2002.10.22. MÜTFI - A Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának diákújsága
Reality trilógia 3/1. rész
Ez egy ilyen év. Ilyen szavazgatós. Szavazgatunk befelé. Szavazgatunk kifelé. Előbb a Parlamentbe. Vérre menően. Királydrámákkal telítve. Izzadtságszagú mosollyal. Keserédes kínnal. Hazugsággal. Majd az önkormányzatokba. Tisztaság. Közbiztonság. Fekvőrendőr. Leleplezések. Meghazudtolások. Rágalmak. Ígéretek. (Most komolyan, a parlagfüvet is kiirtják, ugye?) Szavazgatunk. Tétre. Helyre. Befutóra.
Szavazgatunk. A kukkolós műsorba. Műsorból. Esténként: 30.000+ sms. 16-55 Forintjával. Bomba üzlet. Bamba nép. Valóság Show – hirdeti magát. Az egyetlen. Csak itt. Csak önöknek. Csak most. A testvér mindent lát! Esténként perverz módon, élőben bámuljuk az összezárt csodát. Ló Béla rettenetes hátsó fertályát. Brünn Hilda nimfomániáját. Lutz Gizi agyalágyulását. Buga Jakab büdös lábát. Még szerencse, hogy szagot nem közvetít a csatorna. (Most komolyan, mikor lesz már „ríl eksön”?) Majd bekiabálhatsz, hogy ki kit kivel hányszor hová és miért és végre már miért nem élőben durr he de még a kecskét is!
Mindez nem új számodra. Történelmileg így alakul. 3 évesen kukkolod a nagyit a kulcslyukon át. 5 évesen kukkolod az óvónéni szőrös lábát. 8 évesen kukkolod a pisze Marcsit a tornaóra előtt az öltözőben. 15 évesen kukkolod a csajokat a Széchenyi fürdő kabinsorán. 21 évesen kukkolod a bögyös Macát a „pípsóban”. 34 évesen kukkolod a szomszéd lányát kapud alatt tapizó hippit. 43 évesen kukkolod a nejed, amint lelép a gyerekkel. 65 évesen kukkolod a pénzespostást. Kukkolós nemzet vagyunk. Gazdag sereg fegyverkezik, szegény sereg öltözködik. A miénk meg kukkolja a valóságot.
Most mindez házhoz jön. Esténként, élőben, a te lakásodban. Csak ülsz a doboz előtt, teszed az arcba a fokhagymás fasírtot meg a hideg tökfőzeléket, és izgulsz az egyetlen valóságon. (Most komolyan, hát csak úgy beszellentesz ide a szobába, hát milyen dolog ez, hát, dürhő vagy te, vagy mi?) Mire befalod a csokitortát, ledöntöd a második hubit, lezajlik a ma estére jutó konfliktus. (Most komolyan, müzlit akarol enni, akkor mennyé legejjé füvet, mer én húsevő vagyok, egy ragadozó állat!)
Akarsz csatlakozni? Csak múlj el 18! (Most komolyan, az alatt tényleg büntetik?) Csak ne múlj el 40! (Most komolyan, ha sokáig nézed, nem is fogsz?) Csak légy egészséges! (Most komolyan, ha senki sem az ebben a buliban, akkor neked miért kell?) A többi mindegy! Mi van? Perverz vagy? Kiváló, még 10 néző! Ocsmány vagy? Kiváló, még 10 sms! (180/db) Bunkó vagy? Kiváló, még 10 bekiabáló! (240/perc) Lehetsz rettenet, borzadály vagy csak szimplán retek. Semmi se számít! Egyszer élünk, akkor is minek? (Most komolyan, ronda és finom, hát a hurka szebb?) A fő, hogy ezen a csatornán fokozd az indulatokat. (Most komolyan, a csatorna az olyan, mint a kanális és ugyanaz is folyik benne?)
Nézed a magyar valóságot. A szövőnőt, aki éjszakai műszakban nyomja, aztán bezuhan a pezsifürdibe. A tanárt, aki hazulról viszi a krétát, aztán felhúzza a szegecselt bőrszerkót korbáccsal kezében. Az ápolónőt, aki kimossa a kacsát, aztán fördőruciban áll a masszírozós zuhany alá. A katonatisztet, aki vezényli a bandériumot, aztán rácuppan a kecske tőgyére. A vasutast, aki silbakol a vágány mellett, aztán beugrik a Porschéba, hogy élvezze magát. Magát a műsort. A BKV ellenőrt, aki kevésbé lepusztult, mint a sarki csöves, aztán csak tömi arcába a müzlis ságaselyemsonkát…
Nézed a magyar valóságot. Mely tűr, tilt, támogat. Egykoron nagynevű, lealkonyult média sztár csökkent elmebéli frissességgel enyhén vitriolos bifiduszefenzisz szagú lehelettel. Való-ságsó, való-műsor, való-szereplők. Élő show. Lájvsó, ahogy a művelt keletberlini mondja. Élettársak – egy pár, amelynek csak az egyik fele kapja be a szellemi kábszert. A másik fele kapja be. (Most komolyan, akkor no sex van?)
Nézed a magyar valóságot. Mütfösök. Rambó: Mi is akarunk ilyet! A kollégiumban! Összezárjuk, akik utálják egymást! Micsoda buli, je-jeee-jeee.
Nézed a magyar valóságot. Tantónéni. Intelligens. Ez nem a valóság. Érvel. Magyaráz. Bizonyít. Mint a sűrűségfüggvényt szokta. Tegyük fel. Leugatják.
Nézed a magyar valóságot. Fintorka. Szeretjük. Közülünk való. Kedves. Érzelmes. Értelmes. Szabadságjogok. Leugatják. (Most komolyan, azér’ mer’ szöszi vaaagy, még elég intelligensen fogalmazó’…) Hát igen, aki végzett azzal a fránya nyóc osztállyal…
Nézem a magyar valóságot. De ezt már nem hiszem el. Susi melcsim zsebéből előkapom a mobilt, vadul nyomkodom. Fintorka. Észrevetted, hogy téged itten lecédáztak?! Á, nem jött el az eredeti, beugrottam. Szerep volt, ezt kellett tennem. Tantónéni. Te vagy a fény a lámpagyárban! Á, sokkal több, keményebb, harcosabb lett volna, de nem engedték. Szerep volt, ezt kellett tennem. Rambó. Elmentek otthontól? Á, kamu az egész, persze, hogy eszünk ágában sincs. Szerep volt, ezt kellett tennem. Ja, és az élettársak is szerepet játszottak, két napig gyakorolták a produkciót. A no sex talán igaz… Átverés? Á, dehogy. Média. Magyar média. MGM (EmDzsíEm). Magyar Gagyi Média. Csak itt. Csak önöknek. Csak ma. Nehogy elmenj!
Nézed a magyar valóságot. Az egyetlent. A Nagy Testér meg téged néz. Nézitek egymást. Hányás. Valaki böfög. Mórusz Tamás, Orwell és Huxley szégyenkezve forog a sírjában. Csak a bolond mulatságos. Ahogy távoztában integet. Hogy majd ír. Te meg kimész a kamrába. Behozod a kötelet. Szükség lehet rá. Kimész a konyhába. Behozod az abált zsírszalonnát. Még meleg. Szükség lehet rá. Kezdődik az éjszakai összefoglaló…
Nézem a magyar valóságot. Ahogy a jó öreg Hobo énekelte: „Ez van. Ez jutott.” Másnak. S nekem? Nekem ideje abbahagyni az agyalást. Ideje hozzálátni a Menedzsment alapokhoz. Mert jön az ZH. Az ám a valóság! Az egyetlen. S ha elbukom, Henkey tanár úr rendez nekem olyan kiszavazó showt, hogy attól koldulok. Nincs lakás. Nincs pénz. Nincs utazás. Repülés van. Nincs sztárvendég, se Romantic zenekar. Nem hívja anyámat. Nem is emlegeti. Csak annyit mond: újrajátszhat. Rideg valóság. Az igazi.
Merlin
Ez egy ilyen év. Ilyen szavazgatós. Szavazgatunk befelé. Szavazgatunk kifelé. Előbb a Parlamentbe. Vérre menően. Királydrámákkal telítve. Izzadtságszagú mosollyal. Keserédes kínnal. Hazugsággal. Majd az önkormányzatokba. Tisztaság. Közbiztonság. Fekvőrendőr. Leleplezések. Meghazudtolások. Rágalmak. Ígéretek. (Most komolyan, a parlagfüvet is kiirtják, ugye?) Szavazgatunk. Tétre. Helyre. Befutóra.
Szavazgatunk. A kukkolós műsorba. Műsorból. Esténként: 30.000+ sms. 16-55 Forintjával. Bomba üzlet. Bamba nép. Valóság Show – hirdeti magát. Az egyetlen. Csak itt. Csak önöknek. Csak most. A testvér mindent lát! Esténként perverz módon, élőben bámuljuk az összezárt csodát. Ló Béla rettenetes hátsó fertályát. Brünn Hilda nimfomániáját. Lutz Gizi agyalágyulását. Buga Jakab büdös lábát. Még szerencse, hogy szagot nem közvetít a csatorna. (Most komolyan, mikor lesz már „ríl eksön”?) Majd bekiabálhatsz, hogy ki kit kivel hányszor hová és miért és végre már miért nem élőben durr he de még a kecskét is!
Mindez nem új számodra. Történelmileg így alakul. 3 évesen kukkolod a nagyit a kulcslyukon át. 5 évesen kukkolod az óvónéni szőrös lábát. 8 évesen kukkolod a pisze Marcsit a tornaóra előtt az öltözőben. 15 évesen kukkolod a csajokat a Széchenyi fürdő kabinsorán. 21 évesen kukkolod a bögyös Macát a „pípsóban”. 34 évesen kukkolod a szomszéd lányát kapud alatt tapizó hippit. 43 évesen kukkolod a nejed, amint lelép a gyerekkel. 65 évesen kukkolod a pénzespostást. Kukkolós nemzet vagyunk. Gazdag sereg fegyverkezik, szegény sereg öltözködik. A miénk meg kukkolja a valóságot.
Most mindez házhoz jön. Esténként, élőben, a te lakásodban. Csak ülsz a doboz előtt, teszed az arcba a fokhagymás fasírtot meg a hideg tökfőzeléket, és izgulsz az egyetlen valóságon. (Most komolyan, hát csak úgy beszellentesz ide a szobába, hát milyen dolog ez, hát, dürhő vagy te, vagy mi?) Mire befalod a csokitortát, ledöntöd a második hubit, lezajlik a ma estére jutó konfliktus. (Most komolyan, müzlit akarol enni, akkor mennyé legejjé füvet, mer én húsevő vagyok, egy ragadozó állat!)
Akarsz csatlakozni? Csak múlj el 18! (Most komolyan, az alatt tényleg büntetik?) Csak ne múlj el 40! (Most komolyan, ha sokáig nézed, nem is fogsz?) Csak légy egészséges! (Most komolyan, ha senki sem az ebben a buliban, akkor neked miért kell?) A többi mindegy! Mi van? Perverz vagy? Kiváló, még 10 néző! Ocsmány vagy? Kiváló, még 10 sms! (180/db) Bunkó vagy? Kiváló, még 10 bekiabáló! (240/perc) Lehetsz rettenet, borzadály vagy csak szimplán retek. Semmi se számít! Egyszer élünk, akkor is minek? (Most komolyan, ronda és finom, hát a hurka szebb?) A fő, hogy ezen a csatornán fokozd az indulatokat. (Most komolyan, a csatorna az olyan, mint a kanális és ugyanaz is folyik benne?)
Nézed a magyar valóságot. A szövőnőt, aki éjszakai műszakban nyomja, aztán bezuhan a pezsifürdibe. A tanárt, aki hazulról viszi a krétát, aztán felhúzza a szegecselt bőrszerkót korbáccsal kezében. Az ápolónőt, aki kimossa a kacsát, aztán fördőruciban áll a masszírozós zuhany alá. A katonatisztet, aki vezényli a bandériumot, aztán rácuppan a kecske tőgyére. A vasutast, aki silbakol a vágány mellett, aztán beugrik a Porschéba, hogy élvezze magát. Magát a műsort. A BKV ellenőrt, aki kevésbé lepusztult, mint a sarki csöves, aztán csak tömi arcába a müzlis ságaselyemsonkát…
Nézed a magyar valóságot. Mely tűr, tilt, támogat. Egykoron nagynevű, lealkonyult média sztár csökkent elmebéli frissességgel enyhén vitriolos bifiduszefenzisz szagú lehelettel. Való-ságsó, való-műsor, való-szereplők. Élő show. Lájvsó, ahogy a művelt keletberlini mondja. Élettársak – egy pár, amelynek csak az egyik fele kapja be a szellemi kábszert. A másik fele kapja be. (Most komolyan, akkor no sex van?)
Nézed a magyar valóságot. Mütfösök. Rambó: Mi is akarunk ilyet! A kollégiumban! Összezárjuk, akik utálják egymást! Micsoda buli, je-jeee-jeee.
Nézed a magyar valóságot. Tantónéni. Intelligens. Ez nem a valóság. Érvel. Magyaráz. Bizonyít. Mint a sűrűségfüggvényt szokta. Tegyük fel. Leugatják.
Nézed a magyar valóságot. Fintorka. Szeretjük. Közülünk való. Kedves. Érzelmes. Értelmes. Szabadságjogok. Leugatják. (Most komolyan, azér’ mer’ szöszi vaaagy, még elég intelligensen fogalmazó’…) Hát igen, aki végzett azzal a fránya nyóc osztállyal…
Nézem a magyar valóságot. De ezt már nem hiszem el. Susi melcsim zsebéből előkapom a mobilt, vadul nyomkodom. Fintorka. Észrevetted, hogy téged itten lecédáztak?! Á, nem jött el az eredeti, beugrottam. Szerep volt, ezt kellett tennem. Tantónéni. Te vagy a fény a lámpagyárban! Á, sokkal több, keményebb, harcosabb lett volna, de nem engedték. Szerep volt, ezt kellett tennem. Rambó. Elmentek otthontól? Á, kamu az egész, persze, hogy eszünk ágában sincs. Szerep volt, ezt kellett tennem. Ja, és az élettársak is szerepet játszottak, két napig gyakorolták a produkciót. A no sex talán igaz… Átverés? Á, dehogy. Média. Magyar média. MGM (EmDzsíEm). Magyar Gagyi Média. Csak itt. Csak önöknek. Csak ma. Nehogy elmenj!
Nézed a magyar valóságot. Az egyetlent. A Nagy Testér meg téged néz. Nézitek egymást. Hányás. Valaki böfög. Mórusz Tamás, Orwell és Huxley szégyenkezve forog a sírjában. Csak a bolond mulatságos. Ahogy távoztában integet. Hogy majd ír. Te meg kimész a kamrába. Behozod a kötelet. Szükség lehet rá. Kimész a konyhába. Behozod az abált zsírszalonnát. Még meleg. Szükség lehet rá. Kezdődik az éjszakai összefoglaló…
Nézem a magyar valóságot. Ahogy a jó öreg Hobo énekelte: „Ez van. Ez jutott.” Másnak. S nekem? Nekem ideje abbahagyni az agyalást. Ideje hozzálátni a Menedzsment alapokhoz. Mert jön az ZH. Az ám a valóság! Az egyetlen. S ha elbukom, Henkey tanár úr rendez nekem olyan kiszavazó showt, hogy attól koldulok. Nincs lakás. Nincs pénz. Nincs utazás. Repülés van. Nincs sztárvendég, se Romantic zenekar. Nem hívja anyámat. Nem is emlegeti. Csak annyit mond: újrajátszhat. Rideg valóság. Az igazi.
Merlin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése