A Bourne hagyaték

(The Bourne Legacy)

Színes, feliratos, amerikai akcióthriller, 135 perc, 2012

Rendező: Tony Gilroy

Főszereplők: Jeremy Renner, Rachel Weisz, Edward Norton, Joan Allen, Donna Murphy, Scott Glenn, Albert Finney, Stacy Keach, Zeljko Ivanek

Nagy merészség folytatni egy Borne kategóriájú sorozatot úgy, hogy kimarad belőle az egykori főszereplő és a rendező. Sokan féltek attól, hogy Matt Damon nélkül vajon mire mennek az alkotók… Nos, el kell ismerni: először a filmtörténetben sikerült meglépni a nagy dobást!

Az átkötés zseniális. A történet elején teljes mértékben párhuzamosan haladunk az eredeti Bourne sztorival. Jason szabadon mászkál, amit egyes nagyemberek fenyegetésnek értékelnek. Olyannyira, hogy egy titkos szobában megszületik az ítélet: fel kell számolni az éppen futó programokat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ki kell végezni az ügynököket és a stáb tagjait… Csakhogy az egyik ügynök, Aaron Cross nem éppen az a fajta, aki hagyja magát kivégezni. Visszatér az Államokba, csakhogy van egy kis hiba: szüksége van egy gyógyszerre, melyet a program biztosít számára. Így megmenti az őt egykor felügyelő doktornőt a kivégzéstől, hogy aztán az ő segítségével szerezzen magának pirulákat… Mindeközben persze folyamatosan üldözik őket a titokzatos gyilkosok. Az egész film egy hatalmas menekülés…

Tony Gilroy remekül vezeti a sztorit. Jók a vágások, jó a fényképezés. Néhol ugyanis lelassul a tempó, de a feszültséget sikerül fenntartani. Ez már nem az eredeti Bourne sztori, de méltó a folytatás. Egy kis ember harca a hatalmas arctalan gépezet ellen. Miközben ökölbe szorult kézzel nézzük, amint egyes emberek egy YouTube videó miatt döntenek mások kivégzéséről, csak egy gondolat jár az eszünkben: vajon ez tényleg így működik…?

Jeremy Renner tökéletes választás volt a szerepre. Nem is próbálja meg Damont utánozni, van ő épp eléggé jó erre a szerepre. Remek akcióhős, ugyanakkor az érzelgős jelenetekben is jó. Rachel Weisz pedig zseniális a szerepében. Így a két fiatal hátán kiválóan megél a sztori. Miközben a másik oldalon egy sor nagyágyú alakítja a hatalmasokat, akik másokról döntenek… Edward Norton és Stacy Keach két hatalmas figura, akik remekelnek a negatív szerepben is.

Végül el kell ismerni: jól sikerült a folytatás, és persze nyilvánvaló – a történet nem itt ér véget. Izgatottan várjuk a folytatást!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Step Up 4. - Forradalom

(Step Up Reolution)

Színes, magyarul beszélő, amerikai zenés film, 99 perc, 2012

Rendező: Scott Speer

Főszereplők: Kathryn McCormick, Ryan Guzman, Alyson Stoner, Jordana DePaula, Adam G. Sevani, Chadd Smith, Stephen Boss, Jessica Guadix, Mari Koda

A modern táncfilmek igazából teljesen egy kaptafára készülnek. Van egy csapat, versenyre készülnek, meg kell tanulni együtt működni a különböző társadalmi csoportoknak, végül győz a jó… Persze, hiszen ettől mese a mese. Ezúttal dicséretes módon sikerült kicsit csavarni a történeten. A csapat ezúttal Miamiban él és nem versenyre készül, hanem a YouTube-on kell megfelelő számú kattintást elérni. Ennek érdekében FlashMobokat szerveznek, és az ezekről feltöltött filmekkel szerzik a rajongókat. A csapat jó, az akciók látványosak, a nagy kérdés: ki a Banda? Közben persze itt is van Főgonosz, aki egy ingatlan fejlesztés során akarja felszámolni hőseink lakóhelyét. Persze a nagy Guru lánya épp a banda szólótáncosa… Akik most már, mint a nép hangja szállnak szemben a gonosz telekspecialistákkal…

Dicséretes, hogy modernizálták a történetet. A YouTube-os klikkelések világa érdekesebb, mint a szokásos táncversenyek unalma. A FlashMobok pedig úgyis korunk méltán népszerű akciói, így aztán a sztori modern lett. Persze közben minden a régi sémák szerint működik.

Ilyen filmekhez hasonlóan: most is névtelen sztárok játszanak, ami valószínűleg olcsó, ám annál lelkesebb megoldás. Így az eredmény teljesen rendben van. A koreográfiák dögösek, a zene szuper, a látvány tökéletes. Az éttermi FlashMob például egészen elképesztően látványos. Jó elem a képzőművész megjelentetése is, így teljesebb az élmény.

Ne várjunk tehát sok újat. De kapunk egy a szokottnál kissé jobbra sikeredett táncfilmet sok ügyes fiatallal és néhány remek koncepcióval. Külön pontot érdemel a film végén feltűnő Szarvas és csapatának bevonása – így aztán a tánc a földrajzi távolságokon átívelő egységes nyelv lesz…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Valaki más élete

(La vie d’une autre)

Színes, magyarul beszélő, francia romantikus film, 97 perc, 2012

Rendező: Sylvie Testud

Főszereplők: Juliette Binoche, Mathieu Kassovitz, Aure Atika, Daniele Lebrun, Vernon Dobtcheff

Marie egy boldog vidéki kislány, aki Párizsba készül dolgozni. 18. születésnapjának estéjén ágyba bújik szerelmével Paullal. Boldogsága látszólag teljes… Azonban mikor másnap reggel felébred, döbbenten konstatálja, hogy épp a 41. születésnapja van. Ezután teljes sokkban kezdi el felfedezni a saját életét: találkozik 8 éves fiával, rádöbben, hogy épp válófélben van egykori szerelmétől, mindeközben pedig sikeres és rettegett üzletasszony lett. Marie persze nem tudja feldolgozni, hogy egykori álmai mind eltűntek, cserébe a sikerért és a pénzért… A nagy kérdés persze az, hogy vajon sikerülhet-e megmenteni az elveszni tűnő  családi idillt…

Sylvie Testud tehetséges színésznő, de rendezőnek még kevés. A legfontosabb hiba, hogy a filmet nézve végig nem derül ki, hogy vajon drámát látunk vagy vígjátékot. Ez pedig az egész filmre rányomja a bélyegét. Egyébként a fényképezés és a zene jó, de az egész film olyan langyos, semmitmondó.

Juliette Binoche már erősen korosodik, neki szánták ezt a szerepet, amiben egyes kritikák szerint lubickol. Szerintem maga sem tudja eldönteni, hogy merre folyik a történet így sokszor nem tud mit kezdeni a helyzettel. Helyenként röhögcsél, helyenként próbál mély alakítást nyújtani, de valahogy a egész súlytalan. Mathieu Kassovitz persze szívtipró most is, de csakúgy mint a többi szereplő, itt csak alájátszik a főhősnek. Hiába jók az epzodisták, a filmet ez nem menti meg.

Jó a téma és hálás, számtalan sikerfilmet láttunk már ebből az ötletből. Ezek rendszerint vígjátékok, és nem akarnak másnak látszani. Testud filmjében ott a törekvés, hogy a helyzet drámai oldalát fogja meg, de ez látványosan nem sikerült… Kár érte.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes