X-Men: Az eljövendő múlt napjai

(X-Men: Days of Future Past)

Színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus akciófilm, 131 perc, 2014

Rendező: Bryan Singer

Főszereplők: Hugh Jackman, Michael Fassbender, Patrick Stewart, James McAvoy, Jennifer Lawrence, Evan Peters, Ellen Page, Nicholas Hoult, Shawn Ashmore, Lucas Till, Omar Sy, Peter Dinklage, Halle Berry

A gonosz Trusk professzor épít egy gépet, mely mutánsokra vadászik. Raven megöli a professzort, csakhogy elfogják és az ő változó génjeivel tökéletesítik a mutánsvadász robotot, amely innentől kezdve képes bármihez alkalmazkodni. Megkezdődik a mutánsok kiirtása, végül a maroknyi ellenálló közt egy csapatban menekül Magneto és Xavier professzor is. Utolsó kísérletként a Farkast (aki ugye tulajdonképpen Rozsomák) visszaküldik az időben, hogy rávegye az akkor Professzort és Magnetót, hogy megváltoztassák a múltat… Ez lássuk be: nem egyszerű feladat. Megindul a hajsza, és Raven lesz az események kulcsa…

Bryan Singer most aztán odacsapott. Ez a film még az elhivatott rajongóknak is kemény lecke. Keveredik a két idősík, így aztán folyamatosan figyelni kell, hogy mi az, ami már megtörtént, mi az, ami még nem. Hol is vagyunk, kinek milyen az állapota. Például a Farkas (Rozsomák) még az eredeti csont fegyverével harcol…

Ami bejön: jó az ötlet végül, rengeteg karakter szerepel, gyakorlatilag itt van mindkét szereposztás összes arca. Remek a díszlet, páratlan a smink. A látvány valóban kiváló.

Ami nem jön be: iszonyat bonyolult a sztori, rettentően kell figyelni, ugyanakkor túl sok a szereplő, ezért nincsenek jellemrajzok, nincsenek igazi karakter játékok. Raven motivációiról nagyjából semmit sem tudunk…

Gondolom nagy vihar lesz a film. Mert a végén ugye ugrunk egy hatalmasat az időben, és ez az ugrás vajon mit takar??? Ezt vagy álmodjuk meg, vagy a következő tíz rész anyaga lesz…

Nehéz ítéletet mondani. Jó ötlet, remek kivitelezés a külsőségekben, ugyanakkor bonyolult és nehezen követhető sztori. A rajongókat úgysem lehet eltántorítani, aki viszont még sosem látott X-men filmet, az ne most kezdje, mert esélytelen, hogy egyetlen szót is megértsen ebből a filmből…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont – Jó

Llewyn Davis világa

(Inside Llewyn Davis)

Színes, feliratos, amerikai-francia filmdráma, 105 perc, 2013

Rendező: Ethan Coen, Joel Coen

Főszereplők: Oscar Isaac, Carey Mulligan, Justin Timberlake, John Goodman, Garret Hedlund, Adam Driver, F. Murray Abrahams

1961. február New York. A klubokban pezseg a zenei élet, szinte bárki a mikrofonhoz állhat, hogy megmutassa, mit tud. Llewyn Davis egy szál gitárral nyomja a folk dalokat, de az áttörés nem jön. Egykor duóban sikeresek voltak, de korábbi társa öngyilkos lett (erre csak homályosan vannak utalások), egyedül pedig nem tudja hozni ugyanazt a szintet. Miközben rendületlenül próbálkozik, egy igazi lúzer. Eltaszítja azokat, akik szeretik, nem hallgat az értelmes tanácsokra, csak a saját feje után megy. Igazi vesztes, aki haverok kanapéin alszik, és közben a barátja feleségét csábítja el. Nem képes a változásra, és ez meghatározza a sorsát. Viszontagságos úton Chicagóba megy, hogy majd ott jöjjön a nagy áttörés, de mivel igazi vesztes, ez sem jön össze…

A Coen fivérek csináltak egy igazi amcsi road movie-t. Nem sok minden történik, szépen lassan rajzolják meg Davis vesztes életének körvonalait, miközben jó kis dalokat hallgatunk. Nem az a rohanós film…

Érdekes, mert bepillantást enged egy ma már egzotikusnak tűnő korba. Ugyanakkor lassú és szentimentális, ha reménykednénk is, hogy a meg nem értett zsenit végre felfedezik, hát szépen lassan veszik el a reményünket: ennek az embernek nincs esélye, és a film végére pontosan értjük, miét is… Igazi életről szóló igazi valóság show… A reményvesztettség himnusza. Persze kívülről mindig könnyű meglátni a vesztes attitűdöt… De vajon mi van a mi démonainkkal?

Oscar Isaac kimondottan jó. Beforduló, gyáva, vesztes. Remek játék, kiváló szerepformálás… A csodaszép Carey Mulligan ezúttal csúnyácskára van sminkelve, de ő még így is csodaszép. Tehetségéhez nem fér kétség, bár játéka elég visszafogott, de ő ezt is csodásan tudja hozni… A többi karakter pedig mind nagyon jó és korhű…

   

Maga a film nem egy nagy sztori. De utána az elmélkedés saját életünk lehetőségeiről… Na ezért éri meg megnézni…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont – Közepes

Godzilla

Színes, magyarul beszélő, amerikai-japán akciófilm, 123 perc, 2014

Rendező: Gareth Edwards

Főszereplők: Aaron Taylor-Johnson, Bryan Cranston, Elizabeth Olsen, Ken Watanabe, Juliette Binoche, Victor Rasuk, David Strathairn

15 évvel ezelőtt atomkatasztrófa zajlik egy japán erőműben, ahol az amerikai főmérnök elveszti a feleségét. Azóta is összeesküvés elméleteket gyárt a történtekről, amiért a világ bolondnak tartja. Aztán egy napon fiával visszamennek a lezárt helyre és kiderül, hogy neki volt igaza: egy lény okozta a katasztrófát, amely sugárzással táplálkozik. Persze épp ekkor kel éltre, és elektromágnese impulzussal megbénítja a tudósok összes csapdáját. Szabadon garázdálkodva indul hirtelen életre kelt párja felé, az emberek pedig nem tudják megakadályozni a pusztítást. Ekkor jelenik meg a tenger mélyéről Godzilla, amit a tudósok csak Isteni lénynek hívnak. Az ő feladata, hogy rendet tartson a Földön…

Gareth Edwards elszakadt minden korábbi Godzilla filmtől. Most a szörny nemhogy nem ellenség, de gyakorlatilag az emberek szövetségese. A végén szinte láttam, ahogy Godzilla összepacsizik Forddal… Tény, hogy ez a legkülönösebb feldolgozása ennek a témának. Igaz, a Terminátor is jó szerepben tért vissza, node… mégis…

A szereplőknek sokat nem kellett játszaniuk, akiknek mégis, azok jól hozták a figuráikat. A szépséges Elizabeth Olsen ezúttal nem sok szerepet kapott, Bryan Cranston remekül játszotta a z őrültet, míg Aaron Taylor-Johnson számára sem lehetett megerőltető feladat megtanulni a szöveget…

Igen, a trükkök és az effektek ismét zseniálisan jól sikerültek. A 3D hatás mondjuk egy kalap szöszt sem ér, de ez mindegy. A hang és a látvány kellemes volt.

Ez minden idők legidiótább Godzilla sztorija. Kicsit úgy éreztem, mintha tulajdonképpen egy nagy paródia lenne…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont – Közepes

Rossz szomszédság

(Bad Neighbors)

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 96 perc, 2014

Rendező: Nicholas Stoller

Főszereplők: Seth Rogen, Rose Byrne, Zac Efron, Dave Franco, Christopher Mintz-Plasse, Lisa Kudrow

Mac és Kelly egykor zűrös diákéletükből kinőve csendes életet él pici lányukkal a kertvárosban, amikor a szomszéd házat megveszi egy diákszövetség. Előbb igyekszenek jó kapcsolatot kiépíteni az új szomszédokkal, kicsit nosztalgiáznak is az egykori bulik után. Csakhogy a zajos party élet nem a kisgyerekes szülőknek való, így aztán a viszony lassan elmérgesedik, sőt végül valóságos háborúvá alakul. De vajon ki bírja tovább? A friss fiatalok, vagy a dörzsölt öregek…?

Nicholas Stoller megpróbálta. De nem sikerült. Nem tudja eldönteni, hogy idióta könnyesre röhögős filmet csináljon, vagy inkább csendes melankolikus múló ifjúság gyászolósat. Így folyton a kettő között ingadozunk, ami viszont nagyon gáz. Nem elég vicces, viszont nem elég komoly. Kár, mert helyenként egész jók a felvillanások, csak épp egyik szál sincs rendesen kidolgozva, így aztán az egész nem élvezhető igazán.

Seth Rogen persze idióta, tőle nem is várunk mást. Kicsit talán visszafogottabb, mint máskor, de sajnos ez most kevés. Rose Byrne iszonyúan idegesítő ripacs, erről nem is kell többet mondani. Igazából Zac Efron az, aki remekül hozza a figuráját, csak sajnos rossz a szerepe, de erről nem ő tehet.

  

Egyszer nézhető félig szórakoztató vígjáték. Kár érte…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont – Közepes

Már megint lakótársat keresünk

(Casse-tete chinois)

Színes, magyarul beszélő, francia romantikus vígjáték, 117 perc, 2013

Rendező: Cédric Klapisch

Főszereplők: Romain Duris, Audrey Tautou, Cécile De France, Kelly Reilly, Sandrine Holt, Flore Bonaventura

Nagyjából 20 évvel ezelőtt ment a lakótársat keresünk című film első két része. Most – 20 évvel később – folytatódik a történet. Xavier és Wendy még házasok, de az angol lány megunja az életüket, elválik és a gyerekekkel New Yorkba költözik. Xavier utána megy, hogy a gyerekekkel lehessen. Történetesen Isabelle is épp itt él, aki immár vállaltan leszbikus kapcsolatban él. De gyermeket szeretnének, ezért Xavier segít legjobb barátjának. Hogy megszerezhesse az állampolgárságot, névházasságot köt egy kínai lánnyal. Aztán a tavaszi szünetre New Yorkba érkezik Martine is két gyermekével, aki azóta szintén elvált. Így aztán teljes a káosz és az egész csapat újra egy városban van…

Cédcic Klapisch nem tett sokat, csupán engedett a ma oly divatos irányzatnak: 20 évvel később folytatja egykori nagy sikerű történetét. Figyelmeztetés: a film jó, de érteni és értékelni csak azok tudják, akik látták az előzőkét részt, egyébként a mondanivaló lényege teljesen elveszik, ezért nem javaslom kísérletezni!

Viszont az egykori rajongók számára kellemes csemege lesz a sztori. Mert az egykori fiatalok mára megöregedtek, kicsit csalódtak, kicsit kiégtek, kicsit bölcsebbek lettek – de alapvetően ugyanolyan idióták, mint voltak. Csak épp megjelenik egy csomó gyerek, akik tündériek, és hatalmas beszólásaik vannak. Azt gondolom, méltó a film az eredeti darabokhoz…

Attól nehezen tudok elvonatkoztatni, hogy kimondottan utálom Romain Durist. Hogy ez mitől álom pasi? Szerintem egy ultra tehetségtelen undorító ripacs. Viszont a nők zseniálisak: Audrey Tautou, Cécile De France, Kelly Reilly, Sandrine Holt – 4 csodaszép nő, egyik jobb, mint a másik. Eltérő karakterek, de mind nagyszerűen hozzák a saját figurájukat. Nincs különbség, mindannyian nagyon jók.

Kicsit melankolikus film, melyből kiderül, nincs baj azzal, hogy eltelt 20 év… Érdemes megnézni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont – Jó