(Brothers)
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 104 perc, 2009
Rendező: Jim Sharidan
Főszereplők: Jake Gyllenhaal, Tobey Maquire, Natalie Portman, Clifton Collins Jr., Sam Shepard, Bailee Madison
Érdekes film, érdekes téma… Hosszú percekbe telik, míg rájövök, hogy mi zavar. Én ezt a filmet már láttam… Igen, vagy jó 10-15 évvel ezelőtt, eredetileg ez egy dán film volt. (Meg ne kérdezze senki, mi a fenének ül be az ember egy dán filmre a moziba…) Akkor a csupa ismeretlen színész nagyon kemény valóságot teremtett, most úgy tűnik, hogy Sharidan rendező lenyúlta a történetet, de Amerikának az túl nyers volt, ezért alaposan be kellett csomagolni, hogy fogyasztható legyen… Nos, szerintem ez kár volt.
Van két testvér. Tommy épp a börtönből szabadul, nincstelen, csavargó, senkiházi alak, akit nem kedvel túlságosan a család. Bátyja Sam bezzeg egy hős: aki a tengerészet hadnagya és épp indul vissza Afganisztánban. Csodaszép felesége Grace és két pici lánya marasztalja, de a kötelesség szólít. Röviddel ezután a hadnagy bevetésre indul, de a helikoptert lelövik.
Ekkor a történet két részre szakad. A családdal közlik, hogy Sam meghalt, ettől aztán összeomlik mindenki, de az élet megy tovább és lassan minden megváltozik. Az egykor lumpen elem Tommy összeszedi magát és bátyja családjának segít, közben lassan bontakozik ki a romantikus kapcsolat közte és Grace között.
Ám mi tudjuk, hogy Sam él, elfogták, és a másik ágon figyelemmel kísérhetjük a fogoly megpróbáltatásait is egy olyan országban, ahol nincs szabály és nincs törvény. Aztán egy napon Sam olyat válaszút elé kerül: ember marad, vagy megpróbál túlélni és hazatérni a családhoz?
Persze kiszabadítják, és hazatér. Itthon mindenki örül, de mégsem lehet elfedni a bontakozó románcot. Kivel mi történik most, kiváltképp, mikor Sam hordozza a szabadság árának szörnyű titkát…
Jim Sharidan újra forgatta a névtelen dán csapat munkáját. Szerintem ezt akkor lett volna érdemes megtenni, ha hozzá tudott volna adni a történethez. De inkább csak bolyong a két sztori között, így nem alakul ki feszültség a filmben, valahogy tudjuk, hogy a végén úgyis megoldódnak a dolgok. Sharidan rendező ezúttal rossz munkát végzett. A fényképezés átlagos, még a zene is elsikkad. Így aztán nem sikerül átélni a szörnytett elvégzésének csúcspontját…
A színészek vegyesek. Az öregek jók, a két kislány egyenesen fantasztikus. Miattuk érdemes megnézni a filmet: bájosak, megkapóak és nagyon helyesek! Tobie Maquire igazából gyenge. Az ő karaktere nem elég ehhez a szerephez, próbálkozik, de teljesen hiteltelen. Natalie Portman (a csodaszép ifjú tehetség, aki számtalanszor bizonyított és akit reménytelenül imádok…) ezúttal szintén gyenge. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt valaha leírom, de itt bizony hiteltelen a játéka, egyszerűen nem tudja megjelentetni a fájdalmat… Jake Gyllenhaal az egyetlen, aki próbálkozik, de aztán ellaposodik a társak mellett. Hiába, egy fecske nem csinál nyarat…
Sharidan a családi szálat erősíti, de nem megy mélyre. Nem igazán gondolkodik el a fő kérdésen: meddig ember az ember? Meddig mehetünk el? Ugyanakkor nem mutatja meg az itthon éledő szerelem és a gyász kontrasztját sem. A végkifejletet pedig abszolút felcukrozza, nehogy a fájdalom keserédes íze maradjon a szánkban…
Egy korábbi remek film nagyon erős történetének újra gondolása, cukros köténybe ágyazva… Aki az eredetit nem látta, talán jobban tudja élvezni, de akkor is fájóan hiányozni fognak a mély alakítások, a súlyos válaszok és a nagy drámai pillanatok. Azért érdemes megnézni, de ne várjunk túl sokat. Ma csak ennyi jutott nekünk…
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 104 perc, 2009
Rendező: Jim Sharidan
Főszereplők: Jake Gyllenhaal, Tobey Maquire, Natalie Portman, Clifton Collins Jr., Sam Shepard, Bailee Madison
Érdekes film, érdekes téma… Hosszú percekbe telik, míg rájövök, hogy mi zavar. Én ezt a filmet már láttam… Igen, vagy jó 10-15 évvel ezelőtt, eredetileg ez egy dán film volt. (Meg ne kérdezze senki, mi a fenének ül be az ember egy dán filmre a moziba…) Akkor a csupa ismeretlen színész nagyon kemény valóságot teremtett, most úgy tűnik, hogy Sharidan rendező lenyúlta a történetet, de Amerikának az túl nyers volt, ezért alaposan be kellett csomagolni, hogy fogyasztható legyen… Nos, szerintem ez kár volt.
Van két testvér. Tommy épp a börtönből szabadul, nincstelen, csavargó, senkiházi alak, akit nem kedvel túlságosan a család. Bátyja Sam bezzeg egy hős: aki a tengerészet hadnagya és épp indul vissza Afganisztánban. Csodaszép felesége Grace és két pici lánya marasztalja, de a kötelesség szólít. Röviddel ezután a hadnagy bevetésre indul, de a helikoptert lelövik.
Ekkor a történet két részre szakad. A családdal közlik, hogy Sam meghalt, ettől aztán összeomlik mindenki, de az élet megy tovább és lassan minden megváltozik. Az egykor lumpen elem Tommy összeszedi magát és bátyja családjának segít, közben lassan bontakozik ki a romantikus kapcsolat közte és Grace között.
Ám mi tudjuk, hogy Sam él, elfogták, és a másik ágon figyelemmel kísérhetjük a fogoly megpróbáltatásait is egy olyan országban, ahol nincs szabály és nincs törvény. Aztán egy napon Sam olyat válaszút elé kerül: ember marad, vagy megpróbál túlélni és hazatérni a családhoz?
Persze kiszabadítják, és hazatér. Itthon mindenki örül, de mégsem lehet elfedni a bontakozó románcot. Kivel mi történik most, kiváltképp, mikor Sam hordozza a szabadság árának szörnyű titkát…
Jim Sharidan újra forgatta a névtelen dán csapat munkáját. Szerintem ezt akkor lett volna érdemes megtenni, ha hozzá tudott volna adni a történethez. De inkább csak bolyong a két sztori között, így nem alakul ki feszültség a filmben, valahogy tudjuk, hogy a végén úgyis megoldódnak a dolgok. Sharidan rendező ezúttal rossz munkát végzett. A fényképezés átlagos, még a zene is elsikkad. Így aztán nem sikerül átélni a szörnytett elvégzésének csúcspontját…
A színészek vegyesek. Az öregek jók, a két kislány egyenesen fantasztikus. Miattuk érdemes megnézni a filmet: bájosak, megkapóak és nagyon helyesek! Tobie Maquire igazából gyenge. Az ő karaktere nem elég ehhez a szerephez, próbálkozik, de teljesen hiteltelen. Natalie Portman (a csodaszép ifjú tehetség, aki számtalanszor bizonyított és akit reménytelenül imádok…) ezúttal szintén gyenge. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt valaha leírom, de itt bizony hiteltelen a játéka, egyszerűen nem tudja megjelentetni a fájdalmat… Jake Gyllenhaal az egyetlen, aki próbálkozik, de aztán ellaposodik a társak mellett. Hiába, egy fecske nem csinál nyarat…
Sharidan a családi szálat erősíti, de nem megy mélyre. Nem igazán gondolkodik el a fő kérdésen: meddig ember az ember? Meddig mehetünk el? Ugyanakkor nem mutatja meg az itthon éledő szerelem és a gyász kontrasztját sem. A végkifejletet pedig abszolút felcukrozza, nehogy a fájdalom keserédes íze maradjon a szánkban…
Egy korábbi remek film nagyon erős történetének újra gondolása, cukros köténybe ágyazva… Aki az eredetit nem látta, talán jobban tudja élvezni, de akkor is fájóan hiányozni fognak a mély alakítások, a súlyos válaszok és a nagy drámai pillanatok. Azért érdemes megnézni, de ne várjunk túl sokat. Ma csak ennyi jutott nekünk…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes
