Pastrami Kávéház, Étterem

Cím: H-1036. Budapest, Lajos utca 93-99.
Asztalfoglalás: (+36-1) 430-1731
Látogatás: 2010.03.19.
Honlap: www.pastrami.hu

1. Külcsín: Budapest III. kerületében a Lajos utca híres-hírhedt kereszteződésénél található a vadonat új étterem. Egy frissen épített lakópark-szerű ház alsó részében van, az épület maga úgy néz ki, mintha egy frissen felújított gyárépület lenne. A honlap szerint még a bringa út is idehoz, ez igaz is, de az autósok helyzete annál sanyarúbb. Ez az a hely a városban, ahol gyakorlatilag lehetetlen parkolót találni. Ha mégis akad, akkor iszonyú drága, ráadásul egymást érik a közterületes járőrök. A bejutás elé tehát tervezzünk hosszabb sétát.

2. Belbecs: Maga a belső kialakítás kissé furcsa: hatalmas szürke beton falak, emelet magas üvegportálok, belül pedig váltakoznak az ultramodern konyhaberendezések és az élemedett korú bútorok. Mindez persze nem véletlen: a magjelenés fiatal magyar képzőművészek munkája. Faltetoválás, lepusztult gyári feeling és modernitás keveréke mindenhol. Mégis az egész nem egy zavarosan eklektikus hely lesz, a dolgok összeállnak és az eredmény egy nagyon hangulatos modern hely, olyan igazi amerikás látképpel. Ki kell emelni a rengeteg plusz szolgáltatást: itt a betérő kutyának is jut egy tál víz, a gyermekeket játszó sarok várja, míg a kismamákat pelenkázó asztal. Ez dicséretes.

3. Étkek: Az étlap nem túl széles, a választék annál különlegesebb. Reggelire angolos választék, szendvicsek, később pedig különleges ételek várnak ránk. Mivel reggel tértünk be az étterembe, én a forró marhás sült szendvicset választottam, ami egészen különleges élmény volt. De az ígéretes fogások miatt még kénytelenek leszünk visszatérni.

4. Italok: A hagyományos választék mellett igazi különlegességek is vannak. Üdítők között például bio italok egész sora választható, de például remek volt a házi limonádé is. Különösen széles s borok választéka is, így aztán mindenféle ételekhez választhatjuk a pont hozzá illő kísérőt.

5. Szerviz: Az étterem nagyon büszke a csapatára. Ez lerí már a honlapról is. A dolgozók egyenruhája kissé eltér a hagyományostól, mégis elegáns és kellemesen laza egyben. Minket egy fiatal fiú szolgált ki. Korán reggel lévén még nem volt igazán mosolygós, de profin tette a dolgát.

6. Árak: Az árak ezúttal nem alacsonyak, de a kiszolgálás, a környezet és az ételek minősége összhangban vannak. Kora reggeltől késő estig bármikor beülhetünk ide baráti beszélgetésre, egy gyors evésre vagy akár randira, de ezt ne tegyük üres pénztárcával.

7. Értékelés: Amerikás stílus, magyar képzőművészekkel. Érdekes ételek, jó italok – mindez egy nagyon különleges helyen. Érdekes színfoltja a város vendéglátó egységeinek, mindenképpen érdemes meglátogatni!
Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 8 pont - Remek

Evolúció

Helyszín: New Orleans Duma Színház - Budapest
Látogatás: 2010.03.17.
Író: KAP
Rendező: KAP
Szereplők: Kovács András Péter

A Stand Up Comedy nyilván Amerikából származik. Bár a mi jó öreg Hofi Gézánk volt az leginkább, aki megteremtette a hazai színpadon ezt a műfajt. Érdekes, hogy amíg a Nagy Nevettető élt, senki meg sem próbálta utánozni a dolgot. Halála után azonban hirtelen előbukkant a sötétből egy csapat fiatal. Nem volt nagy múltjuk, nem volt jól csengő nevük. Egyszerűen jó humoruk volt – és van. Kiállnak a színpadra egy szál mikrofonnal és nyomják a dumát… Ezen újonnan feltűnt fiatal csapat egyik emblematikus figurája KAP – azaz Kovács András Péter. A New Orleans Duma Színház színpadán ezúttal az ő önálló estjét láthattuk, Evolúció címmel.

A New Orleans maga nem igazán ideális a helyszín. A jegyek vásárlásakor rögzítik a közönséget, így aztán érkezésünkkor megmondják, melyik lesz az asztalunk. Nincs választási lehetőség, kapod, ami van. Mi speciel az emeleten lettünk elszállásolva. A Stand Up szabályai szerint hagyományosan étteremként üzemelnek a fellépő helye: a kellemes étkezést szakítja meg a műsor. Jelen esetben a két pincér lassú és mogorva, de azért néha jönnek. Az ételek választéka szűkös, mégis mire döntünk, mit szeretnénk, már el is fogyott, így aztán éhen maradunk. Az italok választéka sem különleges, sofőrként maradok a limonádénál. Ráadásként a kovácsoltvas székek nagyon szépek, ám kicsit kényelmetlenek. Ennyit a cseppet sem ideális körülményekről.

Ekkor jön KAP. Egyedül, minden fellengzés nélkül, farmerban, pulcsiban, simán felsétál a színpadra. Innentől kezdve csak homályos emlékek vannak. KAP olyan gyorsan nyomja a poénokat, hogy szinte követni sem lehet. Sokszor folyik a könnyem is a nevetéstől. Hiába, remek a stílusa, lehengerlő az előadás, csak ontja az őrült ötleteket. Úgy negyven perc után megkegyelmez és rövid szünetet rendel el. Kb 10 perc és jön a második roham, ami még jobb, mint az első volt. Tekintve, hogy csak egy fellépő van, aránylag hamar vége az előadásnak, fél kilenckor már kint is vagyunk. (Ja, sem a New Orleans, sem a személyzete nem sugallja, hogy maradjunk még egy italra… Vége a bulinak, lehet kivonulni… Még egy rossz pont a helynek.)

Mindent összevetve remek kis este volt. Kovács András Péter már ifjú korában is rendkívül tehetséges, igazán kíváncsi vagyok, merre fejlődik majd az évek alatt… Az Evolúció tehát zseniális előadás, mindenkinek nagyon ajánlom, aki szeretne többet tudni Ádám-Éváról, a halakról, és mindenféle állatokról.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 4 pont - Kitűnő

Rammstein: Tour 2010.

Közreműködő: Rammstein, Combichrist
Helyszín: Papp László Budapest Sportaréna
Dátum: 2010.03.16.

A Rammstein mindig más volt. Már a névválasztás is botrányt kavart, hiszen Rammstein az a kisváros, ahol egy hírhedt légibemutató balesetben 31 ember halt meg… A fiúk Németországból jönnek és németül énekelnek heavy metalt (Ipari? Gótikus? Ma már nehéz lenne besorolni őket…). Reménytelen, legyintettek sokan, de az együttes bizonyított: valamit nagyon tudnak. Így aztán nem zavarta őket a kritika meg a sok okos, csak csinálták egymás után a remek lemezeket és a nem kicsit látványos előadásokat. Mert ezt várjuk tőlük, ezért telt meg ezúttal a Budapest Sportaréna is.

Vagyunk vagy 8 ezren, állapítjuk meg Pistivel. Elsőként a Combicrist lép fel. Ipari metál? Vagy mi a szent szőr ez? Egy dobos, egy billentyűs és egy ütős, valamint az énekes, aki brutál idióta szöveget hörög a mikrofonba. Az első metál zenekar, amiben egy szál gitár sincs. Annyira szörnyű, hogy kimenekülünk a büfébe és nézzük kicsit a közönséget. Hmmm… vannak bizony furcsa alakok. Gyönyörű lányok, akik láthatóan a kosztümöt cserélték bőrre, punkok a nagy könyvből és néhány híres ember minden korosztályból. Wow, itt még mi is beférünk a társaságba.

Aztán irány a terem: pontosan 9 órakor elsötétedik minden, és indul a show (Ja, a híres német precizitás, na ilyet sem igazán látni kis hazánkban…). Nagyon nehéz lenne megítélni a műsort. A tömeg (Szinte telt ház…) őrjöng, ki állva, ki ülve, de mindenki imádja a zenét. Én sem tudom kivonni magam a zene hatása alól, automatikusan mozgok az ütemre.
Akik persze nem szeretik a bandát, azoknak úgyis hiába beszélnék…

Nos, sok-sok év rendezvényszervezői múlttal talán kicsit másképp nézek egy ilyen eseményt. Szakmai szemmel az ítélet sommás: egy elképesztően kitalált és megszervezett szuperprodukciót látunk, ahol minden és mindenki épp a helyén van. Lássuk a részleteket:
- Van egyszer egy lámpaerdő. Annyi, hogy tán a Wiener Waldban sincs ennyi.
- Aztán van néhány hatalmas, különböző formájú világító eszköz, melyeket folyamatosan fel- és lehúznak, döntenek, forgatnak – ezzel is fokozva a szédületes látványt. Zseniális ötlet.
- Van aztán egy hangfal hegy. Ennek köszönhető a gyönyörű, tiszta ám brutálisan hangos és tiszta hangzás. Nincs sípolás, stb. Ja kérem, a minőség…
- Aztán a színpad: ami folyton változik, alakul és mindenhol világít, füstöl és ég. Tornyok, benzinkút, stb. Nagyon kemény…
- Van még a pirotechnika: lézerek, beltéri tűzijátékok, robbanások, görög tűz és egy rakás más lélegzetelállító effekt. Égő ember, lángfújók, tüzes szárnyak stb. Hihetetlen látványelemek, legalábbis hazai színpadon.
- Végül pedig van a zenekar. Lehet őket szeretni vagy sem, de tény, hogy vér profik. Elképesztő tempóban, és főleg: élőben nyomatják majd két órán keresztül a látványelemekkel megtűzdelt műsort. Ami tökéletesen ki van dolgozva: minden zenész akkor és ott van, ahol kell. Nyomja az iszonyatos tempójú zenét, közben lángot fúj, rohangál, vagy vigyázzban áll. A billentyűs például a koncert nagy része alatt egy futópadon masírozik – mellesleg zene közben.

A profizmus pedig minden másodpercben megnyilatkozik. Lehet ezt szeretni vagy utálkozni, de aki kitalálta, az zseni volt. És bár élő a zene, őrjöng mindenki és együtt énekel a közönség a bandával, a dolog ennyi technikával csak akkor tud pontosan (és baleset nélkül) működni, ha mindenki tökéletes munkát végez. Le a kalappal, ilyen produkciót még sosem láttam élőben!

A műsor alapja a 2009-es új lemez, de persze jönnek a régi nagy slágerek. A „Weises Fleisch”, majd a „Du hast” refrénjét a közönség énekli, és a banda elégedett. Elköszönés után még kétszer jönnek vissza. Előbb a billentyűs csónakázik (Szó szerint!) a közönség fején, majd utoljára marad az aktuális sláger: az „Angel”. Még egy utolsó elképesztő látvány: a szárnyak villognak, lángot fújnak, minden él és mozog a színpadon… Végül, közel két órás elképesztő zúzás után véget ér a show. A közönség fegyelmezetten araszol kifelé, Pistivel összenézünk: Ez bizony elképesztő volt… A merchandising pult még működik, sőt az épület körül még a poszter árusok kurjongatnak, aztán a hideg éjszakában elillan a varázslat…

Végül álljon itt a Rammstein tagok névsora:
Richard Zwen Kruspe Bernstein – szólógitár
Paul Heiko Landers – gitár
Till Lindemann – ének
Oliver „Ollie” Riedel – basszusgitár
Christoph „Doom” Schneider – dob
Christian „Flake” Lorenz – billentyű

Ez bizony emlékezetes este marad!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!

Paprika Vendéglő

Cím: H-1071. Budapest, Dózsa György út 72.
Asztalfoglalás: (+36) 70-574-6508
Látogatás: 2010.03.15.
Honlap: www.paprikavendeglo.hu

1. Külcsín: Budapesten a felvonulási tér mellett található egy ódon bérház aljában ez a magyaros kisvendéglő. A parkolás a téren megoldható, ha ez nem megy, akkor bizony komolyabb sétára kell készülni.

2. Belbecs: Az egész étterem belső kialakítása egy falusi ház tornácára, illetve nyári konyhájára hajaz. Hatalmas faragott fa asztalok és székek, kemencék és rengeteg korhű dekorációs tárgy. Ez mind jó, mert bár kissé giccses, de legalább egy koncepcióba illik. Az egyetlen dolog, amit nem értettem, hogy miért kell mindenfelé elhullott állatok szőrét-bőrét kitenni… Néhol félelmetes a sok hulla szőrméje.

3. Étkek: Igazi magyaros választék. Ezúttal a hagymás rostélyost próbáltam ki, amely hatalmas adag volt, remek íz kombinációval. Ugyan a hús és az omlós hagyma közül nekem hiányzott egy halvány réteg mustár, de ezt gyorsan tudtuk pótolni. Az adagok nagyok és ízletesek, valóban házias a konyha. Külön dicséretet érdemel a hatalmas és omlós túrógombóc. Az étlapon még rengeteg ígéretes fogás van, ezért máskor is vissza kell jönnünk.

4. Italok: Szokványos választék, van minden, de semmi extra. A csapolt sör szerintem kicsit hígítva volt, az üdítők viszont 2 decisek, ami szerintem vétek.

5. Szerviz: Két hölgy szolgált ki minket, az esti órákra fáradtak voltak már, mégis kedvesek és mosolygósak. Profik és gyorsak voltak, igazán remek munkát végeztek.

6. Árak: A hatalmas adagokhoz képest az árak mérsékeltek.

7. Értékelés: Kellemes hely, de a tapasztalat azt mutatja, hogy célszerű asztalt foglalni, nehogy hoppon maradjunk. Egy kellemes étkezésre nagyon megfelelő a hely, bár fogyókúrázóknak nem igazán ajánlott…

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 8 pont - Remek

Komfortos Mennyország

(The Lovely Bones)
Színes, feliratos, amerikai-angol-új-zélandi film, 139 perc
Rendező: Peter Jackson
Főszereplők: Saoirse Ronan, Mark Wahlberg, Rachel Weisz, Stanley Tucci, Susan Sarandon, Amanda Michalka, Rose McIver

Susie Salmon 14 éves kiskamasz. Imádja az életet, a szülinapjára kapott fényképezőgépet, és bizony beköszönt kis életébe az első szerelem. Szerető családban él, bírja az iskolát, tele van életerővel és tervekkel. Ő a mesélő, aki elkalauzol minket a 70-es évek elejére egy boldog amerikai kisvárosba. Aztán az 5. percben azt is elmondja, hogy meggyilkolták 1973. december 6-án. És innen a kellemes családi mozinak induló film nagyon megváltozik.

Peter Jackson biztos kézzel nyúl a történethez. A valós drámát rendszeresen megszakítják azok a képek, melyek Susie saját mennyországát, a „köztes állapotot” mutatja be. Míg a való világunkban a család őrlődik, szinte szétesik, és senki sem találja a helyét az önmarcangolás közepette, addig Susie megragadt a felhők és a valódi Mennyország között, ahonnan mindig visszatér, hogy nyomon kövesse az eseményeket. Egyesen érzik is, hogy itt jár, így a sebekre nincs gyógyír, hiszen sosem találták meg a testet.

Jackson remek rendező, ezt most is bizonyítja. A való világ kissé kietlen megjelenítése után szinte giccses a színektől hemzsegő saját menny bemutatása. Az addig zaklatott zene is lelassul, minden megtelik csillogással, a zene ünnepélyesen chill-out-os lesz, és Susie csendesen mesél, vagy kommentál. Nincs gyűlölet a hangjában, nincs remegés a torkában: eyszerűen mesél, mintha nem is róla szólna a történet.

Remek rendezés, remek fényképezés, a két világ fájó ellentétét a kiváló zene csak fokozza. DE nagyon jók a színészek is. A kimondhatatlan nevű Saoirse Ronan tökéletes választás. Üde, bájos, nagyon szerethető és a szerelme szinte átsüt a képeken. Mark Wahlberg és Rachel Weisz a vergődő szülők, akik addig csak egy boldog család voltak, s mostanra nem tudják feldolgozni a fájdalmat… Mindketten remekelnek. Susan Sarandon alkoholista nagyi figurája teljesen szokatlan a művésznőtől, de tökéletes alakítás, mint mindig. A nagy meglepetés Stanley Tucci. Még sosem láttam negatív szerepben, de olyan hihetetlenül alakítja az idegbeteg sorozatgyilkost, hogy játékáért nem véletlenül jelölték az idén minden létező díjra! Egy frenetikusan jó színész szívbemarkolóan fájó új arcát láthattuk most meg. És jók a többiek is: a gyerekek, a rendőrök, az ismerősök…

Ez egy nagyon mély gondolatokat boncolgató, nagyon szép film. Tartalmas és elgondolkodtató. Mi köze a valósághoz…? Nos, még senki sem jött vissza, hogy mindezt elmesélje. Csodaszép képek, remek színészek és fájdalmasan szép gondolatok… Szórakozni vágyóknak nem igazán ajánlom, sokkal inkább azoknak, akik nem átallnak gondolkodni a látottakon. Nekik igazi csemege!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Villámtolvaj - Percy Jackson és az olimposziak

(Percy Jackson & the Olympians: The Lightning Thief)
Színes, magyarul beszélő, kanadai-amerikai fantasy, 121 perc, 2010
Rendező: Chris Columbus
Főszereplők: Logan Lerman, Uma Thurman, Rosario Dawson, Pierce Brosnan, Sean Bean. Catherine Keener, Steve Coogan, Malina Kanakaredes, Alexandra Daddario, Brandon T. Jackson

Percy Jackson átlagos kamasz, iskolába jár, imádja az édesanyját, utálja a nevelőapját, éli szokásos kis életét. Míg egy napon hirtelen minden megváltozik. Megtudja, hogy igazából az ő apja Posszeidón a tenger istene, így ő tulajdonképpen félisten. Rá kell döbbennie, hogy környezetében nem mindenki az, akinek eddig hitte… Ráadásul pedig harcba kell szállnia, mert valaki ellopta Zeusz főistentől a villámot, s bizony mindenki őt gyanúsítja ezzel…

Chris Columbus ezúttal tinik számára csinált egy remek kis akciófilmet. A mű egyik erénye, hogy talán még sosem tanult ennyit a görög mítoszok világáról egyetlen gyerek sem. Legalábbis nem ilyen vidáman és önként. Mert a sztori mai környezetbe téve ugyan, de azért csak az eredeti legendákról szól. Columbus jó rendező, és ezt most is bizonyítja. Remek zenékkel, remek trükkökkel és egy remekül fényképezett pörgős filmmel bilincsel le minket. Bizony, a sztori még felnőttek részére is teljesen élvezhető. Ki kell emelni a sminkeseket: a félistenek táborának lakóit zseniálisan jelenítik meg, szép munka volt!

A sztori másik erőssége pedig a remek színész választás. Adott ugye néhány tini: Logan Lerman ügyesen azonosul Percy figurájával, Brandon T. Jackson egyenesen zseniális félkecske-testőr, Alexandra Daddario pedig méltán édesanyja lánya… (Na jó, ezt csak az érti, aki megnézte…) Mellettük pedig kiváló színészek jelennek meg néhány perces mellékszerepekben. Columbus nem bízza a véletlenre: Thurman, Dawson, Brosnan, Bean… máskor elég az ő nevük, hogy megteljen a vetítő terem. Most azonban mind nagyon komolyan veszik szerepüket, és ettől az egész film egy igazi mestermű lesz.

Több ilyen oktató film kéne, ami úgy mesél történelmünk vagy legendáink világáról, hogy az közben a mai fiatalok számára is befogadható és izgalmas. Igazán jó családi mozi, sok izgalommal és remek színészekkel. Ajánlom!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek