A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

(Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides)

Színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 137 perc, 2011

Rendező: Rob Marshall

Főszereplők: Johnny Depp, Penélope Cruz, Geoffrey Rush, Ian McShane, Kevin McNally, Sam Claflin, Astrid Berges-Frisbey, Stephen Graham, Gemma Ward

Nagyon messze van már az eredeti mese, amikor Jack Sparrow a Fekete Gyöngy kapitányaként borzolta Őfelsége személyzetének idegeit. Azóta eltűntek az eredeti szereplők, ködbe veszett az eredeti sztori, de kit érdekel ez ma: Johnny Depp szemeivel ma is meg lehet tölteni a mozit – immár negyedik alkalommal.

A sztori mintha letisztultabb lenne. Mindenki a Fiatalság Forrását keresi. Kalózok, spanyolok és az Angol Király képviselői. Márpedig a kulcs a mi jó öreg Jack kapitányunk, aki ismeri az utat. Persze ez kevés. Ezért feltűnik Angelica a kapitány szerelme, aki történetesen ismeri a ceremóniát, és hogy-hogy nem, kicsi a világ, ő Fekete Szakáll lánya. Aztán jön még Barbossa kapitány, aki elvesztette hajóját, és üldözi Fekete Szakállt. Meg jönnek a spanyolok, róluk nem sokat tudni. Aztán van egy misszionárius, akinek eredete rejtély. Viszont beleszeret az elfogott Szirénbe, aki viszonozza érzelmeit. Szóval kusza a történet, és kicsit sok a szereplő, nehéz visszaemlékezni, kit mi hajt. De ezt a filmet nem ezért szeretjük…

Rob Marshall ismeri a trükköket. Elképesztő látványvilágot teremt, a sminkeseknek szerintem kijár az idei Oscar. Filmje szépen fényképezett, remekül koreografált és rendkívül akció dús – ugyanakkor egyáltalán nem erőszakos. Még az élő holtak is kicsit vicces figurák…

A mindent vivő látvány mellett pedig ne feledkezzünk meg a szereplőkről. Mert sztárarádét látunk: a kieső figurák helyett új sztárok jönnek a mesébe. Penélope Cruz mint a mediterrán vérű kalóz kisasszony remekel, ez nem is volt kérdés. Geoffrey Rush és Ian McShane a két rivalizáló kapitány szerepében zseniális. Rondák, kegyetlenek, mégis viccesek. A többi szereplő is rendre hozza a figurát, és mégis sokkal többször mosolygunk, mint izgulunk a remek kis akció filmen. És persze mindenek felett Johnny Depp, aki negyedszer hozza ugyanazt a delíriumos-idióta kalóz figurát, de még mindig vicces, még mindig nézhető. Ennyi? – fordulok Juditkához, aki aléltan mosolyog: Hallod, ezekért a szemekért bármit végig néznék…. Akkor tényleg ennyi…

Záró poén csak a különösen türelmeseknek, mert a kitartóak, akik végig ülik az iszonytatóan hosszú stáblistát, azok kapnak hirtelen még egy utolsó nagyon rövid jelentet, ami viszont nem is lehet más, mint a következő rész ígérete… De ezt csak nagyon kevesen látják.

  

Összességében látványos film, kellemesen akció dús és érzelmes, egyáltalán nem durva – ez a tökéletes családi film, ami a család minden tagjának egyformán szórakoztató. Végül egyetlen gondolat csak Szirénáról: Astrid Berges-Frisbey csókjáért bizony én is belemerülnék a hullámokba…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Ákos: A katona dala - Lemezbemutató koncert

Közreműködő: Ákos, Janicsák Veca

Helyszín: Budapest, Papp László Budapest Sportaréna

Dátum: 2011.05.14.

Ákos Budapesten – 7 év után újra nagy koncerten! Egyszeri alkalom lesz, szóltak a hírek, senki ne maradjon otthon. Szerencsére hallgattunk a figyelmeztetésre, és mintegy 8000 emberrel együtt elmentünk az Arénába, ahol gyakorlatilag telt ház várt minket.

A hírek szerint egy évig készültek a technikai tervek. Nos, köztudott, hogy Ákos hihetetlenül igényes, és mind látványban, mind hangzásban olyat produkál, amit kis hazánkban nem sokan… Nos, ez is igaz lett. A hatalmas színpad egyetlen kivetítő vászonná alakult, elképesztő lámpaerdő és hangfal hegyek gondoskodtak arról, hogy mind a szem, mind a fül tökéletesen jól lakhasson ezen az estén.

Fél kilenckor csaptak a húrokba. Ezúttal nem voltak vonósok, nem volt kísérő zenekar. Csupán 5 fiú, az eredeti banda, és a hangzás is visszatért a korai kezdetekhez: igazi zúzós rockot hallgathattunk… Sorban jöttek a dalok, lemezbemutató koncert lévén sok az új albumról, aztán jöttek sorban a régiek, a még régebbiek és az egészen-egészen régiek. Így hosszú évek óta felcsendült a „Monumentum” és a „Kihalt minden” is, szinte könnyeket csalva a régi rajongók szemeibe.

Ákos elképesztően tehetséges művész, ez nem is kérdés. Van néhány dal, amit hallhattunk az eredeti popos verzióban, majd akusztikusan, később jazz-szvinges feldolgozásban, és most negyedszer kőkemény rock himnuszként ugyanúgy hatnak… na, ilyen dalokat írni, ez a valódi tehetség.

A jelmezek ezúttal a Katona imájához igazodva egyenruha szerűek, a háttérben vetített képek sokszor szürkék, fájdalmasak. Lenyűgöző a látvány és valóban látszik, hogy itt minden részlet át van gondolva.

Aztán jönnek a különleges betétek. Előbb Ákos egy szál gitárral énekli az új lemez balladáit, majd következik a meglepetés: duett Janicsák Vecával. Ákos szokatlanul magasztalja a vendéget, magasra állítja a lécet, aztán egy csodás produkcióval dobbantják meg a rajongók szívét. Elképesztő, hogy ebben is jó… Itt kell megtennem az este egyetlen komoly negatív beszólását: aki Janicsák Veca jelmezét tervezte, azt le kéne lőni. Ilyen idiótán felöltöztetni egy csinos fiatal nőt, az kérem bűn…

Két és fél óráig tartott az előadás. Aztán a rajongók tömege lassan elindult kifelé, és csak azt lehetett hallani: Csodás volt… Hmmm, a régi szép dalok… Fantasztikus…

Ákos vitathatatlanul rendkívül tehetséges, mindig megújulni képes művész, akinek van mondanivalója. Igényesek a szövegei, remek a zenéje – szóljon az bármilyen stílusban… Csodás élmény volt, remek koncert – aki kimaradt belőle, az valóban sajnálhatja, mert a közben rögzített DVD úgysem tudja visszaadni az igazi hangulatot. Azt, amit csak Ákos tud elénk varázsolni… Immár több, mint 20 éve…       

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!

Team Building

Színes, magyar-német játékfilm, 90 perc, 2010

Rendező: Almási Réka

Főszereplők: Nagy Zsolt, Nagy Péter, Fullajtár Andrea, Kamarás Iván, Elek Ferenc, Alexis Latham, Blaskó Péter, Géczi Zoltán, Derzsi János, Vasvári Emese, Szalay Marianna, Varga Mária

A Golden Max cég teljes csapata elvonul az erdő közepére, hogy ott fejedelmi körülmények között csapatot építsen. Az amerikai főnök George és a könyörtelen magyar tréner Krisztina irányításával hivatottak a jelöltek jobb menedzserré válni. Csakhogy a csapatban van Dani, aki nem bírja az egészet és folyamatosan rombolja a programot. Különös viszontlátás, hogy egykori jó barátja is megjelenik, hogy videóra rögzítse az eseményeket. Kettejük között zajlik innentől valami kimondhatatlan konfliktus, homályos utalásokkal a múltra, de e téren nem világosodunk meg, ez a szál belehal a történetbe. Mely inkább a főnök konfliktusairól szól, mert ő bizony osztja az észt és mi kis béna magyarok csak sz*rt tudunk létrehozni. Ellenben alkalmasak vagyunk nyalni, hízelegni, önmagunkat semmibe venni. Mindezt élvezhetjük angolul, hiszen a film nagyobb része angolul játszódik, tekintve az amerikai vonalat…

Almási Réka maga írta a filmet, így rendezőként nem védekezhet azzal, hogy sz*rból nem lehet várat építeni. Így aztán filmje pont olyan lett, mint a forgatókönyv: üres, unalmas, hitehagyott, viszont rendkívül sablonos. Mostanság parodizálni az itt észt osztó amerikai szellemet, bizony már nem aktuális. Sajnos ismerjük a jelen gazdasági helyzetét, így tudjuk, hogy kell vagy sem, az amcsi menedzserek már bizony itt vannak. Viszont mi magyarok már számtalanszor bizonyítottuk, hogy van helyünk a könyörtelen business világban, és bizony a mieink néha jobbak, mint az eredetiek. Ezért aztán a téma igencsak idejét múlt. Viszont nem megy eléggé bele a részletekbe ahhoz, hogy mutasson valami használhatót. E helyett minden harmadik percben a világba kiált valami nagyon hasznos üzleti tanulságot, vagy életbölcsességet. Teszi mindezt hiteltelenül és céltalanul. Unalmas – ennél jobb jelzőt nem tudok mondani.

A zene semmilyen, a fényképezés unalmas, mindkettő illeszkedik a mű színvonalához.

Csupán szegény szereplőket sajnálom. Nagy Zsolt játéka üres, indulatai hamisak – szinte megérdemli, hogy megalázzák a fináléban. Nagy Péter azonkívül, hogy nagyokat néz, nem sokat tesz hozzá a történethez. Alexis Latham az egyik hiteles figura, a jéghideg amerikai szerepében jól játszik. A legjobb alakítás Fullajtár Andreáé, a tréner szerepben, ő valóban hideg és kiszámíthatatlan, az ő alakítása remek. Vicces még Kamarás Iván, aki viccesen hozza karakterét. A többi (egyébként nagyon jó) színészre sajnos olyan karaktereket aggat a rendező, amelyek nem hitelesek, nem eljátszhatóak. Látszik is rajtuk, hogy szenvednek nagyon…

      

Kár ezért a filmért. Először azért,mert csak újabb pofon a magyar filmnek. Ki kíváncsi erre??? Másodszor azért, mert ebből a sztoriból sokkal többet ki lehetett volna hozni. Vicceset is, komolyat is. Ez a film egyik sem… Harmadszor pedig azért, mert elvesztegettem rá 1450,- Ft-ot. Na, ez hiba volt…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 3 pont - Gyatra

Paul

Színes, feliratos, spanyol-francia-angol-amerikai sci-fi vígjáték, 107 perc, 2011

Rendező: Greg Mottola

Főszereplők: Seth Rogen, Simon Pegg, Nick Frost, Kristen Wiiq, Sigourney Weaver, Jason Bateman, Jane Lynch, Bill Hader, Blythe Danner

A Pegg-Frost duó talán nem annyira ismert hazánkban, pedig remek komikus pár. Ráadásul, mikor filmet készítenek, akkor rendszerint egy komplett műfajt parodizálnak ki. Így van ez jelen esetünkben is, amikor a Sci-Fi filmek kapják meg a magukét…

Két lökött angol részt vesz a Comic-Com-on, majd busztúrára indulnak Amerika „űrlényjárta” tájaira. Csakhogy a buli túl jól sikerül, mert valóban találkoznak egy űrlénnyel… Akit Paul-nak hívnak. Paul űrlény… bár kissé furcsa. Dohányzik, füvet szív, szereti az édességet, a tökét vakargatja, és kissé trágáran beszél… De ettől még tagadhatatlanul űrlény. Így aztán FBI ügynökök üldözik a csapatot. Később – nem szándékosan – csatlakozik hozzájuk Ruth, a kicsit béna ám csúnyácska leányzó, ezután már az ő apja is az üldözők táborát gyarapítja… Innentől poéngyilkosság lenne bármit elárulni a történetről…

Mert valljuk be: nem is a történet számít. Tipikus helyzetek, ismerős karakterek, klisék és jól ismert helyzetgyakorlatok villannak fel, közben pedig jó néhány Sci-Fi film, helyzet és karakter kapja meg a magáét. De ezeket a finomságokat csak az igazi rajongók tudják majd értékelni, az átlag néző valószínűleg unatkozik majd kicsit.

Pedig Greg Mottola rendező jó munkát végzett. Kedvesen, kicsit csipkelődve koppint az orrunkra, közben jókat röhögünk, és a bevillanó emlékek miatt kicsit könnybe lábad a szemünk. Jó a zene és jó a fényképezés, a sminkmester remekelt Paul megalkotásával.

Jók a szereplők is. Pegg és Frost kicsit szenvelgős nekünk, de attól még aranyosak. Vajon mi különbek lennénk egy idióta űrlény társaságában…? Jason Batemen félelmetesen jól hozza az ügynököt, Kristen Wiiq pedig tényleg csúnyácska…. De valamennyi karakter színész jó munkát végez, kiemelném a csapos nőt, aki minden western hagyományt parodizál fél perces jelentében… Végül pedig remek ötlet Sigourney Weaver szerepeltetése, aki maga is az SF filmek emblémája lett mára…

Összességében tehát remek kis családi mozi, a sűrű káromkodások miatt gyerekeknek különösebben nem ajánlott, de az ínyenceknek mindenképp figyelmébe ajánlom!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó