20. SZIGET Fesztivál

Közreműködő: Rengetegen

Helyszín: Hajógyári Sziget - Budapest

Dátum: 2012.08.05-12.

Sziget, immár 20. alkalommal. Zajlik az élet, múlnak a hónapok, aztán megint csak azon kapjuk magunkat, hogy befelé ballagunk a poros szigetre. Az idén szerencsére igen jó az idő, majdnem végig remek melegben fesztiválozhattunk, ez jó. A biztonság és a szervezettség rendben van, hivatalos fizető eszköz a metapay kártya, de működik a rendszer és ez rendben van. Az árak megint emelkedtek, ami viszont durva. 800 Ft alatt se lángos, se hotdog, de választék az van, és a sör még mindig hideg…

Vasárnap kilátogatunk a Magyar Dal Napjára. A monstre koncert közepén érünk ki, így a második öt órát látjuk. Az első benyomás az, hogy pocsék a hangosítás. Hiába a nagy színpad, kimondottan rosszul szólnak a bandák. Az LGT-nél például alig érteni az éneket. Hmm… Ez nem jó. Sajna a második benyomás még rosszabb: épp akkor érünk ki, mikor már lementek a fiatalok. Most aztán nézhetjük sorban a régieket: Első Emelet, Kft, stb. Egy szó jut eszembe: szánalmas. Olyan alakok, akik már lassan 20 éve ugyanazt a két nótát tudják ilyenkor eljátszani… Hajdan szerettem őket, mára maradt a sajnálat. A Szörényi-Bródy által rögtönzött Illés koncert pedig kimondottan gáz volt. Aztán jött a nagy meglepetés: sok-sok év kihagyás után a színpadon Koncz Zsuzsa. Nos… Nem kellett volna. Imádom, tisztelem… de az évek elvették a hangját, így a fellépésen inkább sírni kellett, mint csápolni… Az LGT fellépése jó lenne, csak nem hallani… Végül játszik a Tankcsapda és a Beatrice, szerencsére így legalább a végére marad valami jó emlék…

A hétfőt kihagytuk, Csík zenekarék nem igazán hoztak lázba.

Kedden aztán jön a nagy buli: Ákos először a Szigeten. Elég nagy a tömeg, a hangosítás azonban még mindig rossz, ez sokat vesz el a produkció értékéből. Aztán fél 9-kor indul a buli: Ákos megint nagyot dobott. A retrós techno hangzásra szerelt egykori Bonanza és Ákos dalok nagyon ütnek, a beléjük kevert slágerek pedig zseniálisan illenek a képbe. Ákos maximalista, mint mindig: remek a világítás, jók a filmek és a megjelenés, csak a hang rossz… Remek a buli, csak egyet nem értek: Ákos máskor mindig viccesen konferál, most azonban csak gépiesen játszanak, alig kétszer ha megszólal. Mintha valami gondja lenne… Végül 22,30-kor véget ér a buli, pedig előtte 2és fél órás koncertet ígértek…

Szerdán Ági kérésére irány a nagy színpad: fellép a Hurts. Kimondottan jó a koncert, érdekes a vonósokkal felálló zenekar hangzása, és kimondottan jó a zene is. Külön ki kell emelni a két balett táncos leánykát, zseniális a produkciójuk! A buli végeztével aztán irány a Magyar zenei nagyszínpad, ahol Magna Cum Laude koncert van. Mérsékelt érdeklődés mellett igen jó bulit csinálnak a fiúk, a tömeg boldogan harsogja a pálinka dalt…

Csütörtökön a nagy színpad egyetlen hazai fellépőjét a Tankcsapdát nézzük meg. Az új felállás is jó, csakúgy mint eddig, a dalok ütnek, bár kicsit lapos nekem a koncert. Valahogy semmi koncepciót nem érzek, csak mennek a dalok egymás után… A buli után benézünk a VIP-be. Sok kis senki celeb ünnepli magát odabenn néhány zenésszel és pár láthatóan fontos emberrel, a lányok kitette mindent, olyan az egész, mint a húspiac: tessék választani… Vicces. A nagy ijedtségre aztán lehúzunk egy vödröt – ezt a régi szigetelők értik igazán… :o)

Hazafelé (hajnalban, egészen pontosan 2-kor) egy rendőrautó szegődött mögénk Budán, majd megállítottak. Ok. Papírok, autó papírjai. Ok. De amikor az utas papírjait is kérték, kissé kiakadtam. Ilyet még életemben nem hallottam, pedig már néhány éve vezetek. Az egyenruhába bújtatott nőnek látszó hatósági személy felháborodásomat megtorlandó meg is szondáztatott. Másodikra, mert a gép nem működött, így elő kellett venni a vízözön előttről maradt fújós szerkezetet… Csalódottan engedett utunkra, hogy nem sikerült semmibe belekötni. Én pedig újabb bizonyítékot kaptam, hogy ezért fenntartani a Rendőrséget a keservesen megtermelt adóforintjainkból, igazán felesleges… Szolgálunk és védünk… Vajon kit???  

Pénteken szünnap – hiába már nem bírom úgy, mint régen. Kell egy kis pihenés…

Szombaton aztán mindent bele: a Magyar zenein ismét fellép Péterfy Bori és a Love Band – zseniálisak, mint régen. Hiába, a banda megkerülhetetlen. Bori elemében van, a színpadról flörtöl, a slágerek pedig ma is remekül szólnak… Ezután benéztünk a Magic Mirror sátorba. Itt aztán piszok meleg volt: mind fizikai, mind átvitt értelemben. Részemről nehezen viseltem a műsort, a fellépők gyatrák, a színvonaltalanság királynője maga Kapocs Zsóka, aki rémes volt. Szerencsére jött Falus Mariann, aki viszont remek volt, mint mindig. Említést érdemel a légtornász lány (fiú), aki lélegzetelállító produkciót mutatott be egy trapézon minden biztosítás nélkül. Ezután elmenekültünk… Jött a Coca-Cola színpad, ahol főleg holland fiatalok nyomták a technót, na már csak ez megérte a látványt… Végül egy rövid kiruccanás a Volt színpadra, ahol táncolható zenék mentek, aztán hajnali 3-kor el is indultunk haza…

Vasárnap inkább az Olimpia záró estjét néztem, így már nem mentem ki újabb bevetésre…

Sziget volt és lesz, egyre inkább a lehúzást érezni, de a zenekarok jók, és legalább barátokkal van hol összegyűlni egy kis lazításra… Jövőre ugyanitt…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!

Magic Mike

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 111 perc, 2012

Rendező: Steven Soderbergh

Főszereplők: Channing Tatum, Alex Pettyfer, Matthew McConaughey, Cody Horn, Matt Bomer, Olivia Munn, Danielle Riley Keough, Mircea Monroe

Magic Mike egyedi bútorokat tervez és szeretne forgalmazni. A vállalkozáshoz szükséges tőkét gyűjtögeti: nappal ács és autómosó, éjjelente pedig vetkőző fiú. Egy napon új fiút hoz a csapatba, akinek nővére nem igen támogatja az új karriert. De Mike megígéri, hogy vigyáz az új srácra… Ami nem mindig sikerül…

Erről a filmről ennél többet nem igazán lehet mondani. De nem is a sztori a lényeg, hanem a sok jó testű fiú, akiért a lányok megőrülnek. Persze nemcsak a vásznon, hiszen a közel tele teremben összesen hárman voltunk pasi nézők, a többiek bizony kiéhezett lányok, akik majdnem olyan intenzíven élvezték a filmet, mint az ottani közönség…

Steven Soderbergh kicsit elvezet a vetkőző fiúk világába, kicsit bepillanthatunk a színpad mögé, de nem igazán strapálja magát. A drámai szál nem igazán dominál. Egyszerűen hagyja, hogy a vígjátéki elemek domináljanak, és a jól kigyúrt férfi testekre hagyja a mondanivaló közlését.

Jó a zene, dögös a fényképezés, a táncos jelenetek pedig kimondottan jók.

Nem is tudtam, hogy Channing Tatum valóban így kezdte a karrierét, de tény, hogy míg eddigi filmjeiben kicsit nehézkes volt, most láthatóan élvezi a játékot, és valóban remekül hozza a figurát. Táncosnak pedig kimondottan tehetséges! Alex Pettyfer engem kimondottan idegesít, most sem visz sok életet a vászonra, de tőle elég is ennyi. Matthew McConaughy már nem igazán fiatal, de tény, hogy erre a filmre nagyon összeszedte magát… Bár ez a film a lányoknak ajándék, azért ki kell emelni Cody Horn játékát: nem igazán hagyományos értelemben vett szépség, mégis van valami erős kisugárzása, amitől mindent visz… A gyönyörű Olivia Munn pedig csodás, mint mindig…

  

Összességében kellemes vígjáték, szerintem jogos a korhatár, és valljuk be: ez a film inkább a csajokat fogja boldoggá tenni…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Abraham Lincoln, a vámpírvadász

(Abraham Lincoln: Vampire Hunter)

Színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 105 perc, 2012

Rendező: Timur Bekmambetov

Főszereplők: Benjamin Walker, Mary Elisabeth Winstead, Dominic Cooper, Alan Tudyk, Rufus Sewell, Anthony Mackie, Robin McLeavy, Erin Wasson, Jimmy Simpson

A modern film egyik új trükkje: egy meglevő történelmi szituációra húzunk kitalált történetet… Aztán mindenki döntse el, hogy mennyire idióta az eredmény…

A gyermek Abraham Lincoln végignézi, ahogy szülei vámpírok áldozatai lesznek. Ekkor esküszik bosszút ellenük. Felnőve egy jó kiképző segítségével igazi vámpír vadász lesz. Irtja is a ragadozókat rendesen, de közben kiderül: a déli államokban azért van szükség a rabszolgákra, mert azokkal táplálják a kis vámpírokat. Abraham ráébred, hogy a balta helyett szavakkal kell harcolni, és az Únió elnöke lesz, amikor is kitör a polgárháború – amely valójában az emberek és a vámpírok harca…

Timur Bekmambetov rendező visszatér a gyökereihez és ismét vámpír filmet rendez. Meg kell hagyni, ezt jól is teszi. A film pörgős, a cselekmény feszült, az egész egy igazén dögös film lett. Jó a fényképezés, bár a végén a Mátrixos harci jelenetek kiemelik a vérfürdőt és az erőszakot, ezért gyerekeknek nem ajánlom a filmet! Viszont dögös a zene, és az egész sztori kellemesen illeszkedik az általunk tanult történelmi adatokhoz…

Benjamin Walker számomra ismeretlen, fiatal színész, de jól oldja meg a feladatot, alakítása hiteles. Dominic Cooper igazán ördögi, mintha neki találták volna ki a karaktert. Rufus Sewell ismét a gonoszt alakítja, ezúttal is zseniálisan, tartok tőle, ez már csak így marad… A többiek is jók, de még említeni kell Jimmy Simpsont és Anthony Mackie-t, akik remekül alakítják a harcostársakat.

Összességében ez egy igen idióta film az USA 16. elnökéről, ha azonban ettől eltekintünk, akkor egy rendkívül látványos, nagyon pörgős és klassz vámpír gyilkolós mozi élményben lehet részünk… Mondjuk arra kíváncsi volnék, hány néző értette a záró poént, amikor az elnök elindul a színházba…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Amit még mindig tudni akarsz a szexről

(Hope Springs)

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 100 perc, 2012

Rendező: David Frankel

Főszereplők: Meryl Streep, Tommy Lee Jones, Steve Carrell, Marin Ireland, Brett Rice, Susan Misner, Ben Rappaport

Kay és Arnold 31 éve házasok. Az ünnepre egy új kábelcsatorna előfizetést vásárolnak maguknak… Kay azonban fokozatosan rádöbben, hogy már nem boldog. Egy hirdetés nyomán véletlenül bukkan Dr. Bernie Feld terápiájára, aki a rég elveszett boldogság újbóli meglelését ígéri egy hét alatt. Így aztán Kay egy tőle szokatlan zsarolással ráveszi Arnoldot, hogy utazzanak Maine-be a programra, amit saját pénzéből fizetett be. Arnold persze zsémbeskedik, de a környezetváltozás és az új élmények hatására a két ember fokozatosan megnyílik, és újra egymásra talál. Persze nem megy minden elsőre és azonnal, de a kitartás sikert hoz…

David Frankel alapvetően jó munkát végez. Rendezett egy kellemes vígjátékot, melyben hagyta, hogy a színészek vigyék el a pálmát, és nem akarta semmilyen felesleges akcióval elvonni a figyelmünket… Jó a fényképezés és kellemes a zene is.

A siker titka egyértelműen a két színész óriás játéka. Meryl Streep tökéletes a kissé megereszkedett háziasszony szerepében, míg Tommy Lee Jones zseniális ellenpólus a maga zsémbességével. Tökéletes páros! Bár a figurák nyilván eltúlzottak, mégsem próbálnak mély pszichológiai kérdésekre válaszokat találni… Egyszerűen szórakoztatni akarnak, és ezt remekül teszik, az eredmény pedig, hogy mindannyian kicsit magunkra is ismerhetünk egyes szituációkban…

A többi színész igazából csak játékteret képez a nagyoknak, de azt mindenki remekül teszi. Steve Carrell immár sokadik filmjében hozza a mimikátlan, rezzenéstelen arcú és halvérű figurát, ebben a történetben azonban ez pont jó, így unalom helyett még ő is emeli a produkció fényét.

Szót kell azonban ejtenem – méghozzá borzasztóan negatívan – a magyar szinkronról. Reviczky Gábor zseniális TLJ magyar hangjaként, amint ez már számos másik filmben is így volt. Ráckevei Anna (akit egyébként nagyra tartok) annyira elképesztően rossz, hogy azzal tökéletesen lerombolja Meryl Streep játékát. Elképesztően rossz a hatás. Fel nem foghatom, miért nem eredetiben megy a film, da ha már szinkronizálni kellett, akkor ez miért ilyen bűn rossz? A szinkron rendezőnek kijárna egy nyilvános korbácsolás…

  

Az egetverő hibától elvonatkoztatva ez egy kellemes kis vígjáték, mait érdemes romantikus perceinkben megtekinteni… Nagy csoda nem lesz, de nem árthat senkinek…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Merida, a bátor

(Brave)

Színes, magyarul beszélő, amerikai animációs kalandfilm, 100 perc, 2012

Rendező: Mark Andrews, Brenda Chapman

Főszereplők: Merida hercegnő, Elinor királynő, Fergus király, Lord MacGuffin, Lord Dingwall, Lord Macintosh, Banya

Réges-régen a Skót felföldön éldegél Merida hercegnő, aki lány létére remekül lovagol és az íj mestere. Csakhogy amint felcseperedik, szülei férjhez akarják adni. Összegyűlnek hát a klánok, hogy azok vezetőinek gyermekei megkérjék a hajadon kezét, aki azonban inkább elmenekül a kérők elől… Az erdőben egy boszorkánnyal találkozik, akitől azt kéri, édesanyja változzon meg… Mire visszaér a várba, a szerető mama már medvévé változott. Így aztán anya és lánya együtt indulnak az erdőbe, hogy visszaváltoztassák a varázslatot…

Mark Andrews és Branda Chapman ezúttal kisgyermekeknek készített látványos mesét. Van benne néhány jó poén, de a sztori igazán az anya-lánya kapcsolatról szól, a szülői szeretetről és a család fontosságáról…

Jó a fényképezés, kellemes a zene (bár sosem fogom megérteni miért kell mindenáron minden rajzfilmben egy énekes betét…), az egész mese valóban alkalmas a családok szórakoztatására.

Ideje volt már, hogy a Disney korábbi flancos, cicomás hercegnői után egy élhetőbb hercegnő modellt teremtsenek. Nos, Merida a rakoncátlan vörös hajrengetegével épp alkalmas a szerepre…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó