Az útvesztő

(The Maze Runner)

Színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 113 perc, 2014

Rendező: Wes Ball

Főszereplők: Dylan O’Brien, Will Poulter, Thomas Brodie-Sangster, Kaya Scodelario, Patricia Clarkson, Jacob Latimore, Aml Ameen, Ki Hong Lee

Thomas egy liftben ébred. Egy tisztáson, melyet állandóan változó hatalmas falak útvesztője vesz körül, és amelyen néhány tucat fiú él. Küzdenek a túlélésért, keresik a kiutat, miközben azt sem tudják, hogy ki az ellenség. Thomas kíváncsisága mindennél erősebb, így hamarosan vezető szerepet kap a kijutásért folytatott küzdelemben…

Wes Ball csinált egy izgalmas filmet, amiből semmi nem derül ki. Jó a sztori, hihetők a karakterek, de gondosan ügyelnek az alkotók, hogy semmit ne tudjunk meg. Kik ezek a fiúk, miért vannak bezárva, mi a kísérlet célja. A befejezés pedig egyértelművé teszi: folytatása következik. Aki meg akarna érteni bármit a sztoriból, az kénytelen lesz megvenni a jegyet a folytatásra.

A látvány szokás szerint bravúros, a hangeffektek szintén. A jelmezekről már nehezebb lenne ezt mondani: itt azok is jól fésültek és rendezett ruhában járnak, akik már évek óta élnek ezen a tisztáson…

Jók ezek a tini krimik, csak ne kelljen gondolkodni. Ha nem számít, hogy semmi értelme az egész történetnek, akkor még jól is lehet szórakozni…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Kellemes

Magyar Nemzeti Galéria: Dada és szürrealizmus. Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí. Válogatás a jeruzsálemi Izrael Múzeum gyűjteményéből

Közreműködő: Válogatás a jeruzsálemi Izrael Múzeum gyűjteményéből

Helyszín: Magyar Nemzeti Galéria – 1014. Budapest, Szent György tér 2.

Dátum: 2014.09.21.

A Magyar Nemzeti Galéria 2014 nyarán nyíló Dada és szürrealizmus. Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí című kiállítása hazai tárlaton korábban még nem látott teljességben mutatja be a 20. század két meghatározó jelentőségű avantgárd irányzatát. A jeruzsálemi Izrael Múzeum anyagából származó válogatás többek között Marcel Duchamp, Max Ernst, Man Ray, Joan Miró, Kurt Schwitters, René Magritte és Salvador Dalí művei segítségével nyújt átfogó képet a dada és a szürrealizmus nagyhatású alakjairól, eseményeiről, dokumentumairól és hatásáról az 1910-es évek végétől az 1970-es évek közepéig.

Először is dicséretet érdemel a szervezés. Bár a Várban éppen a csoki fesztivál tombolt, mi gond nélkül kényelmesen tudtuk bejutni a múzeumba. Házon belül aztán már rendes kis gyalogtúra volt megtalálni a tárlatot, de ennyi séta kellett.

A rendezés kellemes, áttekinthető, vasárnap délelőtt a tömeg sem volt vészes. A kiállított művek megítélése már korántsem ilyen egyértelmű… Ez a két irányzat szerintem igen széles körben mozgatja meg az érzelmeket. Vannak egészen remek alkotások, és vannak a megmagyarázhatatlan dolgok. Nos, a kiállítás mindkettőt jócskán tartalmazza, aztán egyéni ízlésünk majd eldönti, hogy mi hogyan viszonyulunk hozzá.

Számomra a festmények között volt több remek alkotás. A kiállított tárgyak azonban rendkívül idegenül hatottak. Kiverte például a biztosítékot a „Sakkbefőtt”, vagy a nők ábrázolása a térben. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a kiállítás színvonalas, kimondottan tetszett, hogy a magyar vonatkozásokat is bemutatta. Bár számomra ezen alkotások egy része nem érte el a kiállítási színvonalat. De persze a lényeg, hogy mi is megváltottuk a jegyet, tehát ne panaszkodjak…

Kimondottan sajnáltam, hogy – a cím ellenére – Dali alig jelent meg, talán, ha két képe szerepelt összesen. Mindenesetre a kiállítás érdekes, érdemes megnézni.  

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 4 pont - Kitűnő

Ida

Fekete-fehér, feliratos, lengyel-dán filmdráma, 80 perc, 2013

Rendező: Pawel Pawlikowski

Főszereplők: Agata Trzebuchowska, Agata Kulesza, Joanna Kulig, Dawid Ogrodnik, Jerzy Trela, Dorota Kuduk

Ida árva, aki felszentelésre vár, hogy apáca lehessen. Mielőtt ez megtörténik, meg kell látogatnia egyetlen élő rokonát. A nagynénit korábban sosem látta, most megtörténik a nagy találkozás. Ekkor szembesül azzal, hogy egész élete hazugság volt: megtudja, hogy zsidó, akinek a szülei odavesztek a háborúban. Nagynénje pedig korántsem olyan szentéletű, mint ő. Sőt, a nő keményen alkoholista, imádja a férfiakat, és nincsenek gátlásai. Korábban ügyész volt, aki sorban kért halálos ítéletet a nép ellenségeire. Most a két nőm együtt indul a lány szülei emlékének felkutatására. A kis faluban hamar kiderül, hogy az őket bújtató gazda gyilkolta meg a családot, hogy a házukat és birtokukat megkaparinthassa…

Az a bajom ezzel a filmmel, hogy a tartalmat így elmondva ebből egy rendkívül erős filmet lehetett volna csinálni. De ez nem sikerült. A találkozások jelentéktelenek, az a kevés párbeszéd harmatgyenge, a drámát csupán azzal akarják elérni, hogy nagy hallgatások vannak. De ez kevés. Ahogy kevés a két színésznő játéka is: nem látom a küzdelmet, amikor életük legszörnyűbb pillanataihoz érnek. Csak néznek szinte élettelenül, mintha nem lenne más választás, csak elfogadni a lehetetlent. A végén egy percig sem csodálkoztam, mikor a nővér útra kelt.

Sajnos nincsenek benne az érzelmek, hiányzik a cselekmény és gyenge a színészi teljesítmény. Csak azért maradtam a teremen, mert végig azt vártam, hogy végre jöjjön a katarzis… Hát nem jött.

Ilyen gyenge filmet nagy kár volt bemutatni…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont – Gyengécske

The Expendables – A feláldozhatók 3.

(The Expendables 3.)

Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 126 perc, 2014

Rendező: Patrick Hughes

Főszereplők: Sylvester Stallone, Jason Statham, Antonio Banders, Wesley Snipes, Mel Gibson, Harrison Ford, Arnold Scwarzenegger, Jet Li, Dolph Lundgren

Van a csapat. A jól megszokott régi arcok. Azonban már nem bírják úgy a kiképzést, mint régen. Ezért aztán Barney Ross fiatalokat toboroz, és velük indul az új küldetésre. Persze bajba kerülnek, és jönnek a régi arcok, hogy aztán együtt lövöldözzék és verekedjék ki magukat a kutyaszorítóból…

Ha egy szóbak kell összefoglalnom ezt a filmet, akkor az a szánalmas lenne. Az első részben poén volt a sok egykori akció sztár közös szerepeltetése. A másodikban remek nyelvi poénok tették teljessé az érzést. Mostanra azonban elfáradt a dolog: a poénok unalmasak, és az öregek láthatóan tényleg nem bírják a strapát. Persze poén bedobni Harrison Fordot, Wesley Snipes tényleg jó, de például Banderas szerepe nekem kimondottan unalmas volt.

Persze, a látvány ott van. És elképesztően sok lövöldözés van, meg bunyó… De ez már nem hozza az izgalmat. Kár érte pénzt adni… Fiúk, ideje nyugdíjba menni…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Kellemes