skip to main |
skip to sidebar
Színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi kalandfilm, 136 perc, 1999
Rendező: George Lucas
Főszereplők: Ewan McGregor, Liam Neeson, Natalie Portman, Jake Lloyd, Ian McDiarmid, Samuel L Jackson, Ahmed Best, Frank Oz, Ray Park, Anthony Daniels
Senki sem vádolhat elfogulatlansággal, hiszen köztudottan nagy Star Wars rajongó vagyok. Megnéztem az összes részt mindenféle verzióban. Ezúttal Gábor barátomnak köszönhetően a 3D-s verzió díszbemutatóján vehettem részt.
Érdekes hely egy ilyen bemutató. Egy rakás celeb között araszoltunk a terembe. Például az általam nagyon tisztelt és az egyik legszebben beszélő magyar színésznek tartott Kovács István kisfiával épp az előttünk lévő sorban ült. Kíváncsi volnék, a lurkó hogyan kommentálja, hogy Qui-Gon Jinn pont az ő apukája hangján szólal meg…
Ezen kívül volt ott egy raklap idióta, akik jelmezbe öltöztek és roppant ordenáré módon viselkedtek. Én igazán rajongónak tartom magam, de nem tudom elképzelni, hogy házilag tákolt jelmezbe öltözve menjek a moziba. Ráadásul amilyen paraszt módon a társaság viselkedett, normális filmről ki is küldték volna őket…
No de, vágjunk bele a filmelemzésbe. Kétféle 3D-s mozi van. Az egyiket speciális kamerákkal forgatják és zseniális megoldások születnek. A másik egy már kész film feljavítása trükkökkel. Sajnos a Star Wars ez utóbbi kategóriába tartozik. A látvány valóban 3D-s, de nem az igazi, nincsenek benne látványos effektusok. Nem került e filmbe eddig nem látott jelenet, csupán egy-két villanásnyi poénnal lett több a történet.
Így aztán kimondottan csalódottan távoztunk a vetítésről. A film még mindig jó, de semmivel sem lett több annál, ami eddig volt.
Persze a Star Wars olyan, mint a pizza. ha jó, akkor nagyon jó! ha rossz… akkor is jó…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó
Színes, feliratos, amerikai thriller, 102 perc, 2012
Rendező: Asger Leth
Főszereplők: Sam Worthington, Elizabeth Banks, Ed Harris, Jamie Bell, Edward Burns, Kyra Sedqwick, Anthiny Mackie, Genesis Rodriguez
Nick Cassidy egy reggel besétál egy elegáns hotelbe, majd kimászik a párkányra a huszadik emeleten, és a kiszálló rendőröket öngyilkossággal fenyegeti. Tárgyalónak Lydia Sencert kéri, aki egy korábbi sikertelen közvetítés árnyékában él, azaz inkább tengődik. A nyomok lassan érkeznek: kiderül, hogy Nick szökött fegyenc, aki korábban rendőr volt, az ingatlan mágus David Englandernek dolgozott, aki megvádolta azzal, hogy ellopott egy negyven millió dolláros gyémántot. Ártatlanságát nem tudta bebizonyítani, így börtönbe került, ahonnan egy ügyes trükkel sikerült megszöknie. Folyik a lélektani harc az öngyilkos jelölt és a tárgyaló között, azonban az egész úgy tűnik, mintha csak az időt húzná, mintha csak valami másra kéne a sok drága perc… Ennél többet hiba lenne elárulni a történetről.
Asger Leth rendező ügyesen forgatja a szálakat, mindig csak annyit mutat meg a sztoriból, amennyit szükséges, így végig fent tudja tartani az izgalmat. Dögös a zene és remek a fényképezés, a pergő események közben kellő mértékű humor is jelen van, ugyanakkor nő a feszültség, ahogy közeleg a végkifejlet…
Sam Worthington jó, bár főleg csak egy párkányon ácsorog, így aztán színészi eszközei kissé behatároltak. Mégis izgalmas és jól hozza a kétségbeesett figurát. Elizabeth Banks a szétesett ügynöknő szerepében remek. Ed Harris pedig mindent remekül el tud játszani, ezúttal a jég hideg gonoszt is… Ki kell emelni a fiatalokat: Jamie Bell kellően vicces, Genesis Rodriguez pedig vérforralóan gyönyörű. Kettősük szerepeltetése zseniális ötlet, mert természetes humoruk kellően oldja a sztori feszültségét. A többi epizodista pedig szintén hihető és nagyon jó alakítást hoz.
Az ötlet remek, a megvalósítás kiváló. Pörgős akciófilm, amiben sikerül kilépni a szokásos sablonokból. Jó ötletek, energikus megvalósítás – mindez különösebb durvaság nélkül. Parádésan jó akciófilm, bár több ilyet láthatnánk! Kimondottan ajánlom mindenkinek!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 92 perc, 2011
Rendező: Julie Anne Robinson
Főszereplők: Katherine Heigl, Daniel Sunjata, Jason O’Mara, John Leguizamo, Debbie Reynolds, Patrick Fischler, Sherri Shepherd, Leonardo Nam
Stephanie Plum elveszti állását egy áruház fehérnemű osztályán. Ekkor óvadék behajtó ügynöknek áll. A szakmát percek alatt kitanulja, majd kollégákat és rendőröket megszégyenítve ered egy férfi nyomába, akiről kiderül, hogy rendőr, ám gyilkossággal gyanúsítják, meg az is kiderül, hogy miután elvette Stephanie szüzességét a gimiben, utána még csak fel sem hívta… No, ennyire kicsi a világ.
Julie Anne Robinson csinálhatott volna jó filmet is. Azonban láthatóan nem tudta eldönteni, hogy egy komoly akciót forgasson, vagy inkább egy vígjátékot. Így aztán ott lebeg a kettő határán. Akciónak elég gyenge, szinte súlytalan, csak jól bevált sémákat használ. Vígjátéknak meg szintén kevés, mert rengeteg poén lehetőséget nem használnak ki. Így aztán marad egy közepesen unalmas besorolhatatlan film. Emeli a szintet a semmitmondó zene és az ötlettelen fényképezés is…
Katherine Heigl ezúttal barna hajjal játssza a szőke nőt. Egyszerűen nem hiteles a figurája. Buta és haszontalan, ugyanakkor zseninek tűnik. Rosszak a poénjai és a játékát vagy nyolc másik semmitmondó filmben is megcsodálhattuk. Azon kívül, hogy melltartóban kellemes látványt nyújt, nem igazán mutat semmi értékelhetőt. Partnere Jason O’Mara játéka szintén egyhangú, de félmeztelen jeleneteiben a női nézőkben bizonyára tesztoszteron túltengést fog okozni… Az egyénként elfogadható mellékszereplőknek így aztán már figyelmünk sem marad.
Vannak egyszer nézhető filmek. Na ez pont az…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes
Színes, feliratos, angol életrajzi dráma, 105 perc, 2011
Rendező: Phyllida Lloyd
Főszereplők: Meryl Streep, Jim Broadbent, Harry Lloyd, Anthony Head, Richard E. Grant, Roger Allam, Olivia Colman, Nicholas Ferrel
Angliában biztos sikert aratnak azon filmek, melyek a közelmúlt hírességeinek életét dolgozzák fel. Ráadásul még életükben… Így a Vaslady című film is eleve sikerre volt ítélve.
A történet nem időrendben zajlik. Előbb a már igen idős Margaret Thatchert látjuk, aki rendesen be van gyógyszerezve, nyolc éve halott férjével társalog és láthatóan csak rövid időkre nyeri vissza kapcsolatát a külvilággal. Aztán ahogy a történet halad, újabb és újabb emlékképek villannak fel a múltból, így kockánként összerakhatjuk Margaret Rose élettörténetét. Kettős a mese, hiszen egyrészt látjuk a rendkívül sikeres politikust, aki első női miniszterelnökként példátlanul hosszú ideig vezette az országot, másrészt viszont látjuk a családanyát, aki rendesen elhanyagolta a famíliát. Mégis az egész valahogy rendben van, értjük és átéljük ennek a nagy formátumú asszonynak a gondolkodását.
Phyllida Lloyd igazából nem hoz semmi újat a történetbe, ezért nem adtam meg a 10 pontot. Jól bevált klisékkel dolgozik, precízen kiszámított sikerfilmet csinál. Nincs benne gyakorlatilag semmi izgalmas, csupán az eddig filmeknél bevált gyakorlatot követi. Ettől persze a film még jó, de nekem hiányzott valami kis fűszer a dologból… Szép a zene, jó a fényképezés, de semmi eget verő.
Ami – azaz aki – győzelemre viszi a produkciót, az természetesen Meryl Streep. Döbbenetes, hogy ez a nő bármihez nyúl, abban mindig tökéletes lesz. Olyan elképesztő az átalakulása, hogy azt szinte nehéz elhinni. A mozdulatok, a hangok… Nemhiába, hogy – a filmtörténetben egyedülálló módon – ezért az alkotásáért immár 17. alkalommal jelölték Oscar díjra. A mozit látva egyértelműen azt gondolom, hogy meg is érdemli! A többi szereplő is jó, de ők igazából csak teret csinálnak ahhoz, hogy egy amerikai színésznő eljátssza az angol miniszterelnököt, teszi pedig mindezt olyan angolsággal, ami szintén döbbenetes.
Margaret Thatcher korunk egyik legendás alakja – illik ismerni az életét, ezért illik megnézni. Meryl Streep alakítása pedig olyan erős, hogy ezért érdemes is! Kellemes történelmi visszatekintés gyermekkorunkra… Mindenkinek ajánlom!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes
