Őrült, dilis, szerelem.

(Crazy, Stupid, Love)
Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 118 perc, 2011

Rendező: John Requa, Glenn Ficarra

Főszereplők: Steve Carell, Julianne Moore, Ryan Gosling, Emma Stone, Marisa Tomei, Kevin Bacon, Liza Lapira, Joey King, Analeigh Tipton, Jonah Bobo

A vígjátékok felhozatala az utóbbi időben nagyon jó, ez a mozi pedig újabb értékes darabja lesz a gyűjteménynek… Cal és Emily házassága megromlott, vagy inkább csak elfáradt a hosszú együtt töltött évek alatt. Emily válni akar, Cal pedig új életet kezd, csakhogy ez nem is olyan egyszerű, hiszen még mindig a nagy őt szereti… Innentől poén gyilkosság lenne bármit elárulni a történetről. Legyen elég annyi, hogy van itt minden: szerelmes tini, döglesztő szép fiú, humoros barátnő, korlátolt szomszédok… És persze kavarognak az események, gyarapodnak a félreértések, ahogy az egy rendes vígjátékban illik is. Sőt, a végére még tartogat a sztori egy igazán nagy csavart, ami kellően megborsozza a sztorit… A többi meglepetés, tessék megnézni.

Fogalmam sincs, hogy lehet egy filmet ketten rendezni, de a Requa-Ficarra páros remek munkát végzett. Sok-sok remek szereplőt gyűjtöttek egybe és engedték őket játszani… Ez be is vált! Remek a fényképezés, helyenként lírai szépségűek a képek, és szuper dögös s zene.

De a siker titka a remek szereplő gárda. Steve Carell nekem túl nyálas, igazán nem tartom nagyra, itt is a szokásos idegtépő figurát hozza, szerencsére a többiek feledtetik az ő gyenge teljesítményét… Julianne Moore ismét az öregedő háziasszony szerepében tündököl… Tündököl mondom, mert ő bizony egyre szebb és egyre jobb, ahogy múlnak az évek. Ryan Gosling eddig csupa drámai szerepben alakított, most megmutatja,hogy remek komikus is egyben. Nem mellékesen remekül kidolgozott felsőtestét épp eleget mutogatja ahhoz, hogy a hölgyek szeme könnybe lábadjon a nézőtéren… De ez így igazságos, mert a fiúknak pedig ott van Emma Stone. A briliáns szépségű ifjú színésznő arcának mimikájáról tanulmányt lehetne írni. Szemei miatt pedig egész nap tudnék a vászon előtt ülni… Aztán szót kell ejteni a gyerekekről is. Analeigh Tipton bájos kamaszlány, de már most is megcsillantja tehetségét, nagyon tetszett a szerelmes tini lány karakterében. Jonah Bobo pedig remek kis kölyök, aki valóban elhiteti velünk, hogy a sok dilis felnőtt között egy gyerek az egyetlen értelmes ember… Ráadásként pedig a mellékszerepekben is remek színészeket láthatunk. Marisa Tomei a filmvilág egyik legsokoldalúbb epizodistája, ezúttal is fantasztikus jó a kicsit hibbant tanárnő szerepében. Kevin Bacon ezúttal nem kap sok lehetőséget, de feladatát szokásos eleganciájával oldja meg…

Remek vígjáték, tele zseniális poénokkal és kiváló alakításokkal. Csupa olyan figurával, akik mellettünk is lakhatnának… Remek kikapcsolódás, érdemes megnézni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Conan, a barbár

(Conan the Barbarian)
Színes, magyarul beszélő, amerikai fantasy, 112 perc, 2011

Rendező: Marcus Nispel

Főszereplők: Jason Momoa, Rachel Nichols, Stephen Lang, Rosa McGowan, Said Taghmaoui, Ron Perlman, Leo Howard, Steve O’Donnel

A technikai lehetőségek kibővülésével egyre nagyobb a vágy az amerikai filmesekben, hogy egykori klasszikus műveket újra forgassanak. Így járt most Conan, a barbár is…

A sztori nem sokat változott. Végig kísérhetjük Conan életét születésétől kiskamasz korán át igazi harcossá válásáig, hogy aztán elkezdődjön az apja gyilkosa ellen folytatott bosszú hadjárat. Közben persze embereket ment meg a rabságtól, barátai segítik, ellenségei rendre elbuknak, és a nagy életű vitézt eléri a szerelem is Tamara, a különleges arany vérű lány személyében. Mindezt kicsit átlengi a misztikum, a harc a bűvös hatalommal rendelkező álarcért, amely igen csúnya, ám feltámasztja a halottakat. A végén pedig összefutnak a szálak, és sor kerül a döntő összecsapásra…

Marcus Nispel rendező nagyjából megmaradt az eredeti történet mellett. Kicsit felturbózta, hiszen a látványvilág elképesztő, a sminkek és kosztümök remekül sikerültek, dögös a zene és jó a fényképezés is. Uralkodnak a sötét képek, néhol pedig szinte fájóan szép a táj… Ez jó. Azonban útközben elveszett az egykori film bája. Conan most egy nyers gyilkos, aki élvezi az életet és az ölést… Ez már egy másik történet.
 Jason Momoa jól illik a szerephez. Nem kell sokat beszélnie, leginkább remekül felépített felsőtestével villog, csúnyán néz és hatalmas kardjával hadakozik. Jól néz ki, de színészi teljesítménynek nem mondanám… Rachel Nichols szép, és tőle sem várunk ennél többet. A többiek pedig jól hozzák az egyéb karaktereket.
 Nekem kicsit erőszakosnak tűnik ez a film, az egykori előddel nem igazán veszi fel a versenyt, bár tény, hogy igazán látványos...

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes

Tündérország

Valamikor vakon hittem, az Élet Értelme azok a pillanatok, melyeket gyűjtögetünk, s a végén, majd a Nagy Összegzéskor el kell számolni velük. Van, kinek szűkmarkúan mért a Sors, van kit bőséggel áldott meg az Ég. Van, mikor szinte záporoznak a megélt apró csodák, máskor fojtogat a mindennapi rutin, szinte belefulladunk a szürke hétköznapok semmitmondó egyhangúságába… Sokszor járta be a Hold az égi pályát, mire megértettem, hogy mindez a mi döntésünk. Boldognak lenni, örömet lelni, rácsodálkozni a Világra – azon múlik, mikor nyitod meg a szíved, hogy magadhoz engedd a Csodát… Most este van, merengve nézem a sötétséget, s lélekben újra átélem a Kalandot… Csomagolás, egykedvűség, utazás. Megint megyünk… Ismeretlen cél, céges utazás, építjük a csapatot, formáljuk a közösséget, a cél ismeretlen. Álmos gyülekező, találgatások. Iroda, feltételezések. Busz, kérdések. Majd hirtelen reptér, csomagok, rohanás, mire feleszmélnék a légikisasszony okítja a menekülés szabályait. Sosem maradt fenn gép, minek az izgalom… Alig negyven perc repülés után már Marosvásárhely betonján lépkedünk, s a Kaland kezdetét veszi… Valami furcsa itt. Valami más. Ahogy megy a busz egy idegen, de mégis oly ismerős világban. Ahogy pálinkát tölt Csaba, Isten hozott és mosolyog. Nem panaszkodik, nem kesereg. Mosolyog. Ahogy az emberek köszönnek az utcán. Mindenki. Nem azért, mert ismerjük egymást. Csak azért, mert szép nap van, s legyen ez jó neked is… Ahogy a vacsorát kanalazzuk, Lujzi főztje emberes, de sopánkodik, aztán biztosan jól laktatok-e... Ha tudná, hogy mit eszem egy normál estén… Nincs idő pihenni. Megyünk, ismerkedünk és csodálkozunk. Esünk ámulatba, egyikbe a másik után. Kifulladásig séta a Hargitára, egyenesen fel a Székelyek Szent hegyének tetejére. Állunk, és csak szemléljük az alant elterülő hatalmas és csodaszép világot. Igyekszem levegőt venni, nehéz volt az út és lenyűgöző a látvány. Most csak állok itt a nemzetiszín kopjafák között, kicsit csodálkozom, hol vannak ezek a nagy magyarok? Oh, itt mindenki olyan nemzeti hős féle, aztán a hegyről lefelé el is múlik a megváltó hősiesség… Történelmi fricska, és nagyon nehéz elszakadni a látványtól. Észtvesztő rodeózás a hegyről le, séta 400 méter mélyen a sóbányában, körben tömegek szívják be a gyógyító levegőt, majd csobbanás a strand barna vizében, lebegünk a felszínen, a víz olyan sós, hogy képtelenség elsüllyedni benne… Sokat jártam, sokat láttam, s most újra csak némán fejet hajtok a Természet csodája előtt… Elképesztő látvány a víztározónál, gyönyörű tájak az utak mentén, forró kürtőskalács. Az eredeti. Csodaszép villák a Medve tó körül, mintha a régi békebeli világba csöppentünk volna ismét egy percre, velünk él a történelem. Kis székely falu, Ábel lelkész beszél történelemről, meséiben megelevenednek az itt élők. Mosolyog. Szereti az embereket, szereti a világot, tánctábort szervez és őrzi a hagyományokat. Aztán hazatérnek a tehenek, s mi újra úton vagyunk. Jó lenne medvét is látni, ez most nem jön össze, de kárpótol egy remek ebéd, Székelyudvarhelyen egy kicsike mellékutcába betérve találkozunk az igazi magyaros csárdával. Népies motívumok, székely díszítések, gazdag kultúra, remek ételek, Gizi néni híres főztje, a végén a híres áfonya pálinkával ajándékoznak meg. Meglátogatjuk Tamási Áron sírját, majd Korondon állunk meg, ahol a népművészek kínálják portékáikat. Az egyik bódénál tíz éves forma kisfiú kínál mézet és füstölt sajtot. Mackós alkatú, hatalmas szívű ám zord kinézetű kollégám hűvös arccal érdeklődik, lehet-e itt alkudni. A gyermek arca elkomorul, azt sajnos nem lehet. A három literes mackós méz ára bizony 60. Mire kollégánk továbbra is komoly arccal közli: Pedig én csak 61-t szeretnék fizetni érte… Másodpercek telnek el, míg a kislegény számol, majd felderül az ártatlan gyermeki arc: 61 az jó… Ferenc kolléga becsülettel számol, többen könnycseppet morzsolnak el szemük sarkában, a szomszéd néni pedig informál: a gyermek osztályelső, míg szülei a mezőn dolgoznak, addig ő viszi a családi üzletet a boltban, a szomszédok figyelnek rá… Nagyon-nagyon más világ ez. Megint leckét kaptunk az Életből… Szinte fel sem eszmélünk, már eljött az utolsó este. Meglepetés vendégek jönnek, Áron és csapata táncot oktat, Annamari csodaszép hangján éneket tanít. Vajon egy tehetségkutató műsorban ez a tiszta csengésű csodás hang mire jutna…? Ábel lelkész pedig barátaival zenél, s mi a messziről jött vendégek máris a székely táncot tanuljuk… Aztán üldögélünk a tűz körül, csendesen elmélkedve arról, hogy mi is történt az elmúlt három napban. Nehéz arra gondolni, hogy holnap már nem lesz padlizsánkrém reggelre, nem iszunk áfonya pálinkát, és nem szívjuk a kristálytiszta levegőt. Az emberek majd nem mosolyognak, nem köszönnek az utcán, és nem elegyednek beszédbe velünk örömmel… Álom volt mindez? Hiszen oly rövid, s még oly sokat kellett volna látni, tenni, megélni. Három nap, melynek minden pillanata bekerül a gyűjteménybe, melynek fényképeit még soká fogjuk mutogatni, s melynek emlékét nagyon mélyen elzárjuk a szívünkbe. 3 nap. Csapatépítő tréning Tündérországban.

Kőry László

2011.09.01.

Gizi Fogadó és Csárda

Cím: Ro-535600. Székelyudvarhely, Nyírő J. u. 3.
Asztalfoglalás: (+40) 266-215-902
Látogatás: 2011.08.28.
Honlap: www.gizicsarda.ro

1. Külcsín: Székelyudvarhely festői utcácskáin bolyongva könnyedén megtaláljuk az éttermet, csak a táblákat kell követni. Kertes házas övezetben fekszik, csendes környezetben, kicsit félünk, mert szűk az utca, de szerencsére az udvaron bőségesen akad parkoló hely, még a buszunk is kényelmesen be tud állni. Két egymásba épített lakóházban található a panzió és a vendéglő. A felirat mindenesetre barátságos: Mindig nyitva!

2. Belbecs: Néhány száz kilométert kellett utaznunk az országhatár után azért, hogy egy valóban népművészeti motívumokkal díszített éttermet találjunk. Minden egységes, minden művészi és minden nagyon szép. A falakon történelmi képek és okiratok, a gerendákon ködmönök, néhol eredeti tárgyak, melyek a paraszti élet kellékei voltak. A kemence még meleg, az imént sült ki a friss kenyér. Mindenhol tányérok, köcsögök és más dísztárgyak találhatóak, de a díszítésük egységes és kifinomult, így a sok-sok szín nem öli meg egymást, hanem egy díszes egésszé áll össze. Az asztalon a cserép tányérokon és a vázákon is az étterem címere látható, igazi élmény itt helyet foglalni.

3. Étkek: Mivel tényleg mindig nyitva vannak, komoly részt foglalnak le a reggelik. Bőséges a választék. A főételekből szintúgy. Hagyományos népi étkek (sok a velős étel), nemzeti fogások (többféle csorba és sült), hagyományos koszt (frissen sültek) és egészen különleges fogások (békacomb) is megtalálhatóak. Kedvencem a borjú ételek, melyet helyi hagyomány szerint az „Étkek növendékből” címszó alatt találunk meg… Hideg meggylevest választottam, mely kellemesen savanykás és üdítő volt. Fő fogásként pedig cigánypecsenyét kértem, és jól választottam. A sült friss és kellően fokhagymás volt, a hozzá kínált házi vegyes savanyú pedig itteni szokás szerint kicsit édeskés, mégis nagyon kellemes ízű. Az édességek közül meg kellett kóstolni a specialitást: az ordás palacsintát. Ez egy túró féleség, amely enyhén édes, kicsit zavaró volt a túróban a kapor, de ennek ellenére kellemes volt. Az ízek valóban háziasak, az adagok kellemesen nagyok, így igazán jól lehet lakni. Gizi néni bizony valóban remekül főz!

4. Italok: A híres és hagyományos áfonya pálinkával köszöntöttek – bár inkább likőrnek mondanám, hiszen sokkal gyengébb, mint nálunk a pálinkák. Ez egy igen ízletes ital, jól lehet rá enni, nem szabad kihagyni. E mellett a hagyományos sörök és üdítők választéka is szép, de az igazán dicséretes, az a borok gyűjteménye. Helyi és magyar borokból egyaránt széles a repertoár.

5. Szerviz: Erdélyben vagyunk, ahol ízelítőt kapunk az igazi Székely vendéglátásból. A pincér mosolyog, udvarias és sürög körülöttünk. Szép és ízes magyarsággal beszél, bölcsen hallgat és tisztelettel kezel minket. Élmény volt, ahogy a Székelyföldön szinte mindenhol ezt érezhettük. Igen, itt még örömmel köszöntik a vendéget. Tanulnunk kéne tőlük…

6. Árak: Hazai viszonylatban meglepően alacsonyak az árak…

7. Értékelés: Hargita megye szépségeiben gyönyörködve, Szováta és Segesvár között mindenképp érdemes felkeresni ezt a gyöngyszemet. Az ízek, a kiszolgálás, minden a vendégekről szól. Erdély pedig valóban egy igazi Tündérország, ahova mindenkinek el kéne látogatnia…
Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 9 pont - Csodálatos