Lazhar tanár úr

(Monsieur Lazhar)

Színes, feliratos, kanadai filmdráma, 94 perc, 2011

Rendező: Philippe Falardeau

Főszereplők: Mohamed Fellaq, Sophie Nélisse, Émilie Néron, Danielle Proulx, Brigitte Poupart

Ritkán látni Kanadai filmet a hazai mozikban, ez a történet azonban egy igazi szívbe markoló csemege: olyan dráma, amely másfél óra alatt sok-sok ember életének tragédiáját villantja fel elénk. Fontos leszögezni: a történet nem a reménytelen fájdalomról szól, nem azt sugallja, hogy hajrá, kövessünk el csoportos öngyilkosságot. Épp az az ereje, hogy megmutatja: mitől is vagyunk igazán emberek…

Egy szürke Montreali általános iskolában járunk. A 12 évesek osztályában döbbenetes tragédia történik: tanárnőjük az osztályteremben felakasztja magát. Az igazgatónő nem talál új embert a helyre, mikor egy napon bekopog Bachir Lazar, az algériai menekült. Innen két szálon fut a történet: egyrészt az idegen férfit látjuk, amint igyekszik elnyerni a gyermekek bizalmát. Nem könnyű a dolga, mert a felnőttek világában csak látszatintézkedésekre futja. Egy iskolai pszichológus foglalkozik csoportosan az osztállyal. A szülők rendre elfoglaltak, nekik sincs idejük a gyerekekkel beszélni. A gyerekekkel, akik már nem is olyan gyerekek. Érzelmeik vannak, gondolatok bántják őket, és ki-ki másként próbál menekülni a valóságból, ahelyett, hogy kibeszélnék fájdalmukat… A másik szálon megismerjük Lazhar tanár úr történetét: politikai menekült, akiknek felségét és gyermekeit meggyilkolták Algériában. A hatóságok azonban lekezelően bánnak vele, pedig ő csak politikai menedékjogot kér magának. A kettősség azonban nem veszi el a tanár erejét, és igaz támasza lesz a gyerekeknek, akik lassan valóban feldolgozzák az eseményeket. Végül a dolgok jóra fordulhatnának: Kanada befogadja Bashir Lazart, azonban az életben sosem történhetnek csak szép dolgok. Értetlen szülők egy csoportja addig áskálódik, míg sikerül a tanárt azonnali hatállyal eltávolítani, ő pedig könyörög, hogy legalább elköszönhessen az osztálytól, nehogy a gyermekek ismét elárulva érezzék magukat…

Pokolian jó ez a film. Falardeau rendező remekül viszi a cselekményt. A történet időnként lelassul, néma jelenetek izzanak a vásznon, máskor átugrunk nagyobb időszakokat, megint máskor csak új zajlik az élet. Mégsem érezzük kavarodásnak a dolgot. Pont úgy zajlik a mozi, ahogy az élet. Időnként rácsodálkozunk a körülöttünk levő világra, máskor csak úgy átszáguldunk napjainkon.

Remek a fényképezés. Különösen erős a színek kezelése, a lassú jelenetek líraisága pedig szívet melengetően szép. A zene nagyon szép, remekül festi alá a történetet.

Mohamed Fellaq hazájában valószínűleg ismert, számunkra kevésbé. De ezt a szerepet mintha neki írták volna. Elképesztően esendő, aki próbál lázadni, de nem teheti személyes tragédiája miatt, mégis amikor kell, akkor olyan erőt sugall, amit nem is képzelünk róla. Csodás alakítás, nálam abszolút Oscar esélyes… Rajta kívül csak néhány felnőtt játszik a filmben. Az igazgatónő, a kollégák – tipikus külvárosi arcok, egyedül Claire tanárnő visz színt a szürke napokba. Mindenki remek alakítást nyújt. Csodálatos az összjáték és remekek a karakterek.

Végül ki kell emelni a film igazi főszereplőit: a gyermekeket. 11-13 éves kislányok és kisfiúk, mégis olyan elképesztő alakítást nyújtanak, ami felnőttektől is dicséretes. Fel sem tudom fogni, hogy ki és hogyan tudta betanítani ezeket a valóban nagyon fiatal gyermekeket, de csodálatos munkát végzett, az biztos. Amikor a 12 éves Alice felolvassa fogalmazását az erőszakról, az filmtörténeti pillanat. Olyan elemi erejű és olyan tiszta az alakítás, ami már nem lehet játék. Véresen komoly dráma, mindennapjaink legfájdalmasabb igazsága, és mindezt egy csöpp kislánytól… Ezt a jelenetet sosem fogom elfelejteni.

Persze vannak hiányosságok a filmben, nem volt mindenre idő, néhány szálat nem visz végig. De amit látunk, az önmagában is elképesztő. Telve jelképekkel, szimbólumokkal és zseniális alakításokkal. Ez az a film, amiről még nagyon sokáig fogunk beszélgetni… Különösen a befejezésről, amely nagyban nekünk adja az ítélkezés lehetőségét. Fájt megnézni, fájt kijönni a teremből… Mégis azt mondom: ezt a filmet mindenkinek látni kéne… És igen: az ilyen pillanatokért érdemes moziba járni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

A kaptár - Megtorlás

(Resident Evil: Retribution)

Színes, magyarul beszélő, német-amerikai akció-horror, 117 perc, 2012

Rendező: Paul W. S. Anderson

Főszereplők: Milla Jovovich, Sienna Guillory, Michelle Rodriguez, Kevin Durand, Jason Isaacs, Bingbing Li, Johann Urb, Shawn Roberts

Immár az ötödik részhez érkezett a történet, de láthatóan még mindig működik. Sőt, talán jobb is, mint a kezdetek voltak… Ki gondolta volna, mikor az egész elindult egy ősrégi számítógépes játék megfilmesítéseként…

Az előző rész végén Alice és kis csapata kiszabadítja a hajón fogva tartott embereket. Csakhogy megjelennek az Umbrella vállalat helikopterei és megindul a gyilkolás… Mikor legközelebb magához tér, ismét fogságban van. Mint kiderül, az Umbrella titkos kísérleti telepén – az óceán mélyén. Ezen a helyen fejlesztették ki a vírusfegyvereket, és itt értékesítették őket: ezért különböző városok modelljeit építették fel, ahol aztán a vevők megszemlélhették a várható pusztítást. Újabb csavar a történetben: az Umbrellát ismét a Vörös Királynő irányítja, míg Wesker vezeti az ellenállást. Az egykori ellenségek tehát összefognak, ez az egyetlen esély a túlélésre. Wesker csapata és Alice ezért a Moszkvai, New Yorki és a kertvárosi díszleten át menekül, miközben folyamatosan csatáznak a különféle mutánsokkal. Ennél többet a sztoriról nehéz lenne mesélni…

Anderson rendező jelen filmje még talán jobb is, mint az eddigiek. Remek a fényképezés, elképesztőek a trükkök – mindez full 3D-ben, a zene pedig dögös. Végig pörög a sztori, folyamatos a küzdelem és a lövöldözés viszont ezúttal talán kevesebb a gusztustalan jelent és a szörny… Van elég, de még az elviselhetőség határain belül maradunk.

A sok trükk közt maradtak az eddigi szereplők. Milla Jovovics egyre kevésbé nőies, de ezt szépen ellenpontozzák a többiek: Michelle Rodriguez még mindig eszementen dögös – ráadásul kettős szerepben, Bingbing Li pedig üdítően fiatal tagja a szép lányok csapatának.

Szóval itt van újra mindenki, ismét egy szinttel feljebb léptünk a játékban. Eszméletlenül látványos és persze rettentően agresszív az egész történet, de a rajongók nagyon elégedettek lesznek… A vége pedig… Persze, hogy nincs vége. Várjuk hát a hatodik részt…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Fékezhetetlen

(Lawless)

Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 115 perc, 2012

Rendező: John Hillcoat

Főszereplők: Tom Hardy, Shia LaBeouf, Guy Pearce, Gary Oldman, Jessica Chastain, Mia Wasikowska

A Nagy Alkoholtilalom idején járunk a kisvárosi Amerikában. Franklin megyében mindenki szeszfőzésből él, a közösség hangadói pedig a Bondurant fivérek, akikről az a hír járja, hogy elpusztíthatatlanok… A világ kerek, maga a seriff is veszi a zugpiát. Csakhogy megjelenik Rakes ügynök, aki saját kézbe akarja venni az üzletet. A környék főzdéi sorban be is hódolnak az új hatalomnak, nem úgy a Bondurant testvérek. Megindul hát a háború, amely egyre durvább lesz és lassan már semmit nem tisztelnek a felek. De meddig nézi ezt a környék lakossága?

John Hillcoat ismét remek filmet csinált. A történet valós, a megtörtént eseményekről írt regény lett a film alapja. Jók a jellemábrázolások, egészen zseniális a fényképezés és remek a zene is. De a siker titka a nem mindennapi színész válogatott: csupa remek alakítást láthatunk.

Tom Hardy a halálosan nyugodt Forrest szerepében egészen elképesztő. El is hiszem, hogy rettegnek tőle az ellenfelei. Shia LaBeouf remekül hozza az ellenpontot: a gyáva, piperkőc testvért, aki nem akar a többiek közé állni. Gary Oldman csak felvillan a vásznon, mégis zseniális, mint mindig. Guy Pearce ezúttal az idegbeteg, gonosz, negatív hős szerepében remekel. Gyűlölni valóan undorító a figurája… Viszont a szépségről gondoskodnak a hölgyek: Mia Wasikowska ártatlan bája és Jessica Chastan buján vad szépsége tökéletes felvillanások a vidéki kőkemény férfi világában…

Remek film, amolyan igazi gengszteres amcsi film, amiből azonban megtanulhatjuk, hogy még ebben a rideg világban is van tisztesség és hogy nem lehet bármit következmények nélkül megtenni… Igazán ajánlom!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

21. Budavári Borfesztivál

Közreműködő: Sokan

Helyszín: Budai Vár

Dátum: 2012.09.13.

Ismét a Budai vár patinás helyszínén ballagunk befelé. Csütörtök este van, esik az eső és hideg van, de legalább nincsenek sokan… A szervezés ezúttal is gyenge. Sorban állunk a belépőért. A 2700 Ft tartalmaz egy poharat, ebből lehet inni. Viszont nem visszaváltható, vihetjük haza… Hmmm… Ezután megint sorba kell állni a fizető eszközért. Ezúttal azonban nem a lassan megszokottá váló fesztivál kártya van, hanem két féle nyomtatott ital jegy. Van 100 és 1000 Ft-os címletben, ebből kell oda-vissza sakkozni minden fizetésnél. Ez persze idegtépő. Utoljára az oviban voltak ilyen kis nyomtatványaink: malacot kaptak a rosszak, virágot a jók… Hogy itt mi értelme van, az persze megfejthetetlen… Persze ezt a jegyet sem lehet visszaváltani, találd ki előre, mennyire vagy szomjas… Összefoglalva: a rendezés – ismét – bosszantóan rossz és egyáltalán nem látogató barát!

Maga a fesztivál már sokkal jobb. Rengeteg borászat állít ki: fiatalok, nagy nevek, sztárok és kezdők – van itt minden. Kóstolót kérhetünk kisebbet vagy nagyobb adagot, szerencsére a borászok rugalmasak. Sokáig voltunk kint, így igen sok finom bort kóstolhattunk meg. Számomra emlékezetes volt a Thummerer ház édes fehére, kimondottan csalódtam a rosé felhozatalban, és nagyon finomak voltak a testes vörösek.

A gyenge pont ismét az ételek választéka. Van mit enni, de az árak pofátlanul csillagászatiak. Ettünk egy nagyon finom csülkös pacalt – volt vagy egy merőkanál. Ízben remek, de az ára 1500 Ft, ami döbbenetes. A legdurvább a sajtos házikó volt: a nagy lukú (egyébként mesésen finom) ementáli sajt alig két falatjáért 600 Ft-ot hagytunk ott… Ráadásul pogácsát – ami a leginkább ideillő étek szerintem – csak egy helyen lehetett kapni…

Rossz szervezés, drámai kaja helyzet – a körülmények rosszak voltak. Viszont a borok között sok-sok nagyon finom feledtette velünk a mostoha körülményeket. Hiába, van még, ahol a szőlőből tudnak finomat varázsolni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 4 pont - Kitűnő