Bosszúállók

(The Avengers)
Színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus akciófilm, 142 perc, 2012
Rendező: Joss Whedon
Főszereplők: Samuel L. Jackson, Chris Evans, Robert Downey Jr., Chris Hemsworth, Mark Ruffalo, Scarlett Johansson, Jeremy Renner, Tom Hiddleston, Clark Gregg, Cobie Smulders, Stellan Skarsgard, Gwyneth Paltrow, Paul Bettany

Miután a Marvel képregény figurái lassan elfogyni látszanak, legtöbbjükből már elkészült a jobb vagy rosszabb film is, úgy érezhették, hogy korai még visszaküldeni a figurákat a polcokra porosodni… Így aztán elkészült az a film, melyben együtt szerepelnek mindannyian…

Loki (Thor gonosz testvére) át akarja venni a hatalmat a Földön. Nick Fury rádöbben, ezt a csatát ő nem tudja megvívni, ezért összeszedi a nagy csapatot: itt van Amerika Kapitány, a Vasember, Hulk, a Sólyom - Fekete Özvegy páros és távoli világából megérkezik Thor is. Először persze nem igazán áll össze a csapat, a nagy egyéniségek nem nagyon bírnak egymással, de ahogy a helyzet komolyra fordul, csak megtalálják a közös hangot.

A film részben fantasy, ennek megfelelően tele van remek harci jelenetekkel és zseniális trükkökkel. Másrészt azonban a fiatal nézőkre tekintettel nem igazén véresre csinálták, a brutalitást pedig zseniális poénokkal pótolták. Ettől áll össze az a mix, ami minden korábbi félelem és rossz tapasztalat ellenére működik: a végeredmény egyszerűen jó.

Joss Whedon rendező felsorakoztat mindenkit, és bedob mindent. Az ötletek jók, a sztori pörgős, működik a dolog.

Dögös a zene és remek a fényképezés, bár egyre inkább a trükk mesterek munkáját kell dicsérni, mert a látvány az lelkesítő. Persze a befejezés kellően kétértelmű: épp megadjuk a lehetőséget, hogy siker esetén folytatni lehessen a történetet. Meglátjuk…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó

Mocsokváros utcáin

(Being Flynn)
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 100 perc, 2012
Rendező: Paul Weitz
Főszereplők: Robert De Niro, Paul Dano, Julianne Moore, Olivia Thirlby, Eddie Rouse, Cteve Cirbus, Lili Taylor, Victor Rasuk, Wes Studi

Nick Flynn író szeretne lenni, de inkább csak tengeti furcsa életének mindennapjait. Sokat gondol anyjára, aki öngyilkos lett, és nem gondol apjára, aki még egészen kicsi korában hagyta el őket, hogy író lehessen, aki Amerika következő bestsellerét fogja megírni, de valahogy nem sikerül megjelenni a könyvvel. A fiú élete rendeződni látszik, mikor barátok ajánlására egy menhelyen kezd dolgozni. Itt mindenki törleszt valamit a sorsnak, az Úrnak vagy nevezze, ki, hogy akarja. Lassan kezd értelme lenni a mindennapoknak, ahogy összejön Denise-sel, a kissé furcsa kolléganővel… Ebbe a békés világba robban be idősebb Flynn, aki hirtelen megjelenik a szállón, és innentől a fiú napjai pokollá változnak. Hiszen mindenki tudja, hogy az idősebb Flynn az ő apja, az öreg viszont egyre többet iszik, egyre erőszakosabb és egyre kevésbé tartja be a szabályokat. Nick nem tudja kezelni a helyzetet, a kábítószerekhez nyúl, teljesen szétcsúszik… Van-e visszaút? Megtalálható-e a helyes válasz? El lehet-e menekülni a múlt árnyai elől…? Nagy kérdések, kemény válaszok, és egy cseppet sem könnyű téma: az apa-fiú örök kapcsolat boncolgatása.

Paul Weitz rendező remekel. Kőkeményen mutatja be az életet, egy csepp könnyedséget sem enged a sztoriba. Végig kell kínlódnunk a történetet. Mert fáj nézni ezeket a képsorokat… Jó a zene, és nagyon ridegek a képek. Egyetlen percre sem feledkezhetünk el arról, hogy ez nem mese – ez a valóság.

Robert De Niro egy zseni. Ezt tudtuk mindig. Ebben a történetben újra bizonyosságot ad arról, hogy valami olyasmit tud a színész mesterségről, amit csak a kevés kiválasztott ismerhet. Elképesztő az alakítása, és döbbenetesen valódi. Paul Dano remek választás volt partneréül. Jobbára csak néz a hatalmas szemeivel és mosolyog a rátelepedő kábítószer homály mögül. Zseniálisan ellenpontozza De Niro alakítását. Aztán jön egy sor remek színész: a menedékház gondozói, akik maguk is egy-egy döbbenetes sorsot hordoznak, a Julianne Moore az öngyilkos anya, Olivia Thirlby pedig a furcsa barátnő szerepében. Mindenki zseniális. Az egész történet lényege, hogy csak mesterien megformált, abszolút hihető figurákból áll…

Brutálisan erős film. Remek történet, zseniális alakítások. Minden együtt van ahhoz, hogy tanuljunk a világról valamit. Azaz inkább ahhoz, hogy elgondolkozzunk az élet nagy kérdésein… A válaszokat mindenkinek megának kell megtalálnia…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Két mesterlövész

(Les Infideles)
Színes, feliratos, francia szkeccsfilm, 109 perc, 2012
Rendező: Gilles Lelouche, Eric Lartigau, Michel Hazanavicius, Jean Dujardin, Alexandre Courtes, Fred Cavayé, Emmanuelle Bercot
Főszereplők: Jean Dujardin, Gilles Lellouche, Violette Blanckaert, Bastien Bouillon, Guillaume Canet, Célestin Chapelain, Aina Clotet, Vincent Darmuzey

7 francia törtnet, mindegyikben ugyanaz a két fickó a főszereplő. Van itt kedves, van idegtépően cinikus, van szörnyen béna. Ami összeköti őket: a téma a hűtlenség. Látunk itt lecsúszott főnököt, aki a céges kongresszuson már a legrondább nőt sem tudja megdugni, van sikeres öregedő, aki egy tizenkilenc éves diáklány karjaiban keresi a megváltást… És még számos hihető, vagy kevésbé életszagú történet. Mindegyik nagyon francia, mindegyikben sok a duma, és csak folyik a férfias felsőbbrendűség dicsérete, szegény nők lekezelése, és a hűtlenség mennybe emelése. Ez már egészen beteges… Ha aztán azon gondolkozunk közben, hogy mi lehet a záró poén, nos, megkapjuk rendesen. A záró képsor még undorítóbb, mint az egész film…

Minden részt más rendez, mégis egységes a film. Nem érezzük a különbségeket, az egész úgy rossz, ahogy van. A zene még helyenként kellemes, de ennél többet nem nagyon tudok felhozni.

Dujardin és Lellouche két jóképű sármos figura, remekül hozzák a rengeteg szerepet. Valószínűleg többre is képesek lennének, sajnos ez nem rajtuk múlik.
 
Borzasztóan degradáló film. Azon gondolkodom, hogy vajon kiknek megalázóbb: a nőknek vagy a férfiaknak… Újabb csalódás a hajdan legendásan jó francia filmekben…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 4 pont - Nézhető

Csatahajó

(Battleship)
Színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 121 perc, 2012
Rendező: Peter Berg
Főszereplők: Liam Neeson, Rihanna, Tadanobu Asano, Jesse Plemons, Brooklyn Decker, Alexander Skarsgard, Taylor Kitsch, John Bell

Alex Hopper egy született bajkeverő. Egy hadihajón első tiszt, csak a minta kapitány bátyjának köszönhetően nem dobják ki a flottától. Shane admirális lányával kavar, de fél megkérni szerelme kezét a nagyfőnöktől. Egy japán-amerikai közös gyakorlaton összeverekszik Tanaka japán kapitánnyal, amiért mindketten megrovásban részesülnek. Másnap kifutnak a hajók, hogy Hawaii vizein megkezdődjön a gyakorlat, azonban a tenger mélyéről hirtelen földönkívüliek bukkannak fel, és megindul a harc… Rengetegen meghalnak, végül a megoldás Alex és Tanaka közös munkája nyomán csillan fel…

Peter Berg bedob mindent. Látványos csatajelentek, remek kis akciók, kellő mértékű pátosz és hősiesség. Mindez lehetne nagyon cukros és nyálas is, de szerencsére a film kellő mennyiségű humort tartalmaz, és a poénok így ellensúlyozzák a harci cselekmények hiányosságait. Dögös zene, jó fényképezés, látványos trükkök,

Taylor Kitsch kellően szívdöglesztő, a női nézők bizonyára imádni fogják. Kicsit túl van játszva Rihanna szerepe, de hiába, az ügyeletes sztárnak benne kell lennie minden jelenetben… Ahogy egy barátom jellemezte: nem igazán az ágyúk illenek a kezébe… A többi sok-sok szereplő pedig mind remekül hozza a figurát. Látunk öreg hősöket beüzemelni egy múzeum hajót, látunk idióta technikusokat üzengetni az űrbe, látunk egy csomó remek és szerethető arcot, az én kedvencen a műlábbal harcoló veterán ezredes figurája volt.
 
Dögös film tele jó kis harci cselekményekkel, meg remek poénokkal. A végén nagy meglepetést ne várjunk, de tény, hogy jól fenékbe billentjük az űrlakókat…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Szerencsecsillag

(The Lucky One)
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2012
Rendező: Scott Hicks
Főszereplők: Zac Efron, Taylor Schilling, Blythe Danner, Jay R, Ferguson, Riley Thomas Steawart, Joe Chrest, Adam LeFevre, Robert Hayes, Courtney J. Clark

Logan négy szolgálatot húz le Irakban. Egy napon majdnem meghal egy bevetésen. Az menti meg az életét, hogy észrevesz egy földön fekvő képet, melyen egy lány látható. Maradék idejében ez a kép lesz talizmánja és védelmezője. Hazatérve aztán nem találja a helyét és felkutatja a lányt. Mikor megtalálja a gyermekét egyedül nevelő nőt, aki egy kutya telepet vezet, elszegődik hozzá dolgozni. Persze nem mondja el, hogy került oda, a világ azonban nem nézi jó szemmel a titkokat… Lassan szerelem szövődik a fiatalok között, de persze egy napon mindenről számot kell adni…

Scott Hicks rendező jól végezte a dolgát. Ebben a sztoriban könnyű lett volna elmenni a túl cukros amerikai maszlag felé, de sikerült megtartani a történetet a jó úton. Szépek a képek, kellemes meleg színek ellensúlyozzák a háború rémes emlékeit. Kellemes a zene, és nagyon jók a poénok.

A szereplők pedig remekül vannak összeválogatva. Zac Efrontól tartottam kicsit, de be kell ismerni: remekül hozza a figurát. Kellően távolságtartó, eléggé szenved a múlttól, de közben megmarad szerethető emberi figurának. Eddigi legjobb alakítása. Taylor Schilling méltó pár: gyönyörű, de sérült, látszik rajta, hogy képtelen kiszakadni a múltból. Párosuk remek. Blythe Danner alakítása a nagyi szerepében nagyot dob a filmen: legalább egy ember van, akinek a szíve és az esze is a helyén van, humora pedig lenyűgöző. Jay R. Feguson pedig meglepő hitelességgel hozza az erőszakos, idióta ex-férj alakját.
 
Kellemesen romantikus film, melyet még a pasik is bevállalhatnak. Persze a végén elég éles vágással tesz rendez az író, de egy romantikus film végén nem is várhattunk szomorú befejezést…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó