Kung Fu Panda 2.

Színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 90 perc, 2011

Rendező: Jennifer Yuh

Főszereplők: Jack Black, Angelina Jolie, Lucy Liu, Jackie Chan, David Cross, Jean-Claude Van Damme, Gary Oldman, Seth Rogen, Dustin Hoffmann - hangjai

Ami egyszer jó, arról várhatóan érdemes lehúzni még egy bőrt. A Kung Fu Panda egy kedves családi mese volt, mely eredetileg minden keleti és kung fu-s mese paródiájának indult, de a gyerekek annyira megszerették, hogy szinte ismeretterjesztő filmként is szolgálhatna. Nos, a folytatásban elég a stáblistára nézni, máris borítékolhatjuk a sikert… Ennyi nagyágyút valódi filmben senki sem tudna összehozni…

Eltelt pár év, Po, a Sárkányharcos Panda már nem olyan esetlen, megtanulta a kung fu-t, és remek összhangban küzd az Ötökkel. Banditákat űznek el, védik a Völgy békés lakóit. Csakhogy új ellenség tűnik fel a színen Lord Shen a fehér páva személyében, aki egy csodafegyverrel tör az ártatlanok életére és akarja uralma alá hajtani egész Kínát. Po és az Ötök útra kelnek, és a kaland közben kiderül, hogy Po eredeti szüleit is a gonosz Shen űzte el hazájukból… Ki gondolta volna, hogy egy lúdnak nem lehet panda a fia…

De nem kell okoskodni, hiszen ez egy mese. Márpedig a mesében sok mindennek helye van. S ha már itt tatunk, ismerjük el: jó mese. Idióta csihi-puhi helyett ugyanis jó kis kalandok at látunk, van erkölcsi tanulság, van üzenet és kellő mértékben adagolva humor is… (Remek poén Po fájdalmas megjegyzése: Ősi ellenségem… lépcsők…)

A film – bár harcokról szól – nem durva, nem folyik benne a vér. Mesél viszont barátságról, szeretetről, a belső béke megtalálásáról. Ismét parodizálja a „nagy” keleti filmeket, de már sokkal inkább a mese vonal a domináns. A gyerekek imádni fogják, és nekik is szól. Inkább ezt nézzék, mint ahogy egy idióta macska püföl egy szerencsétlen egeret. Ráadásul a kísérő felnőttek számára is kellemesen nézhető a film, így valóban remek családi program.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Másnaposok 2.

(The Hangover Part II.)

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 100 perc, 2011

Rendező: Todd Phillips

Főszereplők: Bradley Cooper, Zach Galifianakis, Ed Helms, Justin Bartha, Ken Jeong, Juliette Lewis, Todd Phillips, Mike Tyson

Amikor egy ismeretlenebb színészekkel, olcsóbb költségvetésből készített film akkorát robban, mint a Másnaposok, akkor valószínűsíteni lehet, hogy lesz folytatás. Ez néha második bőr érzést kelt, máskor nagyobbat szól, mint az eredeti. Kíváncsian vártam, vajon ebben az esetben melyik valósul meg…

Nos, Todd Phillips rendező nem bíz semmit a véletlenre. Minden olyan fegyvert újra bevet, amiben az eredeti film jó volt, és kellően adagolja az újdonságokat ahhoz, hogy ne unjuk meg. A sztori ugyanaz: a legénybúcsún úgy kiütik magukat a srácok, hogy másnap nyomozni kell, mi is történt előző nap. Megint elveszik valaki, akit jobb lesz megkeresni. Megint kalandok árán derül fény mindenre… És megint megússzák a bulit…

Ami újdonság: a helyszín ezúttal a misztikus Thaiföld, ami önmagában főnyeremény. A távoli ország kellően egzotikus ahhoz, hogy mindenkit érdekeljen a film. Ezúttal Stu a vőlegény, így nem veszhet el, ezért most a menyasszony öccsét sikerül elveszteni. Persze rohannak a tetőre (utalás az első részre), de a megoldás most nem ilyen egyszerű. Beindul a nyomozás, amiben egy új partner is akad: társuk lesz egy dohányzó drog-díler majom, aki egyes kritikák szerint a film legjobb szereplője. Mindenesetre csodálkoznék, ha a állatvédők nem tiltakoznának… Aztán fog kihúzás helyett most tetoválás van, tigris helyett pedig egy hallgatási fogadalmat tett idős szerzetest „rabolnak” el. Akit azért kiváltanak a fogdából és haza is kísérnek… És persze feltűnik a meleg gengszter Chow is, csak ezúttal nem ellenség, hanem barát, aki a többiekkel ellentétben mindenre emlékszik… Persze ennek nem sok hasznát veszik a fiúk. Ja, és nincsenek csodák: a végén csak kiderül, hogy megint Alan a hibás…

Nem nagyon lehet többet mondani az őrült ámokfutásról, egyszerűen látni kell a filmet.

Ami jó: az új helyszín és el kell ismerni, hogy ezúttal is frappáns a megoldás. Ami rossz: azért újat alkotni nem sikerült, az elvárás viszont annyira magasan van, hogy bár sokat röhögtem, azért úgy éreztem: nem igazán sikerült megismételni az első rész sikerét. Persze Mike Tyson szereplése ismét jó. De az ismét szón van a hangsúly… Ezúttal tehát elmarad a nagy dobás, de ettől még jól lehet szórakozni. Tény, hogy néhol kellően gusztustalan a film, meg hát valljuk be: indokolt a korhatár is. 

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Férfit látok álmaidban

(You Will Meet a Tall Dark Stranger)

Színes, feliratos, amerikai-spanyol romantikus vígjáték, 98 perc, 2010

Rendező: Woody Allen

Főszereplők: Gemma Jones, Sir Anthony Hopkins, Naomi Watts, Josh Brolin, Antonio Banderas, Freida Pinto, Lucy Punch, Roger Ashton-Griffiths, Kelly Harrison

Keserédes mese a Mestertől az Életről, arról, hogy milyen közel is vagyunk a boldogsághoz, ami olyan nagyon törékeny és olyan könnyen száll tova… Ebben a történetben Sallyt ismerhetjük meg, szüleit és házasságát, az ő kis életét. Persze senki sem kerek, mindenkinek megvan a maga stiklije…

Hogyan is lehetne elmesélni egy Woody Allen történetet? Meg sem kísérlem, el kell menni, meg kell nézni. A Mester rajongói szeretni fogják, bár ez a mese kevéssé humoros, mint azt megszokhattuk, de nagyon is valódi. A karakterekben magunkra ismerünk, az élethelyzetek mintha rólunk szólnának, pont attól mindennapi az egész, hogy ismerünk minden történést. Mégis az öreg Woody Allen kell ahhoz, hogy mindezt egy filmben összerakja és elmesélje nekünk, és mi kicsit mosolygunk, kicsit szenvedünk, mert ez a mi történetünk.

Woody Allen írta és rendezte a sztorit, így elmondhatjuk, hogy színészeit biztos kézzel vezeti. Remek a fényképezés, kellemes a zene, de a történet első számú erőssége a csodás színész csapat. Sally szerepében Naomi Watts remekel, olyan szép és szerethető, mint a szomszéd lánya… Sir Anthony Hopkins a tékozló apa szerepében is csodás. Persze: van-e szerep, amiben nem… Josh Brolin és Antonio Banderas egyaránt nagyon jól hozzák a figurájukat. Gemma Jones pedig annyira irritáló, hogy az már szinte felér egy anyósviccel. Egyszóval a sok remek színész lubickol a remekforgatókönyvben, már csak ezért is érdemes megnézni a filmet.

A melankolikusok biztosan imádni fogják a filmet, mert számukra önbetöltő jóslat a történet: hiszen a végén épp Sally élete omlik össze, körben a becstelenek, az árulók és a gonoszok mind jobb sorsra jutnak, csak ő, aki mindig tiszta maradt, aki nem engedett a kísértésnek, aki mindenkit elviselt… csak az ő története marad nyitva. De legyünk pozitívak, és képzeljük, hogy ő az, aki majd jobb sorsra jut… bár ezt a  Mester már a mi képzeletünkre bízza. Nagyon jó film, érdemes megnézni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek