Asztalfoglalás: (+40) 266-215-902
Látogatás: 2011.08.28.
Honlap: www.gizicsarda.ro
1. Külcsín: Székelyudvarhely festői utcácskáin bolyongva könnyedén megtaláljuk az éttermet, csak a táblákat kell követni. Kertes házas övezetben fekszik, csendes környezetben, kicsit félünk, mert szűk az utca, de szerencsére az udvaron bőségesen akad parkoló hely, még a buszunk is kényelmesen be tud állni. Két egymásba épített lakóházban található a panzió és a vendéglő. A felirat mindenesetre barátságos: Mindig nyitva!
2. Belbecs: Néhány száz kilométert kellett utaznunk az országhatár után azért, hogy egy valóban népművészeti motívumokkal díszített éttermet találjunk. Minden egységes, minden művészi és minden nagyon szép. A falakon történelmi képek és okiratok, a gerendákon ködmönök, néhol eredeti tárgyak, melyek a paraszti élet kellékei voltak. A kemence még meleg, az imént sült ki a friss kenyér. Mindenhol tányérok, köcsögök és más dísztárgyak találhatóak, de a díszítésük egységes és kifinomult, így a sok-sok szín nem öli meg egymást, hanem egy díszes egésszé áll össze. Az asztalon a cserép tányérokon és a vázákon is az étterem címere látható, igazi élmény itt helyet foglalni.
3. Étkek: Mivel tényleg mindig nyitva vannak, komoly részt foglalnak le a reggelik. Bőséges a választék. A főételekből szintúgy. Hagyományos népi étkek (sok a velős étel), nemzeti fogások (többféle csorba és sült), hagyományos koszt (frissen sültek) és egészen különleges fogások (békacomb) is megtalálhatóak. Kedvencem a borjú ételek, melyet helyi hagyomány szerint az „Étkek növendékből” címszó alatt találunk meg… Hideg meggylevest választottam, mely kellemesen savanykás és üdítő volt. Fő fogásként pedig cigánypecsenyét kértem, és jól választottam. A sült friss és kellően fokhagymás volt, a hozzá kínált házi vegyes savanyú pedig itteni szokás szerint kicsit édeskés, mégis nagyon kellemes ízű. Az édességek közül meg kellett kóstolni a specialitást: az ordás palacsintát. Ez egy túró féleség, amely enyhén édes, kicsit zavaró volt a túróban a kapor, de ennek ellenére kellemes volt. Az ízek valóban háziasak, az adagok kellemesen nagyok, így igazán jól lehet lakni. Gizi néni bizony valóban remekül főz!
4. Italok: A híres és hagyományos áfonya pálinkával köszöntöttek – bár inkább likőrnek mondanám, hiszen sokkal gyengébb, mint nálunk a pálinkák. Ez egy igen ízletes ital, jól lehet rá enni, nem szabad kihagyni. E mellett a hagyományos sörök és üdítők választéka is szép, de az igazán dicséretes, az a borok gyűjteménye. Helyi és magyar borokból egyaránt széles a repertoár.
5. Szerviz: Erdélyben vagyunk, ahol ízelítőt kapunk az igazi Székely vendéglátásból. A pincér mosolyog, udvarias és sürög körülöttünk. Szép és ízes magyarsággal beszél, bölcsen hallgat és tisztelettel kezel minket. Élmény volt, ahogy a Székelyföldön szinte mindenhol ezt érezhettük. Igen, itt még örömmel köszöntik a vendéget. Tanulnunk kéne tőlük…
6. Árak: Hazai viszonylatban meglepően alacsonyak az árak…
7. Értékelés: Hargita megye szépségeiben gyönyörködve, Szováta és Segesvár között mindenképp érdemes felkeresni ezt a gyöngyszemet. Az ízek, a kiszolgálás, minden a vendégekről szól. Erdély pedig valóban egy igazi Tündérország, ahova mindenkinek el kéne látogatnia…
Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 9 pont - Csodálatos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése