Oliva Étterem, Café, Grillkert, Panzió

Cím: H-8200. Veszprém, Buhim u. 14-16.
Asztalfoglalás: (+36) 88-561-900
Látogatás: 2010.03.04.
Honlap: www.oliva.hu

1. Külcsín: Veszprém történelmi belvárosában, épp a Vár alatt található ez a kellemes étterem. A környező utcák igen szűkek, ezért aztán a parkolás nem igazán megoldott. Az épület együttes két utcáról is megközelíthető, így azért egy rövid sétával mindig találunk helyet. Ügyes volt a designer, hiszen a ház illeszkedik a történelmi látképhez is, mégis sugározza a mediterrán hangulatot.

2. Belbecs: A belső rész több kis szobából áll, így aztán nem gond egyes társaságoknak kicsit külön vonulni. A dekoráció egységes és nagyon stílusos. Híres vendégek képei, jelenkori épületek grafikái és sok korhű tárgy díszeleg a falakon. Mediterrán jelleget a sok bordós és sárgás szín ad, ez igazán teli találat. Kényelmesek a fából készült karszékek is, ami nem sok helyen mondható el. A hidegre való tekintettel a kerthelységet most nem teszteltük, pedig lehet íze a Vár aljában szabad ég alatt fogyasztott ételeknek…

3. Étkek: Széles választék, csupa extra fogás. Valahogy semmi sem egyszerű… Részemről az áfonyás párolt káposztát még el tudom fogadni, de a diós cékla már sok volt… Ami remek, az a tálalás: minden ételt hozzá illő edényben hoznak ki, szépen feldíszítve. Mondjuk ez nem segít azon, hogy az adagok bizony kicsik… Ezúttal csorba levest kértem. Volt benne hús és káposzta, csak az íz maradt ki, kénytelen voltam én feljavítani. Ez nem túl bíztató… Aztán jött a borjú bécsi. Nos, a köretként kért házi sült burgonya nem volt nagy lövés, ám annál kevesebb volt. Úgyszintén a saláta, melynek íze rendben volt, mennyisége nagyon nem. Maga a hús nem volt rossz, bár semmi extrát nem tapasztaltam. Ilyet akár én is tudok… Kellemes csalódás végül a palacsinta volt, mely friss volt és porhanyós, ahogy az illik. Visszatekintve azt mondom: szépen lehet itt enni, de nem mindig finomat. Pedig kár, mert a körítés nagyon jó!

4. Italok: Belga söröktől a hazai borok széles választékáig van itt minden. Bort mondjuk nem ajánlanak, de sikerült finomat választani. Az üdítők megszokott választékából kiemelést érdemelnek a bio gyümölcslevek…

5. Szerviz: A kiszolgálás volt a leggyengébb pont. Bár dohányzó asztalt kértünk, nem azt kaptuk. Tekintve, hogy csak mi voltunk ott, gondoltuk, azért csak szívunk egyet… Ekkor a pincér fanyalogva hozott hamutálat és őszintén megmondta, hogy nálunk van a hiba. Ez igaz is lehet, de amíg mi fizetünk, addig óvatosan bíráljunk… Ezután már csak tévedések hosszú sora következett. Például, kértem uborkasalátát. Jött is, csak a tejföl maradt le… Valahogy semmi sem sikerült elsőként olyanra, ahogy azt szerettem volna… A végén már komoly kétségeim támadtak, lehet, hogy nekem vannak túl magas elvárásaim? Egyet el kell ismerni, fizetés után pár perccel a pincér visszatért, hogy kevesebbet adott vissza, pedig ezt mi sem vettük észre. Így ha a kiszolgálás ige béna volt is, de nagyon tisztességes, és ezt el kell ismerni.

6. Árak: Az árak a külsőségekhez igazodva magasak, sajnos a tartalom elmarad, így nem esik jól kifizetni a komoly összeget.

7. Értékelés: Nagyon szép étterem, zseniális a kiszolgálás – nem mindenhol és egységesen…-de végül jó érzésekkel távoztunk. Bár azt hiszem, ez sokkal inkább a kellemes társaságnak köszönhető, mint a felszolgált vacsorának. Szerencsére Veszprémben még van néhány kellemes hely, így legközelebb máshová megyünk!
Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 6 pont - Kellemes

A bombák földjén

(The Hurt Locker)
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 131 perc, 2008
Rendező: Kathryn Bigelow
Főszereplők: Jeremy Renner, Christopher Sayegh, Anthony Mackie, Brian Geraghty, Guy Pearce, David Morse, Ralph Fiennes

Valljuk be: elég ritka, hogy egy nő forgat háborús filmet. Mit is ért hozzá, gondolhatjuk. Márpedig Kathryn Bigelow megtette, és első nekifutásra remekművet alkotott.

A történet Irakban játszódik, valamikor a megszállás alatt. Már nem folynak nyílt színi csatározások, de állandó a terror fenyegetettség. Itt dolgozik a „D” utász század, akiknek feladata megtisztítani a terepet mindentől, ami robban. Háborús gránát, vagy mesterséges bomba, ez mind az ő szakterületük. Egy baleset folytán elvesztenek egy tűzszerészt, akit James őrmesterrel pótolnak.

James elképesztő figura: nem ismer félelmet, tetteit az adrenalin vezeti. Csak percek kérdése, hogy összeütközésbe kerüljön Sanbornnal, a megfontolt és szabályokat betartó csapatvezetővel. Miközben kettejük közt dúlnak az ellentétek, végzik a napi rutint és elképesztő helyzeteket oldanak meg.

Remek a rendezés. Látjuk a kakaskodó katonákat, miközben küzdenek egy ellenséges világban az életben maradásért, és közben lassan megtanulják egymást elfogadni és tisztelni. Nem tudom, hogy Bigelow honnan vette a katonák lelkéről ismereteit, de nagyon betalált. Kiváló a fényképezés, állandóan lüktet minden, és dübörög az őrült zene. Mert itt minden őrült: a világ, az emberek és az egész elcseszett háború, amit már senki sem tud, miért is vívnak.

A színészek egytől egyig kiválóak. A főszereplők nevét eddig nem ismertem, de ezután még sokat hallunk majd róluk. Jeremy Renner tökéletesen alakítja az adrenalin függő, kicsit őrült tűzszerészt, Anthony Mackie pedig pontosan ellenpontoz megfontolt parancsnokként. Csúcs jelenet, amikor a két szereplő szétaszalódik a sivatagi napon a terroristákra vadászva. Mert van egység, ha kell. Nagyon jók a mellékszereplők is, mindenki megbízhatóan hozza a figurát.

Mitől zseniális ez a film? Mitől más mint a megannyi háborús alkotás? Itt is van lövöldözés, meg izgalom; van drámai feszültség és borzalom; van apró nevetés és férfias küzdelem… De valahogy ez a mese most több a szokásosnál. Kicsit jobban látjuk a felfoghatatlan feszültségben élők világát, a szokásaikat, a mindennapos meneküléseiket… Bigelow mesterien mutatja meg, hogy egy idő után már nincs visszaút, és nem bújhatunk ki a bőrünkből. Két lövöldözés közben pedig olyan mély párbeszédeket hallunk néha, amelyek egy igazi drámát is túlszárnyalnak.

Nagyon kemény háborús film, gyermekeknek és gyenge idegzetűeknek nem való. Inkább azokak ajánlom, akik az akció dús történetben is hajlamosak az embert és annak motivációit keresni. Ők nem fognak meglepődni a záró képsorokon… Háborús remekmű, zseniálisan kiállítva, emlékezetes alakításokkal és gondolatokkal. Nagyon ajánlom!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Mindenki megvan

(Everybody’s Fine)
Színes, feliratos, amerikai-olasz film, 100 perc, 2009
Rendező: Kirk Jones
Főszereplők: Robert DeNiro, Drew Barrymore, Kate Beckinsale, Sam Rockwell, Lucian Maisel, Damian Young, James Frain

Robert DeNiro szerintem az egyik legnagyobb ma élő színész. Ebben a filmben azzal tesz erről bizonyságot, hogy szinte nem is játszik. Ez az a magasság, amit valóban csak a legjobbak tudnak!

Frank Goode egy egyszerű amerikai állampolgár. Egész életét a gyárban dolgozta végig: amíg PVC bevonatot húzott a távközlési kábelekre, be s lélegezte a PVC-t, ami teljesen tönkretette a tüdejét. Felesége 8 hónapja meghalt, így csendesen éldegél egyedül, csak arra vár, hogy az ország különböző pontjain élő gyermekei egyszer meglátogassák. Ahogy azonban a nagy nap közeledik, sorra lemondják az utazást. Így aztán a családapa – orvosa szigorú tiltása ellenére – felkerekedik, hogy meglátogassa gyermekeit. Az egyetlen dolog, amit megfogad, hogy nem repül: vonattal és busszal utazza keresztül-kasul a hatalmas országot.

4 gyermek, 4 város, 4 történet. A nézőben fokozatosan világosodik meg, hogy itt valami nem stimmel. Frank pedig mindenhol ott van, és rezzenéstelen arccal veszi tudomásul, hogy valahogy semmi sem úgy van, ahogy lennie kéne, de nem szól, csak elfogadja a sorsot. Mindenkinek felteszi a kérdést, hogy boldog-e, és a gyerekek sorra – rezzenő szemekkel – mondanak igent, de mi már tudjuk, hogy ez nem igaz. A világ más.

Kirk Jones minimalista filmeket készít, ez most is így van. Úgy vezeti a színészeket, hogy azok szinte alig áruljanak el érzelmeket, a történetet nekünk kell összerakni. A koncepció működik, mert DeNiro olyan elképesztő hitelességgel jeleníti meg az egyszerű kisembert, hogy szinte meg vagyunk győződve, itt lakik valahol a szomszédban. A fényképezés remek. Az elsuhanó tájakon keresztül futó távközlési kábelek sora mutatja az élet értelmét: a te taníttatásod 317 mérföld kábelbe került… Nagyon jó a zene is, a folyamatos telefonálások hangjaival. Hiszen egy élet munkája volt a sok vezeték elkészítése.

Hősünk végül repülővel indul haza, persze szívrohamot kap, és a lázálomban megjelenő gyermekeket sorban szembesíti a tapasztalt hazugságokkal, és ők sorban elismerik a tényeket, a védekezés pedig mindig az: Anyával lehetett beszélgetni, de neked nem akartuk elmondani a rossz híreket. Te mindig büszke akartál lenni ránk, ezért megkíméltünk a sikertelenségek megosztásától…

10 pontos film, a legjobb minősítés, ami adható. Elképesztő színészi játék és nagyon-nagyon mély mondanivaló a mi világunkról. A kapcsolatainkról, a félelmeinkről, az igazságról és annak vállalásáról. Az apáról aki karmesternek hitte fiát, aki azonban csak ütőhangszeres, és maga is meglepődik, amikor az öreg azt mondja: örülök, hogy szereted és sikered van. Meghatódásra hajlamosak vigyenek zsebkendőt, az utolsó jeleneteknél feltétlen szükség lesz rá…

Szédületesen jó alkotás ez, amit még nagyon sokszor meg kell nézni. Olyan mozi, ami a világról, rólunk szól. Nem mese, nem fantasztikus történet, hanem a mindennapok jéghideg krónikája. Csak gondolkodni hajlandó és szerető embereknek ajánlom, nekik azonban kötelező darab. Aki figyelmesen nézi meg, aztán elmélkedik rajta – nos, meg merem kockáztatni, hogy jobb ember lesz ettől a filmtől. De egészen biztos, hogy a hatása alá kerül.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!

Eli könyve

(The Book of Eli)
Színes, feliratos, amerikai akciófilm, 118 perc, 2010
Rendező: Allen Hughes, Albert Hughes
Főszereplők: Denzel Washington, Gary Oldman, Mila Kunis, Michael Gambon, Malcolm McDowell, Jennifer Beals, Tom Waits, Ray Stevenson

A Mad Max filmek sikere óta előbb vagy utóbb minden nagy színész csinál egy olyan filmet, ami a nukleáris világégés után játszódik az elpusztított Földön, ahol ember embernek a farkasa. Will Smith például ezt tudományos-fantasztikus felé hajló akciófilmmel oldotta meg nemrég. Ezúttal Denzel Washington vállalkozott a főszerepre.

A Hughes testvérek filmje mindenképpen meglepő. Vannak benne a szokásos rossz arcok, meg erőszak és persze a kosz alatt szép lányok is, mégis sikerült úgy megcsinálni a filmet, hogy annak mondanivalója ne vesszen el az akciójelenetek között. A másik nagy erény a fényképezés: bár szinte végig a nukleáris égés utáni világot látjuk, és alig használnak mást, mint barnás-szürkés színeket, mégis szinte líraian szép a táj. Végül pedig nyilvánvaló erény a remek színész választás.

A főszereplő Denzel Wsahington. Utazó, akinek küldetése van. Kicsit furcsa alak, kicsit elhivatott, és van valami, mit nem igazán értünk – egészen az utolsó pillanatokig, amikor aztán katartikus erővel villan belénk a felismerés… Látszik, hogy már nem fiatal, nem is a szikár termetéről ismerni fel, de azért ő mégis csak ő marad: egy nagyon jó színész, aki nagyon meggyőzően tud alakítani. Ellenpontja Gary Oldman a városka gonosz ura, aki zseniális a gonosz szerepében mint mindig. Mila Kunis szerepe igazából annyi, hogy szép legyen, ez jól megy neki. Nagy tehetséget nem csillantott meg. Számomra üdítő színfolt volt az egyik mellékszerepben megjelenő Jennifer Beals (Igen, bizony, ő az!), akit a korszakos Flashdance óta nem láttam vásznon. Nos, jelentem, azóta alaposan eljárt felette az idő, de még ma is őrzi az egykori szépség nyomait. Rajtuk kívül van egy rakás fickó, akik gonoszak, marconák vagy áldozatok, és mindenki rendesen teszi a dolgát.

Összességében tehát egy kellemesen nézhető akciófilmet látunk, amely azonban inkább szomorú, mint fennkölt, és inkább elgondolkodtató, mint akciódús. Persze, a keresett könyv a Biblia. A történet számomra egyetlen gyenge pontja, amikor a főszereplő elmondja, hogy a nagy világpusztulás után elégették az összes példányt, mert sokan ezt a könyvet tartották felelősnek a háborúért. Nos, ez a gondolat szerintem érdemes lett volna a magyarázatra. Vagy csak nekem tűnt fel a hiányosság? Tény azonban, hogy ez az egyetlen példány maradt fenn, és ez ok a harcra, mert a diktátor szerint a könyv igazi fegyver, szavai hatalmat adnak az egyszerű ember felett. Az idézett jelenet párja, mikor DW imádkozni tanítja a fiatal lányt, aki még sosem hallott ilyet, és akis vadmacska bizony megszelídül… Innen értelmezze mindenki maga a filmet…

Jó kis film, lehet rajta elmélkedni és róla jókat vitatkozni. Vallástörténészek ezt bizonyára megteszik majd. Szerintem viszont ez is csak a jövő egyik variációja. Felnőttek számára ajánlom!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek