Három gondolat

Dinnyés Henrietta InMemoriam Aschwitz című festményéhez

Az első gondolat

Barátokkal jártam Auschwitzban. Nem igazán vágytam rá, de hát olyan sok múzeumot láttam már, ezt is illik megnézni. Aztán az illikből, az udvarias kívülállásból fokozatosan lett nyomás, majd félelem. Nem volt jó, és nem volt szép. Körbe sétálni a helyet, hallgatni az idegenvezetőt, nézni azt, amit a könyvekből már ismertem, de eddig – lássuk be – elképzelni sem tudtam… Ez valami új érzés volt. Nem vagyok érintve. Nem ismertem olyanokat, akik ott vesztek el. Mégis ahogy múlt az idő, percről percre jobban elhatalmasodott rajtam az a furcsa gyomortáji nyomás. Hogy nem… ez nem lehet igaz… De csak lépkedtem a köveken, és éreztem, hogy az én kis semmi életem most része a való világ történelmének. Hogy ez nem egy tankönyv. Hogy ez nem egy iskolai lecke. Ez nem valami, amire vállat lehet vonni és tovább lehet lépni. Hogy itt meg kell tanulni valamit. Ez a valóság. Durva, véres és kiábrándító valóság. Csak lépkedtem a köveken, és a bágyadt napsütésben komoran nézett le rám a világ legcinikusabb felirata: „Arbeit Macht Frei”. Aztán a buszban visszafelé csend volt. Mély és hosszú csend.

A második gondolat

Valamikor régen a művészet még szólt valamiről. Festmények, szobrok és irodalmi művek. Értékrendet állítottak, lázadtak az elnyomás ellen, fényt vittek a sötétségbe, küzdöttek a tudatlanság és a tanulatlanság ellen. Az Alkotók hírnökök voltak, és életüket tették fel arra, hogy üzenetük minél szélesebb körhöz eljusson. Az idők múlásával persze változtak a módszerek. Egy festmény vagy szobor helyett a nyomtatás megjelenése lehetővé tette, hogy sokakhoz eljussanak a gondolatok. A modern korban pedig megjelentek a trubadúrok, akik énekeltek a szabadságért, a gondolkodásért, az ízlésért. Persze ez még azelőtt volt, hogy a festők dicső vezérünket örökítették meg a nép körében, hogy az írók dicshimnuszokat zengtek a vezérek tetteiről és a kolhoz parasztok hősiességéről, vagy az énekesek fő témája az lett volna, hogy szétmarta a bugyimat az ultra. Valamikor a művészek még cenzúra nélkül alkothattak, valamikor nem a kijelölt ösvényen kellett járniuk. Valamikor még érték volt az Alkotás, és történelmi volt a hatás. Valamikor…

A harmadik gondolat

Nézem a képet, és nehezen hiszem, amit látok. Egy ifjú Festőművész – és kijár neki a nagybetű – élete mind a huszonnégy évének bölcsességével alkotott valami döbbeneteset. Őszintén, tisztán csodálkozik a világra, és megmutat valamit, amit már elfeledni készültem… Nem alkalmazza a fekete-fehér színek kiábrándító hideg világát. Meleg színeket használ. Szinte idilli a kép, barátságos, olyan késő őszi merengős hangulatú. Egy épület, sínek és kövek… Sok-sok kő… Gyomorba vágósan kemény figyelmeztetés arról, hogy az emberkéz által emelt falak mögött lehet menedék, templom, vagy éppen börtön. Ugyanazok az emberi kezek emelték a falakat, mégis micsoda különbség! A barátságosan meleg táj darabjaira hullik, és a réseken át meglátjuk a neveket. Schindler listája? Vagy az ott elveszettek névsora? Mindegy talán… Áldozatok, akik ember által vesztek el embertelen körülmények között, és az addig békésnek tűnő tájba belehasít a kiáltás: Ember, hová tartasz…? Kietlen a kép, nincsenek rajta tömegek, de a nevek végtelen sora emlékeztet a döbbenetre. Az egyetlen reményt a Művész határozott állásfoglalása adja: az alig felfedezhető apró alak, a Piros Ruhás Lány épp kilép a képből. Elmegy, mert nem kell ez a világ, elmegy, mert nem kell ez a valóság. Egyszerű hitvallás, igazi érték.

Talán újra lehet hinni a Művészetben? Mert értékrendet állít? Mert gondolkodni, véleményt nyilvánítani tanít?

Ezért érdemes tollat, ecsetet ragadni…

Dinnyés Henrietta – őszintén gratulálok!

Kőry László Merlin

2015.02.04. 

Kódjátszma

(The Imitation Game)

Színes, magyarul beszélő, angol-amerikai életrajzi dráma, 114 perc, 2014

Rendező: Morten Tyldum

Főszereplők: Benedict Cumberbatch, Keira Knightley, Matthew Goode, Charles Dance, Mark Strong, Rory Kinnear, Allen Leech             

1939 London. Kitört a Világháború, és a németek megállíthatatlanok. Mozgásaikat, stratégiájukat szimpla rádión adják és veszik, amit bárki le tud hallgatni. Megfejteni azonban senki, mert az Enigma nevű kódoló szerkezet tökéletesen biztonságos. Alan Turing a habókos matematika professzor a hadsereg szolgálatába áll, hogy megfejthesse a szerkezet működését, ami nélkül lehetetlennek tűnik a győzelem. A professzor egy gépet akar építeni, amely képes a feladatra. Csakhogy a zseniális ember mindeközben elviselhetetlen. Sem kollégái, sem felettesei nem kedvelik, és ez nem könnyíti meg a dolgot. Csapatának újra szervezésekor ismeri meg Joan Clarke-ot, aki sokat segít neki abban, hogy megtanuljon együttműködni a társakkal. Hosszú évek kemény munkájával sikerül a nagy feladat: elkészül a gép és megfejtik a kódot. Csakhogy az igazán kemény próbatétel most következik: nem lehet elárulni a sikert, hiszen akkor a németek azonnal megváltoztatnák a szerkezet működését. Ez a munka sokak idegeit felőrli… Végül a háborút megnyerik, de a sikerről most sem lehet beszélni, hiszen bármikor kitörhet egy újabb…

A film igaz történetet mesél el, amelyet a háború után 50 évre titkosítottak. Alan Turing életének így igen nagy késéssel sikerült méltó emléket állítani. Csak most tudhattuk meg, hogy a háborús hőst az öngyilkosságba kergették meleg hajlama miatt. Döbbenetes, hogy még egy ilyen ember sem kerülhette el a sorsát…

Jó a történet, jók a karakterek. Benedict Cumberbatch brillírozik, elképesztő erő van a játékában. Nem véletlenül kapott Oscar jelölést érte. Döbbenetes erővel formálja meg a zseniális gondolkodót, akinek állandó rettegés és titkolózás volt az élete… Keira Knightley ezúttal csendes és visszafogott, szokás szerint tökéletes a karakter formálása. Kettejük játéka mellett pedig egy sor remek karakterszínész hoz remek alakítást. A film egyik fő ereje valóban a színészi munka.

Másrészt viszont hiánypótló a mű. Ideje volt, hogy többet tudhassunk meg a történelem egyik igen fontos részletéről, melyet eddig titokban tartottak a világ előtt. Vajon hány ilyen akta lapul még poros polcokon…?

Nagyon erős film, remek alakításokkal. Az idei Oscar egyik nagy favoritja. Méltán…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes