2011. július 17., vasárnap

Harry Potter és a Halál ereklyéi II.Rész

(Harry Potter and the Deathly Halows Part II.)



Színes, magyarul beszélő, angol-amerikai fantasy, 131 perc, 2011

Rendező: David Yates

Főszereplők: Daniel Radcliffe, Ralph Fiennes, Emma Watson, Rupert Grint, Michael Gambon, Alan Rickman, Helena Bonham Carter, Tom Felton, Gary Oldman, Bonnie Wright, Jason Isaacs


Minden történet véget ér egyszer, így a kis varázsló tanonc sztorija is. Hat rész után a hetedik epizód második része került a mozikba most. Hosszú mese volt, talán korszakos is, a szereplő együtt nőttek fel a filmmel, így gyakorlatilag jó tíz év után zárul le most a mese.

A kezdeti gyermekmese egyre komolyabb lett, egyre sötétebb és komorabb. A szereplők már nem gyermekek, így nyugodtan beszélnek életről, halálról, és a harc a sötét erők ellen minden eddiginél több áldozatot követel. Az utolsó rész méltó lezárása a regény folyamnak. Itt most feltűnik szinte minden korábbi szereplő és helyszín, előkerülnek az utalások, a történet megértéséhez bizony nagyon kell figyelni.



Az alaphelyzet egyszerű: Woldemort és Harry összecsapása elkerülhetetlen, de közben sorra halnak meg a szereplők, miközben Harry, Hermione és Ron sorban ölik meg a Halál ereklyéit. Kicsit talán sok is a szereplő, kicsit talán elvont a történet és a megoldás, mindenesetre meggyőződésem, hogy a film megértéséhez már túl kell lenni a gyermekkoron. Annál is inkább, mert a szörnyek félelmetesek, és a komor sztoriban túl sok a vér egy ártatlan léleknek.



David Yates nem kis dologra vállalkozott. Ezt a rendkívül bonyolult sztorit megfilmesíteni, úgy hogy lehetőleg minél kevesebb vesszen el a könyv mondanivalójából, bizony igen emberes feladat. De Yates jól vizsgázott, és a mese ha nem is teljesen, de érthetően jelenik meg a vásznon.



Remek a fényképezés, a váltások és a képi világ hirtelen átalakulásai remekül adják vissza a történet hangulatát. Persze itt kell kiemelni, hogy a sminkesek és a trükk mesterek minden eddigi zseniális teljesítményüket felülmúlták. Ráadásul a befejező rész már a kornak megfelelő 3D megjelenéssel kerül elénk, így aztán a trükkök hihetetlenül élőek lesznek. A látványvilág elképesztő, a hanghatások pedig zseniálisak.



Végül a szereplők. Nem igen lehet már itt bárkit kiemelni. Feltűnik itt szinte minden eddigi szereplő, meg egy csomó új. Remekek a sminkek és a jelmezek, a sztori pedig olyan pörgős, hogy szinte fel sem tudunk dolgozni egy-egy örömteli, vagy szomorú pillanatot. Radcliffe, Watson és Grint már szinte felnőttek, együtt nőttek a szerepeikkel, persze, hogy jók. Fiennes félelmetes, Rickman hűvösen elegáns, gyakorlatilag mindenki tudta, hogy ez az utolsó rész, így mindenki a legjobbat hozta ki magából. Tudjuk, hogy gyakorlatilag a teljes angol színészvilág elitje szerepel ebben a filmben, itt még epizódszerepet kapni is dicsőség. Így aztán mindenki remek alakítást nyújt…



Vége egy mesének, vége egy sok éves történetnek. A rajongók imádni fogják a filmet, a kétkedőknek pedig el kell ismerni, hogy technikailag ez egy nagyszabású és remek alkotás. Akik értik a mesét, azok boldogok lesznek az utolsó képsoroktól, akik kötözködnek, azoknak úgyis mindegy. Mindenesetre érdemes megnézni azt a művet, ami sok-sok gyermeknek adta vissza újra az olvasás örömét.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Mr. Popper pingvinjei

(Mr. Popper’s Penguins)



Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 95 perc, 2011
Rendező: Mark Waters
Főszereplők: Jim Carrey, Carla Gugino, Angela Lansbury, Madeline Carroll, Maxwell Perry Cotton, James Tupper, Philip Baker Hall, Ophelia Lovibond


Tom Popper sikeres ingatlanügynök, aki szakmai sikerei mellett kissé elhanyagolta családját. Bár szereti gyermekeit, azok kissé ki vannak akadva apuci léhaságából… Világjáró édesapja halálakor ajándékot küld Tomnak: kap egy pingvint, akitől szabadulni akar, de egy félreértés miatt hirtelen hatan lesznek. Mielőtt az állatkertbe küldhetné őket, gyermekei beleszeretnek az egyébként rendkívül okos állatokba, így aztán felborul Mr. Popper élete, és minden a vendégek körül kezd forogni… Persze jönnek a nehézségek, a gonosz állatgondozó és a maradi szomszédok, de végül győz a családi összetartás és a szeretet…



Mark Waters legfőbb erénye, hogy sikerült Jim Carrey idióta magánjeleneteit visszafogni. Így aztán lett egy kellemes mese, melyben ne keressünk túl sok valódiságot, elég, ha megértjük az üzenetet, és akkor egész jól fogunk szórakozni. Jó a fényképezés, jó a zene, kedvesek a szereplők, kellemes a sztori, és a jók győznek… Ahogy az egy rendes mesénél illik.



Jim Carrey néhány komoly film után tért vissza a vicces filmek világába, ezúttal azonban eléggé visszafogott ahhoz, hogy jónak mondható legyen az alakítása. Carla Gugino kedves, bölcs és kellően szép az anya szerepben. A gyerekek jók, bár sok szerepük nincsen. A többiek pedig csak epizodisták, akik a főszereplőnek adják fel a labdát.

 
Egyszer nézhető, aránylag kellemes gyerekmese… Mondjuk a pingvinekről nem tudunk meg sokat, de helyesek…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes