Dredd

Színes, magyarul beszélő, amerikai-angol-indiai sci-fi akciófilm, 95 perc, 2012

Rendező: Pete Travis

Főszereplők: Karl Urban, Olivia Thirlby, Lena Headey, Deobia Oparei, Langley Kirkwood, Domhnall Gleeson, Jason Cope

Valamilyen rejtélyes okból a mai filmesek kényszert éreznek, hogy újra leforgassanak egykor jobban, vagy rosszabbul sikerült filmeket. Ilyenkor vagy maradnak az eredeti sztorinál, vagy azonos címen valami mást alkotnak. Erre a sorsra jutott most Stallone egykor kétes sikert elért filmje, a Dredd bíró.

Maradt az eredetiből, hogy a jövő egy teljesen elpusztult világban zajlik, elképesztő a bűnözés, a jogot csak a bírók védik, akik rendőrök, ítélők és ítéletvégrehajtók egyben. Itt működik Dredd bíró, a magányos hős, a bírók szuper kemény harcosa is. Aztán nagyjából ennyi. Az eredeti film cselekménye – nos, az teljesen kimaradt a feldolgozásból.

E helyett Dredd kap egy kezdő társat, aki nagyon gyenge, de igazából mutáns, így mások gondolataiban olvas. Ketten keresik egy gyilkosság elkövetőjét egy 200 emeletes házban, ami felér egy önálló várossal. Csakhogy itt a kegyetlen maffia vezér Ma-ma uralkodik, és ráuszítja számlálatlan seregét a két bíróra. Akik persze felveszik a harcot a számolatlan ellenséggel…

Innentől kezdve nehéz történetről beszélni. Jön a gyilkolás, az erőszak és a kegyetlenség. Most szögezzük le: ez a film erősen korhatáros! Ilyen méretű erőszak egy vásznon nem mindenkinek feldolgozható…

Pete Travis filmjének nem sok köze van az eredeti Dredd bíróhoz. Ellenben sokak szerint erős koppintása a Rajtaütés című filmnek – ez a hó végén érkezik a hazai mozikba, majd akkor eldönthetjük… Egy tény: fantasztikus a látványvilág és a fényképezés. A kábítószer hatására százszorosan lelassuló világ képei elképesztőek… Hozzá meg jó a zene. De nagyjából ennyi…

A főszereplő Karl Urban alakításáról nehéz bármit mondani. Merthogy az egész filmben egy az arca 80%-t eltakaró maszkban van. A száját ugyanúgy húzza szigorúra, mint hajdanán Stallone. Olivia Thirlby már sokkal többet mutat – legalább látjuk az arcát. Ügyes alakítás, semmi extra. Akit igazán dicséret illet, az Lena Headey. A Trónok harcának szépséges királynője ezúttal összeszabdalt arccal nyújt remek alakítást a főgonosz szerepében. Na ő tényleg jó…

Erről a filmről nem lehet sokkal többet mondani. Azt előtte is sejtettem, hogy nem kell majd túl sokat gondolkodnom utána, de ez már túlzás. Két óra tiszta erőszak és gyilkolás. Hmmm… Tényleg csak erre volna igény…? Nálam Dredd másodszor is megbukott.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes

Dumaszínház: Kőhalmi - Hadházi

Közreműködő: Kőhalmi Zoltán, Hadházi László

Helyszín: Corvin Dumaszínház – 1082. Budapest, Corvin sétány 1/b.

Dátum: 2013.01.08.

Ismét a Corvin Dumaszínház vendégei voltunk. A szervezés elsőre szokás szerint jónak tűnt: asztal a nevünkkel, kényelmes elhelyezkedés, közel a színpadhoz. Direkt korán érkeztünk, hogy egy kellemes vacsorát legyen időnk elkölteni az előadás előtt, és ne közben kelljen csámcsogni. Ehhez képest az idejekorán megrendelt ételeket csak a szünetben szolgálták fel, amikor kapkodhattunk, hogy ne zavarjuk a második fellépőt. Nem beszélve arról, hogy addigra már tényleg éhesek voltunk… Így azt kell mondanom: a kiszolgálás ezen az estén felháborítóan gyatra volt.

Szerencsére nem ez a lényeg egy ilyen esten… Még mindig zseniális a Hadházi féle bevezető videó. Stewardess legyen a lábán, aki nem röhög rajta…

Az első részben jött „Kőhalminé Zolika”. Komoly, megfontolt mérnökember, aki beszélt a relativitás elméletről, a kutyákról és egy sor remek dologról. Persze mindezt a tőle megszokott faarccal, zseniális poénokkal. Kőhalmi jó, mert nem igazán káromkodik. Ráadásul rajta el kell gondolkodni, az ő poénjai mélyek és sokáig hatnak… Jó volt most is…

A második részben pedig jött Hadházi, aki nálam mindent visz. Egy percet sem vesztegetett, egyből belevágott egy aktuális sztoriba, aztán már a fonalat is nehéz volt követni, mert egyik poén után jött a másik, szinte levegőt venni sem maradt időnk…

A tiszta játékidő nagyjából kétszer 45 perc volt. Ez pont elég arra, hogy megfájduljon az oldalunk… Elmondani nem lehet, egyszerűen látni kell. Mert zseniális az egész…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!

Momentán Társulat: Nulladik óra

Közreműködő: Bódy Gergő, Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Molnár Levente, Nemes Takách Kata, Pirisi László

Helyszín: IMPRÓ – kreatív töltőállomás – 1066. Budapest, Ó utca 4.

Dátum: 2013.01.07.

Azt mondja a Momentán Társulat: Olyan nincs, hogy a hétfő reggel mindig rosszul kezdődik. Ezért havonta egyszer - az országban egyedülálló módon – reggel 7,00 órakor tartanak előadást. Nulladik óra. Ha belegondolok, hogy utáltam én ezt… És most tessék, vénülő fejemmel, ezúttal saját döntésem nyomán, megint itt vagyok…

Azt gondoltam, hogy drámaian rossz lesz felkelni… Azt viszont nem gondoltam, hogy ennyi őrült van, ugyanis a játéktér teljesen megtelt… Azt is gondoltam, hogy ilyen korán még szédelegni fogok… És azt sem gondoltam, hogy egy színházi eseménye ilyen vendéglátásban lesz részem: friss szendvicsek, pogácsák és sütemények valamint meleg tea és kávé várták a vendégeket…

Aztán beindult a játék. Mindenféle játékokat láthattunk, a téma persze általában a reggel volt. Bódy Gergő elemében volt: udvarolt, irányított, konferált. A többiek kicsit még álmosan indultak, de hamar belendült a móka kereke. Egy idő után azt is láthattuk, hogy a színészek egymást is „szivatják”, na – nyilván – ezek voltak a legjobb pillanatok.

Magát a produkciót nehéz lenne visszaadni. Volt trubadúr szerenád, filmforgatás BKV ellenőrökkel, rúdjavítás a peepshowban… Minden persze úgy, hogy a közönség aktívan részt vett az előadásban.

A Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Molnár Levente trió ezúttal remekelt, de számomra még mindig a nagyszerű Nemes Takách Kata vitte a pálmát, aki most egyedül képviselte a gyengébb nemet, de egyedül is erősebb volt a fiúknál. Valahogy neki a vérében van ez a dolog…

Az előadás valóban egy órás volt. Nyolckor már indulhattunk is a munkahelyünkre… Könnyes szemekkel. De ezúttal nem a sírástól, hanem a röhögéstől. A Momentán csapat minden hó első hétfőjének reggelén rendez Nulladik órát. Ez annyira jó, hogy nyugodtan mondom: mindenkinek ki kellene próbálnia!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!

A lehetetlen

(The Impossible)

Színes, feliratos, spanyol-amerikai filmdráma, 114 perc, 2012

Rendező: Juan Antonio Bayona

Főszereplők: Ewan McGregor, Naomi Watts, Tom Holland, Marta Etura, Sönke Möhring, Dominic Power, Geraldine Chaplin

Kivételesen már az első percekben megjelenik a felirat: ez itt egy igaz történet. Egy amerikai család valódi története.

Henry, Maria és három gyermekük december 24-én érkezik a festői Thaiföld egy paradicsomi nyaraló helyére. Ilyen Karácsony még nem volt a családnak… Két nap múlva épp a medence partján éri őket a világ eddig legnagyobb ismert cunamijának pusztítása. A gyilkos áradat percek alatt rombol le mindent. Nyomában romok, halottak, sebesültek… A család kettészakad. Maria súlyosan megsebesül és legnagyobb fiával próbál biztonságba jutni. Bennszülöttek segítségével jutnak kórházba, ahol Lucas másokon próbál segíteni, míg édesanyja küzd az életéért. Közben Henry a két kisebbik fiúval marad, és próbálják megtalálni az elveszetteket.

Bayona rendező munkájának megítélése kettős. Egyrészt remekül mutatja be a pusztulást, az őszinte képek tényleg fájdalmasak. Az elesett turisták sorsát remekül láttatja. Azonban van a filmnek egy igen nagy hiányossága: a bennszülöttek csak, mint kedves, segítő emberek jelennek meg benne, egy szót sem szól arról, hogy az ő életük hogyan esett darabjaira percek alatt. Pedig ez az ő hazájuk, az igazi pusztítás őket sújtotta leginkább.

Ewan McGregor természetesen jó, mint mindig. A szépséges Naomi Watts pedig még sebesülten is remek. Ez nem is kérdés. Számomra azonban a legjobb alakítást a Lucast megformáló Tom Holland nyújtja, ahhoz képest, hogy még gyermek, igazán csodálatosan alakít.

A film tehát jó. Megmutat egy tragédiát. De sajnos annyira súlyosan egyoldalú, hogy ettől teljesen elveszti a hitelességét…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes

Jack Reacher

Színes, feliratos, amerikai akciófilm, 130 perc, 2012

Rendező: Christopher McQuarrie

Főszereplők: Tom Cruise, Rosamund Pike, Robert Duvall, James Martin Kelly, Richard Jenkins, Werner Herzog, Alexia Fast, David Oyelowo,

Egy ámokfutó lelő egy csomó embert. A rendőrség parádés gyorsasággal fogja el a vélt tettest. Aki nem védekezik, csak egy dolgot kér: hívják Jack Reachert… Aki a legkeményebb katonai nyomozó volt, bejárta a világot, majd két évvel korábban nyomtalanul eltűnt. Most azonban hívatlanul is feltűnik, és segítségére lesz az ügyvédnőnek. Bár eredetileg épp elítélni akarta a vádlottat, a nyomozás közben kiderül, nem is az igazi tettest fogták el..

McQuarrie rendező igazi múlt századi krimit csinált. Pörgős történet, remek csavarok, kellő izgalom, és persze néhány jól odatett poén – minden megvan a sztoriban, ami kell. Jó zene, jó képek, jó színészek… Egészen rendben van a dolog.

Tom Cruise alakítása a legjobb az utóbbi években. Most ismét olyan, mint korai filmjeiben, amikor még nem a rutin volt az erőssége… Rosamund Pike hosszabb csend után tért vissza a vászonra. Most is szép, de néhány kellemes poénon kívül most nem sok maradt a számára. Remek viszont Robert Duvall, ahogy mindig. A világ egyik legjobb karakter színésze most is a helyén van…

Remek kis sztori, sok korrupt rendőrrel, a világot behálózó orosz maffiával, és tényleg jó humorral. Bár film egésze kissé erőszakosra sikeredett, ezért kiskorúaknak nem ajánlanám, mégis azt kell mondanom: briliáns Cruise akciófilm, amit kár lenne kihagyni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek