2011. február 12., szombat

London Boulevard


Színes, feliratos, amerikai-angol krimi, 103 perc, 2010

Rendező: William Monahan

Főszereplők: Colin Farrel, Ben Chaplin, Keira Knightley, David Thewlis, Anna Friel, Ray Winstone, Jamie Campbell Bower, Eddie Marshan, Matt King

Sosem értettem az ítészeket, akik a filmekre karikákat osztogatnak. De egy biztos, csókoltatom azt, aki ezt a filmet 16-os besorolással látta el…

William Monahan nem sok újat talált ki. Mitchell egy igazi belevaló fickó („Te erőszakos vagy? Nem, de általában én bántom azt, aki engem bántani akar…”) Épp a börtönből szabadul, ahol valamiért valamennyi időt raboskodott. Persze egykori cimborája már a kapuban várja az új ajánlatokkal, amivel ő nem kíván élni… Eddig tehát mondhatnánk azt is, hogy hagyományos, börtönből szabadulós, agyba-főbe verős filmet látunk, azonban ez – kicsit – mégis más…

Mert Mitchell rosszul van egykori társától, aki ma főnököt játszik. Mert el is helyezkedik egy filmsztár mellé amolyan testőr félének. Mert nemet mer mondani a gaz maffia nagyfőnök félreérthetetlen ajánlatára. Mégis más, mert ez a film nagyon nyers és nagyon durván mutatja be a mi kis világunkat. Ha börtönből szabadulsz, esélyed sincs. A rendőr korrupt és a maffia mindent megtehet. Ráadásul a kishúgod egy alkoholista, kábítószeres lotyó… Nincs ezen mit szépíteni.

Kemény a fényképezés, a néhol művészi zenei betétek pedig csak fokozzák a durva hangulatot. Nem nagyon vannak lassú pillanatok, valahogy végig nő a feszültség, a lassú kezdés ellenére érezzük, hogy megállíthatatlanul zakatolunk az elkerülhetetlen végkifejlet felé…

Vannak mellék szálak. Kicsit bepillanthatunk a paparazzik világába, megízlelhetjük, milyen is celebnek lenni. Láthatjuk, hogyan lehet „elmenekülni” a külvilág hisztériája elől… Monahan szakmailag valószínűleg nem kap nagy dicséretet, mert nem egységes a színvonal, kicsit kapkodós a történetmesélés. Nekem épp ez jön be: szerintem ez a való világ, hisz nincs mindig időnk gondosan mérlegelni, és egy gyors döntésnek beláthatatlan következményei lehetnek…

Aztán az utolsó húsz percben elszabadul a pokol, és nincs kegyelem. Innentől kezdve pedig egy elképesztően kemény és durva befejezést látunk. A tanulság egyszerű: aki bűnös, az ne reménykedjen. Senki.

Nyilván a színészek adják el a mesét. Colin Farrel egyszerűen zseniális. Ez a fiú egyre jobb, most már a kisfiúsan zavart vigyora mögé egészen szép eszköztárat épített. Remekel. Keira Knightly a húzónév,lássuk be, nem sok szerepe van, még csak nem is vetkőzik, azért persze őt nagyon szeretjük, és el tudom képzelni, hogy kicsit a valóságban is így kell néha menekülnie a világ elől. Ki kell azonban emelni David Thwlist, aki a kábítószeres művész Jordan megformálásával egészen elképesztőt mutat fel. Sokunk szerint valószínűleg fél Hollywood így éli az életét. De nagyon jó Ben Chaplin a kisstílű nímand és Ray Winstone is a gengszter főnök szerepében. Olyan nagyon angolos az egész mese. Az arcok, a színhelyek, a légkör.

Sok csillagosan durva akció film, az igazi Londoni vonulatból. Rajongóknak kihagyhatatlan!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

2011. február 6., vasárnap

Párizsból szeretettel


(From Paris with Love)

Színes, feliratos, francia akciófilm, 92 perc, 2010

Rendező: Pierre Morel

Főszereplők: John Travolta, Jonathan Rhys-Meyers, Kasia Samutniak, Amber Rose Revah, Chems Dahmani, Richard Durden, Bing Ying

Luc Besson producer és Pierre Morel rendező iszonyú kemény akciófilmet csináltak. Pörögnek az események, ömlik a vér… gyenge idegzetű nézők maradjanak távol. De az akciófilmek szerelmesei üljenek be megnézni ezt a mozit, mert remek élményben lesz részük.

Reese, a párizsi amerikai követség tisztségviselője, aki titokban CIA karrierről álmodik. Be is segít az ügynökségnek, míg egy napon igazi feladatot kap: szegődjön társául a francia fővárosba érkező amerikai vér profi ügynöknek. Megjelenik Wax, aki érkezése után pár perccel már irtani kezdi a gonosztevőket. Mire Reese felfogja, mi is zajlik körülötte, már óránként ölnek egy gengsztert. De mindez nem elég, kiderül, hogy a mit sem sejtő fiúmenyasszonya sem az, akinek látszik. Így aztán a kínai banditák és a pakisztáni drogdílerek után már saját barátnőjére vadászik…

A rendezés kiváló. Percenként esünk kétségek közé: vajon valóban Wax a jó fiú? A cselekvény pergő, nem is nagyon van időnk pihenni. Iszonyat gyorsan zajlanak az események. Fordulatos, nagyon kemény a film. A zene remek hátteret ad, a fényképezés dinamikus. Hiába, Besson csapatában senki sem hibázhat.

A színészek pedig remekelnek. Rhys Meyers ezúttal a feltörekvő ifjú szerepében remekel. VIII. Henrik egykori megformálója nagyon is hitelesen adja a jó szándékú növendéket. Travolta pedig zseniális. Marcona, elképesztően kemény. Mint olvastam, élete leg akciódúsabb filmje ez, melyben szinte dublőr nélkül játszik, ami valljuk be: az ő korában már igen tiszteletre méltó teljesítmény. Kasia Samutniak nagyon szép, de sok szerepe nincs, ahogy senki másnak, a két pasi dominálja a teljes filmet. De ezzel semmi gond, mert kettősük remekül összepasszol.

Kőkemény akciófilm, remek szórakozás! Csak edzett nézőknek!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Bohémélet


Helyszín: Örkény Színház - Budapest

Látogatás: 2011.02.05.

Író: Aki Kaurismaki

Rendező: Ascher Tamás

Szereplők: Epres Attila, Debreczeny Csaba, Csuja Imre, Hámori Gabriella, Takács Nóra Diána, Szandtner Anna, Terhes Sándor, Kerekes Viktória, Máthé Zsolt, Polgár Csaba

Ha Bohémélet, akkor egy csodaszép opera előadás, a haldokló Mimi áriája, valami nagyon szép és megható érzés… Eddig ennyit tudtam a bohémekről. Most Aki Kaurismaki darabja alaposan felforgatta bennem ezt a képet. A történet tulajdonképpen ugyanaz, de a nézőpont… az nagyon más.

Párizs, Szajna part. Itt tengetik életüket a francia művész világ különös figurái. Marcel a festő, Schaunard a zeneszerző és Rodolfo az albán festő. Szabadok, művészetüknek élnek, de pénzük az nincs. A szabadság ára talán az éhes gyomor…? Egyszer egyikükre, másszor másikukra mosolyog a szerencse, de a bohém művészek nem változnak meg: a pillanatnyi jólét csak néhány vacsoráig tart, aztán marad minden a régi. Míg a férfiak beletörődve élik a művészek életét, hölgyeik inkább a biztonságra vágynak. A pénztelenség lassan felőrli a kapcsolatokat. Musette egy ronda, de gazdag, megbízható gazdálkodót választ, Mimi pedig a piros Ferrari tulajdonosával távozik. Aztán újra feltűnik Rodolfo szürke életében, de akkor már nagyon beteg…

Ascher Tamás a mai napig meg tud lepni. Rendezései egyediek, fantázia dúsak. Jelen esetben kimondottan remekelt. A mese lényege, hogy valamennyi szereplő egyszerre mesélő és résztvevő a darabban. Ez aztán egy furcsa káoszt okoz, ami mégis nagyon jól átlátható.

Az előadás remek. Mikor beültünk a színházba, fájdalmas drámát vártunk, percekig tart, mire megértjük, hogy itt bizony egy remek vígjáték folyik. Tíz színész játszik megszámlálhatatlan szerepet. Így a három bohémen kívül mindenki számtalan formában tűnik fel újra a színpadon. Formában mondom, mert nemcsak a szerepeket játsszák el, az állatok, sőt néha egyes tárgyak is élő mesélőként tűnnek fel. Ez a kissé szokatlan mód különös lüktetést ad a darabnak.

Ezt támasztja alá az élő zene is. A csendes-bús dallamok remekül foglalják keretbe a képeket. Különösen jó a díszlet. Az Örkény kicsike színpada mobil elemekkel van tele rakva, így szobát, udvart és számtalan egyéb színhelyet tudnak elénk varázsolni egy-egy mozdulattal, melyet az éppen mesélő meg is magyaráz.

Végül meg kell emlékezni a remek színészekről. Nem tudok kiemelni valakit, itt az egész csapat folyamatosan játszik, pillanatról pillanatra alakot váltva. Azt gondolom, ez elképesztő koncentrációt igényel. Nos, a bohém trió remek, Hámori Gabi Mimiként szép és esendő, mindenki nagyon jó. Külön említést érdemel Takács Nóra Diána a kutya megformálásáért, egyszerűen zseniális ebben a szerepben. De frenetikus volt a papagáj, a behajtó és a karmester is… Tele az egész darab apró gegekkel, melyek mind mosolyt csalnak az arcunkra.

Így megy ez az utolsó öt percig. Amikor aztán Mimiről hirtelen kiderül, hogy beteg. És bár folytatódik a történet, jönnek újabb viccek, egyszerre Mimi ott fekszik holtan… A mese pedig hirtelen, mint ahogy a sebész örökre elvág valamit egy szikével, és visszafordíthatatlanul véget ér… Még fel sem ocsúdtunk a viccek hatása alól, az élet nagyot fordult, hirtelen elveszett a lány, aki színt hozott a művész szürke életébe. De gyászra nincs idő, alig egy mondat hangzik el, és vége… A színészek meghajolnak, döng a tapsvihar. Megérdemelten… Kifelé menet felidézzük a nagy poénokat, újra felnevetve a remek fordulatokon… S csak lassan telepszik ránk az érzés, hogy ez a való élet, ez egy igazi dráma, Mimi nincs tovább… Nagyon érdekes és erős koncepció. Mindenesetre hatásos. Nekem mindenesetre bejön, mert nem rág a szánkba semmit, enged szabadon gondolkodni…

Jó rendezés, remek színészek, garantált kikapcsolódás… Nagyon ajánlom!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!