2011. szeptember 17., szombat

Drive - Gázt!

(Drive)
Színes, feliratos, amerikai akciófilm, 100 perc, 2011
Rendező: Nicolas Windind Refn
Főszereplők: Ryan Gosling, Carey Mulligan, Bryan Cranston, Albert Brooks, Ron Perlman, Christina Hendricks, Oscar Isaac, Cesar Garcia

Ezt a filmet igen nehéz karakterizálni. Különös alkotás, különös nyelven beszél, különös képi világot teremt és mindeközben olyan hihetetlen mély emberi érzésekről beszél, melyek itt élnek mindennapjainkban. Az eredmény pedig egy 10 pontos akció film, pedig ritkán adok ilyen osztályzatot, még ritkábban egy ilyen jellegű alkotásra, ez a mozi azonban egy igazi csemege!

Főhősünk Driver (Sofőr), akinek ez a foglalkozása, a nevét valójában meg sem tudjuk a filmben. Nappal autós kaszkadőr, éjjelente gengszterek sofőrje. Ez a kettősség már önmagában is különössé teszi a karaktert. Egy napon aztán találkozik a szomszédban lakó lánnyal, aki kisfiával él együtt. A sofőr és szomszédai barátok lesznek, míg egy napon hazatér a csonka család feje, aki épp a börtönből szabadul. Persze a múlttól nehéz elszakadni, így aztán a fiú hamar bajba kerül, a szomszéd lányt féltő Sofőr pedig feladva elveit, segíteni próbál. A dolgok azonban összekeverednek és az olasz maffia belháborújában találják magukat. A történetről ennél többet bűn lenne elárulni…

Nicolas Winding Refn rendező mesteri munkát végez. Több olyan síkja és motívuma van a filmnek, melyek iskolateremtőek…

Először is a fényképezés. Ilyen megdöbbentő kép-, és színvilágú filmet már nagyon régen láttam. A HD világnak köszönhetően egyrészt látjuk a nagyváros mérgezően fájdalmas és éles képeit, majd a színek hirtelen elmosódnak, ahogy belemerülünk a történetbe. Sokszor fájdalmasan szépek a képek. Carey Mulligan első megjelenése a liftben, a beszűrődő arany fénysugarak közepette, annyira drámaian szép, hogy nincs férfiember, aki nem szeret bele ebbe a lányba… Csodálatosan lágy képek és színek uralkodnak, váltakoznak a rémesen éles snittekkel, a parkolói jelenetben pedig elképesztő az árnyékok játéka. Szép… Nagyon szép az egész. Az operatőr és a vágó iskolát nyithatna!

Ha már a vágónál tartunk: zseniálisak az autós üldözések. A filmet bevezető jelenet, egészen magával ragadó, pedig semmi akció nincs benne, mégis a vágás mesteri! Itt is… Szintén említést érdemel a zene. A nyolcvanas évek zenei világát idézik a dalok, de olyan remekül passzolnak a lágy képekhez, hogy szinte feloldódik a néző… Nagyon el van találva.

Aztán jönnek a szereplők. Ryan Gosling a Sofőr. Érdekes a dolog, mert szinte alig beszél. Többnyire csak néz nagy szemekkel, szelíden rágcsálja a fogpiszkálót, és nem igazán lehet semmit leolvasni az arcáról. Ez nagyon sokáig így van, míg végül a jól felépített élet korlátaiból kilépő Sofőr kénytelen új szerepet felvenni: döbbenetes a kalapácsos jelenet. De a legbrutálisabb az utolsó liftes történet: elcsattan a filmművészet egyiklegszebb csókja, aztán hirtelen előtör a mélyen elrejtett szörnyeteg és olyan brutális lesz a film, hogy szinte kővé dermedünk az ülésben…

Carey Mulligan a lány szerepében tündököl. Szintén alig szólal meg, de csodaszép szemeivel és arcának mimikájával annyi érzelmet mesél el boldogságról, fájdalomról és döbbenetről, amit sokan egy élet alatt sem tudnak szavakba önteni. Mulligan kisasszony az idén már nem először rabolta el a szívem, most csak ismét bizonyította, hogy páratlan szépségéhez remek tehetség is megadatott neki!

Aztán jönnek az epizodisták, akik mind nagyon jók. Ron Perlman az olasz maffiózó szerepében vérfagyasztó, jó volt őt ismét viszont látni. Albert Brooks és Bryan Cranston pedig szimplán jók és hitelesek…

Ebben a filmben minden összejött. Érdekes, hogy a sok kis színész remek dialógusokat él meg, a két főszereplő pedig alig szólal meg. A film mégis róluk szól, de ez a nyelv nagyon egyedi és hátborzongatóan szép. Gosling és Mulligan igazán lubickol a szerepben.

Pedig mély, nagyon mély dolgokról szól ez a mozi. Látszólag egy jó kis akciós történet. Gengszterek, üldözések és leszámolások. Valójában bepillantást kapunk emberek lelkébe, akik nem jók, nem idealizáltak, csak keresik a boldogságot, és annak csupán ígéretéért hajlandók feladni mindent…


Helyenként brutálisan nyers a film, ezért gyerekeknek semmiképp nem ajánlom. Azoknak, akik egy jó kis akciót akarnak látni, érdemes megnézni. De az ínyenceknek, akik hajlandóak elgondolkodni azon, amit láttak – nos, nekik ez egy igazán páratlan élmény lesz!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!

Colombiana

Színes, feliratos, amerikai-francia akciófilm, 107 perc, 2011
Rendező: Olivier Megaton
Főszereplők: Zoe Saldana, Callum Blue, Cliff Curtis, Lennie James, Graham McTavish, Max Martini, Michael Vartan, Jordi Mollá

Ezúttal nem a rendező Olivier Megaton, hanem a producer, azaz Luc Besson neve csábítja be a terembe a szegény mozi nézőt. Aztán elindul a film, és nem tudjuk észrevenni, hogy ezt a sztorit már láttuk. Csak akkor Nikita volt a címe, később pedig Leon, a profi. Már akkor sem értettem, hogy lehet egy filmet kétszer megcsinálni? De jók voltak, nagy filmek, így megbocsátottuk az áthallásokat. Most azonban láss csodát: Luc Besson harmadszor is eladja nekünk ugyanazt a sztorit…

Cataleya apja Kolumbiában gengszter, akit főnöke kivégeztet feleségével együtt, persze a 10 éves kislány szeme láttára. Cataleya ekkor Amerikába utazik, ahol nagybátyja szintén hasonló területen keresi a megélhetést. A kislány pedig gyorsan pályát választ: gyilkos akar lenni, hogy bosszút álljon szülein. Na, itt jön egy 18 éves ugrás, Cataleya már profi gyilkos, aki 22 gengsztert nyírt ki, lassan halad a cél felé, hogy Don Louist is hidegre tegye, akit azóta valamiért a CIA védelmez…

Érdekes lehetett volna a folyamat a gyermektől a bérgyilkosig tartó időszakban, ez azonban kimaradt a filmből. Maradtak a sablonok, gyakorlatilag ez az a film, amiben tényleg semmi új sincsen. Míg a korábbi két mesében Besson a lelkivilág kérdéseit boncolgatja, itt csak azt látjuk, hogy Cataleya szenved. Egyrészt nagyon profi gyilkol, másrészt titokban szerelmes egy festőbe, aki szinte a nevét sem tudja… Aztán persze jönnek a bonyodalmak. Korrupt CIA ügynök, lelkes FBI detektív, buta rendőrök és vér és vér és vér mindenütt. Helyenként elképesztően brutális a mozi…

Mindez úgy, hogy nem igazán tudunk semmit a belső mozgató rugókról. Viszont van egy film, melyben a jelenetek szinte véletlenszerűen sorakoznak egymás után. Sem a feszültség nem nő, sem a kaland: lassan belefáradunk a gyilkolásba.

Besson ismét nagyot tévedett, nem először. Lassan kezdem elveszteni a belé vetett hitemet… Az egyetlen dolog, amiért mégis érdemes megnézni ezt a filmet, az Zoé Saldana, aki nemrég még kék lány volt az Avatarban. Ő csodaszép, párduc teste szinte bármilyen mozdulatra képes, de sajnos még az ő két szép szeme is kevés ahhoz, hogy ezt a filmet feldobja. Mást pedig nagyon nem tudok kiemelni…

Saldana miatt egyszer nézhető, kimondottan felnőtteknek! Gyermekek elől gondosan elzárva tartandó!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 4 pont - Nézhető