2013. január 28., hétfő

Kényszerleszállás



(Flight)
Színes, feliratos, amerikai thriller, 138 perc, 2012
Rendező: Robert Zemeckis
Főszereplők: Denzel Washington, Kelly Reilly, Rhoda Griffis, Nadine Velazquez, Melissa Leo, John Goodman, Don Cheadle, Bruce Greenwood

Whip Whitaker kapitány egy gyönyörű stewardessel tombolja át az éjszakát. Rengeteget iszik, majd kokaint szív, hogy magához térjen. Ezután beszáll egy repülőbe, és 102 emberrel a fedélzeten útra kel. A gépen lazításképpen vodka-narancsot iszik. A leszállás megkezdésekor azonban hirtelen összeomlik az irányítás, a gép pedig zuhanni kezd. Nincs idő gondolkodni, a kapitány egy elképesztő manőverrel kényszerleszállást hajt végre. Sikerül megmenteni az utasok nagy részét, azonban hatan – köztük az előző éjszakai partner stewardess – meghalnak… A kórházban tér magához, és azonnal megkezdődik a vizsgálat. Mi történt, ki a felelős. A kapitány nemzeti hős, más nem tudta volna megcsinálni ezt a manővert. A vizsgálat azonban lassan kideríti az alkoholfogyasztást. Ez pedig börtönt jelent. Ebben a helyzetben egy sor ember támogatja Wipet: barátok, kollégák és egy különös lány, aki a kábítószer elől menekül és az élet egy furcsa véletlene folytán találkozik a kapitánnyal. A vizsgálat tart, a tárgyalás közeledik, Whip azonban több hatalmas elhatározás után sem tudja letenni az üveget. Mert az alkohol, a szenvedélybetegség nagy úr…

Robert Zemeckis ismét fantasztikus filmet csinált. Megint egy magányos hős életét követi: vajon valóban hős az illető, vagy csak bűnöző? Kinek mit diktál az érdeke? Mire képes egy jó ügyvéd…? Néhol egészen félelmetesen valós ez a történet… Remek fényképezéssel, jó zenével.

Denzel Washington az utóbbi évek béna filmjei után most ismét brillírozik. Itt aztán kamatoztathatja remek képességeit. Játéka félelmetesen ütős, nem véletlen az Oscar jelölés… Kelly Reilly a drogos lány szerepében igazén maradandót alakít. Szinte éreztem, ahogy a tű átdöfi a bőrét… Remek alakítás! Kiemelést érdemel még Don Cheadle a dandy ügyvéd szerepében. Szintén egy nagyon jó alakítás! A mindig zseniális John Goodman pedig megint tud újat mutatni…

Nagyon érdekes film ez. Izgalmas akció, borzongató dráma egészen kivételes alakításokkal. És a nagy kérdés: mit engedhet meg magának az, akit zsenialitása a többiek fölé emel…? Remek film, remek válaszokkal. Kivételesen pedig a befejezést is imádtam! Mindenkinek látni kell!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Kvartett - A nagy négyes



(Quartet)
Színes, magyarul beszélő, angol vígjáték, 95 perc, 2012
Rendező: Dustin Hoffman
Főszereplők: Maggie Smith, Pauline Collins, Michael Gambon, Sheridan Smith, Andrew Sachs, Gwyneth Jones, Tom Courtenay, Billy Conolly

A történet színhelye egy idősek otthona. Egy olyan otthon, ahol egykor volt zenészek és énekesek élnek békésen várva, amit a sors rájuk szab. Egy napon felbolydul az élet: új vendég érkezik, Jean Horton, az egykor ünnepelt díva. Csakhogy az otthonban él egykori férje, akivel évtizedek óta nem beszéltek. Vannak még itt barátok, vetélytársak és sok rajongó. Éldegélnek, és napjaikat betölti a kis világ szokásos lüktetése. Az otthon veszélyben van, bevételt kell teremteni, ezért Verdi gálát szerveznek a nagylelkű támogatók részére. A siker kulcsa, hogy sikerül-e rávenni Jean-t, hogy újra énekeljen. Vajon újra színpadra áll-e a legendás kvartett…?

Dustin Hoffman első rendezése egy lassú, szívet melengető mese lett. Nincsenek trükkök: mindenki tisztában van a korával, a sorsával – mégis a mindennapok nem egyfajta szomorú melankóliában telnek. Vidámak, harsányak – művészek. Lelkesen készülnek a gálára, egykoron volt csillogásuk látszólag nem kopott meg egy cseppet sem… Hoffman remek munkát végzett. Kellő szeretettel és megbecsüléssel közelíti a témát. Ehhez párosul egy nagyon szép fényképezés és rengeteg csodaszép komolyzene… Egészen csodás élmény ez a film.

Kiválóak a szereplők. Maggie Smith fantasztikus, mint minden szerepében. Nem nagyon lehet kommentálni… Pauline Collins remekül alakítja a valósággal néha kapcsolatot vesztő beteget. Megkapó az alakítása. Billy Conolly egészen sármos a kicsit szex őrült szerepben, míg Tom Courtenay hideg eleganciája mindent visz. Kiemelést érdemel Michael Gambon alakítása. Az uralkodó rendező egy önálló paródiával is felér…

Az igazi meglepetés pedig a stáblista megjelenésekor ér minket. Ahogy peregnek a szövegek és a képek, kiderül, hogy az összes szereplő valóban egykor volt ünnepelt zenész vagy énekes sztár… Csak nézzük az egykori és a mostani képeket, és ámulunk: ez egy valódi nyugdíjas otthon… Ez Hoffman legnagyobb dobása.

Szép mese a szép korról. Érdemes megnézni…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek