Thor: Sötét világ

(Thor: The Dark World)

Színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus akciófilm, 120 perc, 2013

Rendező: Alan Taylor

Főszereplők: Chris Hemsworth, Tom Hiddleston, Natalie Portman, Kat Dennings, Ray Stevenson, Zachary Levi, Sir Anthony Hopkins, Stellan Skarsgard, Christopher Eccleston

Thor igencsak elfoglalt mostanában: rendet kell teremtenie a 9 birodalomban. Mialatt ő ezzel foglalatoskodik, Jane a Földön felfedez valamit, ami meg is szállja. Ez a valami pedig történetesen egy hatalmas fegyver, melynek éltre kelését megérzi Malekith, egy félelmetes faj vezére. Jönnek és pusztítanak, még maga Odin sem bír velük, így Asgardot is megtámadják. Thor végül kénytelen lesz Loki segítségét kérni, hogy együtt mentsék meg a lányt és a világokat…

A folytatás sok szempontból jobb, mint elődei. Alan Taylor jó munkát végzett. Thor figurája már ismert, a fiúk szeretik. A lányok inkább Lokit imádják, így ő is visszatér a börtönből… Amitől jó a film: sokkal látványosabb az egész, mint a korábbi rész volt. Másrészt viszont az alkotók belátták: ez akkora marhaság, hogy nem lehet komolyan venni. Így aztán zseniális poénok színezik a sztorit, ettől az egész kellemesen elviselhető lesz.

A szereplők most is ugyanazok. Most már megszoktuk a karaktereket, megszerettük őket, így minden a helyén van. Személyes kedvencem Kat Dennings, aki az idióta húg szerepében zseniális. De persze jó mindenki: Chris Hemsworth szívtipró, Tom Hiddleston a nők bálványa, Natalie Portman kissé gyenge, de ez nem zavaró és Christopher Eccleston zseniálisan félelmetes.

A Marvel filmek között ez a darab a jól sikerültek polcára kerül. Emlékezetes viszont főleg a poénok miatt marad…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

45

 

„Elmondatott minden, ami elmondható” (Ákos)

45 év. Emlékek, mosolyok, ölelések, gondolatok, bánatok, szerelmes pillanatok, megható helyzetek, felemelő érzések, feledni való bosszúságok. Képek, mozdulatok, illatok, ízek, színek kavalkádja. Utazások, kalandok, kihívások, nevetések, sportsikerek. Győzelmek öröme és bukások fájdalma. Egy élet mérföldkövei… Ilyenek voltunk, ez vagyok… De mi vagyok? Ki vagyok? Egy barátságos lúzer, mert túl sok mindent elvesztegettem? Egy irigyelni való bajnok, mert oly sok kalandot és csodás percet éltem át? Mi az, ami minősít? Ki az, aki megítél? A vagyon? Egy hatalmas ház, medencével, kerttel és bubis medencével? Gyors autó sok extrával és díszes kulccsal? Vastag aranylánc és pici okostelefon? Patinás intézményekben megszerzett oklevelek, melyek poros keretekben sárgállanak a falon? Földi hívságok gyűjteménye vagy spirituális kincsek belső tárháza? Mi számít? Talán leltározni kéne a fizikai valóságot. Vagy értékelni kellene a múltban gyűjtött élményeket… Vagy igen, vagy nem… Talán számba venni kéne a mosolyokat. A kedves, a nyílt, a hálás, a baráti, a gyermeki, a szerelmes mosolyokat. Amelyek szebbé tettek egy pillanatot. Egy napot. Egy életet… Talán nem is számít a külvilág ítélete. Talán nem is fontos, honnan jöttem. Csak az számít, merre megyek… Talán az sem… A napokban kaptam egy levelet valakitől, akit nagyon tisztelek, akiért igazán rajongok. Ezt írta: „…Hatalmas respekt, nagyon frappánsan keveredtél ki a szituációból! :D bravúros megoldás. Meg is állapítottuk utána, hogy szuperjófej voltál…” Talán ennél szebbet elképzelni sem tudok. Talán ez az a pillanat, amikor azt mondom: érdemes volt rálépni az útra... 45 év. Nekem történelem. A világnak csak egy apró, múló pillanat.    

   

 

2013.11.16.

Kőry László