egyébként ötletes, megtalálhatóak rajta az olajok és a balzsam ecet, amire salátánkhoz szükség lehet. Magas és tiszta a helyég, nekem nagyon tetszett. Fő attrakció a pult feletti graffitis tábla, ahol nagy emberek gondolatai olvashatóak az evésről.

3. Étkek: Összesen három kategória van: saláták, pizzák és tészták. Az érdekesség, hogy mi válogatunk össze mindent, amit aztán a szemünk láttára a látványkonyhában készítenek el. Zseniális a dolog, mert látványos, de nagyon gyors, az illatok pedig magukért beszélnek… Én tésztát választottam első alkalomra. A tejfölös csirke egy wok edényben készült percek alatt, a fűszerezésben folyamatosan konzultáltunk a szakáccsal, a tésztát pedig ő ajánlotta. A rengeteg féléből valószínűleg választani sem tudtam volna, de érdemes volt rá hallgatni, mert nagyon finom lett az eredmény. Kísérőként mustáros rukkola salátát ajánlott parmezánnal, ez szintén kiváló választás volt.

4. Italok: Alkohol csak a bárban van, viszont a hagyományos üdítőkön túl itt érdekes teák és gyümölcslevek, illetve olaszos üdítők alkotják a választékot.

5. Szerviz: Belépésünkkor kapunk egy chip kártyát, minden pultnál ezt kell átadni, aztán kilépéskor egyben fizetünk. Ez számomra a legzseniálisabb önkiszolgáló éttermi megoldás, amit valaha láttam. Az egyes pultoknál pedig fiatal szakácsok várnak ránk. Nagyon elégedett voltam: a fiatalember, akihez kerültünk, igazán profi volt, végig kedves és érdemes volt megfogadni a tanácsait. Ráadásul a salátát készítő lány még egzotikus szépségével is vitte a prímet.

6. Árak: Középkategóriás árak, más gyorséttermekhez képest sokkal szívesebben hagytam itt pénzt.

7. Értékelés: A reklám szerint ez egy igazi olasz hely, mégis gyors. Ez bizony igaz. Friss alapanyagok, ügyesen félig megfőzött alapanyagok, garantálják a gyors elkészítést. A hely kellemes és tiszta, a személyzet mosolygós, olyan gyorsétterem, ahová még sokszor vissza fogok térni! Nagyon ajánlom!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 8 pont - Remek

Derült égből szerelem

(Love Happens)
Színes, feliratos, amerikai-kanadai romantikus dráma, 109 perc, 2009
Rendező: Brandon Camp
Főszereplők: Jennifer Aniston, Aaron Eckhart, Martin Sheen, Judy Greer, John Carrol Lynch, Dan Fogler, Sasha Alexander

2010 első mozis élménye elég kettős benyomást keltett bennem. Egyrészt van egy kedves romantikus történet, másrészt a halálról, szeretteink elvesztéséről alkotunk filmet: nos ez nem könnyű feladat.

Burke Ryan igazi amerikai sikerember. 3 éve autóbalesetben elvesztette feleségét. Fájdalma feldolgozásáról könyvet írt, ami ma az önsegítő irodalom népszerű darabja. Épp a könyv kapcsán tartott szemináriumra érkezik Seattle-be. Ahol találkozik egykori apósával és a találkozásból kiderül, hogy bizony valami titok lappang a háttérben. Aztán találkozik Eloise-zal a virágos lánnyal. Kettejük közt lassan kialakul egy kapcsolat, melynek során Burke elmondja a valóságot, megbékél a családjával és persze a szerelem is lassacskán kialakul.

Számomra nem teljesen világos Camp rendező stratégiája. Hol görbe tükröt tart az amerikai önsegítő irodalom sztárjai elé (Lane Istenkirály Marshall figurája egyszerűen teli találat), hol csendes romantikus mesét mond, hol érzelmeket kelt a halál és a búcsúzás fájdalmával kapcsolatban. Jó a fényképezés, de semmi extra koncepció, simán zajlik a történet. Telve vagyon a történet szimbólumokkal, lásd például a papagáj szabadon engedését, ezek azonban sokszor nem kapnak magyarázatot, ilyen példának okáért a furcsa idegen szavak falra írása. Így aztán csak lóg a levegőben, egy mosolyt megér, de minek is…? Ami kimagaslóan jó, az a zene. Remekül választott dalok nagyon jól emelik ki a hangulat változásait.

Aniston a bölcs virágárus lány, aki szerepe szerint alig beszél. Erre pont alkalmas, szépek a szemei, alig kell megszólalnia, így aztán jó a szerepben. Mondjuk nem tudom, mitől van benne az a hihetetlen bölcsesség, amivel megmenti hősünket a három éves szenvedés magányától… Biztosan született tehetség. Eckhart viszont sok arcot mutat: hol idióta a félelmein túllépni nem tudó szorongó, hol a másokat segítő magabiztos mentor. Végül elég meggyőző az alakítása, bár a film végén már túl szirupos. Egy önsegítő guru ennél azért többet tud.

Akik viszont remekelnek, azok a mellékszereplők. Dan Folder már említett manager figurája egyszerűen zseniális, és Judy Greer szokás szerinti idióta női szerepében ismét villog. Ez a lány tényleg többet érdemelne, minthogy beskatulyázzuk ebbe a kicsit dilinyós szerepkörbe…

Összességében egyszer nézhető a film. Tagadhatatlanul segítő gondolatokat láthatunk szeretteink elvesztésének esetére. Ez pedig mindannyiunk életében megtörténik időnként, így a film pozitív kisugárzása baj esetére hasznos. A szerelmi szál kicsit gyengécske, tehát romantikusoknak nem lesz főnyeremény, viszont a színészek aránylag jó teljesítménye miatt egy kellemes estét eltölthetünk a vászon előtt.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes