A második feleség

(Kuma)

Színes, feliratos, osztrák filmdráma, 93 perc, 2012

Rendező: Umut Dag

Főszereplők: Nihal G. Koldas, Begüm Akkaya, Vedat Erincin, Murathan Muslu, Alev Imak

Egy török család daliás fia hazájában megházasodik. A násznép mulat, a családtagok azonban feszültek: láthatóan nem stimmel valami a képpel. Az esküvő után aztán a család visszatér Bécsbe. Itt aztán kiderül: a lányt nem a fiú számára hozták feleségnek, hanem az apa számára lesz ő a második feleség. Mivel Fatma asszony rákos beteg, nagyon fél attól, hogy halála után mi lesz a gyermekeivel, ezért kell az új asszony a házba. A család tagjai azonban nehezen viselik el az új nőt, aki még németül sem beszél, mindenki ellenséges vele. A környezet pedig mindeközben lelkesedik az „ifjú párért”. A lány pedig terhes lesz – természetesen az apa gyermekével, bár mindenki azt hiszi, hogy a fiatalok várnak babát… Aztán hirtelen fordulat: Fatma asszonyt megműtik és gyógyulóban van, ellenben az apa meghal. Ebben a helyzetben Ayse a fiatalasszony is dolgozni kényszerül. Munkahelyén megismerkedik egy másik török fiúval, egymásba szeretnek, azonban Fatma asszony rajtakapja őket. Ekkor majdnem megöli, és azonnal haza akarja küldeni. Azonban fia ezt nem engedi, hiszen fenn kell tartani a látszatot…

Umut Dag filmje egy döbbenetes világba vezet be minket. Ayse gyakorlatilag rabszolga, akit megvettek. Fiatalsága, szépsége ellenére mindenki rabszolgaként kezeli, és elvárják tőle, hogy életét szolgaként élje le, miközben saját boldogsága egyetlen percig sem fontos. Mert a látszat mindennél fontosabb és a konzervatív közösség vajon mit szólna az igazsághoz… Az egészben pedig az a döbbenet, hogy mindez nem egy eldugott ázsiai faluban játszódik, hanem Bécsben, a kulturált világ egyik legliberálisabb városában.

A fényképezés nagyon egyszerű, szinte nyers. Zene szinte nincs is. Az egész mozi inkább emlékeztet egy amatőr dokumentumfilmre, mint egy művészi mozira. Ez pedig még inkább erősíti a mondanivalót, még jobban kiemeli a felszín alatt megbúvó feszültségeket…

A színészek – számomra ismeretlen török művészek – mindannyian remekelnek. Ayse hihetetlenül alázatos és rettegő, Fatma asszony előbb bűbájos, majd kiderül, micsoda erőszakos diktátor… Remek alakítást nyújt Ursun a tinilány, aki nagyon nyers és durva, de belül hatalmas szíve van…

    

A filmvilág egyik csodája, ha idegen kultúrákat, sorsokat ismerhetünk meg. Ez a sztori attól borzongató, hogy megmutatja: itt az orrunk előtt élnek emberek egy döbbenetesen más világban. Ahol létezik rabszolgaság, ahol minden nő elnyomott, ahol a szokások címén bárkit meg lehet nyomorítani… Döbbenetes alkotás, igazából mindenkinek látnia kéne… Csak, hogy értékelhessük a világot, melyben élünk…  

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Pesti Disznó

Cím: H-Budapest, Nagymező u. 19.

Asztalfoglalás: (+36-1) 951-4061

Látogatás: 2012.10.31.

Honlap:

1.    Külcsín: A rövid idő alatt híressé vált étterem a Nagymező utcában, közvetlenül az Operett Színház mellett található. Egy bérház aljában lett kialakítva, a hely tehát véges. Nyáron persze sok asztal van kirakva a térre, ilyenkor hideg időben pedig egy télikertszerű terasszal bővül a helyek száma. Az egyetlen negatívum, hogy az étterem a színházi negyed közepén található, a parkolás gyakorlatilag lehetetlen. Érdemes gyalog érkezni, vagy készüljünk hosszabb sétára.

2.    Belbecs: A kis hely rendkívül jól van kihasználva. A nagyon magas beltér teljesen fel van polcozva és hatalmas bor készlet mosolyog a polcokon. Már a belépés is jó érzés. Középen található a látványkonyha, ínyencek végig nézhetik, amint ételeik elkészülnek. Körben pedig kicsi asztalok magas székekkel – az egész nagyon hangulatos.

3.    Étkek: Az étlap igen rövid. Igazából ez egy tapas bár, az adagok tehát kicsik, de annál szebben vannak tálalva és még annál is finomabbak. Előételnek a csípők juhsajt krém tökéletes választásnak bizonyult. A főfogások közül malachúst kértem csípős-korianderes babbal, és ez nagyon jó választásnak bizonyult. Az ízek harmonikusak, igazi ínyenc fogások. Az édességek közül Péter barátom a máktortát imádta, én a gesztenyés csoki tortát próbáltam ki, kellemes volt. Az étlap naponta változik, így mindig az aktuális választékot kell kipróbálni.

4.    Italok: Hatalmas a választék gyakorlatilag mindenféle italokból. Fő erősség azonban egyértelműen a bor, nem véletlen, hogy rendszeresen szerveznek itt borvacsorákat is.

5.    Szerviz: A kiszolgálás gyors volt és pontos. Fiatal srácok feketében. Érdemes volt hallgatni az ajánlásukra, ez számomra nagyon fontos.

6.    Árak: A finom ételeket és a kellemes megjelenést valahol nyilván meg kell fizetni. Az árak alapján a drága kategóriába sorolnám a helyet, de a minőség miatt ezt teljesen helyénvalónak éreztük.

7.    Értékelés: Kellemes hely, pont alkalmas egy könnyed vacsorára vagy egy találkozóra. Ínyenceknek mindenképp ajánlom!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 8 pont - Remek

007 - Skyfall

(Skyfall)

Színes, magyarul beszélő, angol-amerikai akciófilm, 140 perc, 2012

Rendező: Sam Mendes

Főszereplők: Daniel Craig, Judi Dench, Javier Bardem, Raplh Fiennes, Ben Whishaw, Naomie Harris, Rory Kinnear, Albert Finney, Helen McRory

James Bond 50 éves, ezért erre az időpontra időzítették a 27. Bond film bemutatóját. A hivatalos kritika azt sugallta, hogy ez a legjobb Bond film – nos ezzel részemről messzemenően nem értek egyet.

Bond akcióban – saját kolléganője tévedésből lelövi. Mindenki halottnak hiszi, ő persze éli életét egy édeni szigeten. Nők, alkohol, önpusztítás… Aztán valaki megtámadja az MI6 központját Londonban és Bond visszatér. A célpont M, akit valaki valamilyen rejtélyes okból ki akar készíteni. Láthatóan valaki, aki ismeri a gépezetet. James akcióba lendül és hamarosan megtalálja Raoul Silvát, aki egykoron a legjobb kollégája volt. Csakhogy a kormányzat – magasabb érdekből – elárulta őt, sokáig fogságban élt, és most visszatér, hogy bosszút álljon a sérelmekért. Megkezdődik a párharc, de egy avatott kollégával nehéz megküzdeni. Ezért Bond és M visszatér a Skyfall birtokra, ahol James felnevelkedett. Itt kerül sor a nagy összecsapásra…

Sam Mendes nem végez rossz munkát, de a film nem teljesen kiegyensúlyozott. Az elején van egy jó harminc perces rész, amikor szinte semmi nem történik, már szinte unalmas a dolog. Persze a végére begyorsulnak az események. Jó a fényképezés, szépek a Bond lányok és persze rendkívül látványosak az akciók. Dögös a zene is, tehát minden együtt van a sikerhez. Valahogy mégsem érem azt, hogy ez lenne minden idők legjobb Bond filmje. Látványos, nézhető, de semmivel sem több, mint a többi hasonló mű. Igazából nekem hiányzik valami belőle…

Daniel Craig jó, mint mindig. Szigorú, kemény és nem ismer kegyelmet. Vitathatatlanul a legkeményebb Bond. Judi Dench a nagy kedvencem, számomra ő volt, van és lesz M. Fines sehol sincs hozzá képest… A film legkiemelkedőbb alakítása egyértelműen Javier Bardem. Ő egy színész zseni. Eddig bármiben láttam, mindig különlegeset alakított. Ezúttal pedig elképesztően hozza a gonosz figuráját… Miatta érdemes megnézni a filmet.

Nyilván meg kell nézni. Nyilván szórakoztató. De nekem csak egy a sok közül…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Ízek palotája

(Les saveurs du Palais)

Színes, feliratos, francia vígjáték, 90 perc, 2012

Rendező: Christian Vincent

Főszereplők: Catherine Frot, Jean d’Ormesson, Hippolyte Girardot, Arthur Dupont, Jean-Marc Roulot, Arly Jover, Brice Fournier

A történet egyszerre két síkon zajlik. Látjuk a mát: egy Sarkvidéki kutató bázison utolsó napját tölti a szakácsnő, aki másnap hazaindul az egy éves világvégi tartózkodás után. Közben megelevenednek a múlt pillanatai. Hortense egy vidéki tanyán szakácsnő, leginkább a francia konyha rejtelmeibe avatja be külföldi hallgatóit. Egy napon a szakszervezet elnöke Párizsba hívja, ahol egy fontos tisztségviselő szakácsot keres. Már csak a fővárosban derül ki, hogy illető maga az Elnök. Hortense átveszi az elnöki konyha irányítását, és az ínyenc államfő legnagyobb megelégedésére igazi házi ízekkel kedveskedik minden nap. Csakhogy az élet nem ilyen egyszerű: a régi szakácsok folyamatosan nehezítik az életét, a Palotát irányító bürokraták folyamatosan támadják és az orvosokkal is meggyűlik a baja. Lehet-e az Elnököt saját elvárásai alapján szolgálni, ha közben mindenki más ellened dolgozik? Ez itt a nagy kérdés… Persze a választ tudjuk, hiszen az önkéntes száműzetés oka nyilván a bukás. Mégis a történet nagyon kedves és igazán érdemes végignézni.

Christian Vincent remekül rakja össze a történetet. Hiszen az első perctől tudjuk az eredményt, mégis végig megmarad a feszültség, és titokban drukkolunk a furcsa szakácsnőnek. Jó a fényképezés, kellemes a zene… De mindenekfelett elképesztő ételeket látunk. Jó tanács, amit érdemes megfogadni: éhesen semmiképp se üljünk be erre a filmre!

A szereplők jók. Catherine Frot kicsit merev, kicsit kemény, mégis szimpatikus. Számomra nagyon szimpatikus Hippolyte Girardot játéka, aki legalább vicces színt visz a drámai történetbe. Ezen kívül elmondhatom, hogy mindenki nagyon jól hozza a figuráját. Különösen gusztustalanok a bürokraták, egyes jelenetek tökéletesen megvilágítják, mennyit is érünk mi egyszerű polgárok a politikusok szemében… A történetnek ez a része akár hazánkban is játszódhatna.

A film kiszámítható, nincsenek benne hatalmas akciók, mégis egy nagyon kedves szívmelengető történet, miközben a francia konyhaművészet remekeiben is gyönyörködhetünk…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes