Valóság? Show!

2002.10.22. MÜTFI - A Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának diákújsága

Reality trilógia 3/1. rész

Ez egy ilyen év. Ilyen szavazgatós. Szavazgatunk befelé. Szavazgatunk kifelé. Előbb a Parlamentbe. Vérre menően. Királydrámákkal telítve. Izzadtságszagú mosollyal. Keserédes kínnal. Hazugsággal. Majd az önkormányzatokba. Tisztaság. Közbiztonság. Fekvőrendőr. Leleplezések. Meghazudtolások. Rágalmak. Ígéretek. (Most komolyan, a parlagfüvet is kiirtják, ugye?) Szavazgatunk. Tétre. Helyre. Befutóra.

Szavazgatunk. A kukkolós műsorba. Műsorból. Esténként: 30.000+ sms. 16-55 Forintjával. Bomba üzlet. Bamba nép. Valóság Show – hirdeti magát. Az egyetlen. Csak itt. Csak önöknek. Csak most. A testvér mindent lát! Esténként perverz módon, élőben bámuljuk az összezárt csodát. Ló Béla rettenetes hátsó fertályát. Brünn Hilda nimfomániáját. Lutz Gizi agyalágyulását. Buga Jakab büdös lábát. Még szerencse, hogy szagot nem közvetít a csatorna. (Most komolyan, mikor lesz már „ríl eksön”?) Majd bekiabálhatsz, hogy ki kit kivel hányszor hová és miért és végre már miért nem élőben durr he de még a kecskét is!

Mindez nem új számodra. Történelmileg így alakul. 3 évesen kukkolod a nagyit a kulcslyukon át. 5 évesen kukkolod az óvónéni szőrös lábát. 8 évesen kukkolod a pisze Marcsit a tornaóra előtt az öltözőben. 15 évesen kukkolod a csajokat a Széchenyi fürdő kabinsorán. 21 évesen kukkolod a bögyös Macát a „pípsóban”. 34 évesen kukkolod a szomszéd lányát kapud alatt tapizó hippit. 43 évesen kukkolod a nejed, amint lelép a gyerekkel. 65 évesen kukkolod a pénzespostást. Kukkolós nemzet vagyunk. Gazdag sereg fegyverkezik, szegény sereg öltözködik. A miénk meg kukkolja a valóságot.

Most mindez házhoz jön. Esténként, élőben, a te lakásodban. Csak ülsz a doboz előtt, teszed az arcba a fokhagymás fasírtot meg a hideg tökfőzeléket, és izgulsz az egyetlen valóságon. (Most komolyan, hát csak úgy beszellentesz ide a szobába, hát milyen dolog ez, hát, dürhő vagy te, vagy mi?) Mire befalod a csokitortát, ledöntöd a második hubit, lezajlik a ma estére jutó konfliktus. (Most komolyan, müzlit akarol enni, akkor mennyé legejjé füvet, mer én húsevő vagyok, egy ragadozó állat!)

Akarsz csatlakozni? Csak múlj el 18! (Most komolyan, az alatt tényleg büntetik?) Csak ne múlj el 40! (Most komolyan, ha sokáig nézed, nem is fogsz?) Csak légy egészséges! (Most komolyan, ha senki sem az ebben a buliban, akkor neked miért kell?) A többi mindegy! Mi van? Perverz vagy? Kiváló, még 10 néző! Ocsmány vagy? Kiváló, még 10 sms! (180/db) Bunkó vagy? Kiváló, még 10 bekiabáló! (240/perc) Lehetsz rettenet, borzadály vagy csak szimplán retek. Semmi se számít! Egyszer élünk, akkor is minek? (Most komolyan, ronda és finom, hát a hurka szebb?) A fő, hogy ezen a csatornán fokozd az indulatokat. (Most komolyan, a csatorna az olyan, mint a kanális és ugyanaz is folyik benne?)

Nézed a magyar valóságot. A szövőnőt, aki éjszakai műszakban nyomja, aztán bezuhan a pezsifürdibe. A tanárt, aki hazulról viszi a krétát, aztán felhúzza a szegecselt bőrszerkót korbáccsal kezében. Az ápolónőt, aki kimossa a kacsát, aztán fördőruciban áll a masszírozós zuhany alá. A katonatisztet, aki vezényli a bandériumot, aztán rácuppan a kecske tőgyére. A vasutast, aki silbakol a vágány mellett, aztán beugrik a Porschéba, hogy élvezze magát. Magát a műsort. A BKV ellenőrt, aki kevésbé lepusztult, mint a sarki csöves, aztán csak tömi arcába a müzlis ságaselyemsonkát…

Nézed a magyar valóságot. Mely tűr, tilt, támogat. Egykoron nagynevű, lealkonyult média sztár csökkent elmebéli frissességgel enyhén vitriolos bifiduszefenzisz szagú lehelettel. Való-ságsó, való-műsor, való-szereplők. Élő show. Lájvsó, ahogy a művelt keletberlini mondja. Élettársak – egy pár, amelynek csak az egyik fele kapja be a szellemi kábszert. A másik fele kapja be. (Most komolyan, akkor no sex van?)
Nézed a magyar valóságot. Mütfösök. Rambó: Mi is akarunk ilyet! A kollégiumban! Összezárjuk, akik utálják egymást! Micsoda buli, je-jeee-jeee.
Nézed a magyar valóságot. Tantónéni. Intelligens. Ez nem a valóság. Érvel. Magyaráz. Bizonyít. Mint a sűrűségfüggvényt szokta. Tegyük fel. Leugatják.
Nézed a magyar valóságot. Fintorka. Szeretjük. Közülünk való. Kedves. Érzelmes. Értelmes. Szabadságjogok. Leugatják. (Most komolyan, azér’ mer’ szöszi vaaagy, még elég intelligensen fogalmazó’…) Hát igen, aki végzett azzal a fránya nyóc osztállyal…

Nézem a magyar valóságot. De ezt már nem hiszem el. Susi melcsim zsebéből előkapom a mobilt, vadul nyomkodom. Fintorka. Észrevetted, hogy téged itten lecédáztak?! Á, nem jött el az eredeti, beugrottam. Szerep volt, ezt kellett tennem. Tantónéni. Te vagy a fény a lámpagyárban! Á, sokkal több, keményebb, harcosabb lett volna, de nem engedték. Szerep volt, ezt kellett tennem. Rambó. Elmentek otthontól? Á, kamu az egész, persze, hogy eszünk ágában sincs. Szerep volt, ezt kellett tennem. Ja, és az élettársak is szerepet játszottak, két napig gyakorolták a produkciót. A no sex talán igaz… Átverés? Á, dehogy. Média. Magyar média. MGM (EmDzsíEm). Magyar Gagyi Média. Csak itt. Csak önöknek. Csak ma. Nehogy elmenj!

Nézed a magyar valóságot. Az egyetlent. A Nagy Testér meg téged néz. Nézitek egymást. Hányás. Valaki böfög. Mórusz Tamás, Orwell és Huxley szégyenkezve forog a sírjában. Csak a bolond mulatságos. Ahogy távoztában integet. Hogy majd ír. Te meg kimész a kamrába. Behozod a kötelet. Szükség lehet rá. Kimész a konyhába. Behozod az abált zsírszalonnát. Még meleg. Szükség lehet rá. Kezdődik az éjszakai összefoglaló…

Nézem a magyar valóságot. Ahogy a jó öreg Hobo énekelte: „Ez van. Ez jutott.” Másnak. S nekem? Nekem ideje abbahagyni az agyalást. Ideje hozzálátni a Menedzsment alapokhoz. Mert jön az ZH. Az ám a valóság! Az egyetlen. S ha elbukom, Henkey tanár úr rendez nekem olyan kiszavazó showt, hogy attól koldulok. Nincs lakás. Nincs pénz. Nincs utazás. Repülés van. Nincs sztárvendég, se Romantic zenekar. Nem hívja anyámat. Nem is emlegeti. Csak annyit mond: újrajátszhat. Rideg valóság. Az igazi.

Merlin

Alkonyat - Újhold

(The Twilight Saga: New Moon)
Színes, feliratos, amerikai fantasy, 130 perc, 2009
Rendező: Chris Weitz
Főszereplők: Kristen Stewart, Robert Pattison, Taylor Lautner, Ashley Green, Peter Facinelli

A trilógia második epizódja nem okoz különösebb meglepetést. Edward félti szerelmét, ezért elhagyja. (Logikus lépés…) Bella persze mély depresszióba esik, ahonnan csak egy régi barát tudja kimozdítani: eljött Jake ideje. Csakhogy hirtelen kiderül, ő meg vérfarkas. Így aztán Bella a két tábor közé kerül, és a két ifjú titán harcol érte… Aztán Edward élete veszélybe kerül a legfelsőbb vámpír tanács előtt, és csak a lány mentheti meg. Ahogy ez már ilyenkor lenni szokott.

Érdekes film. Néhol pörgős, néhol meg nagyon vontatott. Az aláfestő zene pontosan illik ide, a fényképezés pedig hol líraian szép, hol inkább érdekes, ahogy a kamera meredeken fentről, szinte terepasztalosan mozog. Ebből a perspektívából szinte rálátunk az eseményekre. A tempó gyakori váltogatása viszont nem teremti meg az elvárt feszültséget.

Van itt minden: szilaj adrenalin túltengés, fizikai harcok és gyötrődő líra. Van minden és az eredmény ettől olyan semmilyen. Az első részben ez a hangulat érdekes volt és újdonság, de most nem igazán lépünk tovább, így a film néhol unalmasba csap át. Az egyetlen érdekesség a farkasok megjelenése: a trükk mester remekelt, hihetetlenül élethűek a szörnyek.

Az, hogy a film a laposság ellenére kasszasiker lesz, kiszámítható. De ez inkább a színészeknek, vagy nevezzük őket inkább tini sztároknak, meg a köréjük épített kultusznak köszönhető. Kristen Stewart megint aranyos, és valljuk be: nem lehet könnyű két órán keresztül ilyen intenzíven szenvedni. Talán a harmadik részben már játszani is lesz lehetősége. Pattison sápadt és sármos, a nők megvesznek érte. De a tini lányok igazi csemegéje az Lautner és a többi farkas folyamatosan félmeztelen testének látványa: ilyen kigyúrt, helyes pasikat ritkán lehet ilyen huzamos ideig szabadon bámulni.

Egyszóval együtt van minden, most már felsorakoztak a szereplők: vámpírok, farkasok, visszatért a gyilkos Viktória, a Vámpírok Tanácsa, meg sokan mások. Át kell esnünk az üres és jellegtelen második részen, hogy aztán következhessen a harmadik, ahol mindenki színre lép, megharcolják a megharcolni valót és kiéleződik minden konfliktus. Persze ezután logikus kérdés, hogy beülünk-e megnézni, adunk-e esélyt a harmadik résznek…?

Az érdekesre sikerült, kissé kultikus első rész után most itt az unalmas, ám jellegtelen folytatás. Tini lányoknak hajrá, a többiek csak óvatosan és elvárások nélkül…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 4 pont - Nézhető

Egy kicsivel több...

2007.12.19. – Karácsony 2007.

Egy kicsivel több béke… Egy kicsivel kevesebb háborúskodás…
Egy kicsivel több gondolat… Egy kicsivel kevesebb indulat…
Egy kicsivel több kérés… Egy kicsivel kevesebb utasítás…
Egy kicsivel több barát… Egy kicsivel kevesebb ellenség…
Egy kicsivel több erő… Egy kicsivel kevesebb durvaság…
Egy kicsivel több önvizsgálat… Egy kicsivel kevesebb öntömjénezés…
Egy kicsivel több segítő kéz… Egy kicsivel kevesebb taposó láb…
Egy kicsivel több jó szó… Egy kicsivel kevesebb dicsekvés…
Egy kicsivel több alkotás… Egy kicsivel kevesebb kivárás…
Egy kicsivel több tisztelet… Egy kicsivel kevesebb arrogancia…
Egy kicsivel több megértés… Egy kicsivel kevesebb önzés…
Egy kicsivel több érték… Egy kicsivel kevesebb büszkeség…
Egy kicsivel több bizalom… Egy kicsivel kevesebb féltékenység…
Egy kicsivel több becsület… Egy kicsivel kevesebb szemlesütés…
Egy kicsivel több harcos kiállás… Egy kicsivel kevesebb csendes meghunyászkodás…
Egy kicsivel több szeretet… Egy kicsivel kevesebb magány…
Egy kicsivel több hit…

Egy kicsivel több hit az emberben… a szándékban… a gondolatban…
Egy kicsivel több hit öregek tiszteletében… gyermekek kényeztetésében… nők megbecsülésében…
Egy kicsivel több hit az őszinteségben… a tisztaságban… az ártatlan pillantásban…
Egy kicsivel több hit a SZERETETBEN…

Talán csak ennyi kell… Talán nem ilyen egyszerű…
Talán ideje lenne megpróbálni…

Legyen áldott és békés a Karácsony, teljen mosolygó családtagok és békés rokonok körében!
Legyen eredményekben gazdag az új év, bővelkedjen nevetésben, gyengéd érintésben, hitben és szeretetben!
Legyen pihenés az ünnep, finom falatokkal, ízletes nedűkkel, önfeledt kacagással!
Legyen kicsivel több… és kicsivel kevesebb…

Boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok!

Merlin

HB Bajor étterem és söröző

Cím: H-6720. Szeged, Deák Ferenc u. 4.
Asztalfoglalás: (+36) 62-420-934
Látogatás: 2009.11.19.
Honlap: www.hbhetterem.hu

1. Külcsín: A méltán híres Széchenyi tértől egy pár perces sétával, egy kis mellékutcában találjuk meg az egykori sörfőzdét. Parkolni lehet az utcában, de nem olcsó mulatság, hiszen a belvárosi tarifa szerint kell fizetni, ráadásul a jegyet előre az előadó helyeken kell megvenni, utcai automata nincs.

2. Belbecs: Sörözőhöz illő boxok vagy kényelmes asztalok közül választhatunk, a dekoráció igyekszik megidézni az egykori bajor hagyományokat, de igazából nem éreztem semmi különöset. Egy gyors ebédhez kényelmes a hely, a külsőségek pedig nem hagytak bennem maradandó emléket. Biztató, hogy több terem van, így akár rendezvényt is szervezhetünk, biztos nem zavarjuk a törzsközönséget. Nyáron minden bizonnyal kellemes a kerthelység is, ezt most nem teszteltük…

3. Étkek: Közepes választék a jellemző, bár van itt minden. Szeged lévén kötelezőek a halételek, de vannak mindenféle hagyományos állatok, sőt szarvas ételt is láttam az étlapon. Szegedi barátom esküdött a csülök specialitásokra, én pedig hívő ember vagyok, így ezeket teszteltük, és bizony nem bántuk meg. Mind a bakonyi csülök (ez pedig ritka, mert csülköt ritkán készítenek így), mind a fokhagymás specialitás egészen remek volt. Végül ki kell emelnem egy igazi gyöngyszemet: a hagyma saláta frenetikus volt! Ropogós, friss, csípős – egyszerűen mennyei. Az adagok nagyok, a tálalás igényes, igazán jól laktunk.

4. Italok: Eredetileg itt főzték a HB sört, ami igazán remek volt, ezt most nem láttam. Viszont dicséretes választékot találtunk a Zsindelyes pálinkákból, ez biztató. Csupán egy negatívum: szeretném megtudni, ki volt az az idióta, aki a 2 decis üdítőket kitalálta…

5. Szerviz: Csütörtök ebédidőben csak mi voltunk vendége, így aztán nem okozott gondot a gyors és pontos kiszolgálás. Diszkréten udvarias kiszolgálásban volt részünk.

6. Árak: Alsó közép kategóriásak az árak. Az adagok mérete és ízletessége alapján a fővárosban ez a hely biztosan sokkal drágább lenne. 7.000,- Ft-ból ketten (felnőtt férfiak) bőségesen jól laktunk.

7. Értékelés: Jó hely, egy kiadós étkezésre mindenképpen, de minden bizonnyal ideális party helyszín is. Ide érdemes betérni!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 7 pont – Haspárti

Másnaposok

(The Hangover)
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 100 perc, 2009
Rendező: Todd Phillips
Főszereplők: Bradley Cooper, Zach Galifianakis, Ed Helms, Heather Graham, Mike Tyson, Jeffrey Tambor, Rachael Harris

Esküvő lesz, de előtte – ahogy ez illik – a jóbarátok legénybúcsúra indulnak, természetesen Las Vegasba. A banda jó, a város csodálatos, együtt van hát minden… Körbetekintés a tetőn, egy hideg Jagermeister, aztán irány a buli… Aztán a reggeli ébredés egy elképesztően lepusztított luxus lakosztályban, a fürdőszobában Mike Tyson tigrisével és néhány megmagyarázhatatlan személlyel és kellékkel… Csupán egy dolog hibádzik: eltűnt a vőlegény. Így aztán nincs mit tenni: a szörnyen festő bajtársak a hiányzó keresésére indulnak.

Remek felvezetés, innen aztán mindent ki lehet hozni a sztoriból, és az alkotók ezt meg is teszik. Hihetetlen pörgés kezdődik, és ahogy tisztulnak az emlékek, egyre vadabb szituációkba keverednek. Feltűnik az önmagát alakító Mike Tyson, egy rúdtáncos kismama, egy meleg kínai maffiózó, néhány dilinyós zsaru, és még sokan mások.

Az alkotók remekeltek. Pörög a film, gyorsak a vágások, hihetetlenül ülnek a poénok, remek az aláfestő zene, bizony egyetlen percet sem hagynak a nézőnek. Még az előző poéntól csorog a könnyünk, de már szakadunk a röhögéstől a következőn. Komolyan mondom: annyi poén sziporkázik a filmben, hogy nem elég egyszer megnézni, mert fel sem tudjuk fogni, mi zajlik.

A színészek java részt előttem ismeretlenek voltak, de talán épp ettől remek az egész. Nem nyomja őket a nagyság felelőssége, egyszerűen ökörködhetnek szabadon – és ki is hozzák ebből, amit lehet. Az olcsó független film titkát nehéz megfejteni. Talán csak annyira, hogy minden a helyén van. Mindenki remekül játszik. Annyira idióta az egész, hogy az már fáj. Nem véletlen, hogy hihetetlen kasszasikert aratott.

2009 legfrenetikusabb vígjátéka! Kötelező darab, de egyszer tényleg nem elég megnézni…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!

Karácsony, 2003

2003.12.23. – Karácsony 2003.

A lépcső tetején állok, csak nézem a kis teret. A padon ülök, csak nézem a lépcsőt a főbejárat előtt. Az ablakhoz támaszkodom, csak nézem a padokat az épület előtt.

Hideg van, borsódzik a hátam. Hideg van, meglátszik a leheletem. Hideg az ablaküveg, ahogy homlokom neki támasztom.

Állok, zsebre dugott kézzel, csak fürkészem a kihalt tájat. Ülök, dideregve a padon, csak bámulom a kihalt épületet. Állok az áporodott levegőben, csak nézem odakint a kihalt téli világot.

Hirtelen, talán a semmiből, talán itt volt már korábban is, feltűnik. Lassan, imbolyogva lépdel. Hajléktalan, ruhái szakadtak, piszkosak, arcán borosta, és mély ráncok is, de mosolyog. Talán idiótán, talán keserűen, lassan imbolyog, az épület előtt a kukához megy.

Látom, ahogy közeledik felém, a lépcső tetején állok, nézem, ahogy jön, mosolyog furcsán, és a kukához ér. Nézem, ahogy elbiceg előttem, a padon ülök, lassan csoszogva megy, és közeledik a kukához. Látom, ahogy furcsán húzza a lábát, az ablaknál állok, innen fentről furcsa ez a néma imbolygás, ahogy lassan a kukához ér.

Mosolyog. Mosolyog? Kezében rántott hús darab, egykedvűen rágja, korábbi zsákmány egy korábbi kukából. Arcán lemondó érdeklődés, amint a szemétben matat, gyorsan felméri a helyet, nincsen zsákmány. Arcára kiül a csalódott fáradtság, nem káromkodik, szeme felett óriási vörös seb éktelenkedik, egy korábbi élet emléke.

Állok a lépcső tetején, látom, amint felnéz, de tekintete átsiklik rajtam, felfelé néz, mielőtt tovább indulna. Ülök a padon, látom, amint megáll, felemeli fejét, csak néz az égre, mielőtt tovább indulna. Állok az ablaknál, látom, amint felnéz, mintha tekintete engem keresne itt a sötét ablak mögött, mielőtt tovább indulna.

Állok a lépcső tetején, s várom, hogy megszólít, áldjon meg az ég, segítsek, csak pár fillért. Ülök a padon, s várom, hogy megfordul, rám néz, szól, segítsek, mert nagyon hideg van. Állok az ablaknál, s várom, hogy felemeli a kezét, az ég felé int vele, hogy segítsek, mert ismét nem járt szerencsével.

De nem teszi. Nem int, nem szól, nem átkozódik. Mosolyog. Mosolyog? Keserűen? Fájón? Lemondóan? Csak lassan mozdul tovább. Imbolyog, ahogy kissé húzza az egyik lábát. Piszkosan, megtörten, fáradtan.

Talán tanár volt egykor. Gyermekeket oktatott, nevelt, szerette őket, néha kissé szigorú volt, ilyenkor szamárfület mutattak a háta mögött, de a szerenádkor meleg szóval, friss süteménnyel várta a diákokat. Aztán egy napon megvádolták, hogy olyat tett, amit nem szabad, az emberek elfordultak tőle, már nem kívánt személy volt, akiket barátnak hitt már nem ismerték, s egyszer csak az utcán ébredt egy reménytelen hajnalon.

Talán bányász volt egykoron. Dolgozott keményen, váltott műszakban a föld alatt, keményen, szénporos volt a ruhája, szénporos volt az élete. Aztán egy napon összehívtak mindenkit, vége, már nem éri meg, a technológia meg a költségek, és a tervek sajnos nem úgy alakultak, aztán csak jöttek a számlák, de már nem tudott fizetni, a munkás kéz nem érték, s egyszer csak az utcán ébredt egy reménytelen hajnalon.

Talán a Bizottságnál volt egykoron. Még a régi iskolából került ki, nem is igen értette, mit jelent a káder, régi társ volt csak, elv és baj, mert ezek együtt járnak, de benne lobogott a hit, mert szívvel él az ember, és hitt abban, amit mondott. Aztán egy napon csak kiderült, mégsem fényesek a szellők, mégsem örök az álom, s te mit szereztél, szerezni kellett volna, de már késő, hát, előbb is használhattad volna az eszed, s egyszer csak az utcán ébredt egy reménytelen hajnalon.

Talán szerelő volt, talán kőműves, talán művezető, talán mezőgazdász, talán festő, talán zenész… talán érző lelkű ember.

Talán volt háza, talán lakása, talán albérlete… talán volt otthona.

Talán volt hite, talán emberben, talán Istenben, talán eszmében… talán míg el nem vesztette.

Talán volt barátja, talán szeretője, talán párja, talán testvére… talán családja, míg egyedül maradt.

Mosolyog. Mosolyog? Lassan lehorgasztja fejét, furcsa, néma jelenet. Nem kér, nem vádol, nem szól, nem átkozódik. Csendesen ballag, ruhája piszkos és szakadt, arcán a seb, lábát húzza egy kicsit.

Mögöttem léptek konganak a hatalmas aulában, ahogy a portás csoszog bezárni az utolsó termet. Kialszanak a fények a hatalmas fán, nem csillognak tovább az ezüstös díszek. Csendbe burkolózik az épület. Nem viháncolnak hallgatók, nem sietnek tova oktatók, nem csoszognak a takarítók. Nincs viháncolás, nem hangzik önfeledt nevetés, nem sikítanak a székek, nem dobolnak ideges ujjak vizsgára várva a karfán. Áporodott a levegő, ahogy minden mozdulatlanná dermed. Már mindenki hazament.

Ideje indulni. Fát díszíteni, finom étkeket művészkedni, zamatos borokat behűteni. Ajándékot csomagolni, üdvözlő kártyát írni, tartalmas gondolattal, szeretettel. Megkeresni az ünnepi cd-t, pezsgőt durrantani, ínycsiklandó süteményeket felszeletelni. Állni egy másik szobában, állni emberek között, félretenni dühöt, sértettséget és indulatot, ajándékozni, adni és kapni, mert az öröm.

Ideje indulni. Nem gondolni arra, ami rossz volt, nem gondolni arra, ami fájt, nem gondolni arra, aki bántott, nem gondolni arra, aki elment. Nem gondolni árulásra, nem gondolni semmire már. Nagyvonalúan legyinteni, ez is megvolt, mondani mosolyogva, lesz ez még így se, mondani mosolyogva, a következő jobb lesz fogadkozni mosolyogva.

Ideje indulni. Tovább lépni, emelt fővel, egyenes derékkal, eltemetni a múltat, békével imádkozni azokért, akik már nem lehetnek itt, szeretettel gondolni azokra, akik voltak, akik ott voltak, akik támogattak, akik erőt adtak, akik bizalmat adtak. Rájuk gondolni, rájuk emlékezni. Gyertyát gyújtani, nézni a lángot, amint táncol a sötétben, beszívni a nehéz fűszerek illatát, új hitet meríteni a szeretetből.

Sötét csend borul az illusztris épületre. Már csak az ünnepi fények világítanak a tetőn. A padok közt lassan elcsoszog a furcsa alak, már csak körvonalai látszanak. Éppen szemben óriásplakát mesél a kis gyufaárus lányról. Emlékeztet, hogy adni kell, mert adni jó. Karácsony közeleg, illata a levegőben, jeges a hideg, a kis gyufaárus lány csak néz a plakátról.

Béke Veled! Szél hozott, szél visz el. Isten Veled.

Merlin

Branco Steak House

Cím: H-2030. Érd, Balatoni út 13.
Asztalfoglalás: (+36) 23-367-025
Látogatás: 2009.11.16
Honlap: www.branco.hu

1. Külcsín: A régi balatoni út (70-es) mentén Érd szélén található a Vadnyugatot idéző tanya. Az út mentén, sőt már saját parkolójában is könnyedén és ingyen megállhatunk autónkkal. Hogy milyen csodásan megy az üzlet, azt bizonyítja, hogy néhány éve egy új szárnyat kellett az étteremhez építeni.

2. Belbecs: Igazi Vadnyugati helyen találjuk magunkat, épp olyan minden, mintha egy western film díszletében ülnénk. Minden fából van, az asztalok, a kényelmes székek és az azokat elválasztó karámszerű kerítések. Körben tehenek kikészített bőre, de a képek és az étlap is a cowbojokat idézi.

3. Étkek: Itt minden nagyon finom, és csodás a választék. Említést érdemel az előételek között a padlizsán krém, mely egészen könnyű és krémes. Aztán van kacsa, csirke, hal meg sok más finomság, de a fő attrakciót minden bizonnyal a névadó steak-ek jelentik. Ezek választéka pazar, elkészítésük egészen egyedi. Világjáró pilóta barátaim esküsznek, hogy München után itt adják Európa második legjobb steakjeit. Biztos igaz, de én ennél jobbat a műfajban még nem ettem. Különösen finomak a mártások és szószok is. Ki kell emelnem kedvencemet: a konyakos meggyel dúsított barnamártást, mely egészen egyedi ízvilágot ad a porhanyós húsnak… Valószínűleg igen finomak az édességek is, bár ezeket csak a különösen nagy bendőjűek tudják megkóstolni…

4. Italok: Dicséretesen széles választékot találunk pálinkákból és remek borokból. Egészen különleges ízeket kóstolhatunk meg ágyas és mézes változatban is. De a hagyományos üdítők és italok is bőven megtalálhatóak a polcokon.

5. Szerviz: Elképesztően profi és megbízható a csapat. Körülbelül 15 éve járok már ide, de szinte teljesen ugyanazok a felszolgálók, ez pedig sokat elárul a hely szellemiségéről. Ráadásul nemcsak udvarias és előzékeny mindenki, de értik is munkájukat: az ajánlott bor tökéletesen illeszkedett a választott ételekhez.

6. Árak: Felsőbb kategóriásak az árak, de az adagok mérete és minősége bőven kárpótol mindenért.

7. Értékelés: Nagyon kényelmes hely, tökéletes épp úgy baráti vacsorára, mint munkahelyi eseményre. Amíg a kiválasztott ételre várunk, elrágcsálhatjuk az asztalra tett kosár mogyorót és kortyolhatunk egy finom aperitifet, aztán jön a Lukulluszi lakoma… Aki egyszer betette ide a lábát garantáltan törzsvendég lesz!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 10 pont – Mennyei!