2013. november 8., péntek

Végjáték



(Ender’s Game)
Színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 114 perc, 2013
Rendező: Gavin Hood
Főszereplők: Harrison Ford, Abigail Breslin, Hailee Steinfeld, Asa Butterfield, Sir Ben Kingsley, Viola Davis, Moises Arias

A Föld majdnem elpusztul, mikor a technikailag rendkívül fejlett Hangyok megtámadják. Csak egy parancsnok bátorságának köszönhető, hogy megmenekültünk. A katonaság azóta keresi az igazi vezért, aki győzelemre tudja vinni seregeinket. Egy idő után megértik, hogy csak a gyerekek képesek erre. Mert az ő gondolkodásuk még nem fertőzték meg a dogmák, mert mernek kísérletezni és nem félnek a kockázattól. Graff ezredes személyesen vezeti Ender kadét kiképzését, akihez óriási reményeket fűz. Csakhogy gyermekeket háborúba kényszeríteni… Ezzel nem mindenki ért egyet. Menet közben pedig Ender is megérti a nagy mondást: „Csak azt az ellenséget tudom legyőzni, akit megértek. De akit megértek, azt megszeretem…”

Gavin Hood filmesítette meg napjaink egyik könyvsikerét. Jó a film… Meg látványos. De valahogy többet vártam tőle. A jellemábrázolások kissé elnagyoltak, Viola Davis aggódásán csak éppen átszaladunk. Ugyanakkor nem rossz a látvány, de ma már ennél sokkal többet vártam volna.

A szereplők jók. Harrison Ford mindig remek, most azonban túl sok szerepe nincs, pedig Viola Davissel még sokkal jobban ki lehetett volna bontani kettejük konfliktusát… Ben Kingsley pedig mintha itt se lenne. A gyerekek viszont kellemesen jók.

Ritkán látni egy jó sci-fit. Örültem, hogy talán most. De sajnos nem. Pedig a történet nem rossz,a felvetett kérdések is érdekesek. De nem vesztegetjük az időt a válaszok keresésére…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes

2013. november 5., kedd

Momentán Társulat: Ketten



Közreműködő: Molnár Levente, Nemes Takách Kata

Helyszín: IMPRÓ – kreatív töltőállomás – 1066. Budapest, Ó utca 4.
Dátum: 2013.11.05.

Meggyőződésem, hogy a Momentán Társulat a hazai színházi élet karácsonyfájának egyik legcsillogóbb dísze. Nem nagyon lehet őket hasonlítani senkihez, hiszen teljesen egyedi, amit csinálnak. Legújabb előadásuk pedig még az eddigi műsoraikkal sem mutat semmi hasonlóságot. Valami teljesen új megszületésének lehetünk tagjai.

Érkezés, ruhatár, büfé. Csendes beszélgetés, érdeklődő várakozás. Egyszer csak előttünk terem Nemes Takách Kata személyesen és kérdez. Néz a hatalmas szemeivel, érdeklődik és meglepő módon figyel. Aztán tova suhan, és el sem hiszem, hogy épp az egyik szereplővel válthattam szót… Közben Molnár Levente a hölgyeket interjúvolja sorban.

Szinte pontosan kezdünk. A két színész elmondja a koncepciót, ismerteti a szabályokat. Közben elmesélik, hogy mit tapasztaltak. Kata arról faggatta a fiúkat, mit titkolnak el hölgyeik elől. Meg azt, hogy mi az, amit ők tudnak, hogy barátaik eltitkolnak párjuk elől… Aztán jönnek a nehéz kérdések: Hogyan hátrálsz ki egy beszélgetésből, ha valamit el akarsz hallgatni…? Érdekes válaszok, az első mosolyok. Levente a lányokat az első randiról faggatta, mi az, ami számít, stb. Megont csak érdekesek a válaszok.

Ezután a közönségen a sor. Van egy fiú, akinek titka van. Van egy lány, aki szintén elhallgat valamit.  A nézők rakhatják össze e kiinduló sztorit. És itt meghűl bennem a vér… Kata első kérdése: Ki az, aki nevetni jött? A kezek 90%-a a levegőben. Ezután a sztori: Levente hazaér, és el kell mondja, ma tudta meg, hogy van egy gyereke. Eddig nem is lenne rossz… Ezután mi is lehetne a lány titka? Legyen meddő – szavazza meg a csapat. Forog a gyomrom. Ennyire szar világban élünk? A nevetni jött közönség ezt tudja összerakni…? Döbbenet…

Innen indul a kb 50 perces játék. A két szereplő eljátssza a megszavazott jelenetet. Semmi sincs előre elkészítve, semmi sincs megírva vagy megtervezve. Kata és Levente játszik, benne él a sztoriban, egymás rezdüléseiből, mondataiból rakják össze lépésenként a sztorit, még maguk sem tudják, hova tartanak.

Elfogult vagyok, hiszen köztudott, hogy rajongok Nemes Takách Katáért. Ennek ellenére nem tudok mást mondani: a két fiatal színész valami elképesztő teljesítményt nyújtott! Egyrészt: sikerült végig vinni a drámát könnyekkel és fájdalmakkal úgy, hogy közben azért a nevetés is rendre összejött. Másrészt a játék során fiatal koruk ellenére megdöbbentő érzékenységről tettek bizonyságot. Egyszerűen lehetetlen, hogy ilyen fiatalon ekkora élettapasztalatuk legyen, mégis csak azt tudom mondani, hogy játékuk érzékeny volt, bölcs és szórakoztató. Aztán persze mindkét oldalról jöttek a mondatok, melyek igen csak ismerősnek tűntek… Bólogatva vettem tudomásul, hogy ezt már valahol hallottam… Aztán szerényen hallgattam, mert ezt már én is mondtam…

Mivel rögtönzés, ezért nem lehet semmit elmondani. El kell menni, meg kell nézni, bár a következő estén egy másik közönség nyilván másik sztorit ad fel, ezt az estét tehát csak azok élhették meg, akik ott voltak… Tanulság: tessék gyorsan jegyet venni a jövő havi előadásra…

Számomra két csúcspont volt a darabban. Az egyik az, hogy a titok alig öt perc után kiderült. Vajon mi lesz ezután…? Nos, a félelem alaptalan volt, mert csak azután kezdődött az igazi játék… A másik zseniális pont úgy negyven percnél lehetett. Úgy éreztem, hogy itt a vége, a kör bezárult, ebből nem lehet többet kihozni. Kata ekkor leült, és egy elképesztőt csavart a történeten, így aztán teljesen új dimenziók nyíltak meg… Nos, ez a zsenialitás azon foka, amiért az ember jegyet vált a Momentán estéire…

Megérdemelt vastaps, majd szünet. Tekintve, hogy a társulat most ünnepli fennállása 10. évfordulóját, közönségtalálkozó következett. Előbb Bódy Gergő kérdezte a színészeket, majd a közönség is bekapcsolódott. Érdekes volt megtudni egy csomó kulisszatitkot az eladásról és a szereplőkről…
   
Két remek fiatal színész rögtönzésekkel kápráztatja el a míves közönséget. Nem mindennapi élmény, bátran ajánlom mindenkinek. Csak havonta egy estén van műsoron, így érdemes gyorsan jegyet váltani!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!

2013. november 3., vasárnap

Frances Ha


Felirat hozzáadása

Fekete-fehér, feliratos, amerikai vígjáték, 86 perc, 2012
Rendező: Noah Baumbach
Főszereplők: Greta Gerwiq, Mickey Summer, Michael Esper, Adam Driver, Michael Zegen, Charlotte D’Amboise

Frances 27 éves, tipikusan lúzer tini. Kicsit flúgos, kicsit idióta, mégis nagyon szerethető. Érzéke van hozzá, hogy minden döntéi helyzetben a rossz irányba induljon, ezt persze sokan ki is használják. Magányos, pedig egy csinos lány, tele hatalmas érzelmekkel. Ráadásul barátai sem úgy kezelik, amint azt megérdemelné… Vajon merre tart ez a sors…?

Noah Baumbach merész filmet csinált. Igazából nem sok minden történik, sok kis mindennapi szituációt látunk. Megszeretjük Francest, aztán szégyenkezünk miatta – a vacsora jelenet helyenként vér ciki. Nem értjük, mi vezeti az önsorsrontás útján, de drukkolunk neki, mert annyira megérdemelné, hogy jóra forduljon a sorsa. És ettől lesz hihető, ettől hétköznapi, és ettől ismerünk magunkra…

Érdekes koncepció a fekete-fehér fényképezés, de valahogy pontosan illik a filmhez. A szürkeségből kéne kilépni… Jó megoldás.

Greta Gerwiq zseniális. Hatalmasat alakít, teszi mindezt szerényen és fegyelmezetten, mégis minden kis rezdülését elhiszem. Esetlen és bohó, imádni való és béna… Azt hiszem, egy hatalmas sztár született meg ebben a moziban. Aki ilyen teljesítményre képes, attól még nagy alakításokat várunk! Persze ott vannak a többiek is. Jók, tehetségesek, de ez a film Gretáról szól...

Érdekes film, kevés történéssel, sok érzéssel. Ínyenceknek ajánlott darab!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek