Minden kút Rómába vezet

(When in Rome)
Színes, feliratos, amerikai romantikus vígjáték, 91 perc, 2010
Rendező: Mark Steven Johnson
Főszereplők: Kristen Bell, Josh Duhamel, Jon Heder, Will Arnett, Dax Shepard, Anjelice Huston, Alexis Dziena, Danny DeVito

Végre egy könnyed vígjáték, ami nem akar más lenni, mint ami valójában. Mosolyogtató szituációkat felvonultató, kicsit az olasz hagyományokat és babonákat gúnyoló, remek dialógusokat felvonultató történet jó szereplőkkel. Nem is kell több.

Beth, a sikeres kiállítás szervező lány tipikusan mai nő: munkájában zseni, magánéletében esetlen. Mobiljától elszakadni képtelen, számára a világ csak a lefedettségről szól. Mikor húga esküvőjére Rómába érkezik, maga sem tudja értékelni a hagyományokat, aztán kicsit felöntve a garatra, a Szerelem Kútjából szedeget ki érméket. Hazatérvén meg is lepődik rajta, hogy egy rakás különös figura kezdi üldözni vak szerelemmel. Az olaszok babonája szerint csak akkor menekülhet meg az átok elől, ha mindenkinek visszaadja az eltulajdonított érmét. Ezt meg is teszi, csakhogy ott a kérdés: vajon Nick is csak az átok része, vagy ő az igazi szerelem…?

Johnson rendező jó munkát végez. Van egy remek operatőr, aki csodaszép képeket mutat Rómáról, aztán van egy rakás jól megírt dialógus, és sok lelkes szereplő, így a történetet nem nehéz összerakni. Igazán minden passzol, a zene, a képek,tényleg minden. Még azt az apróságot is elnézzük, hogy a felvételek valójában nem a legendás Trevi kútnál készültek, hanem egy másik Római kutat neveztek ki Szerelem Kútjának, ennek nyilván az volt az oka, hogy az eredeti helyszínen lehetetlen lett volna elkészíteni a felvételeket…

Kristen Bell üdítően szép és ügyes. Nem játssza túl magát, mégis épp eléggé esetlen. Neki még nagy karriert jósolok. A többiek pedig lelkesen asszisztálnak: vannak a számomra ismeretlen arcok, akik mind jók, és vannak a legendák, mint Danny DeVito, akiknek ez egy ajándék lubickolós szerep…

Összességében azt mondhatom: könnyű nyárestére ajánlott, nevetés által könnyeket a szemünkbe csalós, nagyon kellemes film. Egyszer mindenképp érdemes megnézni, és persze jól esik visszagondolni Róma szépségeire is… Ajánlom!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

A titánok harca

(Clash of the Titans)

Színes, magyarul beszélő, angol-amerikai fantasy, 106 perc, 2010

Rendező: Louis Leterrier

Főszereplők: Sam Worthington, Liam Neeson, Mads Mikkelsen, Gemma Arterton, Ralph Fiennes, Alexa Davalos, Danny Huston, Izabella Miko, Polly Walker, Kaya Scodelario

Úgy látszik ismét divatba jött a Görög mitológia. Rövid időn belül ez a második film, mely ebből a mondakörből építkezik… Ami talán nem is baj, hiszen ezeket a meséket az iskolában csak nagyon kutyafuttában vettük át, így épp itt az ideje, hogy elmélyedjünk az ókori mítoszokban.

Valaha volt a Titánok világa, akiktől az Istenek vették át a hatalmat. Csakhogy most őket szorongatják az általuk teremtett emberek, akik szintén a hatalomra törtnek. Ebben a harcban válik vezérré Perszeusz, aki ugyan Zeusz fia, de édesanyja ember. Az ő útja, küzdelmének története ez a film, melyben számos legendás lényt láthatunk viszont és számos ősi mondával ismerkedhetünk meg.

Leterrier rendező profin végzi a dolgát, de munkáját inkább a smink-, és trükk mesterek teljesítménye jellemzi, mint az egyedi megoldások sora. Kellemes zene, jó színészek és nagyon jó számítógépes animációk teszik teljessé az élvezetet. A színészek nem rosszak, de ezúttal senkit nem emelnék ki. Kosztümös filmhez híven jó a körítés, de senkitől sem estem transzba. Ez nem feltétlenül jelent rosszat, egyszerűen jó az egész mezőny.

Kellemes családi jelmezes film, klassz csatákkal, félelmetes lényekkel és közepesen jó színészi teljesítményekkel. Aki az iskolában elbliccelte a görögös órákat, most kellemesen bepótolhat mindent.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Kedves John!

(Dear John)
Színes, feliratos, amerikai romantikus dráma, 105 perc, 2010
Rendező: Lasse Hallström
Főszereplők: Channing Tatum, Amanda Seyfried, Richard Jenkins, Henry Thomas, Scott Porter

Kellemes limonádénak induló kis mese a gondtalan diáklány és a szabadságát töltő katona tengerparti szerelméről. Akik persze nagyon-nagyon egymásba szeretnek, de a felhőtlen boldogság véget ér, és mindenki megy a dolgára: John vissza a frontra, Savannah pedig a főiskolára. Egy év – ennyit kell kibírniuk, hogy aztán az örök boldogság várjon rájuk. A távolságot folyamatos levelezéssel enyhítik, és a szerelem kitart… Csakhogy az élet kegyetlen. Megtörténik 9.11. és John hosszabbít a seregben. Ez már új helyzet, és az újabb elválást nehéz lenne kibírni, Savannah el is tűnik hirtelen… Legközelebb édesapja temetésére érkezik haza a fiú, ekkor találkoznak újra, és a ki nem mondott szavak mögött megint megvilágosodik az igazság, melyről „azt hittem”, pedig más a valóság…

Lasse Hallström simán hozza szokásos vígjátékai színvonalát, bár ezúttal az ide kevert autista szálak és a 9.11-es utalások kicsit túl komolykodónak hatnak. Ennek ellenére a film elmegy, egyszer nézhető… A fényképezés ugyan semmitmondó, de a zene jó, kimondottan, mikor Seyfried kisasszony énekel, mert ő abban tagadhatatlanul jó.

Channing Tatum csendes és visszafogott, aki belül égeti magát. Egészen jó a szerepében, bár túl sok játékra nem kényszerül. Amanda Seyfried teljesítménye már korántsem egyértelmű. Énekelni jól tud, szép is, játszik is, de azért sokszor az az érzésünk, hogy túljátssza a szerepét. A többiek jók, mellékszereplőink nagyon el vannak találva…

A limonádés részre azt mondanám, hogy kellemesen nézhető nyáresti vidámkodás, a komolynak szánt betétek azonban csak lerontják az egész film hatását. Így aztán olyan középszerű film lesz az eredmény, amiből épp 12 egy tucat. Kár érte, ebben a sztoriban több is lehetett volna…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó

Viharsziget

(Shutter Island)

Színes, feliratos, amerikai thriller, 138 perc, 2009

Rendező: Martin Scorsese

Főszereplők: Leonardo DiCaprio, Mark Ruffalo, Ben Kingsley, Emily Mortimer, Michelle Williams, Max von Sydow, Jackie Earle Haley, Patricia Clarckson

Érdekes alkotás ez. A szakma isteníti, az Oscar díjas rendező legjobb műveként aposztrofálja, végignézni mégis igen megterhelő élmény… Legalábbis nekem az volt.

Teddy Daniels rendőrbíró és kollégája egy kihalt szigeten álló elmegyógyintézetbe érkezik. Innen tűnt el egy ápolt, ami azért szokatlan, mert innen nem lehet megszökni. A különös intézetben csupa olyan elítélt van, akik gyilkosok, halálra ítéltek és szörnyű múltjuk van. Itt végzi munkáját Dr. Cawley, aki be akarja bizonyítani: mindenkit meg lehet nevelni. Az már az első képek alapján tiszta, hogy itt valami szörnyű titok lappang, de míg odáig elérünk, addig sok idegtépő jeleneten kell túl lenni. Teddy bíró fokozatosan veszti el kapcsolatát a külvilággal, míg beleláthatunk az ápolók és az ápoltak szörnyű és szürreális világába… Aztán jön a végkifejlet, amire aztán igazán nem számíhattunk.

Scorsese nagy Mester, ez tény. Az első perctől eszi az ideg a néző gyomrát. Minden kép sötét, nyomasztóak a színek. Remek a fényképezés, mert az eredmény szörnyű látványvilág. A zene kellően sejtelmes és feszültség növelő, tehát a Mester minden részletre odafigyelt. Jöhetnek a színészek.

DiCaprio nagyot alakít. A folyamatos változásokon átesve állandóan szenved és kínlódik, a világos pillanatok nehezen választhatóak el a képzelgéstől, és Leo ezt annyira élethűen adja vissza, hogy az már szinte tökéletes. Mark Ruffalo kicsit a háttérben marad, de innen is jól ellenpontozza a másik detektívet. Ben Kingsley zseniális, mint mindig. De az ő arca smink nélkül is el tudja hitetni velünk a tiszta őrületet… Sorban dicséretet érdemel a többi szereplő is. Mindenki remekül hozza a figurát.

Egyszóval minden nagyon jó és minden nagyon a helyén van. Mégis… A film valóban annyira szörnyű, hogy csak az igazi ínyenceknek ajánlom. A többiek meneküljenek, ahogy az én Ádám kollégám tette a vetítés felénél…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 4 pont - Nézhető