2012. január 28., szombat

A hatalom árnyékában

(The Ides of March)
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2011
Rendező: George Clooney
Főszereplők: Ryan Gosling, George Clooney, Marisa Tomei, Philip Seymur Hoffman, Evan Rachel Wood, Paul Giamatti, Max Minghella, Jeffrey Wright

Légy bárki, tegyél bármit, legyenek akármilyen elgondolásaid – a politika minden földi aljasság legsötétebbike. Ezt nagyjából tudjuk is, hiszen kis országunkban minden nap erről szól, de most a vásznon néhány zseniális alkotó bepillantást enged a függöny mögé, és megláthatjuk a mindennél aljasabb valóságot.

Folyik a demokraták elnökjelölt választása, már csak két jelölt van talpon, az Ohio-i választás mindent eldönthet. A kampánystábok egymásnak feszülnek Paul Zara és Tom Duffy csapata minden fronton nyírja egymást. Paul helyettese a fiatal kora ellenére is kiemelkedően zseniálisnak tartott Stephen, aki idealista, mélyen hisz jelöltjében, aki szerinte valóban különbséget hozhat az ország életében… Csakhogy mikor az idegek végsőkig feszülnek, mikor a kavarás minden szinten folyik, akkor bizony elég egyetlen apró hiba, és mindennek vége. Stephen közben kapcsolatba bonyolódik a kampány egyik igencsak fiatal gyakornokával a gyönyörű Mollyval. Aztán az események hirtelen felgyorsulnak, és Stephenre marad, hogy az addig bálványozott jelölt mocskát eltakarítsa. Közben azonban kiderül, hogy Tom Duffy csapdába csalta, és a tehetséges fiúra osztják az áldozat szerepét… És innentől már nincs megállás a lejtőn.

George Clooney maga rendezte a filmet, és bizony remek munkát végzett. A sztori remek, egy sor színésznek kínál lehetőséget, hogy tehetségét megvillantsa. Úgy látszik a kor nemcsak jó színésszé tette Clooneyt, de rendezőként is keményen megállja a helyét. Jó a fényképezés, jó a zene, de ezúttal a hangsúly főleg a színészek játékán van.

Maga Clooney a képviselő szerepében éppen csak jelen van. Egészen az utolsó percekig azt hihetjük, hogy végre itt egy tiszta politikus, aki tiszta és jó ember… Aztán ráeszmélünk a valóságra. Philip Seymur Hoffman és Paul Giamatti a két nagy stratéga szerepében alakít látványosat. Igazi politikusok: aljasok, úgy játszanak az emberek életével, ahogy gyermek a játék katonákkal. Remek alakítások. Evan Rachel Wood a gyönyörű és ártatlan gyakornok szerepében pont eléggé dögös és kihívó, rá még szép évek várnak. Említést érdemel még Marisa Tomei az újságíró szerepében, aki remekül jelenteti meg a semmitől meg nem ijedő és kíméletlen riportert… Végül pedig Stephen megformálásáért ismét csak a legnagyobb dicséret illeti Ryan Gislingot. Elhiszem az idealizmusát, értem a gyötrődését, és szinte érzem, ahogy süt belőle a reményvesztett hideg indulat, mellyel a profik oldalára áll – és ez az a perc, amikor a korábban mosolygós ifjú titán, jéghideg profivá válik. Remek jellemrajz, ennyi tehetséges színész egy rakáson csak zseniális sztorit eredményezhet.
 
Ritkán adok 10 pontot egy filmre, de ezúttal boldogan tettem. A tehetséges ifjú felemelkedése és bukása, majd a mindenek előtt és felett álló győzelemre hajtás története – sajnos – hűen tükrözi azt a világot, amelyben élünk. Ahol végül győz az ártatlan, de ez bizony nagyon fáj… Még jobban, mintha elbukott volna… Zseniális film! 
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése