Aldente Bistro Italiano

Cím: H-1117. Budapest, Október 23-a utca 8-10. (Allee Üzletközpont)

Asztalfoglalás: (+36) 20-779-3356

Látogatás: 2011.02.22.

Honlap: www.aldentbistro.hu

1. Külcsín: Kriszta szerint már régóta nyitva van ez az olasz étterem, de olyannyira el van dugva az Allee hátsó traktusában, hogy jómagam eleddig fel sem fedeztem. Szerencsére Anti és Kriszta szemfülesebbek voltak… Télen bent, nyáron kint is leülhetünk, érdemes odafigyelni az apró üvegajtóra, mely mögött egy igen kellemes étterem vár ránk.

2. Belbecs: Az egész belső dekor Itáliát idézi, méghozzá mesterien. Az erős mediterrán színek, a spaletták mögé rejtett világító testek, a középen elhelyezett szekér a hordóval mind-mind olaszos hangulatot teremt. Zseniális gondolat a fejünk fölött „kötélen száradó focista mezek” látványa, ettől már szinte ott is érezzük magunkat.

3. Étkek: Az étlapon megtalálható minden, ami egy olaszos helyhez illik. Szép a választék halakból és egyéb tengeri lényekből, végre elértük ezt a szintet kis hazánkban is. „Tészta kedd” akció lévén maradtam a pastáknál. Előételként speck sonkával és sajttal töltött kagylótésztát kértem sajtmártással, ami azonnal remek választás volt. Ezután fussilit borjúval, aszalt paradicsommal és juhtúróval, ez már egyenesen mennyei! Barátaim a pizzákat tesztelték, ezek szinten nagyon finomak voltak. Végül a desszertek közül a pannacotta krém mellett voksoltunk csokoládé öntettel…hmmm… Ez valami egészen elképesztően könnyű volt, a csoki enyhén kesernyés, csodás lezárás egy remek vacsorához! Sajnos még sokszor vissza kell jönni, mert nagyon sok ígéretes fogás van az étlapon…

4. Italok: Az üveges üdítők közül kiemelkedik a házias limonádék választéka. A sörök épp rendben vannak, a borok választéka azonban dicséretesen széles! Szintén dicséretet érdemel a pálinka választék! A végén persze ajándék limonchelló-t kaptunk, sajnos én vezettem…

5. Szerviz: Fiatal csapat, akik gyorsak és udvariasak. Amint kiürül a tányér, már tűnik is el az asztalról, ez nagyon hatásos. Külön ki kell emelni, hogy pincérünk bátran ajánlotta a fogásokat: konkrétan lebeszélt az általam eredetileg választott ételről, és segített a jó választásban. Ezt ma sajnos ritkán tapasztalhatjuk meg (főleg, hogy az utóbb választott étel olcsóbb volt, mint az eredeti…), pedig ez az igazi érték, hiszen így lehet megbízni a személyzetben…

6. Árak: Középáras étterem, hárman fizetünk 12.000,- Ft-t. De figyelemre méltóak az akciók: ha interneten foglalunk asztalt, az már 20% kedvezményt jelent, a hétfői pizza és a keddi tészta nap pedig 30% kedvezményt biztosít az említett fogásokból. Így sokkal kedvezőbb árakon lehet egy kellemes vacsorát elfogyasztani.

7. Értékelés: Nagyon kellemes környezetben egy jót beszélgettünk, és közben pazarul jól laktunk. Mi mást várhatunk el egy étteremtől? Az igazi olasz ízek szerelmeseinek nagyon ajánlom a helyet, mottóként pedig legyen szabad pincérünket idézni: „Igazi Lasagnát csak Olaszországban lehet enni. Mi azért mégis csak Budán vagyunk… De már majdnem ott…”

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 8 pont - Remek

New York, I Love You

Színes, feliratos, francia-amerikai romantikus film, 103 perc, 2008

Rendező: Mira Nair, Shekhar Kapur, Randall Balsmever, Fatih Akin, Brett Ratner, Natalie Portman, Joshua Marston, Wen Jiang, Shunji Iwai, Allen Hughes, Yvan Attal

Főszereplők: Natalie Portman, Orlando Bloom, Hayden Cristensen, Julie Christie, Bradley Cooper, Robin Wright Penn, Chris Cooper, Shia LaBeouf, Ethan Hawke, John Hurt, Maggie Q, Qi Shu, Eli Wallach, Saul Williams, Burt Young

Minden évben van Valentin nap környékén egy film, amiben igen sok nagy nevű szereplő játszik, inkább vagy kevésbé összefüggő kis történetekben, melyek leginkább romantikusak és a szerelem állapotáról szólnak. Nos, az idei film elég furcsára sikeredett…

Elég a stáblistára tekinteni: rengeteg rendező alkotott a filmben, így aztán igen sok nagyon rövid villanásból áll a film. Ezek jórészt önálló mesék, vagy inkább gondolatok, melyek laza láncot alkotnak, és az egyetlen közös pontjuk New York, amely a tipikus amerikai álom és a szerelem megtestesítője. Annyival több ez a film elődeinél, hogy itt egyes szereplők visszatérnek és egy másik történetben is megjelennek, de ettől még nem lesz kötődés a villanások között.

Ahány mese, annyi féle rendezői gondolat, annyi fényképezési technika és zene. Mégis, valahogy nem zavaró ez a sokszínűség és kapkodás. New York, a lüktető óriás épp elég hátteret ad a kis történeteknek, melyek valóban sokszínűek. Van köztük egyszerűen megérthető vicces, mélyen elgondolkodtató drámai, hirtelen gyomorba vágó halálos, sőt egészen érthetetlen is. Sok mese, sok történet, sok világ, sok vallás, sok ember – mind a Nagy Alma területén…

A színészek jók. Tekintve a jelenetek rövidségét, ne számítsunk mindent áttörő elemi alakításokra. Ne várjuk a csodás tehetségek megvillanását. Itt most egy raklap sztár szórakozik, fel-felvillanva a vásznon. Legtöbbjüket fel sem lehet ismerni a kiváló sminkesek munkája nyomán… Nem tudok valakit kiemelni. Általában a fim egész végig ugyanazt a színvonalat hozza, nincsenek kiugrások…

Részenként tehát jó minden. Néhol mosolygunk, néhol gondolkodunk, néhol könnyekkel küszködünk… Összességében azonban csalódás a film. Nincs igazi áttörés, nincs nagy igazság, csak

laza sztorik egymás mellett. Valahogy kimaradt belőle a só, ami összefogta az „Igazából szerelmet” és a többi hasonló filmet. Nem mondom, helyes emberek bolondoznak itt, de ennél többet, jóval többet vártam a darabtól.

Az első bálozós fiú sztorija aranyos, az étterem előtt dohányzó párosé ütős. De például az idősödő énekesnő meséje nehezen értelmezhető… Sok az üresjárat, az olyan villanás, amivel nem tudunk mit kezdeni. A lelkizős meséket az idő rövidsége miatt nem igazán lehet értelmezni…

Ennyi. Ebben a filmben ennyi van. Mikor hazamegyünk, és átgondoljuk, talán megérthetünk még egy-egy mozzanatot, de nem hiszem, hogy ennyit érdemes rászánni a dologra. Nézhető, de uncsi alkotás, egy-két jó poénnal. Ebből sokkal többet kellett volna kihozni.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes

Fekete hattyú

(Black Swan)

Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 108 perc, 2010

Rendező: Darren Aronofsky

Főszereplők: Natalie Portman, Mila Kunis, Vincent Cassel, Barbara Hershey, Winona Ryder

Még csak február van, de sorra érkeznek kis hazánkba a remek filmek. A Fekete hattyú különleges darab: Natalie Portman elnyerte a Golden Globe és a Bafta legjobb női alakítás díját, és az Oscarra is ő az esélyes jelölt. Így aztán nem kis várakozással ültem be a moziba.

Darren Aronofsky nagy dobásra készül. iszonyú erős kezdés után alig egy pár perc után máris a történet közepén vagyunk: bepillanthatunk a színpad világába… Olyan titkok háza ez, melyet mindig szerettünk volna megismerni, de hát épp attól csoda, hogy olyan sejtelmes… Nos, Aronofsky tovább építi a mítoszt, nem is akárhogy!

Nina balerina. Édesanyja mellett él, aki szolgálja, vagy uralkodik rajta, ki tudná megmondani a helyes választ. Persze ő a meg nem értett művész, aki – épp lánya miatt – feladta a karriert. Megsínylett boldogságát lánya istápolásában találja meg… Aki teljesít, tökéletesen, mint mindig. Az új évadot a Hattyúk tava bemutatásával kezdi a társulat. Megy a harc a szerepekért, miközben Beth, a kiöregedett balerina kénytelen átadni a terepet a feltörekvő ifjúságnak… Nina harcol a főszerepért, de a társulat mindenható ura Leroy nem bízik benne: a Fehér hattyú eljátszásának tökéletessége nem kérdés, de a Fekete hattyút életre kelteni, ahhoz olyan tűzre és vágyakra van szükség, melyeket tükör előtt megtanulni nem lehet… Feltűnik a színen Lily, aki épp ellentéte Ninának: tüzes és spontán. A lányok barátnők, vagy ellenségek, szeretők vagy versenytársak, ez szinte percenként változik. Ahogy közeleg a nagy nap, egyre fokozódik az élet, Nina küzd a világgal, de elsősorban önmagával, és a szerep lassan felemészti a törékeny balerinát. Végül elérkezik a bemutató, és elképesztő katarzison megyünk át, az idegek eddigre már pattanásig fokozódtak…

Aronofskyt eddig is kedveltem, de most Mesterré lépett elő a szememben. Elképesztő tudatossággal meséli el a felnőtté válás, és újjá születés történetét. A fényképezés egészen különös, a változó aspektusok, tempók és világítások megfelelően fokozzák a feszültséget. A vágó is remekel, nem hiába van egy rakás díjra jelölve. A zene elsősorban a Hattyúk tavának motívumaiból áll, és a csodás dallamok a végletekig fokozzák felindultságunkat… Több komolyzenét kéne hallgatnom, az biztos.

A szereplő választás elképesztően jól sikerült. Barbara Hershey a csalódott anya szerepében zseniális, minden arc rezdülésében ott a fájdalom. Winona Rydert fel sem ismertem, a sminkesek olyan tökéletes munkát végeztek… Vincent Cassel pedig remek, mint eddig is minden szerepében. A Mester szerepe tökéletesen illik hozzá: franciás sármja épp eladja nekünk a zseniális művész figuráját. Mila Kunis tökéletes Lily szerepében. Épp olyan gyönyörű, hogy az bosszantó legyen, épp olyan tökéletes, hogy az fájjon, épp olyan laza, hogy az irigylésre méltó legyen… Nagyon tehetséges, még sok filmben szeretném viszontlátni. Ez a négy színész összesen adja a keretet a történethez, mindegyikük remekel, és ez teremt játékteret Natalie Portmannak. Aki briliáns tehetséggel éli meg Nina szerepét. Sokszor láttuk eddig is, aranyos volt, meg kedves, meg minden ilyesmi. De most valami újat látunk a vásznon: egy elképesztően érett, zseniális színésznőt, aki olyan élethűen játszik, hogy az borzongató. Nina félelmei, fájdalmai, küszködései olyan elemi erővel jelennek meg a vásznon, hogy azt sokszor nézni is fáj. Portman minden díjat megérdemelt, nem tudom elképzelni, hogy az Oscart másnak adják. A kislány felnőtt bizony, és megdöbbentően jó színésznő lett!

Aztán elérkezik a végső állomás, a Bemutató. Mindenki ott van, és az érzések elszabadulnak, hogy az utolsó képsorokban apokaliptikus katarzist élhessünk át. Az alkotók jéghideg fejjel építik fel a történetet. Valóság és álom keveredik, szinte mi sem tudjuk, mikor mit látunk. Az utolsó pillanatok döbbenete aztán hirtelen megszakad. Rég láttam ilyet: már percek óta megy a vásznon a stáblista, de a nézők mozdulatlanul, lélegzet visszafojtva ülnek a sorokban, hátha a feliratok után lesz még egy snitt, amely megmagyarázza, mit látunk. Mi is a tökéletesség értelme? De nem, a mesének vége, így a Mester ránk bízza, hogyan értelmezzük a látottakat. A választ nem a vásznin leljük meg, hanem valahol mélyen a lelkünkben, vagy még inkább a szívünkben… Igen, ott valahol él az igazság, ott valahol tudjuk a választ: mit is jelent tökéletesnek lenni.

Elképesztő filmes katarzis, zseniális szereplők, csodálatos alakítások, briliáns mestermű. Nem kérdés a 10 pont. Ezt mindenkinek látni, vagy inkább átélni kell. Aztán gondolkodni. Sokat. Magunkon. Ezért érdemes moziba menni. Köszönöm!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!