Mindörökké Rock

(Rock of Ages)

Színes, magyarul beszélő, amerikai zenés film, 123 perc, 2012

Rendező: Adam Shankman

Főszereplők: Tom Cruise, Diego Boneta, Julianne Hough, Malin Akerman, Bryan Cranston, Russel Brand, Catherine Zeta-Jones, Paul Giamatti, Alec Baldwin, Will Forte, Mary J. Bleige

A történet nem lényeg. Ennél a filmnél nem arról kell beszélni.

Adam Shankman rendező elővette a nyolcvanas évek rock őrületét, leporolta, és alaposan kiparodizálta. Így az egykori kőkemény rock slágerekből gyakorlatilag egy musicalt írt. De amíg a Mamma Mia egy család története, addig ez a film egy korosztály életérzését mutatja be.

Remek a zene, amely mindennek alapja, hiszen beszéd alig van a filmben. Unikum, hogy az eredeti dalokat – állítólag – a filmsztárok éneklik. Ha így van, akkor meg vannak dicsérve, szép munka volt!

Maga a sztori, a fennkölt értékek, melyeket megjelenít, a kosztümök, a díszletek – mind olyanok, mint akkor, csak egy picit még rá is kontrázunk. Most megjósolom: ezt a filmet a fiatalok nem fogják megérteni. Azok, akik éltek már abban a korban – viszont remekül fognak szórakozni. Vicces az egész, és jók a színészek. Tom Cruise elképesztően adja vissza az akkori mű-viselkedést… Azok a celebek épp ilyenek voltak, ki nem néztem volna Cruise-ból, hogy ilyen tehetséges komikus… Alec Baldwin öreg korára frenetikus an jó lett. A lepusztult rock barlangban előadott meleg daluk Russel Branddal a film egyik csúcspontja… Paul Giamattinak meg olyan feje van, hogy bármilyen durva karaktert el tud játszani, ezúttal a gonosz manager figura viszi a pálmát…

Dögös zene, kellemes nosztalgiázás egy elmúlt kor után… Érdemes megnézni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Én, a Séf

(Comme un chef)

Színes, magyarul beszélő, francia-spanyol vígjáték, 84 perc, 2012

Rendező: Daniel Cohen

Főszereplők: Jean Reno, Michael Youn, Julien Boisselier, Raphaelle Aqoqué, Salomé Stévenin, Serge Lariviére

Jacky Bonnot a szakácsművészet szerelmese, de tehetségét sehogy sem sikerül kamatoztatni. Bár nehéz elviselni a sok dumát tőle, de azért még nem rossz gyerek. Alexadre Lagarde viszont mesterszakács, aki rengeteg őrzi az étterme három csillagos minősítését. Adott tehát egy idióta tanítvány, egy alkotói válsággal küzdő mester, van egy gonosz befektető, aki a Lagarde étteremben inkább a korunkra jellemző molekuláris gasztronómiát szeretné megvalósítani… Meg van egy sértődött leány gyermek, egy terhes feleség és még számos furcsa figura – ahogy az már egy rendes francia vígjátékban lenni szokott…

Daniel Cohen érdeme, hogy egy régimódi filmet forgat. Olyat, amilyenek az igazi francia vígjátékok voltak sok évvel ezelőtt. Jó karakterek, végletekig bonyolított cselekmény, szerethető szereplők, érthető indulatok… Aztán csattanós befejezés. Volt idő, mikor ennyi elég volt egy filmhez – még most is.

Nagy mondanivalóra azért ne számítsunk. De egy jó kis poénfolyamra igen, amely rendesen kiparodizálja a francia konyha művészetét – is…

Ínyenceknek remek darab! Jó a fényképezés, kellemes a zene, és adott egy rakás kiváló szereplő. Azon töprengtem, Jean Reno hány filmet forgatott? De hogy ebből a rengetegből is egyik jobb, mint a másik… Neki tényleg mindegy, hogy mit kell játszani. Nos, itt kezdődik az igazi tehetség! Michael Youn nekem tényleg sok. A sminkelt ló fejével nem engedném vászonra, de hát nem én vagyok a rendező. Viszont a sok mellékszerepben számos vicces figurát látunk, az eredmény tehát nagyon jó.

2 óra garantált kikapcsolódás, igazi családi mozi!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek