2011 vitathatatlanul a gazdasági válság jegyében telt, de ez a mozira – szerencsére – nem volt igaz. Épp elég új film született – a színvonalról persze lehet értekezni. Magamról csak annyit, hogy az idei év inkább a mennyiségről szólt – sajnos. A2011-ben kerek 130 alkalommal ültem be filmet nézni, alkalom tehát lett volna bőven… A minőségről azonban nem lehet ilyen egyértelmű kijelentéseket tenni.
Az év első részében volt egy sorozat, mely az Oscar jelölt filmek bemutatásáról szólt, bizony itt egy sor igazán kiemelkedő alkotást láttunk. Érdemes említeni a Király beszéde, a Fekete hattyú, a Fighter – a harcos, a 127 óra és a Gyerekek jól vannak című műveket, ezek mindegyike fantasztikus és megérdemelte volna a díjat. Klasszikusok, kötelező megnézni őket!
Ezután az egész évre a kettősség volt jellemző. Szinte minden téren voltak nagyon jó és elképesztően középszerű alkotások. Például az akció filmek között dicséretet érdemel a Sorsügynökség és a Forráskód, míg egyértelműen csalódás volt Az utazó, és a Thor.
Hasonlóan volt egy pár remek és kellemesen nézhető fantasy film, mint a Harry Potter sorozat utolsó része, az X-men: Kezdetek, az Űrlények és cowboyok, illetve a Vasököl. Ugyanakkor súrolta a nézhetetlenség határait az Amerika kapitány, a Zöld darázs, és a Zöld lámpás. E téren abszolút kiemelést érdemel egy különleges film, melynek látványvilága teljesen új színt hoz a mozivászonra, ez pedig az Álomháború. Megrendítően szép és elvolt történet, talán a Faun labirintusához tudnám hasonlítani.
Szintén kettős érzésem van a gyermek filmekkel kapcsolatban is. Remek volt a Rango és a Csizmás, a kandúr, ugyanakkor nem hozta a szintet a Gnómeó és Júlia, illetve a Kung-Fu Panda 2 sem. A kategória abszolút győztese az idei évben egyértelműen a Maci Laci lett, ezt az ítéletet kommentálnom sem kell…
Eredetileg azt mondtam volna, hogy az idei a vígjátékok éve volt, de ré kellett jönnöm, hogy itt is nagyon kettős a színvonal. Egyrészt láthattunk igazán remek, valóban szórakoztató vígjátékokat, mint a RED, a Förtelmes főnökök, a Rossz tanár és a Barátság extrákkal. Ugyanakkor csalódást okozott egy sor szintén vígjátéknak kikiáltott mű, mint a Csak szexre kellesz, az Elhajlási engedély és a Másnaposok 2. Ez utóbbi nem lenne rossz, de nem sikerült felülmúlni az első rész sikerét, így aztán kénytelen vagyok a vesztesek közé sorolni.
A hazai filmgyártásnak inkább fekete éve volt számomra. Jól indult az év az Üvegtigris 3. bemutatásával, ami remek kis film. Nagyot zuhant a színvonal a Team Building című filmmel, míg elértük az év mélypontját, mely számomra egyértelműen az SOS – Love című förmedvény. Ezt például be kellene tiltani, alkotóit pedig eltiltani minden filmfelvételre alkalmas eszköz kezelésétől!
Végül az újra értelmezések között is ki kell emelni egy jó és egy rossz példát. Remek vállalkozás volt a Majmok bolygója – a lázadás, mely visszalépett az eredeti film elé, és nagyon jól sikerült. Ugyanakkor a nézhetetlenséget súrolta a Conan, a barbár, amely ugyan látványos volt, de sokkal rosszabb, mint az eredeti. Ez pedig elég ciki.
Jöjjenek végül a nagy nyertesek. Az idei évben a legmagasabb színvonalat néhány nagyon különleges művészfilm képviselte számomra. Élve eltemetve, ahol az egész történet egy koporsóban játszódik… Hátborzongató alakítás. Halál sugárút egy távoli (?) világ háborújába pillanthattunk be. Felperzselt föld a velünk élő történelem krónikája. A bőr, amelyben élünk pedig az az Almodóvári álom, amin még ma is képes vagyok vitatkozni, mert a Mester tagadhatatlanul zseni, de épp ennyire beteg is. Ezekért a filmekért igazán érdemes volt beülni a moziba!
Legvégül pedig következzenek személyes kedvenceim 2011-ből. A segítség, Emma Stone történelmi jutalomjátéka, melyben bizonyítja, hogy milyen csodás színésznő! Ugyancsak ő az egyik kulcsfigurája az Őrült, dilis, szerelem című filmnek, mely szerintem az idei év messze legjobb vígjátéka volt. Kicsit fantasy, kicsit megfoghatatlan történet a Ne engedj el!, melyben Carey Mulligan villantja meg szépségét és tehetségét. Egészen különös élmény volt az a mese… Az év legjobb akciófilmje egy igazi remekmű, a Következő három nap, melyben Russel Crowe kisemberként küzd feleségéért. Zseniális alkotás! Év végén következett a sok sztárt foglalkoztató kis történetek gyűjteménye, melyet egy idő után minden évben elkészítenek, az idei a Szilveszter éjjel viszont valóban remekül sikerült, igazi dráma vígjátéknak álcázva. A gondolkodásra késztető művek közül pedig beszélni kell a Fifti-Fifti című filmről, melynek mélysége és témája igazán egyedülálló.
Utoljára maradt az év filmje. Ez egy olyan mű, amely nehezen meghatározható, van benne szépség és keménység, erőszak és tisztaság… Az Őrült, dilis, szerelemben komédiázó Ryan Gosling itt most véresen komoly és hihetetlenül tehetséges. A Ne engedj el!-ben szépséges Carey Mulligan pedig itt igézően szép, akinek szavát alig hallani, de gyönyörű szemének egyetlen pillantásáért mindenre képes lennék. Ez természetesen a Drive! – Gázt című film.
Mindent összevetve nem is volt olyan rossz ez az év… A sok kommersz, kicsinyes és bugyuta vállalkozás között épp elég kincs bújt meg ahhoz, hogy ne tudjon eltántorítani a mozi iránt érzett vonzalmamtól. Várom tehát a jövő évet, mely a tervek szerint szintén ígér néhány remek meglepetést!
Nektek kedves olvasók pedig ezúton kívánok egészségben, boldogságban és eredményekben egyaránt gazdag új évet! Találkozzunk jövőre is a filmvászon előtt!
