2012. október 6., szombat

A boldogság sosem jár egyedül


(Un bonheur n'arrive jamais seul)
Színes, magyarul beszélő, francia romantikus vígjáték, 110 perc, 2012
Rendező: James Huth
Főszereplők: Sophie Marceau, Gad Elmaleh, Maurice Barthélémy, Francois Berléand, Michael Abiteboul, Julie-Anne Roth, Macha Méril

Sacha egy igazi bohém agglegény, zenész, aki csak az élvezeteknek él és hasonlóan idióta barátaival készülnek a nagy előadásra. Charlotte egy iszonyúan gazdag reklám guru (elvileg elvált) felesége, aki rózsaszín felhőben neveli három gyermekét. Kettejük találkozása és szerelme teljesen irreális, de ezen egy francia filmben miért is lepődnénk meg… Sacha találkozása a gyermekekkel, egymás elfogadása pedig egy újabb mesebeli történet. Mégis van benne valami. Van benne valami, amit csak a franciák tudnak megmutatni: egy igazi bohém, életigenlő történet, melyről valahogy azt érezzük, hogy ilyen nincs – de mégis van…

James Huth remek munkát végez. A sztori csak kicsit hullámzik, a kellően romantikus mese bőven fel van turbózva humorral, így nem lesz csöpögős, hanem végig a valóság talaján áll a sztori. Szép a fényképezés, remek a zene és minden együtt van a sikerhez.

Gad Elmaleg remek színész, ezt a karaktert épp neki találták ki. Ilyen fejjel el sem tudom képzelni, hogy nem tényleg ilyen a fazon… A nagy dobás nyilván Sophie Marceau. Annakidején épp akkora tini volt a Házibulikban, mint a most a kislányát játszó gyermek. De Sophie bizony még ma is gyönyörű, és remekül komédiázik. Furcsa nézni az idő múlását, de valahogy nem fáj… Remekelnek a gyermekek és nagyon jók a karakter színészek is. Remek a csapatmunka.

Nem azt mondom, hogy ez a legjobb francia film a piacon, de az utóbbi években, mikor ismét kezdenek végre eredeti értékeik mellett talpra állni, ez egy igen jó darab. Hatalmasakat lehet nevetni, persze kicsit giccses, kicsit lehetne filózni a logikai buktatókon. De nem kell. Be kell ülni a moziba és jókat kell röhögni. Ennyi.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó

2012. október 1., hétfő

Looper - A jövő gyilkosa


(Looper)
Színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 118 perc, 2012
Rendező: Rian Johnson
Főszereplők: Joseph Gordon-Levitt, Bruce Willis, Emily Blunt, Piper Perabo, Paul Dano, Garret Dillahunt, Jeff Daniels

A bemutató alapján azt gondolhatnánk, hogy ez egy kellemesen akció dús sci-fi lesz. Viszont most is megtörténik a rémálom: a remekül összevágott bemutatónak köze sincs a filmhez. Ez ugyanis sokkal inkább egy mély művészfilm, mint egy lövöldözős kalandfilm.

Ma még nem létezik az időutazás, de 30 év múlva már igen. Csakhogy azonnal be is tiltják, és csak a nagy gengszter csoportok űzik… A gond az, hogy a jövőben nagyon nehéz lesz halottakat eltüntetni. Ezért azokat az időutazás segítségével visszaküldik a jelenbe, ahol a Looperek, a lezárók végzik el a gyilkosságot, majd eltüntetik a holttestet. Cserébe ezüstben kapják a jövedelmüket, ami remek életszínvonalat biztosít. De a tevékenység annyira illegális, hogy időnként magát a Loopert is megkeresik a jövőben, és őt küldik vissza a jelenbe. Önmaga kivégzéséért a szokottnál is magasabb a jutalom. Innentől a végrehajtó boldogan éli életét azzal a tudattal, hogy pont 30 év múlva véget ér. Erre mondják, hogy lezárta a körét… Joe is épp így jár egy napon, azonban jövőbeli énje megszökik. Üldözik a gárdisták, ő pedig megpróbálja rendbe hozni a tévedést. Ez azonban nem egyszerű… Ennél többet nem szabad elmondani a történetről.

Rian Johnson rendező alapvetően jó munkát végzett. Bár azért vannak hibák… Az idősíkok keveredése jó, de egy idő után már nagyon kell ügyelni, hogy ne veszítsük el a fonalat, mert e ha egyszer nem tudjuk követni a történéseket, akkor bizony nehéz lesz újra felvenni a ritmust…

Jó a fényképezés és kellően semmitmondó a zene. A történet viszont hullámzó: néha felgyorsul, néha rettenetesen lelassul. Ez pedig megnehezíti a koncentrálást, mely nélkül valóban nem fogjuk megérteni a sztorit. Pedig az ötlet remek.

A film erőssége a remek színészválasztás. Joseph Gordon-Levitt nagyon jól játszik. Hiteles és kellően drámai. Időskori énjeként Bruce Willis pont ilyen remek. Ezúttal nem akcióhős, hanem igazi színész, mint egykoron. Emily Blunt gyönyörű és tehetsége megkérdőjelezhetetlen, megint nagyot alakít. Paul Dano ezúttal epizódszerepben brillírozik, míg Jeff Daniels talán élete első negatív szerepében játszik nagyot. Ki kell emelni még a Sakáltanya egykori sztárját: Piper Perabo egy szál bugyiban is emlékezetes…
  
A kritikusok – érthetően – az Eredethez hasonlítják ezt a filmet. Kevésbé látványos, de hasonló gondolatvilágban működik. Ez való igaz, nekem azonban sokkal inkább a 12 majom című szintén Bruce Willis film ugrott be. Annak története és mondanivalója szerintem sokkal inkább rokona ennek a sztorinak… Összességében egy jó gondolatból kiinduló igen érdekes alkotás, érdemes megnézni, hibáit pedig meg lehet bocsájtani.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek