2012. július 24., kedd

Kínai elvitelre


(Un cuento chino)
Színes, feliratos, argentin-spanyol vígjáték, 93 perc, 2011
Rendező:  Sebastián Borensztein
Főszereplők: Ricardo Darín, Ignacio Huang, Muriel Santa Ana, Enric Cambray, Iván Romanelli

Szívmelengető film az élet abszurditásáról. Egy lassú mozi, melyben szinte csak három ember játszik, mégis egészen elképesztően zseniális. Ezek azok a pillanatok, melyekért érdemes moziba járni!

Első kép. Békésen ringatózik egy csónak valahol Kínában egy kis tó vizén. A fiú éppen meg akarja kérni a lány kezét, amikor az égből hirtelen lezuhan egy tehén (értsd: szarvasmarha), és agyonüti a lányt… Második kép. Roberto Argentínában él, egy vaskereskedést üzemeltet. Szigorú, precíz ember, telve szokásokkal, melyek meghatározzák az életét. Becsületes, jóravaló ember, de teljes mértékben összeférhetetlen. Rigolyái alkalmatlanná teszik minden kapcsolatra. Pedig Mari, a szomszéd kedves rokona teljesen odavan érte. De Roberto képtelen kezelni ezt a helyzetet. Egy napon tanúja lesz, ahogy egy fiatal kínai fiút kirabol egy taxis. Megpróbál segíteni a fiúnak, de erősen megnehezíti a dolgot, hogy nem beszélnek semmilyen közös nyelvet. Így a zsémbes öregember kénytelen kelletlen befogadja otthonába, de az együtt élés borzasztóan nehéz. Közben mindent megtesz, hogy segítsen megtalálni a fiúnak rokonait, de a rendszer semmilyen módon sem emberbarát, így kénytelen maga keresgélni… A történet aztán egyik furcsa csavart veszi a másik után, míg a végkifejlet feladja a nagy kérdést: Vajon mit kezdhetünk az élet abszurditásával…? Vajon hogy kerül a tehén az égbe? És kinek mit jelent, a valóság…

Borensztein rendező kiváló munkát végez. Alig történik valami, mégsem unatkozunk egy percre sem. A jelentek zseniálisan vannak összerakva. A rendőrségi őrszobán játszódó pár perc már önmagában is megéri a jegy árát. De kisemberként csodálatosan lehet érteni a Kínai követségen zajló történetet is… Sikerült Roberto személyében olyan figurát alkotni, akivel nagyon könnyű azonosulni – éljünk bárhol is a világon… Ehhez társul a remek fényképezés, a hosszú snittekkel, a fények különös játékával, illetve a remek zene.

Ricardo Darín általam nem ismert színész, de játéka elképesztő. Olyan hitelességgel adja a zsémbes öreget, hogy meg sem fordul a fejünkben, hogy ez csak játék. Ignacio Huang (vajon hol született) eredetileg kínai versenyző pedig épp az ellentéte. Kettejük összjátéka pedig tükéletesen zseniális. Muriel Santa Ana jelenléte pedig megszépíti a történetet. Érdekes, egyébként nem lenne egy hagyományos értelemben bomba nő, mégis természetes szépsége, hatalmas szemei és tiszta mosolya elvarázsolják a nézőt…

Az égből aláhulló tehén titka, az élet abszurditása és mély, nagyon mély emberi érzések megjelenítése egy elképesztően emberi történetben… Fantasztikus mozi élmény!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

2012. július 22., vasárnap

LOL


Színes, feliratos, amerikai romantikus film, 97 perc, 2012
Rendező: Lisa Azuelos
Főszereplők: Mikley Cirus, Ashley Greene, Douglas Booth, Demi Moore, Ashley Hinshaw, Adam G. Sevani

Lola tipikus mai tini. Lázad a szülei ellen, harcol a barátaival és állandóan szerelmes. De egy tini életében melyik is egyszerű? Megy a keverés, sok a félreértés és állandó a titkolózás… Ennél többet erről a sztoriról nem lehet többet mondani, mert nincs. Figyelemmel kísérhetjük egy csapat totál idióta tini mindennapjait… Kiegészítve egy Párizsi kirándulással, melyben ugyan Párizst alig látjuk, de azt azért megtudjuk, hogy minden francia idióta.

Lisa Azuelos csinált egy filmet, melynek egyértelmű célközönsége a tinik hada. Ők élvezni fogják ezt a filmet, mindenki más szenvedni fog tőle… Pedig annyira nem is rossz. Végül is remekül bemutatja a mai tinik világát, akik nem is tudnak élni mobil és laptop nélkül. Egyébként a világuk épp olyan, mint a miénk volt annak idején: hazugságok, félelmek és bulik kísérik az útjukat.

Jó a fényképezés, jó a zene, és kimondottan jók a felnőtt szereplők. Demi Moore nagyon jól csinálja az anya szerepet, a baráti körben pedig igen súlyos poénok hangzanak el. Sőt, jók a gyerekszereplők is. Ashley Hinshaw például rendkívül szép és nagyon tehetséges. Játéka természetes és kedves. Csak egyetlen problémám van: az pedig épp a főszereplővel. Miley Cirus jelenségét sosem értettem, de eddig elfogadtam, hogy kedves kis tini. De már nem az. Ló feje van, amit egy igazi paripa is megirigyelne. Ráadásul azon annyi a smink, amit még egy hetven éves díva sem kenne magára, hogy takarja a ráncait. Ehhez képest viszont komolyan tehetségtelen… Szerencsére mindenki más jó, így feledtetik a főszereplő tehetségtelenségét.

Egyszer nézhető könnyed vígjáték, melyben talán jobban megértjük majd a tinik elvarázsolt világát… Szerencsére van benne annyi poén, hogy el lehessen viselni…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes

Sleeping Beauty


Színes, feliratos, ausztrál dráma, 101 perc, 2011
Rendező:  Julia Leigh
Főszereplők: Emily Browning, Rachael Blake, Ewen Leslie, Eden Falk, Mirrah Foulkes, Peter Carroll, Chris Haywood, Hugh Keays-Byrne  

Lucy egyetemista, aki megdolgozik a tandíjáért. Orvosi kísérletekben vesz részt, felszolgál, fénymásol egy irodában, végül éjjelente a testét árulja. Anyja alkoholista, aki elől szinte menekülnie kell. Egyetlen barátja egy nagyon beteg fiú, akit folyamatosan emészt el a kábítószer. Fizikailag nem lehet bírni ezt a tempót, így mikor elalszik az irodában és ezért elzavarják, újabb állást keres. Így találkozik egy különös feladattal: aludnia kell egy luxus lakosztályban, míg idegen férfiak álmában azt csinálnak vele, amit akarnak. Egyetlen szabály van: a behatolás tilos. A munka különös, de remekül fizet, így Lucy lassan belefásul a különös történetbe, de közben egyre nő benne a kíváncsiság: vajon mi is történik vele álmában…

Julia Leigh filmje elképesztően durva. Nem a látvány, hanem a mondanivaló. Lassú a történet, lépésről lépésre ismerjük meg a történetet, de minden lépéssel csak egyre lejjebb kerülünk. Egy olyan személytelen, kiégett és frusztrált valóságot ismerünk meg, amelyben semmi szerepe nincs emberségnek vagy egyáltalán érzelmeknek.

A fényképezés drámai, remekül illik a lassú jelenetekhez. A zene szintén jól festi alá a mondanivalót. Talán egyetlen vidám hang sem hangzik el…

Emily Browning az Álomháborúban tűnt fel, már ott is kicsit elvont szerepet játszott. Most azonban remekel: bár legtöbbször csupán csupaszságával játszik, mégis remek az alakítása. Kiégett, fiatal kora ellenére teljesen elembertelenedett, akinek a testét szinte bárki használhatja… A többi szereplő is jó, de ők csak arra vannak, hogy ellenpontozzák a lány személytelenségét.

Iszonyúan kemény film ez végig, a befejezés mégis megdöbbentő. Vajon tényleg ilyen világban élünk? Vajon tényleg nincs határa semminek? Nagyon súlyos kérdések ezek, melyeket szinte egy gyomorba vágás erejével zúdít ránk a film… Lehet aztán gondolkodni bőszen…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Harmadnaposok


(A Few Best Men)
Színes, magyarul beszélő, ausztrál vígjáték, 97 perc, 2011
Rendező:  Stephan Elliott
Főszereplők: Rebel Wilson, Xavier Samuel, Olivia Newton-John, Kris Marshall, Kevin Bishop, Laura Brent, Tim Draxl, Steve Le Marquand, Alan Cinis, Guy Gross

David és Daphne egy nyaraláson botlanak egymásba, szerelemre gyúlnak, melyet azonnal esküvővel kívánnak megpecsételni. David árva, így három barátja indul vele a nagy kalandra Ausztráliába, hogy Daphne családjánál legyen az esküvő… Csakhogy míg David egy aránylag normális fiú, a haverjai egytől egyik idióták – és még nagyon finoman fogalmaztam. Daphne apja szenátor, az esküvőn összegyűlik a teljes elit, amit az amcsi srácok tejesen tönkre tesznek…

Stephan Elliott harmatgyenge filmet készített, melyben van egy csipetnyi a Másnaposokból, egy nagy adag az Amerikai pitéből és más hasonló filmekből. Az egész valahogy nem áll össze, viszont a poénok fele – szokás szerint – nemhogy altesti, de még annál is rosszabb.

A fényképezés amúgy jó, a zene kellemes, néhol szép a táj. A szereplőket pedig nem akarom ostorozni, nem az ő bűnük, hogy ennyire gyatra lett a végeredmény.

Amikor ilyen filmet nézek, mindig azon gondolkodom: valóban lehet ennyire elképesztően idióta valaki…?

Egyszer nézhető, kevés ötletet felvonultató igen gyenge vígjáték…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes