skip to main |
skip to sidebar
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2011
Rendező: George Clooney
Főszereplők: Ryan Gosling, George Clooney, Marisa Tomei, Philip Seymur Hoffman, Evan Rachel Wood, Paul Giamatti, Max Minghella, Jeffrey Wright
Légy bárki, tegyél bármit, legyenek akármilyen elgondolásaid – a politika minden földi aljasság legsötétebbike. Ezt nagyjából tudjuk is, hiszen kis országunkban minden nap erről szól, de most a vásznon néhány zseniális alkotó bepillantást enged a függöny mögé, és megláthatjuk a mindennél aljasabb valóságot.
Folyik a demokraták elnökjelölt választása, már csak két jelölt van talpon, az Ohio-i választás mindent eldönthet. A kampánystábok egymásnak feszülnek Paul Zara és Tom Duffy csapata minden fronton nyírja egymást. Paul helyettese a fiatal kora ellenére is kiemelkedően zseniálisnak tartott Stephen, aki idealista, mélyen hisz jelöltjében, aki szerinte valóban különbséget hozhat az ország életében… Csakhogy mikor az idegek végsőkig feszülnek, mikor a kavarás minden szinten folyik, akkor bizony elég egyetlen apró hiba, és mindennek vége. Stephen közben kapcsolatba bonyolódik a kampány egyik igencsak fiatal gyakornokával a gyönyörű Mollyval. Aztán az események hirtelen felgyorsulnak, és Stephenre marad, hogy az addig bálványozott jelölt mocskát eltakarítsa. Közben azonban kiderül, hogy Tom Duffy csapdába csalta, és a tehetséges fiúra osztják az áldozat szerepét… És innentől már nincs megállás a lejtőn.
George Clooney maga rendezte a filmet, és bizony remek munkát végzett. A sztori remek, egy sor színésznek kínál lehetőséget, hogy tehetségét megvillantsa. Úgy látszik a kor nemcsak jó színésszé tette Clooneyt, de rendezőként is keményen megállja a helyét. Jó a fényképezés, jó a zene, de ezúttal a hangsúly főleg a színészek játékán van.
Maga Clooney a képviselő szerepében éppen csak jelen van. Egészen az utolsó percekig azt hihetjük, hogy végre itt egy tiszta politikus, aki tiszta és jó ember… Aztán ráeszmélünk a valóságra. Philip Seymur Hoffman és Paul Giamatti a két nagy stratéga szerepében alakít látványosat. Igazi politikusok: aljasok, úgy játszanak az emberek életével, ahogy gyermek a játék katonákkal. Remek alakítások. Evan Rachel Wood a gyönyörű és ártatlan gyakornok szerepében pont eléggé dögös és kihívó, rá még szép évek várnak. Említést érdemel még Marisa Tomei az újságíró szerepében, aki remekül jelenteti meg a semmitől meg nem ijedő és kíméletlen riportert… Végül pedig Stephen megformálásáért ismét csak a legnagyobb dicséret illeti Ryan Gislingot. Elhiszem az idealizmusát, értem a gyötrődését, és szinte érzem, ahogy süt belőle a reményvesztett hideg indulat, mellyel a profik oldalára áll – és ez az a perc, amikor a korábban mosolygós ifjú titán, jéghideg profivá válik. Remek jellemrajz, ennyi tehetséges színész egy rakáson csak zseniális sztorit eredményezhet.
Ritkán adok 10 pontot egy filmre, de ezúttal boldogan tettem. A tehetséges ifjú felemelkedése és bukása, majd a mindenek előtt és felett álló győzelemre hajtás története – sajnos – hűen tükrözi azt a világot, amelyben élünk. Ahol végül győz az ártatlan, de ez bizony nagyon fáj… Még jobban, mintha elbukott volna… Zseniális film!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!
Színes, magyarul beszélő, amerikai akció-horror, 89 perc, 2012
Rendező: Mans Marlind, Björn Stein
Főszereplők: Kate Beckinsale, Scott Speedman, Sandrine Holt, India Eisley, Stephen Rea, Kris Holden-Ried, William Francis, Tyler McClendon, Charles Dance, Michael Ealy
Selene pár év kihagyás után visszatért a vászonra. Folyik a farkasok és a vámpírok háborúja, azonban a fajokat felismerték az emberek, és elrendelték a tisztogatást, melynek folyamán mindkét csoportot gondolkodás nélkül irtják. Ezért Selene a Hibriddel el akarja hagyni a várost, csakhogy a menekülés pillanatában katonák csapnak le rájuk és egy különleges fegyverrel befagyasztják… 12 évvel később tér magához a hibernálásból és menekül az általa ismeretlen helyről. A szökés közben egy bujkáló vámpír csapat áll mellé, kiderül, hogy mindkét faj szinte eltűnt, aztán találnak egy gyermeket – akiről később kiderül, hogy Selene lánya, így ő az első hibrid gyermek a világon. Hirtelen azonban minden eddiginél erősebb farkasok törnek rájuk… Ezután veszi kezdetét az igazi öldöklés. Fény derül a titkok egy részére, kiderül, hogy az emberek vezetői között farkasok vannak, és megindul a hajsza a gyermek génjeiért…
A Marlind – Stein rendező páros nem sok újat hoz a történetbe. A film túlnyomó részben sötét képekkel és látvánnyal operál, néhány új szereplő színesíti a cselekményt, de alapvetően még mindig arról szól a sztori, hogy Selene irtja az ellenségeket… A fényképezés jó, bár inkább a trükkök és effektek miatt élvezetes a film. A zene dögös, a körülmények tehát adottak.
A szereplőknek nem sok lehetősége van a bizonyításra, mert leginkább az akció jelentekről és a mészárlásról (minden oldalon) szól az egész mozi. A szereplőket értékelni így nem igazán lehet. Természetesen Kate Beckinsale kivételével, aki ezúttal is jól hozza a figurát, sejtelmes, gyötrődő, de hideg gyilkos is egyben. A mozi nagy részében testhez simuló bőr ruhájában masírozik, így aztán folyamatosan megcsodálhatjuk gyönyörű alakját, a szépség látványa kellemes, de mégsem egyenlíti ki a rengeteg erőszakot.
A sztori tehát folytatódik, sőt a záró jelenet több mint sejteti, hogy itt bizony újabb folytatások következnek. A rajongók tehát nyugodjanak meg: a vérontás folytatódik…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes
Rendező: Sean Durkin
Főszereplők: Elizabeth Olsen, Sarah Paulson, John Hawkes, Hugh Dancy, Brady Corbet
Kis költségvetésű független film, amely elképesztően sokkoló hatású. Igazából minden fiatalnak levetíteném, hogy okuljanak…
Az első képsorokon azt látjuk, hogy Martha, egy fiatal lány megszökik valahonnan. Üldözik ugyan, de sikerül megmenekülnie. Telefonon hív fel valakit, aki azonnal érte indul… És a történetet csak később, mozaikokból tudjuk összerakni. Martha valahogy belekeveredett egy szektába. Egy farmon élnek, szigorú törvények szerint, melyeket mindenki magától tart be. Önkéntes száműzetés a világból egy önellátó gazdaságba, ahol korán kell kelni, egész nap fizikai munkát kell végezni, enni pedig csak este szokás, mert nem kell annyi táplálék. Szinte katonai a rend, mindenki retteg Patricktól, aki a szellemi vezér és mindenható ura a kolóniának. Az ő joga, hogy beavatási szertartáson felavassa a nőket, akik ezután a csapat tulajdonaivá válnak.
Két síkon zajlik a történet. Egyrészt látjuk, amint Martha önmagát keresi nővére és annak férje otthonában. Két év eltűnés után egyetlen szót sem mond arról, hol volt és mi történt vele. Ugyanakkor folyamatosan lázálmai vannak és nyomasztják az emlékek, olyan mélyen, hogy képtelen beilleszkedni szerettei életébe. Ez alatt folytatásokban látunk képsorokat a kolónia életéből, és esünk egyre nagyobb kétségbe. Visszatérő mondatok verik ki a biztosítékot újra és újra. Bíznod kell bennünk. Nem lehetsz olyan önző, hogy nem adod magad a közösségnek… És a néző csak ül, és fokozatosan borzad el. Aztán eljön a perc, és megértjük Martha lidércnyomásának igazi okát is… Van az a pont, ahonnan már nincs visszatérés.
Sean Durkin független filmesként igazi filmet alkotott, nem kötötte az amerikai filmek sablonos világa. A fényképezés nagyon egyszerű, mégis helyenként szívszaggatóan szépek a képek. Döbbenetesen jók a szekta életét bemutató vágások. A képek nyomasztóak, félelmetesek. Ezzel szemben a család élete színes és letisztult. Remek a kontraszt.
Nagyon jók a színészek is. Sarah Paulson a kicsit frusztrált aggódó nővér szerepében nagyon jó. Gondoskodó, mint egy anya, akit hajt a szeretet és önmaga hibáztatása… Hugh Dancy a férj szerepében nagyon jó: nem érti a buggyant lány viselkedését, és ezt egyre kevésbé tudja palástolni… Ugyan ki ne értené meg? John Hawkes szektavezér figurája megosztó. Sem fizikailag, sem lelkileg semmi sem indokolja azt a hatalmat, melyet a közösség felett gyakorol, mégis van benne valami félelmetes kisugárzás, amely mindenkire hat… Szép színészi teljesítmény, ráadásul tudjuk, hogy a valós szekta vezérek sokszor épp ilyen semmitmondó figurák, és ez a történelem rejtélye…
Külön kell beszélni Elizabeth Olsenről. Nem lehetett könnyű élete, hiszen a teljességgel elviselhetetlen, undorító és képtelenséget súroló Olsen ikrek testvére. Abban a családban felnőni és állandóan a két undormány liba árnyékában élni, ez önmagában is szép teljesítmény. Ezek után kiáll a kamerák elé, és olyan elképesztő alakítást nyújt, amit csak a legnagyobbaktól láttunk. Igazi szépség, aki természetes bájával hódít, hatalmas szemei mindent elmesélnek. Rezdülései, mozdulatai remekül adják vissza a folyamatos nyomás alatt élő, rettegő lány érzéseit. Meghatóak tiszták az érzései és döbbenetes erős a játéka. Csak remélni lehet, hogy ezért a teljesítményért valamilyen díjat fog kapni, mert tökéletesen megérdemli!
Ez a film remekül mutatja be azt a törést, amelyet egy szekta okozni tud egy fiatal életében. Miközben a szeretetről prédikálunk, elveszünk mindent az emberektől, akiket igában tart a függőség. Számomra a legdöbbenetesebb jelenet, amikor már Martha viszi a következő lányt az áldozati éjszakára, hiszen tanító ő és vezér… Ez nem egy szórakoztató mű. Kőkemény dráma arról a veszélyről, amelynek minden ártatlan fiatal ki van téve mai, elértéktelenedett világunkban… Mindenkinek látni kéne!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes
