Sorsügynökség

(The Adjustment Bureau)

Színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 106 perc, 2010

Rendező: George Nolfi

Főszereplők: Matt Damon, Emily Blunt, John Slattery, Terence Stamp, Anthony Mackie, Michael Kelly, Anthony Ruivivar

David Norris ifjú politikus, aki majdnem szenátor lesz. A vereség éjszakáján egy férfi WC-be találkozik Elise-sel, akibe azonnal beleszeret. Az élet azonban furcsa: mikor közeledni próbál a lányhoz, hirtelen furcsa emberek veszik körül. S bár a vonzalom kölcsönös, úgy tűnik nincs mit tenni. A különös idegenek a sorsot felügyelő Ügynökség tagjai, akik figyelmeztetik az ifjú politikust: maradjon távol a lánytól… A miértre azonban ők sem tudnak megfelelő választ adni… Tény azonban, hogy David belátott egy függöny mögé, melynek létezéséről sem szabadott volna tudnia… A fenyegetés hat, elengedi a lányt, de elfeledni nem tudja. Lám, milyen a sors, három év múlva megint véletlenül találkoznak, így az ügynökök újra megjelennek…

Nolfi rendező kedvesen meséli el a misztikus mesét, nem akar félelmetes hangulatot teremteni, az ügynökök inkább Angyalok, mint rémek… Jó a fényképezés és kellemes a zene. Egy nagyon kellemes kis film ez.

A szereplők pedig nagyon jól. Matt Damon remekül alakítja a szabad akaratban rendületlenül hívő politikust, Emily Blunt pedig gyönyörű és bohó, nem kérdés, hogy bármelyikünk szembeszállna a sorssal… A Slattery – Stamp – Mackie trió pedig fergeteges. 3 ügynök, a karrier 3 lépcsőjén, 3 különböző hatalommal rendelkező személy, akik mind ugyanazért küzdenek. Mindhárman remekül hozzák a figurát, személyük bármilyen hazai multi vezetői szintjeit reprezentálhatnák…

Összességében egy nagyon kellemes romantikus film ez, azonban van benne egy nagyon mélyen meghúzódó igen komoly gondolatiság: vajon létezik-e szabad akarat, vagy minden csak illúzió? A Magasabb Hatalom vajon elengedheti kezünket, vagy igényeljük a titkos irányítást… Érdekes a gondolatmenet, és nagyon tetszik, hogy a válasz nem egyértelmű, nem nyilvánvaló és nincs elnagyolva. Így mindenki jelentősen részese lehet annak, hogy maga adjon választ a fájó kérdésekre…

Az utolsó képsorok pedig mesébe illőek. Akik kiállják a próbát, megkapják jutalmukat. Az viszont már nem mindennapi klisé, hogy ez hogyan is történik meg… Hogy van egyszerű út? Hogy lehet, nem kellene mindig bonyolítani a dolgokat… Érdekes felvetés…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Álomháború

(Sucker Punch)

Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 120 perc, 2011

Rendező: Zack Snyder

Főszereplők: Emily Browning, Jena Malone, Vanessa Hudgens, Jamie Chung, Abbie Cornish, Carla Gugino, Jon Hamm, Oscar Isaac, Malcolm Scott, Ron Selmour

Zack Snyder a legendássá vált 300 után most olyan látvány orgiát varázsol a vászonra, melyet nehéz lesz feldolgozni. Kiszámítható, hogy ennél a filmnél nincs középút: imádni vagy gyűlölni fogják a nézők. Részemről 9 ponttal jutalmazom, így nem titok a véleményem. De egy biztos: ez egy elképesztő mélységű vízió, egy hihetetlen szimbolista alkotás – amit meg kell érteni. Az utca átlagemberének ez túl magas lesz… Jöjjenek hát az igazi ínyencek, a szimbolistáknak pedig végre örömünnepük lészen! (Jómagamat is erősen ide sorolom…)

Snyder nem mond sokat: az eseményeket jórészt nekünk kell megértenünk. Hihetetlen a fényképezés, az elképesztő kamera állások és a vágási trükkök sorozata csak még jobban kiemeli a történet fájdalmát. A különös hangú kísérő zene pedig méltóan durva hátteret fest a történethez…

Baby-Doll árván marad, erőszakos nevelőapja diliházba záratja. Egy olyan intézménybe kerül, ahol mindennapos program a kegyetlenkedés, az erőszak. A fiatal és kiszolgáltatott lányok csak játékszerek a pasik kezében… Baby szökni akar, ehhez társakra van szüksége, így öten állnak egy csapatba, hogy megkíséreljék a lehetetlent. Csakhogy a tét nagy, a feladat szinte kivitelezhetetlen, ezt a nyomást ép ésszel elviselni szinte lehetetlen. Ezért a lányok furcsa álomvilágba menekülnek, ott hajtják végre a halálos küldetés feladatait egy jóakaró Angyal utasításai nyomán.

Ez az álomvilág roppantul durva. Baby az első alkalommal megkap egy fegyver arzenált, innentől ezt kell használnia, ezek az eszközei. Az ellenség pedig jön csapatostul. A lányok minden idejüket azzal töltik, hogy gyakorolják a csábítás táncát, amivel majd a férfiakat boldoggá kell tenniük. Így Baby-Doll táncol, és a különös kábulat elvezeti a harcmezőre: első világháborús élőholtak, sárkányok, orkok és robot katonák ellen is harcolni kell, a parancs egyértelmű: senki sem maradhat életben. A szinte értelmetlen gyilkolás közben a lányok sorban tanulják a bölcsességeket, mint például azt, hogy csak együtt lehetnek sikeresek…

Nehéz itt színészi teljesítményről beszélni. Oscar Isaac a főgonosz tulaj és az egyébként gyönyörű Carla Gugino mint pszichiáter-tréner nagyon jól adják a gátlástalan gonoszt. Mellettük a lányok inkább csak asszisztálnak, de mind az öten nagyon jók. Emily Browning, Jena Malone, Vanessa Hudgens, Jamie Chung és Abbie Cornishcsodát tesznek: már az is szép tőlük, hogy túlélték ezt a szerepet és ezt a forgatást… Szép volt lányok!

Brutális a film. A fényképezése, a zenéje, a színészei – mind. Olyan álomvilágba kalauzolnak el, melyben nem akarnánk megmérettetni. Pedig minden képnek, minden mondatnak, minden jelmeznek szerepe és mondanivalója van. Annyi üzenetet kéne megérteni, annyi mondanivalót kéne átgondolni – de ehhez nem is elég egyszer megnézni. Olyan szokatlanul mély a film, hogy még sokadik megtekintés után is bőven lesz benne felfedezni való…

Nem könnyű családi alkotás vasárnap ebéd utánra. De igazi rajongók számára iskolateremtő klasszis mű, melynek motívumaival sok-sok filmben fogunk még találkozni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Ébredj velünk

(Morning Glory)

Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 107 perc, 2010

Rendező: Roger Michell

Főszereplők: Rachel McAdams, Harrison Ford, Diane Keaton, Patrick Wilson, Jeff Goldblum, Vanessa Aspillaga, 50 Cent, Jihn Pankow

Becky fiatal és energikus. Csak sokat beszél. Mindig. Nagyon sokat. Mikor kirúgják produceri állásából, szinte eléri a világ vége… Végül új állást kap: gyártásvezető lehet a Pirkadat című reggeli műsornál, melynek nézettsége szinte egyenlő a nullával. Fiatal kora ellenére így lesz egy vesztes csapat vesztes kapitánya. A jól bevált és megfelelően unalmas Colleen Peck mellé egy új arcot keres, így talál rá a korábbi híradós legendára, a minden létező díjat birtokló Mike Pomeroira, aki persze hallani sem akar a bulvár műsorról, de szerződése alapján az állás elvállalására kényszeríti. Ebben a helyzetben persze el lehet képzelni, milyen könnyű vezetni a kis csapatot, a gyűlölködő műsorvezetőket, s mindeközben Becky ultimátumot kap: ha 6 héten belül nem változik a nézettség, a műsor megszűnik.

Roger Michell rendezőt sokan támadják, dev szerintem nagyon betalált. A film remek: pontosan mutatja be a médiának azt a világát, melyet sokan nem ismerünk. Ráadásul a sztorit forgathatta volna akár nálunk is: sértett-gőgös Pomeroiok és buta-üres Peckek nálunk is akadnak dögivel… Ahoyg néztem a filmet, szinte láttam a magyar „sztárok” arcait az egyes jelenetekben…

Jó a színészválasztás. Diane Keaton még a szörnyű nőci szerepét is olyan szeretettel tudja eljátszani, hogy komolyan megszereti az ember. Harrison Ford életében először játszik talán negatív szerepet. Mégis szeretjük, mert érezzük, hogy igaza van, meg hát őt nem lehet utálni… A nagy kérdés Rachel McAdams. Főszereplőként kellően csinos, de elképesztően és nagyon-nagyon idegesítően sokat beszél, ez a figura kissé túl van játszva. A kevesebb ezúttal több lenne… Jeff Goldblum viszont parádésan játszik, keveset van a vásznon, de akkor nagyot alakít…

Vannak hosszabb unalmas részek, ennek ellenére jó kis egyszer nézhető vígjáték ez. A közepén folyt a könnyem a röhögéstől. Picit kevesebb lelkizéssel és több poénnal jobb lett volna, de mindenkép érdemes megnézni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó

A sas

(The Eagle)

Színes, feliratos, amerikai-angol történelmi kalandfilm, 114 perc, 2011

Rendező: Kevin Macdonald

Főszereplők: Channing Tatum, Jamie Bell, Donald Sutherland, Mark Strong, Denis O’Hare, Dakin Matthews, Douglas Henshall, Tahar Rahim

I.sz 120-ban a híres 9-es Légiónak nyoma vész Britannia ködében. 5000 ember tűnt el és a Légiót szimbolizáló arany sas. A veszteségen felbőszülve építtette meg Hadrianus császár a Britanniát kettészelő falat, mely az ismert világ határa lett. 20 évvel később Marcus Aquila személyében új parancsnok érkezik egy kis Brit erődbe. Az ifjú tehetséges, ám nyilvánvaló a 9-es Légió parancsnokának fia, eét gyanakodva fogadják. Később egy csatában megsebesül, amiért leszerelik. Ekkor kerekedik fel egy rabszolga fiú kíséretében, hogy a fal túlsó oldalán megkeresse a híres sast…

Kevin Macdonald filmje igazából semmit nem ad hozzá az eddigi római filmek kultúrájához. Persze, Róma hősies, a katonák hősök, meg minden. Szokásos jelmezek, szokásos klisék, a film fő hiányossága, hogy semmi újat sem tudtunk meg a korról…

Igazi érdekesség talán csak az, hogy a film egy részét hazánkban forgatták, így egy rakás statisztát fel lehet ismerni… A hosszúra nyúló unalmas pillanatokban ez jó szórakozás…

Chaning Tatum megtanult beszélni! Színészi teljesítménye most sem sokkal jobb, mint eddigi filmjeiben, de legalább beszél. Egyébként nem rossz, de az alakításra nem fogunk sok évig visszaemlékezni. Jamie Bell rabszolga fiúja már egy fokkal jobb… Bár a vándorlásos jelentekben néhányszor szinte vártam, hogy mindjárt átcsapunk „Barátságon túl” fílingbe…

A szereplők a helyükön vannak, a fényképezés jó, a rendezés korrekt. Csak valami hiányzik belőle. De azért nem rossz film. Csak kicsit uncsi…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes

A rítus

(The Rite)

Színes, feliratos, amerikai misztikus thriller, 114 perc, 2011

Rendező: Mikael Hafström

Főszereplők: Sir Anthony Hopkins, Colon O’Donoghue, Alice Braga, Ciarán Hinds, Rutger Hauer, Toby Jones, Marta Gastini, Chris Marquette

A Kovak családban két szakma él: a pap és a hullamosó. Így aztán az ifjú Michael is a papnevelde padjait koptatja. Avatása előtt azonban rádöbben: nincs elég hite, ezért felmentését kérelmezi. Nevelője egy feltétellel enged neki: ha előbb Rómában elvégez egy ördögűző tanfolyamot. Itt is kétkedve végzi tanulmányait, mígnem nevelője „szakmai gyakorlatra” küldi Lucas Atya mellé, aki ördögűzéssel foglalkozik. Nos, Lucas Atya csöppet sem mondható mindennapi lelkész embernek. Pontosan ismeri a gonoszt, tisztában van a hit erejével és sötét oldalával is. Az ifjú hitetlen pap pedig szép lassan társa lesz a nehéz küzdelemben…

Mikael Hafström egy furcsa, hideg világot mutat be. Egy zárt világot, melybe sokan szeretnének bepillantani, de ez nem lehetséges. A misztériumok világa így aztán teljesen érthetően lesz a félelmek táptalaja. Jó a fényképezés, ahogy a szürke és sötét képek megelevenednek köröttünk, szép lassan elnyel bennünket a sötétség…

De a film fő erénye a remek színészválasztás. Hiába, Sir Anthony Hopkins neve garancia a minőségre. Az Öreg Mestermost is megmutatja zseniális tehetségét a világnak. Hangulat váltásai, elképesztő átszellemülése tökéletes hatást nyújtanak: nincs kétségünk, hogy valóban ördögöt űzött a forgatás alatt. Colin O’Donoghue egy fiatal tehetség, ebben a filmben nem kell sokat tennie, csak kétkedő arccal sétálni a mester mellett, de ezt nagyon jól csinálja. A többi szereplő pedig szép gondosan hozza a figuráját. Vicces volt Rutger Hauert úgy látni, hogy egyetlen pofont sem osztott ki senkinek…

Nem szeretem a horrorba hajló filmeket, a szereplők miatt néztem csak meg a filmet. Megérte. De továbbra is azt gondolom, hogy csak erős idegzetűeknek való…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó